Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-09 / 161. szám

2 TOLNA MFGYFI NÉPÚJSÁG 1566, JűTius Tr. V Nyilatkozat az európai béke és biztonság megszi Iá rd ításá ról (Folytatás az 1. oldalról) NSZK kormányához és szövetsé­gi gyűléséhez: kölcsönösen mond­janak le a nukleáris fegyverek­ről, csökkentsék mindkét német állam hadseregének létszámát, kötelezzék magukat arra, hogy nem folyamodnak erőszakhoz egymással szemben, üljenek tár­gyalóasztalhoz az NDK-t és az NSZK-t egyaránt érdeklő meg­érlelődött nemzeti kérdések megoldása végett. Ám az NSZK kormánya nem mutat érdeklő­dést e javaslatok iránt. A jelen nyilatkozatot aláíró államok tá­mogatják az NDK említett kez­deményezéseit. Az értekezleten részt vevő álla­mok — miután sokoldalúan meg­vizsgálták^ jejenlegi európai hely­zetet, s mérlegelték az e helyzet fejlődését meghatározó tényezőket — arra a következtetésre jutot­tak, hogy Európában, ahol az államok csaknem fele szocialista, lehetőség kínálkozik arra, hogy megakadályozzák az események nem kívánatos fejlődését. Az európai államoknak a békéért küzdő Összes társadalmi erőknek együttes erőfeszítésével — tekin­tet nélkül az ideológiai nézetek, vallási és egyéb meggyőződések különbözésére — meg lehet oldani az európai biztonság problémáját. Ez a feladat annál sikeresebben fog megoldódni, minél gyor­sabban bénul meg azoknak az erőknek a befolyása, ame­lyek még tovább kívánják szítani az európai államok közötti feszültséget. A háború óta nem egyszer si­került meghiúsítani az európai béke aláaknázására irányuló ter­veket. Ebben döntő jelentősége volt az európai szocialista álla­mok és valamennyi szocialista ország egységének és szolidaritá­sának, az általuk folytatott béke­szerető külpolitikának, miközben éberek voltak a potenciális békebontókkal szemben, továbbá ama készségüknek, hogy együtt­működjenek az európai biztonság megerősítéséhez hozzájárulni kész minden állammal. Ugyancsak e cél elérésére törekednek minden erejükkel a nyugat-európai orszá­gok munkásosztályai, annak élen­járó osztagai, a demokraükus haladó szervezetek és a béke­mozgalom, amelyek a legszéle­sebb dolgozó tömegek közvélemé­nyét alakítják. Európában a katonai kalandok megvalósítását mindinkább nehe­zíti egy fontos tényező: a nyugat­európai országokban növekszik azoknak az erőknek a befolyása, amelyek szükségesnek tartják, hogy a politikai nézet- és fel­fogásbeli különbségeken felül­emelkedve síkraszálljanak a nem­zetközi feszültség enyhítéséért, a kölcsönösen előnyös, minden megkülönböztetéstől mentes eu­rópai államközi kapcsolatok át­fogó fejlesztéséért, országaik teljes függetlenségéért és nemzeti ar­culatának megőrzéséért. A nyilatkozatot aláíró államok kedvező jelenségnek tartják, hogy a Német Szövetségi Köztársaság­ban vannak olyan körök, ame­lyek fellépnek a revansizmus és a militarizmus ellen, s követelik, hogy az NSZK normális kapcso­latokat teremtsen meg mind a Nyugat, mind a Kelet országai­val, beleértve a két német ál­lam normális kapcsolatait is. Ezek a körök a nemzetközi feszültség enyhítésére és az európai bizton­ság biztosítására törekednek, hogy minden német élvezhesse a béke áldásait Az európai béke és biztonság híveinek befolyása napról napra érezhetőbbé válik az agresszív politika hívei pedig kezdenek te­ret veszíteni. Egyre több európai ország és nép ismeri fel, honnan ered az őt és egész Európát fe­nyegető veszély, s mit kell tenni valamennyi európai állam biz­tonságának megvédése érdekében. Az értekezlet résztvevői abból indulnak ki, hogy mindegyik európai államnak méltó szerepet kell játszania a nemzetközi ügyekben és teljes jogú partner­ként részt kell vennie az euró­pai népek és államok közötti kapcsolatok olyan rendszerének kialakításában, amelynek kereté­ben az egyes államok biztonsága egyértelmű lenne valamennyi ál­lam biztonságával. Az európai államok külső be­avatkozás nélkül meg tudják ol­dani kölcsönös kapcsolataik prob­lémáit. A szocialista országok vélemé­nye szerint az európai biztonság megteremtésének egyik alap- feltétele az, hogy ezek az álla­mok erősítsék és fejlesszék nor­mális kapcsolataikat, a szuveré- nitás, a nemzeti függetlenség, az egyenjogúság, az egymás bel- ügyeibe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elvei alap­ján. Az európai helyzet azt bizo­nyítja, hogy a különböző akadá­lyok ellenére egyre inkább tért hódítanak ezek az elvek, hiszen ésszerű alapot teremtenek meg a népek együttműködéséhez és a nemzetközi helyzet megjavításá­hoz. Fontos hogy az európai álla­mok között társadalmi rendjüktől függetlenül, erősödjenek a béke védelmére hivatott politikai kap­csolatok. Az európai országok, amelye­ket hagyományos kereskedelmi kapcsolatok kötnek össze, csak nyerhetnek a gazdasági együtt­működés kölcsönös fejlesztésén. Gazdasági kapcsolataik kiszélesí­tése, s az ennek útjában álló megkülönböztetések és akadályok felszámolása kiváltképpen elő­mozdíthatja a népek közeledését, s kölcsönös bizalmukhoz és meg­értésükhöz szükséges légkör meg­teremtését. Az európai országok­nak gazdasági kapcsolataik fej­lesztése módot ad arra is, hogy más világrészek országaival ugyancsak kiszélesítsék áruforgal­mukat Ezek a kapcsolatok a tu­dományos, műszaki és kulturális együttműködés sokoldalú fejlesz­tésével együtt lehetővé teszik, hogy a népek kölcsönösen jobban meg­ismerjék egymást. Ennek meg­felelően, fejlődésükhöz mérten anyagi alapul szolgálhatnak az európai biztonság és a világbéke erősítéséhez. Az európai államoknak és né­peknek, tekintet nélkül arra, hogy társadalmi-politikai rend­szerük, ideológiájuk és politikai felfogások eltérők, van egy közös feladatuk, amely összhangban van valamennyiük nemzeti létér­dekeivel. Közös feladatuk, hogy elejét vegyék az európai békebon­tásnak és megfékezzék az agresszív erőket. A nyilatkozatot aláíró államok véleménye szerint a most kiala­kuló helyzetben valamennyi eu­rópai államnak aktív erőfeszíté­seket kell tennie az európai béke megszilárdítására. Az európai kormányok nem hihetnek azok megnyugtató je­lentéseiben, akik agresszív terve­ket szőnek, nem bízhatnak azok­ban, akik a második világháború következményeinek felülvizsgálá­sára törekednek, emellett azt bi­zonygatják, hogy saját biztonsá­guk érdekében van szükségük atomfegyverre, s nem ma­radhatnak passzívak, mert ak­kor. akarva, akaratlanul, azoknak az erőknek adnak ösztönzést, ame­lyek Európát pusztító nukleáris konfliktus színterévé akarják ten­ni. Az európai államok kormányai­nak népeik iránti nagy felelős­ségük tudatában olyan lépéseket kell tenni, amelyek meghozzák az euró­pai feszültség enyhülését, a biztonság megszilárdulását, s a kölcsönösen előnyös, békés európai együttműködés kibon­takozását eredményező fordu­latot. Nem először vetődik fel ez a feladat Európában. Az agresszív erők az első és a második világ­háborút mélységes titokban készí­tették elő. Békés szándékaikról pufogtatott hazug szólamokkal leplezték terveiket. Minden alka­lommal a propaganda és a félre­vezetés gigászi apparátusát hasz­nálták fél a népek éberségének elaltatására. A népeknek ugyan kinyílt a szemük, de már csak akkor, amikor emberek milliói pusztultak el, s virágzó városok és falvak váltak romhalmazzá. Az atomenergia és az óríásrakéták korában nem hagyhatjuk, hogy ez megismétlődjék. Az értekezleten részt vevő orszá- flok határozottan síkraszállnak azért, hogy mielőbb sor ke­rüljön az európai biztonságot erősítő, építő intézkedésekre. Meggyőződésük, hogy a jelen­legi körülmények között reális lehetőség van erre, e célból készségesen együttműködnek más államokkal. Az európai béke és biztonság megbízható garanciáinak megte­remtése fontos feladat. Ehhez szükség van valamennyi európai állam részvételére. Elengedhetet­len az álláspontok türelmes és építő megvitatása, hogy közhe­lyeslést keltő döntéseket lehessen hozni. Az európai szocialista országok több ízben terjesztettek elő konk­rét akcióprogramnak felhasznál­ható, megalapozott javaslatokat. A nyilatkozatot aláíró államok véleménye szerint főleg az alábbi vonatkozásokban lehet és kell intézkedéseket tenni az európai biztonság erősítésére: 1. Az értekezleten részt vevő ál­lamok felhívják az összes európai országokat, hogy fejlesszék a jószomszédi kap­csolatokat, a függetlenség, a nemzeti szuverenitás, az egyenjogúság, a belügyikbe való be nem avatkozás, a köl­csönös előnyök, s a különböző társadalmi rendszerű államok között megvalósuló békés egymás mellett élés elvei alapján. Ennek megfelelően síkra szállnak a gazdasági és kereskedelmi kap­csolatok erősítéséért. A kapcsola­tok és az együttműködés formái­nak fejlesztését óhajtják a tudo­mány. a technika, a kultúra és a művészet terén, s minden olyan területen, amely új lehetőségeket nyújt .az európai országok együtt­működéséhez. Az európai államok a békés együttműködés minden területén módot találhatnak arra, hogy to­vábbi, kölcsönösein előnyös lépé­seket tegyenek. Az általános európai együttmű­ködés fejlesztése érdekében mind­egyik államnak le kell mondania a más államokkal szemben alkal­mazott bárminemű, politikai, vagy gazdasági megkülönböztetésről és nyomásról. Elengedhetetlenül szükséges továbbá valamennyi állam egyenjogú együttműködése és normális kapcsolatainak megte­remtése a két német állammal. A különböző társadalmi rend­szerű európai államok jószomszé­di kapcsolatainak megteremtése és fejlesztése élénkítheti a köl­csönös gazdasági és kulturális kapcsolatokat, s így nagyobb le­hetőségeket nyújthat ahhoz, hogy az európai államok hathatósan előmozdítsák az egészségesebb helyzet s a kölcsönös bizalom és megbecsülés kialakítását földré­szükön. 2. A szocialista országok mindig következetesen ellenezték, hogy katonai tömbökre, vagy szövetsé­gekre osszák fel a világot. Min­denkor azon voltak, hogy elhá­rítsák az egyetemes békére és biztonságra ebből háruló veszé­lyeket Barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerző­désük, a Varsói Szerződés meg­kötése válasz volt a NATO. ezen agresszív katonai csoportosulás megalakulására és Nyugat-Német- országnak a NATO-ba való belé­pésére. A Varsói Szerződés szu­verén és egyenjogú államok vé­delmi szövetsége, amely eszköz a tagállamok biztonságának és Európa békéjének védelméhez. A Varsói Szerződés tagállamai azonban úgy vélték és úgy vélik, hogy az imperialista erők által kikényszerített katonai tömbök és külföldi katonai támaszpontok léte akadályozza az államok együttműködését. Minden európai ország biztonságának és haladá­sának igazi biztosítékát nem ka­tonai csoportosulások adják meg, amelyek nincsenek összhangban a nemzetközi élet mai egészséges tendenciáival, hanem egy olyan hatékony európai biztonsági rend­szer megteremtése, amely a föld­rész valamennyi államának egyen­jogúságán és kölcsönös megbecsü­lésén, minden európai nemzet egyesített erőfeszítésein alapszik. A jelen nyilatkozatot aláíró or­szágok véleménye szerint megérett annak szükségessége hogy lépéseket tegyenek első­sorban az európai háborús fe­szültség enyhítésére. Ennek. radikális módja az lenne, ha a fennálló katonai szövetsége­ket egyidejűleg feloszlatnák. A jelenlegi helyzet lehetővé teszi ezt. Államaink kormányai több­ször hangoztatták, hogy az észak- atlanti szövetség működésének megszűnése esetén a Varsói Szerződés hatályát veszti helyü­ket egy európai biztonsági rendszernek kell elfog­lalnia. Most ünnepélyesen meg­erősítik, hogy hajlandók az em­lített szövetségek egyidejű fel­számolására. Ha azonban az észak-atlanti szerződés tagállamai még mindig nem hajlandók hozzájárulni ah­hoz, hogy teljesen megszűnjék a két csoportosulás, a jelen nyilatkozatot aláíró államok célszerűnek tartanák, ha már most megegyezés jönne létre az észak-atlanti szövetség és a Varsói Szerződés katonai szervezetének felszámolásáról. Ugyanakkor kijelentik, hogy mindaddig, amíg létezik az észak­atlanti tömb és az agresszív im­perialista körök merényletet kö­vetnek el a világbéke ellen, az értekezleten részt vevő szocialista országok megőrzik nagyfokú éberségüket és el vannak szánva arra, hogy fokozzák erejüket és védelmi képességüket. Ugyanakkor szükségesnek tart­juk, hogy az észak-atlanti tömb­ben és a Varsói Szerződésben részt vevő valamennyi állam, va­lamint a katonai tömbökhöz nem tartozó államok két, vagy több oldalú alapon tegyenek erőfeszí­tést az európai biztonság előmoz­dítása érdekében. Harmadszor: napjainkban úgy­szintén nagy jelentőségre tesznek szert az olyan részleges intézke­dések is, amelyek az európai földrészen tapasztalható háborús feszültség enyhítésére irányulnak, mint például: a külföldi katonai támaszpon­tok felszámolása: a külföldi csapatok teljes ki­vonása idegen területekről, saját nemzeti határok mögé; mindkét német állam fegyveres erőinek meghatározott mértékű és meghatározott idejű csökken­tése; az atom-konfliktusok veszélyé­nek elhárítására irányuló intéz­kedések, atommentes övezetek létrehozása, kötelezettségvállalás az atomfegyverekkel rendelkező hatalmak részéről, hogy nem al­kalmaznak atomfegyvert az ilyen övezetekhez tartozó államokkal szemben, stb.; az atom- és hidrogénbombákat szállító külföldi repülőgépek re­püléseinek beszüntetése az euró­pai államok területe felett, az atomfegyvereket hordozó külföldi tengeralattjárók és más hajók távoltartása ezeknek az államok­nak a kikötőitől. Negyedszer: Tekintettel arra, hogy az NSZK-nak az atomfegy­verek birtoklására vonatkozó igénye veszélyezteti Európa bé­kéjét, az államoknak erőfeszíté­seket kell tenniök annak meg­akadályozására, hogy a Német Szövetségi Köztársaság bámilyen formában — közvetlenül, vagy közvetve, államcsoportosulásokom keresztül kizárólagos birtoklással, vagy e fegyver feletti rendelke­zésben való, bármilyen formájú részesedéssel — atomfegyverhez jusson. E kérdés megoldásától nagymértékben függ az európai és nem csupán az európai népek jövője. Félmegoldások ebben a kérdésben mogengedhetetlenek, ötödször: a határok sérthetet­lensége az európai tartós béke alapja. Az európai helyzet nor­malizálásának érdekei megköve­telik, hogy valamennyi európai állam éppen úgy, mint az európai földrészen kívül eső államok, külpolitikai lépéseikben abból induljanak ki, el kell ismemiök az emberiség történelmének leg­pusztítóbb háborúja után az eu­rópai államok között reálisan ki­alakult határokat, köztük az Odera—Neisse lengyel határt és a két német állam közötti hatá­rokat. Hatodszor: a német kérdés békés rende­zése megfelel az európai béke érdekeinek. Az értekezleten részt vevő szo­cialista államok készek tovább keresni e kérdés megoldásának útjait A megoldásnál figyelembe kell venni az összes érdekelt or­szág és Európa egésze biztonsá­gának érdekeit E kérdés és vele együtt az eu­rópai biztonság más vonatkozá­sainak építő jellegű kezelése csak a jelenlegi helyzetből, mindenek­előtt a két német állam — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság — létezése tényének elisme­réséből kiindulva képzelhető el. Ugyanakkor feltétlenül szükséges e rendezés érdekében, hogy el­ismerjék a meglévő határokat és, hogy mindkét német állam mond­jon le a nukleáris fegyverekről. A két német állam egyenjogú részvétele az európai államok kapcsolatainak fejlesztésére és erősítésére irányuló erőfeszítések­ben, a legkülönbözőbb tevékeny­ségi területeken — politikai, gaz­dasági, tudományos-műszaki, kul­turális téren egyaránt — lehetővé teszi a két német állam munkás- osztályának, parasztságának és értelmiségének, egész lakosságá­nak, hogy lehetőségeikhez, al­kotóképességeikhez mérten más európai népekkel együtt hozzá­járuljanak a haladás és a béke ügyéhez. Ami a két német állam egye­sítésének kérdését* illeti, ennek eléréséhez az út a feszültség eny­hítésén, a két szuverén német ál­lam fokozatos közeledésén, meg­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom