Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-01 / 154. szám

•rot VA wrvri wirft is Ail 1966. július 1. Játékvezetőket mutatunk be olvasóinknak a következő na­pokban, akik a világ élvona­lában vannak és könnyen le­hetséges, hogy egyik-rpásik sze­replésére sor kerül a mi vi­lágbajnoki mérkőzéseink so­rán is. Első cikkünkben Lo Bello olasz játékvezető sport- pályafutását ismertetjük. CONCETTO LO BELLO (Olaszország) A MAFFIA HAZÁJÁBAN Annak, hogy Szicíliában, a maffia bűncselekmények száma évről évre csökken, nem kis érdeme van egy — erélyéről és határozottságáról ismert — mar­káns vonású sportembernek: Concetto Lo Bellonak, a sira- cusai rendőrfőnöknek, a kitűnő olasz FIFA játékvezetőnek ... „A füttyös olasz”, ahogy szű- kebb hazájában ismerik, ezen — civil foglalkozásával járó — nagyszerű emberi erényei egyéb­ként jellemzői játékvezetői mű­ködésének is. Az olasz bajnok­ság küzdelmeinek legforróbb pillanataiban, még az oly tem­peramentumos honi közönség előtt is mindenkor helyén volt a szíve. .. SPORTPÁLYAFUTÁSA... 1924-ben született a ' szicíliai Siracusában. Már kora gyer­mekéveiben vonzódott a labda­játékok iránt. így sokat kosár­labdázott, teniszezett, de végül, is a futballnál kötött ki.. . Mint kölyök, serdülő és ifjúsági játé­kos különböző amatőr egyesü­letekben futballozott, mintegy tíz esztendőn keresztül. Az alig húszéves, pelyhedző állú ifjú egyízben megpróbálkozott a já­tékvezetéssel is, amelyet az­után annyira megkedvelt, hogy még az évben — 1944-ben — sikerrel le is tette a játékveze-. tői vizsgát. Az olasz labdarúgó­szakvezetők hamarosan fel­figyeltek az akkor még szár­nyait bontogató, fiatal Lo Bello nagyszerű játékvezetői képes­ségeire. Ennek megfelelően, mind jelentősebb mérkőzések vezetését bízták rá. • 1954-ben, egy magasabb színtű szakvizs­ga sikeres letétele után már az olasz bajnokság első vona­lában, abban a kategóriában, ahol az elméletileg és gyakor­latilag is legképzettebb játék­vezetők működnek — találko­zunk Lo Bello nevével . . . 1958- ban a FIFA-játék vezetővé mi­nősítették és a mai napig is a nemzetközi élvonalban van. A Rómában megjelenő: IL CORRIERE DELLO SPORT így méltatja kivételes játék­vezetői képességeit: — Az atlétatermetű Lo Bello kitűnő fizikai felkészültségének köszönheti, hogy mindenkor oly nagyszerűen tudja követni a játékot. Ehhez párosul még nagy nemzetközi rutinja. Még az igényes olasz sportközönség is szívesen fogadja és a ven­dégcsapat is „nyugodtan léphet a pályára” ha mérkőzésüket Lo Bello vezeti. Jelenleg őt tart­juk a legjobb formában lévő olasz FIFA-játékvezetőnek . .. REFLEKTORFÉNYBEN ... Lo Bello azonban rövid időn belül, nemcsak szűkebb hazájá­ban, — Olaszországban — ha­nem Európa-szerte ismert, ked­velt és keresett játékvezető lett. Működésével mindenkor kivív­ta a szakvezetők és a sajtó legteljesebb elismerését. Már az 1960. évi római olim­piai futballtornán is jelentős szerepet kapott. Ö volt a já­tékvezetője a Lengyel orscág— Tunisz, a Lengyelország—Dá­nia találkozóknak, valamánt ő vezette a Jugoszlávia—Dánia olimpiai döntőmérkőzést is. Aztán egy sorozat érdeke­sebbnél érdekesebb nemzetközi mérkőzés, melyek közáil ki­emelkednek a következők: 1960: Magyarország—Anglia 2:0; 1961: Bulgária—Franciaország 1:0, világbajnoki selejtező; Spanyolország—Argentína 2:0; 1961: FC Barcelona—Penarol 2:1, világkupa-döntő mérkőzés; 1963: Franciaország—Brazília; MTK—Vasas 1:1 (házi Közép­európa-kupa döntő) Budapesten 1964: Magyarország—Francia­ország 2:1 Nemzetek Európa- kupája; 1965: Spanyolország—Anglia 0:2 1966: Benfica—Manchester Uni­ted 1:5 Labdarúgó-bajnok­csapatok Európa-kupája mér­kőzés Lisszabonban. Valójában remek sorozat volt, amelyen Lo Bello mindvégig derekasan helytállt, így mél­tán érte az a megtisztelő ki­tüntetés, hogy a FIFA jelölé­Lo Bello se alapján bekerült a világ- bajnokságon közreműködő já­tékvezetők keretébe. GÓLT FEJELTEM... Lo Bello széles skálájú nem­zetközi játékvezetői sportpálya- futásának egy nem minden­napi, emlékezetes élménye: — Híres ember lettem! A lapokba .került a nevem, ró­lam beszélt másnap minden szurkoló. Napokig, hetekig, sőt hónapokig nem mertem az ut­cán az emberek szemébe nézni, otthon pedig minden csengetés­re összerezzentem. Most, most jönnek és számon kérik a gólt... Pedig véletlen volt. Eskü­szöm! Nem tehettem róla! A mérkőzés 67. percében a két csapat küzdelme teljesen kiegyensúlyozott volt. A kö­zönség élénk bíztatással kísérte a játékot. A vendégcsapat va­lamivel többet támadott, de a hazaiak biztosan védekeztek. A játék tipikus . döntetlennek ígér- , kezett, s azt hiszem, ezzel mind­két fél elégedett is lett volna. Én is. Életem harmadik mér­kőzését vezettem, és számomra mindennél többet jelentett, haa két csapat elégedetten vonul le a pályáról. Kínosan vigyáztam minden ítéletemre, s olyan tempóban követtem a támadá­sokat, hogy a legkisebb sza­bálytalanságot is észrevettem. Egyszer meg is tapsolt a kö­zönség! De aztán, mint derült égből a villámcsapás, csapott . le rám a végzet egy szöglet­rúgás formájában. A hazai csapat jutott korner- hez. A balszélső leállította a labdát, én pedig közvetlenül a túloldali kapufa mellé álltam. Onnan a legkisebb szabályta­lanságot is jól láthattam. Meg­adtam a jelt a sarokrúgásra, és minden idegszálammal a kapust és az őt támadó csatá­rokat figyeltem. Magamban gépiesen végiggondoltam az idevonatkozó szabályt: .........a k apust csak azonos testhelyzet­ben szabad támadni...”, ami­kor egyszerre csak egy hatal­mas ütést éreztem a homloko­mon, és a következő pillanat­ban a hálóban táncolt a labda. Gólt fejeltem! Gólt fejeltem!... Kővé meredt arcok bámultak rám, a nézőtéren halálos csend Úristen, mit csináltam? Fel­villant agyamban egy gyermek­kori emlék. A házunkkal szom­szédos pályán, egy IV. osztá­lyú mérkőzésen a játékvezető­ről pattant a hálóba a labda, ö kettőt fújt, és — a követke­ző pillanatban kitört egy tö­megverekedés. Riadtan húzód­tam félre, és magamban meg­fogadtam: soha sem leszek já­tékvezető! Cselekednem kell! Még min­dig mozdulatlanul állt a me­zőny, s én nem haboztam. Ket­tőt fújtam és középre mutat­tam. Gól! Szabályos gól volt, így kellett ítélnem. Egy pilla­natra lehúnytam a szemem, és mindenre elkészültem. Vártam a tiltakozást, de ehelyett öröm­kiáltásban fakadtak ki a ha­zaiak, a vendégek pedig lehor- gasztott fejjel kullogtak kö­zépre. Egyetien szót sem szól­tak hozzám ... Szerencsém volt. Az ellenfél edzője jól ismerte a szabály- könyvet, és tudta, hogy helye­sen ítéltem. De ez nem vígasz­talt. Szégyelltem magam. Hu­szonkét fiatalember sportsze­rű küzdelmét az én ügyetlen­ségem döntötte el. Ez volt a mérkőzés egyetlen gólja!... SOMOS ISTVÁN Karancsi (Kalaznó) 52 métert dobott a bonyhádi járás spartakiádján Vasárnap délelőtt Bonyhádon rendezte meg a járási TS a járás 1966. évi nyári spartakiádjának a döntőit. A versenyt ünnepélyes keretek között rendezték meg. Sajnos a szeles idő nem kedvezett a versenynek, amelyen cáak erő­sen közepes eredmények születtek. Ezek közül azonban kiemelkedett a kalaznói Karancsinak a női grá­nátvetésben elért 52 méteres ered­ménye. (A verseny szépséghibája volt, hogy különböző félreértések miatt elfelejtettek autóbuszt ren­delni és így a járás néhány köz­sége hiába várta vasárnap reggel a járművet, amivel Bonyhádra utazhatott vcdna. Pedig velük a járási döntők küzdelmei is szín­vonalasabbak lettek volna.) A ver­seny eredményeit az alábbiakban közöljük: ATLÉTIKA: Nők: 100 m: 1. Borbély, Hőgyész 14,3, 2. Bulla, Bonyhád 14,3, 3. Máté, Hőgyész 14,6. 400 m: 1. Dombai, Hőgyész 81,9, 2. Réti, Rakasd 84,2, 3. Horváth, Hőgyész 90,6. Magasugrás: 1. Somogyvári, Bonyhád 130, 2. Keller, Hőgyész 130, 3. Körper, Bonyhád 130. Távolugrás: 1. Borbély, Hőgyész 440, 2. Máté, Hőgyész 438, 3. Bulla, Bonyhád 415. Súlylökés: 1. Lovász, Bonyhád 804, 2. Karancsi, Kalaznó 781, 3. Nagy, Tevel 736. Gránátvetés: 1. Karancsi, Ka­laznó 52 méter, 2. Bulla, Bony­hád 46 méter, 3. Réti, Kaíkasd 45 méter. Spartakiád-váltó: 1. Hőgyész 3:16,7, 2. Lengyel 3:34,0. Férfiak: 100 m: 1. Stumpf. Cikó 12,3, 2. Lukács, Lengyel 12,6, 3. Fodor, Lengyel 12,6. 400 m: 1. Fritz, Lengyel 60,0. 2. Hóhner, Lengyel 61,8, 3. Huger, Bonyhád 63,5. 800 m: 1. Dudás, Lengyel 2:20,2, 2. Nuszpl, Hőgyész 2:27,5. 3. An­tal, Tevel 2:35,9. 1500 m: 1. Fábián, Kakasd 5:53,0, 2. Rokitzki, Lengyel 5:59,6. Magasugrás: 1. Salamon, Tevel 165, 2. Máté, Lengyel 160, 3. Feil, Lengyel 155. Távolugrás: 1. Varga, Lengyel 562, 2. Gábor, Hőgyész 560, 3. Kif­fer, Hőgyész 559. Gránátvetés: 1. Gábor, Hőgyész 65 m, 2. Csaba, Tevel 61 m, 3. Hoff er, Cikó 60 m. Súlylökés: 1. Ékes, Lengyel 10,38, 2. Pedrovácz, Lengyel 8.80, 3, Nagy, Tevel 8,78. Spartakiád-váltó: 1. Lengyel 4:03,5, 2. Hőgyész 4:22,8, 3. Tevel 4:30. KÉZILABDA: A női mérkőzések során, annak ellenére, hogy a Kisdorog csak nagy kapushibából, egyetlen gól­lal győzött a Bonyhádi Cipő ellen, megérdemelt kisdoro^i győzelem született A férfi bajnokságot Bonyhád biztosan nyerte. i Nők: 1. Kisdorog, 2. Bonyhádi Cipő, 3. Hőgyész (6 induló). Férfiak: 1. Bonyhád, 2. Lengyel. 3. Hő­gyész. RÖPLABDA: Itt hiányzott nagyon a máza- szászváriak kényszerű távolmara­dása. Cikó a női bajnokságot biz­tosan, a férfit nagyon alacsony színvonalú küzdelem után nyerte meg. Nők: 1. Cikó, 2. Kakasd. Férfiak: 1. Cikó, 2. Lengyel, 3. Hőgyész^ 4. Tevel. A labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága a Bátaszék—Nagymányok félbe­szakadt mérkőzés ügyét tárgyalta szerdán. A tárgyaláson Nagymá­nyok képviselője nem jelent meg. A fegyelmi bizottság a játékveze­tők és a bátaszéki képviselő meg­hallgatása után első fokon a mér­kőzést a pályán elért 2:2-es ered­ménnyel (szabályosnak tekintette a második nagymányoki gólt) iga­zolta, Cih János bátaszéki nézőt pedig 1 évig pályák látogatásától I eltiltotta. Horgászat Miért nincs szervezett horgászélet Faddon ? Nagyon kevés egyesület dicse­kedhetik azzal, hogy olyan ideális vízen horgászhat, mint a faddi. A 380 holdas holt Duna-ág folyás­mentes, szennyeződésmentes, nád­dal borított partszéllel a megye egyik legjobb és horgászatra ki­válóan alkalmas vize. A faddi horgászegyesület elég régi múltra tekint vissza, és igen szép számú horgászt vallhat magáénak. És mégis mi az oka annak, hogv a középdunai intéző bizottsághoz tartozó egyesületek között a leg­gyengébben vezetett egyesület, ahol nincs egyesületi élet, nem tartanak rendszeresen gyűléseket, nem vesznek részt az intéző bi­zottság versenyein? Sajnos az egyszemélyi vezetés az oka min­dennek. Szabó Józsi bácsi az egyesület első napjaitól teszi az egyesület ügyeit, egyedül, hol mint elnök, titkár, vagy pénztáros és adminisztrátor egy személy­ben. De persze felette is eljárt az idő, és a 73 évével, már mindent ő sem tud intézni. Nincs után­pótlás a vezetésben, nincs titkár, nincs fiatal segítőtárs, ennek tud­ható be az, hogy az egyesületi élet pang, hogy nincsen vízi­ellenőr, ami miatt az orvhorgá­szok is igen elszaporodtak és emiatt az egyesület taglétszáma sem növekszik. Persze ez így sokáig nem me­het. A felettes szervek nem tűrhe­tik, hogy 140 horgász ne éljen szervezett életet, ne fejlődjön, ne tudjon arról sem, hogy befizetett tagdíjával mi történik, hogy ki- rekesszék olyan lehetőségekből, mint egy intéző bizottsági, vagy esetleg egy országos verseny. Ezen feltétlen változtatni kell a faddiaknak, addig, amíg ezt ők maguk is meg tudják oldani, mert szégyen lenne, hogy egy ilyen jó vízen horgászó egyesüle­tet fel kelljen számolni. Remélhetőleg a július 3-án összeülő taggyűlés, ahol az egye­sületi versenyt kívánják megbe­szélni, megoldást talál a be nem töltött tisztségviselők megválasz­tására, valamint a betöltött, de csak névleges vezetők pótlására, illetve cseréjére is. Ez évben a fogások nem dicsek­vésre méltók, ahogy azt Szabó bácsitól megtudtuk. A legnagyobb halat Siffl-r Pál fogta. 6,30 kg-os ponty volt. A tavaszi idényben főleg csukát fogtak, már jóval kevesebb a törpeharcsa is, mint az előző években. Július hónap­ban megtartják a házi versenyü­ket. ahol a régi hagyományok sze­rint csak nagy halra kívánnak horgászni. ígérik, hogy az intéző bizottság versenyére azonban tel­jes csapattal részt fognak venni, a házi versenyen legjobb ered­ményt elérők közül válasszák ki az öttagú versenyqsapatot. EGYÉB HÍREK Július hó 3-án tartja a duna- földvári horgászegyesület hagyo­mányos majálisát a horgásztanyán és környékén. * Július 9-én, délután ül össze a középdunai horgász intéző_bizott- ság, hogy 13 horgászegyesület ve­zetőivel megbeszéljék a föladato­kat, kitűzzék az ib.-verseny he­lyét és pontos időpontját, meg­tárgyalják az 1967-es év költség- vetését és munkatervét, ugyan­akkor értékelésre kerül az egye­sületek 1966. évi működése is. A gyűlés helye a dunaföldvári hor­gásztanyán lesz. • Szórványosan kapnak a harcsák a dunaföldvári vizen. Július 18-án Nagy Gyula fogta ez év legna­gyobb harcsáját 13,20 kg-ost. Szűcs Béla egy 10,20 kg-ost, Rud­iik Lajos 6,50 kg-ost. Horváth Sándor 2,30 kg-os dévérkeszegje viszont már rekordnak számít. Nagy Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom