Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-05 / 157. szám
4 TOT,KA MFC. TFT NÉPÜJSÁG 1S66. július 5. Nagy érdeklődés előzi meg a gyulai várjátékokat Gyula hatszáz éves középkori várában idén harmadszor rendezik meg a várjátékokat. Elsőízben 1964-ben tartottak színházi előadásokat a vár udvarán, ekkor Victor Hugo: Hernani című romantikus drámáját mutatták be, a Békés megyei Jókai Színház művészei és meghívott budapesti és vidéki vendégművészek. Tavaly Sárközi György: Dózsa- drámája aratott országos sikert, a dráma főszereplői között ott találhattuk Szirtes Ádámot, Szabó Gyulát, Tyll Attilát és a pécsi, a szolnoki, az egri és más színházak legjobbjait. Most, július 7-én Miszlay István, a Békés megyei Jókai Szín-r ház rendezője, a várjátékok kezdeményezője Szigligeti Ede: Béldi Pál című történelmi drámáját állítja színpadra, a korabeli végvárban. A történelmi dráma főszerepeit Greguss Zoltán Érdemes művész, a Madách Színház tagja, Iványi József Jászai-díjas, a Pécsi Nemzeti Színház, Angyal Sándor Jászai-díjas, a Fővárosi Operettszínház, Gumik Ilona Jászai- díjas, a Debreceni Csokonai Színház és Stefanik Irén Jászai-díjas, a Békés megyei Jókai Színnáz tagja alakítja. A mű nyolc előadása után július 22-én Heltai Jenő: A néma levente című vígjátékát játsszák a gyulai vár színpadán, Latinovits Zoltánnal a címszerepben. A várjátékok műsorába tartozik még a július 19-i oratórium-est, ekkor Vivaldi: Judit című oratóriumát mutatják be az Állami Operaház szólistái, a Budapesti Kamarakórus, valamint a budapesti MÁV Szimfonikusok közreműködésével. Vezényel: Szekeres Ferenc. Gyulán, a várjátékok időszakában nagy idegenforgalomra számítanak, a környékről több külön vonatot indít az IBUSZ. Külföldi turisták és érdeklődők érkezését is várják. SASS ERVIN A karfészek segítségére A kisinyovi traktorgyár (Moldva Köztársaság) a Szovjetunió legfiatalabb ipari létesítménye. Futószalagjáról mindössze három évvel ezelőtt vették le az első kerti traktort. A múlt év végéig a moldvai mezőkön, Dél-Ukrajnában és a Kaukázuson túU köztársaságokban már tízezer ilyen kerti erőgép dolgozott. A képen-: A kisinyovi traktorgyár új kovácsoló üzemegysége, lllllill III I Itliliil llillllll IIIMlIlllltlItlIII I liltllllll lllilllllt-tlITIMilllM III li IttlIIH Stroessner szeánszai Mi történt egy diktátor kínzókamráiban FILMKOCKÁK EGY LEÁNYJAV ÍTÓ INTÉZET ÉLETÉBŐL) Alfredo Meier SaMnas paraguayi ezredes hosszú és súlyos hányattatások után Uruguay föld. jére tette a lábát. Meier részt vett egy sikertelen összeesküvésben, amelynek Stroessner paraguayi diktátor megdöntése volt a célja. Az ezredest megkínozták a Stroössner-rezsim főkolomposai. Életfogytiglani börtönbüntetés fenyegette. — 1964. május 14-én este — emlékszik vissza Meder — a a rendőrök letartóztatták néhány társamat, de én erről semmit sem tudtam. Május 15-én éjszaka Paraguayi városból, ahol egy tüzérségi ezred volt beszállásolva, hazatértem. Amikor a „Merybeme- netei” székesegyház öreg harangjai elütötték a reggel 3 órát, húsz felfegyverzett „rendőrkopó ’ (a nép megvetően ezt a nevel adta a titkosrendőrség tagjainak) a házamra tört. Kiráncigaltak az ágybóJ. megparancsolták, hogy öltözzem fel és a rendőrségre hurcoltak... — A nyomozó osztályán" — mondotta Meier — vaíaki szörnyű ütést mért a ^tarkómra. Megfordultam és megláttam Victor Martinesst, a rendőrség politikai osztályának főnökét. — Mindent, ami nálam volt — folytatta az ezredes — elvettek tőlem. Marlines és egy másik hóhér — Piveros — elkoboztál? tőlem 130 000 argentin pesót, amit a hálószobámban találtak. Természetesen nem adtak vissza semmit... Valaki — a lábomba rúgott és Albert Plamas, a nyomozó osztály főnöke előtt találtam magam. Egy újabb rúgás, most már Planastól — és én egy telefonokkal, mag- netofónokkal és rádióadó berendezésekkel telerakott nagy miniszteriális íróasztal előtt állok. Ebben m pillanatban az egyik műszeren fellobbant a vörös fény és megszólalt a hang) „Mit tudnak Meier ezredesről?” „Csak most szállították ide, elnök úr” — válaszolta Manas, Planas nekem rontott, azzal vá- -dolva, hogy én vagyok a para- jjguayi katonai körzetben nemrég Eleleplezett összeesküvés katonai Evezetője. Miután hallottam a vá- ;dat, még válaszolni sem tudtam, jamikor Planas már rendelkezett, Ehogy vigyenek a kínzókamrába: E,,vigyétek ezt a szerencsétlent, Ehadd haljon meg a kádban” — ■jmondotta. A KÍNZŐKAMRÁK E Meier a kínzókamrákbán meg- Elátta néhány társát. Közülük az jegyiket, Centurión századost, rná- ■jus 14-én este San Antonióban a Paraguay folyó partján tartóztattak le. — Centurión századosnak — mondotta Meder — be volt verve az arccsontja, baloldalon látszottak a kínzások szörnyű nyomai és általában olyan volt, mint egy halott. Néhány méterre a folyosó szöglete mögül valakinek — aki az élet és a halál között volt — az artikulátlan kiáltozása hallatszott. Engem egy piszkos cellába vittek, hogy megnézzem ezt az embert. Láttam egy vízzel pereméig megtöltött régi kádat és négy hóhért, akik azon buzgolkodtak, hogy a víz alatt tartsák az áldozatot. Amikor kihúzták, megismertem. Egyik társam volt — Vicente Mai dana Ari vas, a cha- cod háború hőse, akit kitüntettek a ,,Chaco Keresztjével” és a „Védő Keresztjével”. Néhány perc elteltével őrzőim megparancsolták, vetkőzzek le, hogy megkezdjék a kínzást. De e percben megjelent a küldönc. Ez szabadított meg ezektől a megpróbáltatásoktól. Magánál Stroessner elnöknél kellett azonnal megjelennem. Meiert ismét a rendőrségre kísérték, amely előtt nagyszámú kormánygépkocsit látott. A rendőrségen meglátta Stroessnert és körülötte Patride Kolman hadosztály-tábornokot, Duarte Vera tábornok rendőrfőnököt, Leode- gera Cábello tábornok hadügyminisztert, Edgar Ynsfran belügyminisztert, Andres Rodrigues ezredest, az első lovashadosztály parancsnokát és másokat. A szigorúan őrzött Meier valahányszor kinyílt az előszobába vezető ajtó, kiáltásokat hallott a rendőrfőnök irodájából, ahol Stroessner és cinkosai a „beismeréseket” írták, amelyeket mindenféle fizikai és erkölcsi kínzással csikartak ki védtelen áldozataikból. Hamarosan Stroessner maga végezte Meier kihallgatását. A (kihallgatás ugyanabból a néhány ismétlődő kérdésből állt: „A katonáik közül ki keveredett az összeesküvésbe? A polgári személyek közül kit vontak be ebbe az ügybe? Hol van a hadműveletek terve?” KÍNZÁS ELEKTROMQS ÁRAMMAL Meier ezredes nem válaszolt egy szót sem. Ekkor Duarte Vera tábornok megparancsolta, hogy bilincseljék meg a letartóztatottat, Kolman tábornok pedig, ahogy Meier mondja „a feszültségeit szabályozta azon a berendezésen, amelynek szóra kellett bírnia engem.” — Az elektromos áramfokozatok egymást követték és mindig erősebbek lettek, amikor az érintkezési tű közeledett a fejemhez. Voltak pillanatok, amikor nem emlékeztem, hogy mi történt velem. Csak éreztem, hogy a légzésem lassúbbá és nehezebbé válik és én a földön fekve félig öntudatlan állapotban vagyok. A kérdések úgy jutottak hozzám, mintha a túlvilágról jönnének. Nem tudom pontosan megmondani, hogy meddig tartott ez a „szeánsz". Észrevettem, hogy Duarte Vera és Kolman tábornok elhagyták a szobát és a rendőrfőnök irodájához mentek, ahol Stroessner és bűnöző bandája rögzítették a kínzás eredményeit, A „kihallgatások’* ismétlődtek; És mindig magas rangú személyiségek végezték, — Megkértem Leodegara Ca- bellot, mint aki bajtársam volt a chacod háborúban, bírja rá Stroessnert, aki a szomszédos szobában volt, adjon parancsot, hogy rángassanak ki az udvarra és kü-_ lönös kegyelemként eresszenek' belém négy golyót, véget vetveez- zel a kínzásoknak. Cabelio így válaszolt: „Meier, mindez azért van, mert nem akarsz beszélni". Később Meiert ismét elektromos árammal kínozták, bestiálisán megverték és sötét kamrába zárták, ahogy ő mondja .,Alfredo Stroessner hadsereg-tábornoknak, Paraguay Köztársaság elnökének, a kínzások hivatalos vezetőjének parancsára”: — Mindaz, ami 1D64. május f4-e és 16-a között történt — mondja •Meier, — csupán gyenge másolata volt mindahnak, ami naponta történik a zsarnok kínzókamráibani Nemre és korra való tekintet nélkül ide kerül mindenki, aki ilyen,’ vagy olyan módon fellép Stroessner véres diktatúrája éllen, — mondta az ezredes és hozzáfűzte: — A zsarnok hatalomra jutásának napjától napjainkig már több mint ezer ember adta életét a félelem, az üldözés, a rafinált kínzások nélküli Paraguayért, azért, hogy a jelenlegi és az ezt követő nemzedéknek olyan hazája legyen, ahol nincsenek elnyomók. A kínzásök utón Meier ezredest á tacumbui koncentrációs táborba szállították, majd a kilencedik rendőrségi részleghez, ahonnan más bebörtönzöttekkel együtt az őrség egyik katonájának segítségével megszökött. A menekülők, köztük a katona is, menedékjogot kért és kapott az uruguayi nagyikövetségtől. Meier ezredesnek azonban éhségsztrájkhoz kellett folyamodnia, hogy a Stroessner-rezsimtől kicsikarja az engedélyt az ország elhagyására. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiimiiiiimmiiiiiiimiMiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii — 55 — Az a valaki talán a vas- és famunkához is jobban értett volna, mint én... össze tudta volna rakni Bányai tranzisztoros rádióját.. „ vissza tudta volna vinni az elraholt cigarettát a trafik-wigwamba, olyan észrevétlenül, hogy a sápadt képű kartotékok sem vették volna észre... Az is lehet, hogy ez az út is^csak azért „sehol- sincsvége” út, mert rosszul indultam el rajta, nem jutott eszembe, hogy az út szamomra csak ettől-eddig tart, a Teke-teke madártól mondjuk még ötszáz lépésnyire... mondjuk csak éppen addig, hogy tovább kiabáljam az erdőbe... Van egy ház, az angyalok háza, ott lakik Vecserka, Bányai, Gáfor... add'tovább... ott lakik Viola és Piroska... add tovább... ott lakik Marika, a We- chsler-Harvic koefficiens, és a kartotékok... add tovább... és aztán jön az ügyes vas- és fémmunkás, megszerkeszti a készüléket, az angyalház ablakfüleihez illeszti, s akkor egyszerre kiderül, hogy nincs is szükség angyalházra... egyáltalán nincs szükség rá, s az se lenne baj már, hogy nincs protekcióm és nem vagyok befolyásos újságíró... a készülék mindent kiderítene. A Birkásy esetében talán még erre se lenne szükség. Birkásy az angyalházban is mindent ellop,. rajzszöget tintát, radirgumit, kicsavarja a WC-ből a villanykörtét, de színes kavicsokat és üvegszilánkokat is gyűjt, s a matraca alá dugja a zsákmányt. Birkásy alighanem kleptomá- niós... kár, hogy éppen nála hiányzik a pszichiáter jelentése... egyszerűen bele kell kiabálni az erdőbe, add tovább... a Birkásynál hiányzik a pszichiáter jelentése. — 56 — Regőtzy erotomániában szenved. Ez a mánia is elég gyanús egy tizenöt éves lánynál. A jegyzőkönyvhöz eredetileg keskeny filmszalag is volt csatolva, amely megörökítette Regőczy nyilvánosság előtt folytatott nemi életét. A hiányzó filmszalagról nem szólok az igazgatónőnek, nehogy azt gondolja, hogy kíváncsiskodni akarok. Inkább a Regőczy lánnyal beszélek. — Mit kapott, amikor legelőször nyilvánosság előtt levetkőzött? — Három tejszínhabos indiánért. — Nem volt szégyenérzete? — Nem volt nehéz munka. Így mondja, munka. Különös erotomania ez. — A bátyám kikötői melós Pozsonyban... az nehezebb tészta. Ha ad tíz koronát, magának is megmutatom a mellem. — Idelátni —, szólok rá gyorsan — mert látom, hogy kezdi gombolni a blúzát. Jó, hát akkor menjünk arrébb. — Ne; ne menjünk arrébb... Inkább kössünk szerződést. .. én majd nyitok egy strip-tease bárt... és magát oda rendes gázsival leszerződtetem. — Jó, én benne vagyok. — De addig ne mutogassa magát senkinek. A csontos arcú nevelőnő szereti Regőczyt. — Nézze, olyan, mint egy angyal... ha az ember nézi azt a szép hullámos szőke haját és az ártatlan kék szemeit, nem is hiszi el azokat a borzalmakat. — Miféle borzalmakat? — 57 — A csontos arcú nevelőnő örül, hogy mesélhet, ahogy ő meséli, csámcsogó részletességgel, valóban ragacsos undorrá válik minden a Regőczy- Iány körül. — Tudja mit, olvasson bibliát — ajánlom neki. Értetlenül néz rám. — Az is tele van ilyen történetekkel... Csak legföljebb nem ilyen részletesen... Az angyalok házában különben most az a gond, Marika ismét megszökött. Biztosan már túlságosan bizsergett a feje. Az igazgatónő azonnal értesíti ,a rendőrséget. — Talán most eljut Osztraváig — bizakodom. De nem jut el, már másnap visszahozzák. Gyűrött, piszkos és kimerült. Senki se törődik vele. Az orvost várják, aki majd megvizsgálja, nem szedett-e össze valami nyavalyát. A másik szenzáció, hogy Piroska levelet kapott. Piroska még nem is tud róla, csak az igazgatónő meg én. „Drága Piroska, nagyon kérlek vigyázz Magadra és légy jó, hogy minél hamarabb kikerüljél abból az intézetből. Csodálatos találkozásunk óta csak Rád gondolok, s magamban — bár erről nem is beszéltünk — a menyasz- szonyomnak tekintelek. Várni fogok Rád. Igaz, jóformán nem is tudok semmit Rólad, mégis úgy érzem, hogy nagyon régen ismerlek, s akármit tettél is, csak az fontos, ami azóta van.
