Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-31 / 180. szám
Fekete István: JANCSI Vannak távoli emlékek, ame- ígéretemet persze megtartót- zem), s egy kis kéz kotorászik lyek úgy bukkannak fel a múlt tam és egy szép piros patront benne... az én kezem, óceánjából, mint magányos szik- „szereztem” Jancsinak, ami — Iák, amelyek az idő sűrű ködében súlya után ítélve — töltött volt. Vettem ebből is, abból is, cso- aludtak hosszú ideig, de egyszer magoltat és cukorkaformát, fehér csak felsüt a Nap, s a régi ked- — Elduirantjuk! — örvende- port és sárga port, mert bará- ves, mohos szikla felénk int, zett a barátom és konyhájuk nyi- tómnak orvosság kellett, még- mintha nem múlt volna el. ’ tott tűzhelyére dobta a patront pedig jó orvosság. amely azonban begurult a búbos- Furcsa az is, hogy ehhez a ki- kemencébe és egyáltalán nem Vettem és vittem, ostyával és világításhoz nem kell Nap és egy- akart durranni. Közben bejött anélkül és összeülve hárman be- általán nem szükséges a világos- Juli néni, Jancsi anyja, össze- osztottuk az adagolást, ság. Elég egy mozdulat, vala- kotorta a parazsat és odatolta a T . . , „ , , . milyen rég elfeledett illat, egy levest is a tűzhöz, amikor aztán T ,U3> ae „^s.°.ru . lm forgott tárgy, egy ágroppanás a szélnek a patron durrant..., sőtaleveses- ^aflcsl az egyiktől, mire Juli nem a zizzenése, s az emlék felüti fe- fazekat is felborította, pedig há- azt, mondta: az a jo, mert akkor jét, ránknéz és olyan üdén, vidá- rom lábon állt... gyógyít... es utana megengedtük man, vagy szomorúan valódi, hogy a csokoládéból is egyen a mint a jelen minden valósága. Mondanom sem kell, hogy ré- keserűség ellensúlyozására. Ez a mülten távoztunk a konyhából — csokoládé egy kis dobozban volt Jancsit például egy piros bár- elöl Juli néni —, aki az első ije és „Purgó” felírást viselt, sonydoboz hozta elém, majd fél delem után seprűt fogott, de._ . , ,, évszázad ködéből, holott Jancsi nem, Juli néni nem vert meg , után Jancsi megnyugodott, ezt a dobozt soha nem látta. soha senkit és elsősorban nem: ámbár délután barátom ígenmozegyetlen fiát galmasan viselkedett, mondván, Erről a barátomról semmi rend- ' hogy válóban jó orvosságot hozkívülit nem mondhatok. Sovány Az anyai szeretet azonban nem tam, mert betegsége ellenére többvolt, szegény volt, árva volt. Ez óv meg mindentől, főleg nem a szőr úgy ugrott ki ágyából, mint minden és ha még hozzáteszem, betegségektől és így bizony Jancsi egy életvidám szöcske, hogy körülbelül hétéves volt: el egyszer ágyban maradt. is mondtam mindent, amit Jancsi- Akkor aztán sokáig, nagyon soról mondani lehet. — Olyan gyenge forma vagyok káig nem láttam barátomat, talán — mondta —, s anyja tehetetle- azért, mert a szívemben őriztem. Mindezen szerény tulajdonságok nül ült ágya mellett, mert nem Azaz mégis! 1945. áprilisában, azonban barátomat egyáltalán segített sem a tyúkleves, sem a amikor Budapest romtenger volt, nem érdekelték és nem keserí- hársfatea. egy őrült háború őrültsége után, tették el. Sőt, vidám volt, mint és az éhség azt hitte,- úr lehet a márciusban a cinege, szívós, mint — Doktor? Hun van nekem város felett: levelet kaptam Jan- a kökényvessző és fürge, mint a arra pénzem? — mondta Juli csitól, hogy ekkor, meg ekkor érmókus. Volt azonban egy olyan néni. — Csak legalább valami jó kezik. tulajdonsága, amit ma is csodá- orvosság lenne!... lók; rendkívül adakozó volt az Meg is érkezett. A vonat teutolsó palavesszőig, sőt az utolsó Azóta ötven év múlt el és teg- tején, füstösen, kormosán, de vi- darab kenyérig. Azó,ta már tu- nap kezembe került az a piros dáman. Hóna alatt nagy kenyér, dóm, hogy csak a végtelenül sze- doboz, amit úgy hívunk, hogy másik kezében egy füzér csirke, gény ember lehet ilyen végtele- „patikás”. Belenyúlok, nézem az s akkor eszembe jutottak a „jó- nül adakozó, túl minden hatá- ismeretlen, megmaradt orvossá- módú gyerekek” és megtöröltem a ron és feltételezve mindenkiről, gok gyűjteményét és egyszer szemem, mert talán korom ment hogy hasonló módon gondolkozik, csak... lám, ragyogni kezd az bele..., eszembe jutottak Péter, emlékek tengerében a mohos Jóska, Harangozó Miska... és Barátomat az ajándékozás Iá- szikla... Anyám éjjeliszekrényé- megöleltem Jancsit, aki szegény zában — természetesen — nem nek fiókja (még a szagát is ér- volt, de nekem egyetlen barátom, gátolta az sem, hogy maga az ajándék IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA: TESTEMMEL EMELNÉK Az égi kertben fehér orgonafürtök« szívemben csupa-szív tulipánok; a szerelem megújuló ünnepeire felvonultatom e tavaszi sokaságot. Azokat a megnevezett és megnevezhetetlen virágokat, melyeket Neked gondoltam ki: mezítelen-arcúakat, mint aminők a szomorú-szép, tavaszi álmok, a rokokófák pukkedlis üdvözletét is, s egy nefelejcs-ég 'föléd-bokrosodó végtelenjét, orgonabokrok szállongó csapatával. Feléd indítom a sugarak átlátszó csodáit, a prizmás-örömű fénysivatag díszleteit, s a képzelet madarat rajzol fölibém. Érzem, hogy itt vagy, S ilyenkor testemmel emelnék zsilipet a végtelenbe-csobogó időnek. PÁL JÖZSEF SZOMJÚSÁG Veri testembe a nap arany szögeit köröttem minden káprázat égről szakadt le ma a mező és sárga, sárga, sárga és kék fény ég, a gázláng kékje csap át izzásba alumínium-fehérbe. Veri testembe a nap arany szögeit, s ott áll az Y alakú fa a vén lombú tölgy két ujja között gém és ostora lóg le a kútba« mohás falú hűvös kútba. Nékem ez jutott, ez a szomjúság. a képzelet észbontó iker-ábrája, az Y alakú tölgy alatt a kút, és az égről leszakadt fények lángja. Veri testembe a nap arany szögeit és szomjazom, szomjazom inni kéne sír a fa, csikorog, vödre száll üresen le a mélybe ostora rándul, csapódik fel az égre, az izzó aluminium-fehérbe. hogy is mondjam?... másé volt. Ezt az értelmetlen felnőttek úgy mondják, hogy Jancsi lopott, holott ez nem igaz, hiszen Jancsi nem tartott meg semmit, még a sajátját sem. Kétségtelen azonban, hogy barátom ajándékaival vigyázni kellett, mert előfordult, hogy éppen kirakodó szemlét tartottam játékaim között, miközben János bácsi, az asztalos és apám éppen a világpolitika irányvonalát állapították meg. Egyszer csak János bácsi szeme megakad játékaim egyvelegén és azt mondja: Hopp, a srófhúzóm... Apám — ahogy az ilyenkor szokás —, elvörösödött, de én még jobban elvörösödtem, mert a srófhúzót Jancsitól kaptam, aki „találta”, — Hát az a lókötő nem teszi be ide többet a lábát — mondta apám, miután a srófhúzó eredete kiderült, bár Jancsit igyekeztem tisztára mosni, — Miért nem barátkozol te a Péterrel, Jóskával, pláne Harangozó Miskával? Azok jómódú gyerekek.. . azoknak nem ragad a kezükhöz semmi... Az atyai intelem azonban falra- hányt borsó volt és én nem tágítottam Jancsi mellől, de ajándékaival csak titokban játszottam, mert származásuk bizonytalannak mutatkozott. Az ajándékokat — természetesen — viszonozni kellett, mert barátom kapni is majdnem any- nyira szeretett, mint adni. Így aztán ceruzák tűntek el, pecsétviasz, a kártyából a makkdisznó, sőt anyám stelázsijáról egy szobor is, amit azonban vissza kellett kérnem, mert rettentő vallatásnak néztem elébe. — Majd hozok mást helyette — ígértem barátomnak, így a szobor meg is jelent a polcon, s egy szóval sem árulta el, hogy Jan- csiéknál járt látogatóban. Vance Palmer: PARTRAVETVE ért. Ilyen a világ. Sok szép szó hangzott el hűségről, amikor a kövek röpködtek,' de mikor mindennek vége volt, fütyültek az ő hűségére. — Ezentúl nem kell papírral betömködni a réseket a kunyhód falán — riasztotta fel gondolataiból Joyce. — Ebből a Corkery volt az első ember, aki is pihenj egy-két hétig. Ne gör- lett volna gyűlniük, s Corkery , építhetsz, megpillantotta a homokos fö- nyedj folyton mások mosnivalója látta, hogy hiábavaló játszmát , JNe“any halasz eközben már vényen heverő fahasábokat. Kora fölé, üzenj nekik, hogy vakáció- folytat. ouzgon dolgozott a szálfákkal, hajnalban felkelt és lebandukolt zol, aztán meg rakd össze ked- — Nos, ideért az egész rakó- al°mba gyűjtöttek, kiválogata partra darabka cápahússal a vedre kissé a magad házatáját”. mány, abban nincs hiba. Van a megvetemedett elgombászatyrában, hogy férgeket fog- Ujjongó érzés kerítette hatal- vagy harminc-negyven teherautó- so“ott szalakat. Corkery City-, jón a nyári fürdővendégeknek, s mába, amint a többi halászra ra való a parton, s még a hullá- malvac,nezte okét — Szép, szép, hogy felrakjá- játok, de hogyan akarjátok hazaszállítani? Bukfencet vet a teherautó, semmint megközelítse ezt a partszakaszt — Ne izgulj — felelték. — Eszünkbe sincs ide teherautót hozni. Tutajt csinálunk, felúszekkor szeme elé tárult a látvány: gondolt. Ám, ahogy visszafelé mok hátán is úszkál egy jó a homokos partszegélyt több tartott az öbölbe, két alakot csomó. Figyeljetek, cimborák! mint egy mérföld hosszúságban pillantott meg, akik szemüket a Mi lenne, ha nekiesnénk és feloregoni fenyőfa borította, s a fa- láthatárra szegezték. Az öreg raknánk a nagyját, mielőtt a törzsek barnásán csillogtak a Scotty volt és Matty Boylan. tömeg idegyűlik? reggeli fényben. Miféle szél fújta ezeket errefelé? — Miféle tömeg? — kérdezte „Bajba jutott egy hajó vala- Még javában aludniok kellene, Boylan jéghidegen. — Errefelé hol” — ez volt az első gondolata, hiszen egész éjjel kint voltak a nem járnak idegenek. S a második: „nagy hasznot hajt hálókkal. Hasztalan volt minden. Corkery tetJuk az egeszet a lagúnán, és ez annak, aki megtalálja.” A — Láttál szálfákat odakint a tudta, hogy épp oly sikerrel pró- onnan elhordjuk a fát szabadon, gazdátlanul heverésző parton, Slug? — kérdezték tőle, bálhatna egy kagylót felnyitni k;€Sob“' szálfák látványa úgy szaladt fel ahogy a közelükbe ért. kézzel, minthogy titkos alkut az agyába, mint a forró rum. Egy Ügy tett, mintha nem hallaná, kössön az öbölbeli halászok egyi lélek sincs a parton rajta kívül, - s közben eltöprengett: vajon mi kével, másikával, csak a tengeri madarak vijjogása lenne, ha megalkudna ezzel a összetartottak, megosztoztak a hallatszik. Zihálva szaladt haza- kettővel, hogy távoltartsák atöb- csónakokon, őt pedig sohsem felé. Pillanatnyilag nem jutott bieket? Vagy most is úgy össze- vették be eszébe, miként őrizhetné meg tartanának-e, ahogy szoktak? de érezte, hogy megvetik a szí Az ötlet nagyszerűsége felvil____ c A_ lanyozta Corkeryt. NekivetkőM indenben zött’ felnyalábolta a szálfákat, s e 06 úgy cipelte, többet is egyszerre. A Nap már felkúszott a zenitsemmibe. Megtűrték, ^e’ ,s szüntelenül cipekedett.-tik a szí- Az lzzadtsag patakokban folyt homlokán, a hátán már hámlani szölt _ kezdett a bőr, de ő egy percnyi m agának az értékes leletet, de azt — Nem láttál partra sodrott vük mélyén elhatározta, hogy gyorsan mun- szálfát? — kérdezték újból. _ Nos, jól van kához lát, mielőtt a halászok — Miért? — színlelt Corkery. hisz van itt elég mindannyiunk- szünetet sem tartott. A többiek mohó bandája felébredne. Azok — Mit vártok? nak. Én nem akarok senkit meg- „ttek a h^ásfazekat a gyorsúgysem közösködnek vele soha, — Nem ópiumot, vagy whis- fosztani attól, ami az övé... De tozor®> megkínálták egy esés zárni ndenből kirekesztették, ő sem kys palackokat. Hallottuk, hogy ne felejtsétek el, hogy én láttam ve1, ídajanlották neki a dohátársul hát senkivel. egy jenki faszállító gőzös zá- meg először. nyosszelencejüket, s estefelé még A szálfák felrakása azonban tonyra futott a Malabar parton, Ezalatt már megérkeztek a korty rumot is ráerőszakolegész napi kemény munkát jelen- három nappal ezelőtt. többiek is, és vidám kiáltások- taktett, s ő étel nélkül, egy korty — Nem — felelte Corkery — kai, jóindulatú hátbavágásokkal , -tobb lenne, ha mar abbatea nélkül jött el hazulról. Ti- árva szót sem hallottam róla. üdvözölték Corkeryt. Ügy bántak hajFnaci’ Slug! zenkét teher autó-rakomány szál- ,Ti mindnyájan^ olyan zárkózol- vele, mintha közülük való volna, Corkery gyanakodva mérte fa, 35 shillingjével számolva, tak vagytok, mint az osztrigák. s már nem emlékeznének a né- okét. kölcsön teherautóval az ember — A rakomány nagy részét ki hány évvel korábbi sztrájkra a — Es veletek mi lesz? egy nap összeszedhet annyit, hogy kellett dobni, — erősí tgette Scotty fűrésztelepen, amikor egyedül ő, — Mi már elszállítottunk megél belőle hat hónapig. - azóta már a dagály biztosan ki- Corkery állt munkába. Akkor amennyit akartunk. Most összeHat hónap! Hosszú, boldog sodorta a fövenyre. sztrájktörőnek bélyegezték és kötözzük a tiedet is és elindítnapok képe rémlett föl benne, Szélcserzett arcukból ravasz még a főnökség is elbánt vele. juk a tutajt, ha akarod. Feljebb, ;ta magát a sziklákon ülve, pillantású szemek meredtek rá, Adtak neki egy hónapi fizetést, a laguna partján találsz majd horgászni, ;s elképzelte, hogy azt felmérték zavarát, az üres kan- s azt mondták, jobb. ha eltisztul egy görcsös gumifát, az alá elmondhatná Marthának: „Most te nát, melyben a kukacoknak kel- a környékről a békesség kedvé- helyezheted, s ha úgy hozza az
