Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-28 / 177. szám
1906. július 28. «MBNA SfEGTÍS NRPÜJSAO KÖNVV... KÖNVV... Hinnénk, hogy általában az emberek nyáron esak a strandnak, a kirándulásnak, a köny- nyedebb szórakozásnak hódolnak. Egy-egy estét a jó levegőjű parkokban, a ház előtti virágoskertben néhány félórás tereferé- vel töltenek el. A fiatalokat is csupán a Sorkertet betöltő dzsessz vonzza. Inkább minden, ami fel- szabadultságot, nyári nyugalmat, vagy éppen izgalmat okoz, mint a komolyabb, tartalmasabb foglalatosságok. De sokan olvasnak is. A fiatalok között is szép számmal akad, aki lemond egy-egy letkis-ről, valamely jó könyv kedvéért. \ A könyvesboltban a közelmúltban készültek el a könyvnapi statisztikákkal az irodahelyiségekben, de a pult mellett már új könyveket kínálnak az eladók, új művekkel hívogatja a vásárlót a kirakat. — Csökkent a forgalom a könyvhetihez képest? — Csökkenésről szó sem lehet. Legalább azt a szintet tartjuk most is. — Kinek és melyik műve most a „sztár”? — Révai József: Elhagytál Hé- liosz című regényéből közel ötszáz darabot adtunk el néhány hét alatt. A legtöbb vásárló ezt a művet kereste ' mostanában. És okvetlenül meg kell említeni Szil- vási Lajos: Egyszer volt szerelem. .. című regényét is. Legalább 300 talált gazdára belőle. * tes, — Milyen művekből adtak el még az átlagnál többet? — A „Fiúknak — lányokról” és az „Őszinte szó a szerelemről” című művekből. És Berkesi Andrást állandóan keresik. A bőrdíszműben „panaszkodik” a könyvtáros, Takács Anna. A táskaüzemben tűzőnő. Csütörtökön, műszak után cseréli a könyveket. Ha azonban valaki megkéri, szívesen áll rendelkezésére bármely napon, a nem hivatalos időpontban is. • — Többször felhasználják a kultúrtermet más célra. Olyankor be sem tudok menni. A kölcsönzők aztán elmaradnak. S egy idő múlva kezdhetem újra a szervezést. — Hány tagja van a könyvtárnak? — Talán százalékban tudnám megmondani. Úgy az üzemi dolgozók 15 százaléka lehet rendszeres olvasó. A szakszervezet megyei könyvtárában elhangzott egy mondat: „A bőrdíszműben nem nagyon olvasnak, ott nők vannak". — Igazságos ez a kijelentés így? — Részben talán. Kétségtelen, hogy a nőket, lányokat-asszonyo- kat munkaidő után nagyon leköti a háztartás, a gyerekgondozás... A műszergyárban csak úgy kétszáz kötet könyv van. Kutny Gábomé a gyártSzakszervezeti együttesek I. országos táncfesztiválja Szegeden A Szegedi Ünnepi Hetek keretében kerül sor a szakszervezeti együttesek I. országos táncfesztiváljára. A Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa a Népművelési Intézettel és az országos szervekkel egyetértésben kezdeményezésével egy olyan találkozó alapjait kívánja Szegeden lerakni, amelynek keretében, hazánk legjobb szakszervezeti táncegyüttesei mutatják be műsorukat, de nem verseny jelleggel. Négy napon át július 28—31-ig az qrszág 11 legnagyobb szakszervezeti együttese és egy külföldi vendégegyüttes szerepel Szegeden, az újszegedi szabadtéri színpadon, A nagy érdeklődéssel várt táncfesztiválon ott lesz a HVDSZ „Bihari János” táncegyüttese £ Vasas Központi művészegyüttes a Diósgyőri Vasas táncegyüttes, a Vegyipari Szakszerveztek „Bartók Béla” táncegyüttese, az építők „Vadrózsák” táncegyüttese, amely Európa-szerte és a Közel- Keleten bemutatott műsoraiért a „Kiváló Együttes” címet kapta, a Miskolci „Avas” együttes, a várpalotai, tatabányai bányászegyüttes, a szolnoki „Tisza” táncegyüttes, a zalaegerszegi „Zala” tánc- együttes. A műsorban fellépő vendégfogadó együttes szerepét az ÉDOSZ „Szeged” népi együttese tölti be. Fellép még a szabadkai „Mladost” táncegyüttes is. A szegedi fesztiválon fellépő együttesek legnagyobb sikerű produkcióikat mutatják be. Érdekes, hogy a három estén másmás jelleggel összeállított műsor kerül bemutatásra. Július 28-án „Szeged felől” címmel 11 együttes alföldi táncait gyűjti csokorba. Másnap „Népek táncai” címmel minden fellépő tánckar egy- egy európai, vagy a f rika i nép f ol - klórjából válogatott műsorral lép közönség elé. Július 30-án szombaton gálaestre kerül sor, amikor „Fergeteges” címmel minden együttes a legnagyobb sodrásó produkciójával lép színpadra. Vasárnap délelőtt kerül sor a Szegedi Nemzeti Színházban rendezendő zártkörű bemutatóra, amelyen az együttesek tagjai és vezetői, valamint az ország tánc- swfeegaberei ejőtt néfeáw együttes az új utakat kereső kísérleti produkcióit mutatja be. A fesztivállal egyidőben szakmai tanácskozásokra is sor kerül. Az együttesek közreműködnek majd a Szegedi Szabadtéri Játékok időszakában minden évben megrendezésre kerülő ifjúsági karneválon is. mányfejlesztésen dolgozik. Március óta kezeli ezt a kis házi könyvtárat. Azóta egy ízben már cserélte is a szakszervezet megyei könyvtárában valamennyi kötetet. — Valamennyit? Nem voltak olyan könyvek, amelyeket visszatartott, mert sokan keresték, olvasták őket? — A Jókai-, Móricz-, Mikszáth regények állnak a legközelebb az üzem dolgozóihoz. A brigádmozgalomban tett kulturális vállalásaik között szerepel, havonta 2—3 kötet könyv elolvasása. Ilyen al kalmakkor főként* a fent említett szerzők műveit kölcsönzik. — Kik a könyvtár olvasói? — Szinte valamennyi munkás A műszakiak inkább a jól felszerelt műszaki könyvtárból szak könyveket kölcsönöznek. A megyei könyvtárban mindig nagy a forgalom. A kölcsönzők többsége rendszeresen és késedelem nélkül cseréli a könyveket. Egyre többen vannak, akik az új műveket, az újonnan megjelent könyveket tartalmazó polc felé indulnak először. — Az év második negyedévé ben közel 28 ezer 500 forint értékben vásároltunk a könyvtár számára könyvet — mondja Gaál Gedeonná. — Ezért az értékért összesen 1104 kötettel gyarapodott könyvállományunk. Ebből 293 az ifjúsági művek választékát •növeli. — És hogyan alakul az olvasók létszáma? — Júniusban 92, július 26-ig pedig 52 beiratkozó volt a felnőttkönyvtárba — mondja Bodri Fe- rencné. —»Ez alatt a két hónap alatt tehát 144 új olvasóval gyarapodott könyvtárunk, összesen így 1811 kölcsönzőnk van. — Tavaly hogyan alakult ez a szám? — Július végéig összesen 1779 olvasóról vallanak a statisztikák. * Sokan olvasnak. Az idősebb korosztály Jókait, a fiatalabbak meg Berkesire esküsznek. A nyomtatott betű varázsa egyre több embert megejt. MÉRY ÉVA Elfojtották a pusztaföldvári gázkitörést A pusztaföldvári olajmezőben nagyarányú födalatti gázkitörést fojtottak el a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat dolgozói. A kitörés alkalmával egy mélyebb réteg gáz egy magasabban fekvő homolbrétegbe áramlott ált. A szakemberek megállapítása szerint naponta csaknem egymillió köbméter födgáz tört felfelé a laza szerkezetű rétegbe. A föld alatti kitörés elfojtásait több napos előkészítés után kezdték meg. Speciális szí va tty ú gépekkel több száz köbméter nagy fajsúlyú iszapot nyomtak a rétegbe. A nagy gáz- nyelő képességű felső homokréteget fűrészpar és celofánszeletek segítségével sikerült annyira elzárni, hogy az elfojtó közegként használt: nagy fajsúlyú iszap lejutott a talpmélységig. Ezután a nagynyomású mélyebb rétegeket cementezéssel zárták el. A munkákat felszíni nyomásmérő adatai alapján irányították. (MTí) Brigád a magasban Lentről nézve nem is tűnik olyan magasnak. De most már könnyelműségnek tartom, hogy elfogadtam a ktsz-elnök invitálását erre a kis kirándulásra. A harangállványokig még csak megjárta, szűk a grádics, de szilárd. Itt azonban már mászni kell és az utolsó létrán csak úgy vagyok hajlandó felmenni, ha alul felül fogják. Csak amikor már felértem a toronytetőre — a Mező Imre brigád munkahelyére — érzem biztonságban magamat. Az állványzat erős, ff körös-körül korlát van, csak ha túl- nézek a korláton, fog el egy kis szédülés. Túlságosan nagy az a mélység .. . — Itt dolgozunk már egy hét óta mondja Hucker Ádám brigádvezető. Kezdjük megszokni. — Ez az első ilyen munkájuk? Molnárok, tűs van r A majosi Molnár Vince családját is — mint annyi sokat — jól megforgatta a sors. Míg Bukovinából Majosra kerültek, harmadszorra is újra kellett kezdeni a fészekrakást. De volt erő hozzá, a felszabadult magyar hazában. A sokat próbált emberek tapasztalata is kellett talán hozzá, hogy az egész család körében kialakuljon a nézet: segítsünk, ahol és akinek csak lehet. S hogy ennek módját a tűzoltótestületben találták meg, nem is véletlen. A messziről ideszakadt embereknek társaságot, sok-sok jóbarátot adott ez a közösség. — A szórakozásunkat is megtaláltuk — mondja o legidősebb testvér, Molnár Albert. — Én Bácskában, fiatal koromban is az önkéntes tűzoltók között voltam. Amikor ide, Majosra kerültünk, csak folytattam. Az ellenforradalom után a Bonyhádi Zománcgyárba kerültem dolgozni, s miután ott megszűnt az állami tűzoltóság, megalakítottuk az önkéntest. — Most végeredményben a gyárban, vagy a faluban tűzoltó? — Mindkét helyen — válaszolja. — Ha az üzemben műszakos vagyok, akkor ott, ha hazajövök, itt. A gyárban is számítanak rám, de itthon is. Az üzemben már csak így megy. A festékraktárban tűz ütött ki, csak bekiáltottak a munkahelyre: „Molnárok, tűz van?' S mi már rohantunk. Az öcséim is velem dolgoznak — teszi hozzá magyarázóan. Ilyen légkörben természetes és nem csoda, hogy a fia, az úttörő Imre is tűzoltó. Számos verseny első, második helyezése, és az üzemi országos ötödik helyezés mutatja, szív- vel-lélekkel végzik önként vállalt társadalmi munkájukat. A legfiatalabb testvér, Molnár István is e példa nyomán már az iskolai úttörő tűzoltók között ismerkedett meg a fecskendők, a vízsugarak hasznos világával. S amikor nagyobb lett, a községben, majd a zománcban folytatta. — Egy műhelyben dolgozom a bátyámmal — mondja. — Ha otthon együtt voltunk a testületben, itt se hagyhattam magára. — A versenyek meg jó alkalmat adnak — teszi hozzá, — hogy más községek, városok életével megismerkedjen az ember. De kíváncsi is vagyok, hogy működnek, s nem kis öröm, amikor a versenyeken vagy az üzemnek, vagy a községnek, elismerést szerzünk. — Fiatal házasok. Nos, a feleségek nem szólnak, hogy szabad idejüket erre áldozzák, amiért tulajdonképpen nem fizetnek? — Dehogy szólnak, még ők is drukkolnak nekünk. Ók is úgy belenevelődtek ebbe, akárcsak mi, vagy teszem azt, a sógoraink. Két sógorom is szintén önkéntes tűzoltó. A középső testvér, Molnár János is ilyen „kétlaki" tűzoltó. A zománcban parancsnok, a községben pedig oktató. — Hogyan kezdődött? — Először csak a bátyámat helyettesítettem itt a községben, ha ö nem ért rá. Így nőttem bele tulajdonképpen. Az üzemben is szinte természetesnek tűnt: ha baj van, segíteni kell. Egy felhőszakadás következtében az egyik kemencét veszélyeztette a bezúduló víz. Ha eléri a tűz- teret, az egész a levegőbe repül. Van motorszivattyú — gondoltam én —, ezzel meg lehet akadályozni. És sikerült. Szeretjük ezt a munkát — mondja, amikor elsorolja, milyen versenyeken hány szép díjat nyertek, és hogyan segíti a majosi önkéntesek elméleti felkészítését. — A társadalomnak segítünk — teszi hozzá —, s közben szórakozunk is. — Munkájához, szórakozásához nem árt néhány statisztikai adatot is fűzni: legalább 400 ifjút és időset, nőt, férfit, gyereket képezett már ki; ötvennégy versenyen vett részt, s bár parancsnok, a legnehezebb helyeken mindig maga áll helyt. Nem hangsúlyozza, a búcsú- zásnál csak megemlíti, hogy a lánya is tűzoltó. De én mégis úgy éreztem, a legbüszkébb rá, aki az úttörő leánycsapattal a legutóbbi járási versenyen az első díjat hozta el a majosi iskolának. SZALAI ENDRE — Természetesen. Hiszen fiatalok vagyunk valamennyien, egyikünk sincs még harmincéves. ‘— Aztán meg toronymunka nemigen akad. Újat nemigen építenek, ilyen eset pedig, hogy villám csapjon a templomtoronyba, ritkán fordul elő. — Mégis el merték vállalni? Nem kapok azonnal választ! Látszik, hogy sértésnek veszik a kérdést. Mint ahogy az is, hiszen ők ácsok, ez meg ácsmunka! — Megkérdezték a szövetkezet vezetői is mielőtt elfogadták a megrendelést, hogy vállalkozunk-e rá. Mi természetesen beleegyeztünk. Most már viszonylag köny- nyű a dolgunk, — mondja Misz- ler János — az állványzat kész! De amikor először feljöttünk, aa első gerendákat felhoztuk, bizony nagyon kellett vigyázni.. 1 — Itt állandóan jár a levegő — teszi hozzá Kajtár Ferenc — még ha lent teljes is a szélcsend. Tegnap majdnem kivitte a kezemből a deszkát a szél. Amikor1 meg megszólal a nagyharangj érezhetően inog az állványzat lelógó része. A brigád — a Bonyhádi Járási Építőipari Ktsz szocialista ácsbrigádja — pontos tervrajzokat kapott. Ennek alapján szabták le a faanyagot, állították össze még lent, a földön a torony bonyolult tetőszerkezetét, majd újra szétszedték, egyenként húzták fel kötélen a magasba a deszkákat* gerendákat és itt összeállították! Ök már hamarosan végeznek* átadják az állványzatot a bádogosoknak, másolóknak. Az állvány lebontása ismét az ő dolguk lesz. Utána pedig bekerül a brigádnaplóba a bejegyzés: „A brigád sikerrel oldotta meg feladatát, újjáépítette a bonyhádi tornyot”.
