Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-22 / 172. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1966. július 22. Pellengéren az imperializmus Góliát „Éld őrá dóban “ Dél-amerikai „titkok" nyomában i. 50 százalékát. Több országokban ez az arány természetesen lénye- „Datin-Amerika rossz csillag- gesen meghaladja az átlagost, zat alatt áll” — írta egyik vezér- Bolíviában az USA-monopóliu- cikkében a hamburgi Die Welt, mok az óntermelés egészét, és a De hogy miért áll „rossz csillag- vasúthálózatot is kezükben tart­at” alatt, arról nem ejtett szót. ják. A közép-amerikai országok Mi viszont tudjuk: az emberiség zömében a rosszhírű „United rég nem hisz abban, hogy a fe- Fruit Company” teljes egészében lettük hunyorgó csillagok „kons- ellenőrzi a banántermelést, a tellációja” meghatározná sorsún- vasutat, a kikötőket és a hajó­kat. Latin-Amerika sorsát azon- zást. ban mégis befolyásolják a „csil- . , , . , . , , lagok”. Az Egyesült Államok , ^ Épzdasafp kincsek kiterme- sokcsillagos-sávos lobogójáról 'cjevel, feldolgozásával es szál i Latin-Amerikára szórják ener- tásaval foglalkozó munkások ve- giájuk jelentős részét, hogy a ritekebol az „ellenőrök profitot nagy déli kontinenst „saját ké- facsarnak, s nem^ is akármilyet, pükre és hasonlatosságukra” for- Az Egyesült Államok tőkéséi múlják át Da tin-Amerikában befektetett pénzük után kétszer annyi profi- A sávos-csillagos lobogó mögé ^ vágnak zsebre, mint odahaza, húzódó intenzív politikai és gaz- Az imperialista országok — fő- dasági erők azonban üres passzió- ^épp az Egyesült Államok — bői. semmiképp sem foglalkozná- évente kétmilliárd 400 millió nak Datin-Amerikával: ők ott is d0iiár profitot szivattyúznak ki a profit után kutatnak. Minden Latin-Amerika országaiból. törvényes és törvénytelen, erköl- , .. . ___ e sős és erkölcstelen eszközt fel- E meses összeg azonban ne . használnak, hogy céljaikat elér- oltja, hanem még inkább fokoz- jék. Az eredmény? A gazdasági za az észak-amerikai monopolis- síkon is agresszív északi Góliát iák profitszomját. És a kéretlen gazdasági ellenőrzése alá vonta nagy északi „gyám” tőkései ói­dé11 „barátait”. A_ latm-amenkai teni kívánják szomjukat: Latin­osszes külföldi tokebefektetesek , ._, . ,__. . 7 5 százaléka észak-amerikai tő- Amerika kereskedni mere is ke! A huszonkét, UU. stratégiai tenyereinek. Ily módon jelenleg nyersanyagból az észak-amerikai például a latin-amerikai országok monopóliumok ellenőrzik a réz- exportjának ötven százalékát el­termelés 90, az olomtermeles 95. » , „ , , . .____, a cinktermelés 98, az ezüstterme- lenőrzik. Furcsa elvekhez igazod- lés 70, az olajbányászat mintegynak: a latin-amerikai orszagok­Sárbogárd, Simontomya, vajtai körzetre, gyakorlattal rendelkező építésztechnikust azonnal felveszünk. Jelentkezés a vállalat személyzeti osztályán, személyesen, vagy írásban önéletrajzzal együtt. É. M. Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat. Székesfehér­vár, Ady E. u. 13. sz. (135) illlllllllllllllllllllllllllllllimillllllllllllllllllllillllllllllllllHlllllllllHIIIIIIIII; HAJSZA —■— O I a tömeggyilkos után I ba szállított észak-amerikai cik­kek árát igen magasan — az on­nan az Egyesüli Államokba ex­portált termékek árát pedig igen alacsonyan állapították meg. A rendkívül erkölcstelen gya­korlatból mindössze egyetlen pél­dát említenénk. A Mexikóba ex­portált árucikkeket az északi mo­nopolisták 20—30 százalékkal ma­gasabb áron adják, mint Európá­ban, Afrikában, vagy Ázsiában, Ráadásul az Egyesült Államok arra kényszerítik Mexikót, hogy olyan termékeket vásároljon tőle, amelyekre semmi szüksége nincs. Mexikó például kénytelen vasúti síneket importálni az USA-ból, holott a mexikói fém­kohászat kapacitását csak 75 szá­zalékig használják ki! Latin-Amerika tehát valóságos „Eldorádó” ‘az USA tőkései szá­mára. Érthető hát, ha a nagy hatalmú . monopolisták minden eszközt megragadnak, hogy ne csak megtartsák kiváltságos hely­zetüket, hanem erősítsék is azt. E törekvés realizálásának termé­szetesen sokféle módja - van. Kö­zülük egyik leglényegesebb az, hogy a hivatalos külpolitikai vo­nalvezetés rangjára emelt profit- szerzés feltételeit az egyes latin- amerikai országok állami életé­nek síkján is biztosítják. Magya­rán: olyan kormányokat kreálnak, amelyek az Egyesült Államok tő­késeinek füttyére táncolnak. S ha Datin-Amerika USA-befolyás alatti politikusai esetleg kellet­lenül „táncolnak”, vagy egysze­rűen elengedik fülük mellett a jenki melódiát, könnyen megesik, hogy lekergetik őket a táncpar­kettről.' Az utóbbi öt évben tizen­egy latin-amerikai országban haj­tottak végre reakciós államcsínyt. Az amerikai demokrácia fel- diqsért bajnokai tehát a maguk módján csak addig tartják be a demokratikus játékszabályokat, amíg azok paragrafusai biztosít­ják a zavartalan pecsenyesütöge- tést. Ha azonban ez nem sikerül, játszi könnyedséggel sutba dob­ják a szolgálatukra immár al­kalmatlan színpadi kellékeket és megszépítő dekoráció nélkül a maga durvaságában lép színre a tőkés erőszak. / (Folytatjuk) MILASSIN BÉLA B. B. kontra Döpfner bíboros Újsághír:»Döpfner, müncheni bíboros nem volt hajlandó be­jegyezni nevét a nyugat-német­országi Kiefersfelden város díszvendégeinek „aranyköny­vébe”, mert nem akart egy sor­ban szerepelni Brigitte Bardot- val-<. * Nem tudom, miként fogadta a hírt Kiefersfelden város la­kossága. Hogyan vélekednek az esetről az emberek, kinek a pártjára kelnek az ügyben, s ki felett törnek pálcát, azt in­nen bizonyosan tudni szinte lehetetlenség. Az azonban szinte biztosra vehető, hogy a jobb érzésű polgárokat, a város ven­déglátóit, akik a „díszvendége­ket” fogadják, kellemetlenül érintette a dolog. Mint amikor mi, békés otthonunkban látunk vendégül ismerősöket. Nekünk is kellemetlen, ha ott sértik' meg egymást. Mert Döpfner bí­boros, — a szent, az erkölcsös — kétségtelenül megsértette ez­zel a megnyilatkozásával Bri­gitte Bardot-t. A sex-bomba, Brigitte Bardot bizonyára fittyet sem hány a dologra, ha egyáltalán értesült az ügyről. Körötte keringett már annyi, mindenféle erkölcs­botrány, hogy ez az eset emlí­tésre sem méltó életében. S va­jon a Bardot-rajongók miként fogják fel az ügyet? Hiszen amikor megérkezett a művész­nő, nagy lelkesedéssel fogadták, érdeklődéssel■ bámészkodtak utána, s elismeréssel nézegették testi felépítését, teljesen sem­mis számba véve a körötte le­begő pletykákat. Szívesen tar­tózkodtak közelében, s adóztak szépségének a város vezető em­berei is. Szóval Brigitte Bardot a város legalább olyan dísz­vendége volt, — akinek a ven­dégkönyvben, az „aranykönyv­ben” helyet kívántak adni —, mint amilyen az bármely poli­tikusnak, híres-neves személyi­ségnek kijár. ' Döpfner bíboros — szent­életű, megfontolt és tiszteletet parancsoló férfiú. Mint egyháza hű híve és a hit földi apostola, hivatalból is megveti, ami szenny és ami bűn. Mennybéli ura nevében háborodik fel a világ sodomaerkölcsein. Hangja lesújt azokra is, akik ezt a földi paráznaságot akárcsak je­lenlétükkel is, elősegítik. Döpf­ner bíboros így bizonyára fel­háborodott már azon a tényen is, hogy a város vezető polgá­rai az „aranykönyvet” egyálta­lán B. B. elé tették, szívélye­sen mosolyogva, és köszönve az odakanyarított néhány sort és a világhírt befutott nevet. Sőt, mi több, feltételezheti; — s nem is minden alap nélkül —, még büszkék is arra, hogy a film­csillag szerény városukat is megtisztelte. Döpfner bíboros elutasító magatartása teljesen jogos. Va­lóban felháborító, hogy egy filmcsillag és egy pap neve ke­rüljön egymás mellé. Ez annyi, mintha a fesztelenséget állíta­nánk párhuzamba az álerkölcs- csel. A kettő pedig egy napon nem említhető. Hiszen az egyik szabad cselekvést, gátlástalan­ságot, a másik pedig kenettel­jes hamisságot, képmutatást takar.. MÉRY ÉVA Mesterséges élelmiszerek A vegyi úton előállított élelmi­szerek gondolata már régen fel­merült és nem egy vicc is szü­letett már arról az időről, ami­kor ebéd helyett néhány tablettát nyelnek le az éhes emberek. A félelem indokolatlan, bizonyos, hogy az ember napi táplálkozá­sához szükséges 450 g szénhidrá­tot, 100 g zsírt és 80—100 g-nyi különböző aminosavakat — ame­lyeket lényegesen nagyobb súlyú fehérje tartalmaz —, semmi eset­re se lehet tablettákba préselni. De — ettől függetlenül — az élelmiszerek szintetikus előállí­tása megindult. Ilyen vegyi úton előállított fe­hérjék — amelyekhez esetlegesen EGY FRANCIA RENDŐRFŐNÖK FELJEGYZÉSEIBŐL növényi eredetű fehérjéket is ad­nak —, olyan mesterséges táp­szerek, amelyeknek ízét ma már tetszőlegesen tudják változtatni. Szovjet kutatók megállapították, hogy milyen vegyi anyagok ösz- sze tételé vei lehet kenyér, zsem­le, sült csirke, kakaó, sülthal szagú szintetikus tápanyagokat előállítani. Amerikai szintetikus élelmiszerüzem pedig szójabab­ból gyárt például „sült csirkét”, legújabban A. N. Neszmejanov szovjet professzor szintetikus úton kaviárt állított elő, amelyet sem ízre, sem külsőre nem lehe­tett az .Igazi”-tói megkülönböz­tetni. ................................................... — 16 — Kis autójának üzemeltetése akikor sem került volna sok pénzbe, ha a benzint a városka ben- zinkútjánál szerzi be, mint minden más polgár. Dr. Petiot azonban még ezt a csekély kiadást is el akarta kerülni, s az ő hatáskörébe tartozó vá­rosi vízművek telepén lopta a benzint. S egy alkalommal, sünikor egy teli benzineskannát emelt el, a vízművek két alkalmazottja tetten- érte. A vizsgálat kiderítette, hogy a polgármester­főorvos kezdettől fogva lopott benzinnel üzemel­tette kocsiját. Ugyanakkor kiderült az is, hogy dr. Petiot a városi villamosműveket is megkáro­sította, mert házát az árammérő megkerülésével, rejtett vezetékkel kapcsolta be a városi hálózat­ba. Az emberek képtelenek voltak megérteni a köztiszteletben álló orvos eljárását. Ő azonban nem vesztette el a fejét. Mint annak idején az Orleans-i tábori kórházban, most is idegállapo­tára, emlékezetének kihagyására hivatkozott. Ám ezúttal ez sem segített rajta. A bíróság feltételesen kétheti fogházra és tekintélyes pénz- büntetésre ítélte. Dr. Petiot kifizette a pénzbüntetést — és el­tűnt a városkából. 4 A KÖRÖZÖTT ORVOS FELESÉGÉNEK KIHALLGATÁSA Amikor Berry vizsgálóbíró eddig jutott az or­szágszerte körözött orvos előéletének tanulmá­nyozásában, telefancsörgés zavarta meg. Guille­— 17 — min félügyelő, Auxerre bűnügyi rendőrfőnöke jelentkezett, hogy beszámoljon a városkában tar­tózkodó Madame Petiot kihallgatásáról. Berry félretolta az iratokat, s meghallgatta a jelentést. * Petiotné negyvenéves volt, de jóval fiatalabb- nak látszott. A már évek óta tartó ellenséges megszállás és beszerzési nehézségek ellenére ki­tűnő szövetből készült kosztümöt viselt. Sápadt arccal ült GuiUemín előtt az Auxerre-i rendőr­ségen. — Csak nem akarja azt állítani asszonyom, hogy nem ismerte párizsi házukat? — kérdezte a felügyelő hitetlenkedve. — Csak kétszer jártam ott. Utoljára 1943. ta­vaszán. Mind a kétszer csak rövid ideig tartóz­kodtam a házban. Csak a háború után akartuk rendesen berendezni és odaköltözni. — Mégis mit gondol, mi történt ott? Mi rejlik e szörnyűségek mögött? — Fogalmam sincs róla. Férjem sohasem be­szélt dolgairól, ügyeiről. Azt is másoktól tudtam meg, hogy az ellenállási mozgalom tagja. A né­metek 1944. februárjáig fogva tartották a Fres- nes-i börtönben. — De akkor, minden bántódás nélkül, szaba­don bocsátották. Semmi baja sem történt. Mi is tudjuk, hogy szabadon engedték, de nem tudjuk, milyen körülmények között. Ez még tisztázatlan. De menjünk tovább. Tudja, vagy sejtá-e, hogy férje hol tartózkodik most? — Nem. — 18 — — És nem aggódik érte? Nincs gondban amiatt, hogy olyan régen nem jelentkezett. — Természetesen aggaszt, hogy nem tudom, hol van. — És mi a véleménye, miért; rejtőzködik? Dr. Petiotné suttogva válaszolt, mintha titkot árulna el: — Talán a Gestapo elől bujkál... — Kapott-e hírt tőle a legutóbbi négy nap alatt? _— Nem. Mondtam már, nem tudom, hol tar­tózkodik. Hála istennek nem tudom! — válaszolta az asszony, majd szemrehányó hangon hozzá­fűzte: — Ha ön jó francia, akkor... — Tudom, mit akar mondani. Tegyük tel, hogy az eset az ellenállási mozgalommal függ össze, tegyük fel, hogy férje a Resistance szolgálatá­ban áll, és csak németeket küldött a másvilágra — vágott közbe Guillemin. — De hogyan ma­gyarázza akkor, hogy a házban lelt ruhanemű között német egyenruhának nyoma sincs? Hogy sok női holmit találtunk? Mivel magyarázza asszonyom — folytatta a rendőrfőnök keményen, szigorúan — hogy a párizsi házban egy idős asszony fejbőrét találtuk? Egy ősz hajú nő skalpját? Madame Petiot eszméletlenül lefordult a szék­ről. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom