Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-10 / 136. szám
4 1966. június itt. TOT,NA MEGYEI NÉPÚJSÁG Jobbak az átlagemberaél A Kanacsi Állami Gazdaság ba_ racsi kerületének központja olyan, mint évekkel ezelőtt volt. A kastély körül nincs különösebb változás. A pusztán — bár hat kilométerre van Dunaföldvártól — nem épült munkásszállás, csupán egy pihenőszoba van. A hosszú, több lakásos ház nagyjából a régi, esetleg változott a lakás beosztása, eltűnt a szabad kémény. A gazdaság fejlesztése a távlati tervekben sem szerepel. Magyarázata semmi esetre sem abban keresendő, hogy — a közigazgatási határon — földjeinek egyik része Tolna, másik része Fejér megyében van. Elsősorban azért nem fejlesztik, mert kicsi, kétezer holdas, másrészt — és ez a lényegesebb dolog — a gépesítés, a komp. lexbrigádok munkája annyira fejlődött, hogy lehetővé teszi a pusztai élethez való kötöttség megszüntetését. A gazdaságvezetés és a pártszervezet e feltételek ismeretében olyan célt tűzött maga elé. hogy azok a dolgozók, akik jelenleg á pusztán laknak, Dunaföld- várra települjenek. A pártszervezet, alakulása óta — pusztán hét éve van önálló pártszervezet — betölti szerepét. Vezető szerepét átfogó politikai mun. kájával vívta ki, s mindinkább erősíti is. Akár a kerületvezető, Fehér Imre, akár a párttitkár, Széles István munkáját, emberekhez való viszonyát nézzük, baráti, sőt ennél több. elvtársi. Nyugodt telkiismerettel leírhatjuk ezt a többi párttagról is. A vezetők között nincs hatalmi torzsalkodás. A párttagok jó munkások, magánéletük rendezett. Emberi magatartásuk példamutató. Ez a magyarázata annak, hogy a pártonkívü- liek hallgatnak a párttagokra. Szavuknak hitele van, nevelőmun. kájuk visszahat az emberek tudati fejlődésére. A pusztán élő kommunisták reális célokat tűznek maguk elé A pártszervezet sokat tett azért, hogy a cselédsorból felszabadult embereket öntudatos munkára szoktassa. A következő lépés az volt, hogy megváltoztassák a pusztai asszonyok életfelfogását, szemléletét. Sokszor elmondták, nem Aranylakodalom Faddon Kedves családi ünnepség volt a faddi művelődési házban. Idős Vass János és felesége Molnár Katalin tsz-tagok házasságkötésük ötvenedik évfordulóját a művelődési házban tartották. A KISZ-fiatalok és az úttörők kitettek magukért, elvállalták a művelődési ház feldíszítését és műsorról gondoskodtak, A művelődési ház bejáratánál KISZ-esek fogadták a lakodalmas menetet. Idős Vass Jánost és feleségét az anyakönywezető elé kísérték, hogy ötven évvel ezelőtt kötött házasságukat megerősítsék, és aláírják a társadalmi házasságkötők anyakönyvét. A jubiláló házaspárt hét gyermeke, tizenhat unokája, és két dédunokája, a község vezetői, tsz- tágok, rokonok és jóbarátok köszöntötték. A KISZ-esek és iskolások aktuális műsorában szerepelt az úttörőénekkar kamarakórusa és Mosonyi Pál úttörő, aki Arany János: Ősz felé című versét szavalta. Az idős házaspár unokája, ifjú Vass János Nagyszülők köszöntése címmel verset mondott, majd Eigner Mária ötven szál virágból kötött csokrot adott át a .jubiláló házaspárnak. A művelődési házban megtartott házasság-megerősítést lakodalmi vacsora követte, emberséges élet az, ahogy a múltban éltek és amit a felszabadulás után is egy ideig folytattak. Félnapokon át pletykát szőttek, veszekedtek, a család kárára órák- hosszat a küszöbön ültek. Két évivel ezelőtt a baracsi kerületben megalakultak a komplexbrigádok. A komplex brigádrendszer az asz- szonyok, a családtagok bevonására is alkalmasnak bizonyult. A régebbi, 1400—1600 forintos havi átlagkereset a családtagok bevonásával megduplázódott. A fáradságos munkával megdolgozott keresetnek nőtt a becsülete. Az asz- szonyokat már nem elégítette ki az, ahogy régebben volt. Megtanultak takarékoskodni, félretenni, öltözködésükre, környezetükre, a kosztra, lakásra többet adni. Kulturáltabban élnek. A lakásban kicserélődtek a régi bútorok és most mór nem új színfolt a tv. a rádió. Házépítési mozgalom Az utóbbi két év alatt házhely- vásárlási és házépítési mozgalom kezdődött, A pusztán élő emberek Dunaföldváron házhelyet vásárolnak. Megtakarított pénzüket OTP- kölcsönnel kiegészítve, s egymást társadalmi munkában segítve, megkezdték a községbe költözködést. Széles István párttitkár után Mészáros József magtári dolgozó, majd Vidécs Márton és nemrégen Hepp József sertéstenyésztő brigádvezető költözött családjával újonnan épült saját házába. Dunaföldváron a hatos műút mentén húzódó Fekete-hegy oldalán valóságos villanegyed épült. A pusztaiak is itt építettek családi házat magufcnak. Néhányan elkezdték, s akik mér elszakadtak a pusztai élet megszo- kottságától, szinte vonták magukkal a többieket. Amikor Széles István, Vidács Márton, vagy Hepp József épített, a komplexbrigád segített. Lesték, mikor apad le any- nyira a zöldzátonynál a Duna, hogy kitermelhessék a folyami kavicsot. A gazdaság térítés ellenében gépet adott a kavics kitermeléséhez, az építőanyag szállításához. Az építőknek nem okozott gondot az anyagmozgatás, a földmunka. Mindig akadt segítő kéz, ha tégla, gerenda, vagy tetőcserép le-felrakásáról volt szó. A házépítés befejezése után „házszen- telőt” tartottak, s együtt örültek a házigazdával. Ilyenkor rendszerint megbeszélték, ki legyen a soron következő fészekrakó. Az is megtörtént, hogy egy-egy házavatáson győzték meg a túl óvatos férjet, vagy az adósságtól félő asz- szonynépet. Bátorították és példálóztak, hogy minél többen bele merjenek vágni a vállalkozásba. A baracsi kerület központjában a régi lakások lassacskán kiürülnek. Az idén Horváth Jánosnak és Gallai Pálnak segít a komplexbrigád a házépítésnél. Horváthék házhelyére szállítják az épületanyagot. Gallaiéknak a régi ház lebontásánál segédkeznek. Ők is megkapják a brigádtól azt a segítséget, amit annak idején másoknak adtak. — Ma én építek és te segítesz. Holnap neked segítünk — vallják és nagyon komolyan veszik ígéretük teljesítését. A pártszervezet azon dolgozik, hogy ne rekedjen meg a házépítési kedv. El szeretnék érni, hogy a pusztáról minél többen a városiasodé Dunaföldvárra költözzenek. Elindult egy egészséges folyamat és ha így folytatódik, nem telik bele sok idő, a baracsi kerületbe úgy járnak az emberek dolgozni, mint az ipari üzemiek járnak munkahelyükre. A komplexbrigád tagjai segítik egymást, hogy minél többen hátat fordíthassanak a pusztai magánynak, az öreg lakásoknak. A komplexbrigádok szerepe A komplexbrigádok a baracsi kerületben a pártszervezet javaslatára alakultak. A két év tapasztalatai szerint a brigádok munkája a magasabb termésátlagokkal és az állatok súlygyarapodásával mérhető. Ez is hozzátartozik az emberek tudatának fejlődéséhez, legalább annyira, mint amennyire az, hogy nőtt az egymás iránti felelősség, az egymás megbecsülése, ami egymás megsegítésében jut kifejezésre. A brigádokban dolgozó emberek azért jobbak, mint mások, mert eljutottak oda, hogy az átlagembernél többet tudnak tenni dolgozótársukért, s egymás boldogulásáért. Csak a sérült felelős ? (T. Éva 19 éves munkáslányt súlyos üzemi baleset érte. A harminctonnás sajtológép bal kezének három ujját szétroncsolta.) A szerencsétlenség mögött levő események ugyancsak elszomorítóak. Harminctonnás gépen dolgozott T. Éva. A sajtológép hatalmas erővel préselte az anyagot. A leány csipesszel szedte a gép mindent-lapító szája alól a kész munkadarabot. És a szerencsétlenség váratlanul jött. A gép a leány bal kezének három ujját, a kisujjat, a gyűrűs és a középső ujjat összenyomta. A három ujjat, csaknem tövig, amputálni kelletti A leány tizenkilenc éves. Fiatal, szép, mint minden fiatal. És most három ujja hiányzik. Érez érte valaki felelősséget? A baleseti jegyzőkönyvben lapozok. Ott egy kérdésre válaszolva, ezt gépelték a vállalatnál: „a balesetért a sérült a felelős.” Tényleg a sérült? Előveszem a Szakszervezetek Megyei Tanácsának egy 1966. március 11-én kelt jegyzőkönyvét, amelyet áprilisban továbbítottak a vállalathoz. Ott többek között ezt olvasom: „A harminctonnás prést csak úgy szabad üzemeltetni, ha kétkezes indító berendezést szerelnek rá, elkészítik és felszerelik a gépre az ismétlésgátló berendezést” A védőberendezést a vállalat nem szerelte fel. Pedig, amikor a négy sajtológépet üzemibe állították, valamennyit fel kellett volna szerelni védőberendezéssel. Többek között az ismétlésgátlóval és a kétkezes indítóval. A négy sajtológépet enélkül üzemeltették. De a szerencsétlenség után is az SZMT munkavédelmi felügyelete tiltotta meg a gépek üzemeltetését. A baleset május 25-én történt. A gépet május 31-én leállíttatták. Két nap múlva elkészítették házilag ott az üzemben a megfelelő védőfelszerelést... A vasipari óvórendszabály 23. pontja világosan megszabja a sajtológépek biztonságos üzemi felszerelését. Nyilván a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatnál is ismerték a vasipari óvórendszabályt. A szerencsétlenség ügyében a vizsgálat még tart. A leányt az SZMT munkavédelmi felügyelet június 8-án, a kórházi ápolás után kihallgatta. Az SZMT munkavédelmi felügyelete az ügyet a rendőri szerveknek átadta. Nyilvánvaló, innen a bíróságra kerül. És majd a bíróság kimondja az ítéletet: kik bűnösek T. Éva üzemi balesetében . . . — Pj — „Közös élményeink44 címmel harmadik hely egy pályázaton POZSONYI IGNÁCNÉ Az elmúlt év végén a KISZ KB pályázatot hirdetett „Közös élményeink” címmel. A pályázaton résztvevőknek magnetofonra, egy színvonalas szerkesztésben összeállított, 30 perces műsort kellett beküldeniü'k, amely valamely csoportnak, kis közösségnek közös élményét örökíti meg. Fekete László, Andorka Sándor és Hazafi József szekszárdi fiatalok vállalkoztak egy ilyen műsor összeállítására. Témául a dombóvári táncegyüttes tavalyi görögországi, 16 napos útjának élményeit dolgozták fel. A három szekszárdi fiatal próbálkozásait siker kísérte. A 118 pályázó közül az ő témájukat és annak feldolgozását jónak találta a zsűri és az előkelő harmadik helyre rangsorolta. Fekete László. Andorka Sándor és Hazafi József vasárnap Budapesten a Néphadsereg Központi Klubjában vette át a díjakat. A VASŰTÁLLOMÁS és a fűtőház között van Dombóváron a kocsijavítók „rezidenciája”. Bár szolgálati főnökséget illetően a fűtőházhoz tartoznak, mégis éles határ választja el attól, csakúgy, mint az állomás területétől. Feltűnő tisztaság, példás rend jellemzi ennek a részlegnek külső területét és belső műhelyeit egyaránt. Még a röptető alatt sorakozó vagonok között is katonás rend uralkodik. A megjavított, beszerelésre váró alkatrészeket a javítóvágányok mellett tárolják, szabályszerűen, betartva az idevonatkozó rendeleteket. — Saját erőnkből, társadalmi munkában tettük széppé, vonzóvá területünket, amelynek rendjére állandóan ügyelünk, — mondja Várhegyi Antal művezető. A MÁV Pécsi Igazgatósága, a területén lévő kocsijavító műhelyek közül a dombóvárit már évek óta, mint a legjobbat tartja számon. Nem véletlenül. Az 54 tagú kollektíva az évek során sok nehéz helyzetben bizonyította: lehet rá számítani. Legutóbb egy évvel ezelőtt kerültek igen nehéz helyzetbe az itt dolgozók. Ekkor két, számukra teljesen új feladatot kellett egyszerre megvalósítani. Az egyik: a cserejavítási rendszer bevezetése, a másik: a minőségi kocsi javításra való áttérés. — A cserejavítási rendszer ié* NYUGTALAN EMBEREK nyege, hogy a műhelyben mindenkor kellő mennyiségű és minőségű megjavított alkatrész legyen. Ugyanis e javítási rendszerben a meghibásodott alkatrész leszerelése után azonnal felszereljük az élőre elkészített, megjavított cserealkatrészt. Ami a minőségi kocsájavítást illeti, az az eddiginél lényegesen jobb munkát követel meg tőlünk, hiszen a mennyiséggel szemben előtérbe került a minőség. Ezekután érthető, hogy az első hónapokban jelentősen csökkent darabszámos tervteljesítésünk. Az átmeneti időszak eltelte után ma már minden a legnagyobb rendben van. A művezető szavait igazolják egyébként az élért eredmények is. Április hónapban 73 személy — 23 kalauz- 10 tartály-, és 662 teherkocsit javítottak meg. Ezek részben esedékessé vált időszakos javítások, részben pedig meghibásodás következtében szükségessé vált futójavítások voltak. Az ^eredmény értékét növeli, hogy például a havi tervben 19 kalauz- és 170 teherkocsi időszakos javítása szerepelt, ezzel szemben 32 kaiauz- és 175 teherkocsi készült el. A MŰHELYBEN három szocialista brigád dolgozik. Tagjai többségükben olyan fiatal szakmunkások, akik a fűtőház iparitanuló-műhelyében tanulták a szakmát. Ez egyben azt is jelentette, hogy a fiatalok már a tanulóidő alatt megismerték leendő munkahelyeiket és munkatársaikat. Nem kis mértékben ennek köszönhető a jó kollektív szellem egyes brigádokon belül. — Eredményeinket a felettes hatóságok is méltóképpen értékelik. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt évek során több mint tízen kapták meg a Kiváló dolgozó oklevelet, illetve jelvényt. Sőt, olyanok is vannak a kollektívában, akik jó munkájukért miniszteri elismerésben részesültek. Az elért eredményeinket a műhely jó munkáján túlmenően a Pécsi Igazgatóság IV. osztálya, kocsicsoportjának, valamint a Dombóvári Osztószertár IV-es számadó- ságának is köszönhetjük. Segítségük nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nehéz átmeneti időszak után ma már teljesítményünk elérte az egy évvel ezelőtti szintet. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy a kocsijavítókat nyugtalan embereknek ismerték meg az elmúlt évek során. Állandóan valami újon törik a fejüket. És az eredmény? Számos ésszerű anyagtakarékossági, újítási javaslat fémjelzi munkájukat. A cserejavítási rendszer bevezetése után bizonyos átcsoportosítással szakosították magukat; Ma már szalag- szerűen dolgoznak, kettes-hármas csoportokban. Mindezek ellenére, ha valaki azt hiszi, hogy a kocsijavítók elégedettek, téved. Van egy évek óta húzódó problémájuk, amely ma már szinte kerékkötője teljesítményük további fokozásának. Pedig már azt is megígérték, hogy társadalmi munkában segítenek. Arról van ugyanis szó, hogy a jelenlegi területen naponta egy, esetleg két kocsit tudnak megemelni. Ez pedig igen kevés. Ha mintegy 50 méterrel meghosszabbítanák az emelővágányt — hely és sín van — és ezáltal lehetővé tennék, hogy napon ta 8—10 kocsit tudnának megemelni, ugrásszerűen megnövekedne a műhely teljesítménye. Úgy gondoljuk megérné. „MINDEN KEZDET NEHÉZ" — tartja a mondás. A dombóvári kocsijavítók azonban hamar túljutottak a kezdeti nehézségeken. Dicséretükre legyen mondva. . (SZIGETVÁRI) \
