Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-08 / 134. szám

1966. június 8. TOLNA MEGYEI NEpOJSAG 5 4 G VÁR NEVEL TE Felcsattan a taps, amikor az igazgató bejelentette a gyári ün­nepségen, hogy Kollár Anna göm­bölyűét a „Könnyűipar kiváló dolgozója” jelvénnyel tüntette ki a minisztérium. A kitüntetések át. adását minden esetben taps kíséri, most azonban mintha hangosab­ban verődtek volna össze a te­nyerek. Anna kitüntetésének min. denki örült. Az azonban bizonyos, hogy maga a kitüntetett volt a legboldogabb. Nemcsak azért, amiért most ünnepelték — évente csak kót-három ilyen kitüntetést adnak át a Tolnai Selyemgyár­ban —, hanem most tette le az utolsó vizsgáját, most kapta meg az általános iskola elvégzéséről szóló bizonyítványt. Ötvennyolcban, tizenhárom éves korában került a gyárba. A sze­mélyzetis kissé összehúzta a szem. öldökét, amikor az életkora felől érdeklődött. Különben nem látott akadályt, hiszen a kislány, akii' a mamája fogott kézen, nyúlánk termetű, idősebbnek látszik, és el tudja végezni azt a könnyű mun­kát, amit itt kap. A selyemgyár­ban régen is tizenkét-tizenhárom éves korban kezdtek dolgozni a lányok. Anna 'édesanyja is. Most azonban ez már ritkán fordul elő. Ismerte azonban a család helyze­tét — az apa meghalt, a kislány édesanyja beteges, többet van a betegágyban, sokszor a kórházban is, mint a gyárban. Csak úgy le­het segíteni rajtuk, ha felveszik a lányt, egyelőre félműszakosnak. Három év múlva betöltötte a ti­zenhatot, ekkor vették fel a szo­cialista brigádba, ekkor lett KISZ- tag is. Ma már bizalmi a KISZ- ben. Tudtam, hogy eleget tudok ten­ni a brigád követelményeinek, jól dolgoztam addig is, amíg félmű­szakos voltam. Csak akkor ijed­tem meg, amikor a brigádvezető elmondta, hogy náluk mindenki­nek meg kell, hogy legyen leg­alább az általános iskolai végzett­sége — emlékszik vissza. —-Annyira félt az iskolától? — Nem tudtam, hogy egyálta­lán elkezdhetem-e. Én ugyanis csak négy osztályt végeztem; Apám nem volt már, beteg édes­anyámat kellett segíteni, már tíz­éves koromban eljárogattam nap­számba, kapálni, gyomlálni, ami éppen adódott. Egyszer-kétszer felszólítottak bennünket, hogy járjak iskolába,, dehát sehogysem lehetett.;; Elölről kellett kezdeni az Isko­lát. Az első osztálynál. — Az első tanévben elvégeztem három osztályt. A következőben kettőt, majd ezután évenként egyet-egyet. így lettem huszonegy éves koromra nyolcadikos. Per­sze, csak úgy sikerülhetett, hogy a brigádtagok is segítettek. Nem volt könnyű, hiszen hetenként há­rom délután kellett menni az is­kolába, közben otthon is ott volt a háztartás. De végül is sikerült. Most már szebb lesz az életem, édesanyám is jobban van, eddig rokkantságit kapott, most már rendes nyugdíjat, ami magasabb. Valahogy úgy érzem, hogy végre egyenesbe jöttem.- És ebben a gyáriak sokat segítettek. <J> Százezer forintos társadalmi munka Tolnanémediben Takács Károly elvtárs, a tolna- némedi tanács elnöke magyaráz­za; a község lakói itt is legalább úgy szeretik a falujukat, legalább olyan szíwel-lélekkel segítik fej­lődését, mint bárhol másutt. Min­denki szívesen parkosítaná a há­za előtti utcarészt, de nem fog­hatnak bele, mert útépritést ígér­tek erre az évre. És ezzel már benne is vagyunk a község egyik lényeges problé­májában: a községfejlesztési ter­vek eddigi eredményei, s a meg­valósításra váró feladatok. A munka halad. Ezt mutatja az is­kola előtti árkok szövevénye, vagy az állomás felé vezető út egy ré­szén az új járda, a másik részén p>edig a további munkák előkészü­lete: — Az iskola előtti árok azt mu­tatja — tájékoztat Takács elvtárs —, hogy hamarosan ebbe az isko­lánkba is bekerül a víz. Nem kell már a gyerekeknek az utcai csaphoz szaladgálni, ha inni akar. nak. A járdaépítést a község fejlő­dése szükségszerűen parancsolja. — Az elmúlt néhány év alatt — mondja a tanács elnöke — ter­jeszkedett a község. Több ház, va­lóságos új falurész van itt kiala­kulóban. Az idén létesítendő mintegy 1500 négyzetméter járdát házi brigádunk csinálja, így egy- harmaddal olcsóbb, de így is 150 ezer forintba kerül. Egy gyalog­úidat is építünk 20 ezer forintos beruházással: — Ahova betonjárda nem jut, oda salakból létesítünk utat. A Si- montornyai Bőrgyártól kapunk sa­lakot, s a tanács csak a fuvarhoz járul hozzá 5 ezer forinttal, a töb­bit már a lakosság intézi. Előze­tes számítások szerint 100 ezer fo­rintra tehető a társadalmi mun­kák összege, amelyet a tolnané- mediek felajánlottak. A teljesí­tésben ennek felénél tartanak. — Nagy gondot okozott a Hideg, völgy utca folytatásában levő ál­datlan állapot is. Egyrészt agyig érő sarat dagasztottak az arra la­kók, másrészt sem pénzzel, sem erővel nem győztük a töltögeté- sét. Negyvenezer forintos költség­gel itt is kövesút lesz. — Szeretnénk ezt a községet is egy kicsit megszépíteni — mond­ja búcsúzóul Takács elvtárs. — Csak ez a főutca... — teszi hoz­zá, — ezek az útépítők mindig jövőre ígérik az útépítést; tí-e) Megjelent a Pártétet júniusi száma Ä Pártélet júniusi számában Vokán József: A jövő nemzedék neveléséért című írásában az út­törőmozgalom születésének 20. évfordulójáról, fejlődéséről emlé­kezik meg. Közérdekű témával foglalkozik Moharos József: A termelőszövetkezeti tagok társa­dalombiztosítása című cikke. A szerző kitér a július 1-ével életbe lépő rendelkezés néhány fonto­sabb kérdésére. A kongresszusra készülünk összeállításban a káde­rek képzéséről, a kollektív veze­tés tapasztalatairól, a szocialista vállalat pártmunkájáról, a kong­resszusi versenyről olvashatunk. A propagandisták munkájához ad segítséget Kovács József: A Szov­jetunió korszerű munkaprogram­ja című írása« Minden készen az aratásra A felsőnánai Zöld Mezőben már az aratásig számolják a napikat, úgy hogy addigra a növényápolásról lete­gyék a gondot. Kétszáz hold kukoricájukat másodszor kapálják, a negyvenöt hold napraforgóban már be is fejez­ték, a cukorrépában is. A „második”, áll a lucerna kaszálá­sára is. Az első kaszálás nagyon jó termést adott, de nem rosszabb a mostani sem, ..Ami megtermett, azt meg kell be­csülni” — mondják a szövetkezeti gazdák. De nem csupán mondják, mert az idén különösen nagy gonddal végzik az értékes takarmány betakarítását. — Úgy számolunk, hogy jó két hét múlva megkezdhet­jük az aratást — mondják a szövetkezet vezetői. Azt is hoz­zátehetnék; felölünk akár most is lehetne kezdeni. A Zöld Mező 550 hold gabonájából tán ötven ho!dat<arat- nak kézzel, a többi a gépekre vár. Az aratócsapat mér „együtt van”, de kijelölték azokat a tagokat is, akiknek a gépieket kell kiszolgálni. Egy kombájnt ad a gépállomás — erre háromszáz holdat számítanak — és ezen felül a szövet­kezet aratógépére vár az anatndvaló zöme. A kombájntól a szövetkezet járművei hordják be a ter­mést. A szérűn a nehezebb munkákhoz gépieket hasaiéinak, a zsákolást szinte teljesen kiküszöbölik. Az araitógéppel, illetve a kézzel aratott gabonát saját cséplőgépükkel csépelik. Úgy számítják, mire a kombájn learatja a maga részét, a cséplésse! is végeznek, A szövetkezetben nem csak azzal számoltak élőre, hova mennyi kézierő és gép kél, hanem azzal is, hol tárolják a termést. A szövetkezet raktárkapacitása harminc vagon ga­bona tárolására elég. A tavalyinál — 14 mázsán felül — jobb termés ígérkezik, úgy hogy legalább 60 vagon gabona raktározását kel megoldani. Egy részét ennek a gépállomá­son, színek alatt tárolják. Más részét predig a tagoknál, olyan formában, hogy bérbe vették a tárolásra alkalmas helyisége­ket, addig, amíg átadhatják a Gábonafelvásárló Vállalatnak:. Az aratási felkészülésben mindennel számoltak — még a tavalyihoz hasonló időjárással is. Tavaly az átlagosnál ned­vesebb gabona tárolása gondot okozott, a szárítás, a forgatás több munkát igényelt. Ezért mondották; nem bánnék, ha az időjárásra vonatkozó rész kimaradna az aratási számítások­ból, és megmaradna a legfőbb, a tavalyinál jobb termés. Dehát addig még van idő, sok múlik az időjáráson. A Zöld Mező tagjain nem; mindenki tudja már, hol lesz a he­lye aratáskor. Korszerű nyúltenyészto telep A nagydorogi földművesszövet­kezetnél tervszerű házinyúlte- nyésztő telepet létesítettek. A telep munkájának célja az, hogy te- nyészanyaggal lássa el a megye nyúltenyészto szakcsoportjait, tár­sulásait és az egyéni házinyúl- tartókat Sőt, ha jut a szomszédos megyék részére a törzsanyagból, akkor Tolna megyén kívül is érté­kesítik a nyulakat. Az épületet önetetőkkel látták el, minden tekintetben modem a nyúlitelep. A tenyésztőmunkát segíti a Gödöllői Kisállattenyész­tő Kutató Intézet egyik munka­társa, dr Pacs István és a Buda­pesti Állatkert áLiatorvosa, da Póka Géza. A napokban érkezik meg 200 tenyésznyúl a Német Sző. vetségi Köztársaságból, aminek célja nemcsak újabb fajták elter­jesztése Tolna megyében, hanem egyben vérfrissítés is. A nyál-tenyésztésben és az ex­porteladásban jó eredményeket ért el megyénk az utóbbi években: 1960-ban 4000 nyulat szállítottak külföldre a megye tenyésztői * 1964-ben már 32 ezret; Köztudo­mású, hogy a hásinyúi exportálá­sa jelentős valutát hoz a népgaz­daságnak« — Vigyázz! Kiszakadt a nad­rágod! — Tudom! Ez a negyedik lyuk rajta! — Csak a hármas startkőig ér! — Te, nyárjaiénál Berci! Mit vacogsz? * A fiúk, akik kiabálnak, egy­mást túlordítva, a szekszárdi strand törzsvendégei. Elsők vol­tak a megnyitó napján is, és az­óta se/ mulasztanának el egyetlen napot sem, amelyen a napsugár kicsit melegebb. Szól a tánczene, de a vízcsobo­gás miatt csak tördelt hang­foszlányok jutnak el a fiirdőzők füléig. Ilyenformán: — Tararra-la-la-la... — Bumm! Megvagy! — Te vagy a cica! — Cupp! — Ez egy mesteri fejest jelzett. Strandmozaik. Napból zajból, emberekből. A fiúk versenyeznek. No, távolról sem azért, mert mellettük bámész lányszemek fi­gyelik őket! A férfiember 12 éves korban már edzett. No, meg liba- bőrös. De ez is az edzettség jele Egy ilyen edzett ifjúnak már a szája szélének színét sem lehet megkülönböztetni a búzavirág kékjétől. De kitart. Újabb, és újabb ugrások következnek, és végül a program utolsó pontja: STRANDMOZAIK odaáll a zuhanyozó alá, karját látványosan kinyújtja, mellét ki­feszíti és csorog, csorog a büszke mellkasra a jéghideg zuhany. Az ámuló pillantásoktól kísért hős még fokozza is a hatást: — Ez ám a hideg! Huhu! Pró­báljátok csak meg... Senki nem merészkedik a köze­lébe. A bátor ifjú csak azt saj­nálja hogy lekötözték dróttal a tavaly még olyan pompásan körbeforgatható zuhany csövét. Most milyen nagyszerűen fröcs­kölhetné a többieket azok meg sikongatnának a borzalomtól. Később, amikor már szétoszlik a csődület, kipróbálom a zti- hanyt. Langyos a vize. Ügy kell nekem, mítoszrombolónak. * A napsütés szikrázik, a me­dence környéke hangos, pezseg a jókedv. Ebbe a titkos áramkörbe észrevételenül kapcsolódnak bele a strandvendégek. A könyvmoly nem. Könyvmoly csinos, jó alakú, bikinis, és olvas. Serdültebb ifjak vetik rá pillantásaikat és hány­ják előtte a cigánykerekeket. Már-már a könyvmoly törülköző­jébe zuhannak igyekezetükben, de a lánynak pillája sem rezdül. Lám! Még vannak, akik szid­ják a mai ifjúságot. Mert egye­sek szerint a fiatalokat nem ér­dekli semmi komoly dolog. Han- curoznak és nevetgélnek. Élő példa erre a strand is. No, aki még egyszer ilyet mondana, annak elmesélem ennek a kislánynak a történetét, aki minden percet ki­használ a művelődésre. Bámulás közben is tanul. Milyen átszel­lemült. Tudás lángja a szemében. Még a nyelvét is kidugja, úgy olvas. Odasettenkedem, kíváncsi vagyok a könyv címére. Várnom kell, amíg lapozás után kicsit felemeli a könyvet. A címlapján már a kép is gyanús: párolgó tál étel. Legújabb receptjeim, Kati néni szakácskönyve. * Tilos a medencében labdázni! Ezzel az a két kislány is tisz­tában van, akik labdát hoztak magukkal és az egyik bevitte a vízbe. A másik a parton maradt. Oda dobálja, az meg vissza. így mindjárt más. A kecske is jól­lakik, a káposzta is megmarad — és a szabályokat sem sértették meg. Harc a pokrócért. Negyedórája figyelem már a küzdelmet. A pokróc szürke, szakadt, szóval egészen olyan, amilyent a ma­mák serdülő csemetéik gondjaira bíznak, így fürdőzéskor. Szeren­csére ócska, ha szabad így mon­danom. Kínokat állna ki, ha ez a pokróc érezne. Azt hiszem, ez a harc már elvesztette a célját. Itt már nem is a pokróc meg­szerzése a fontos, hanem maga a küzdelem. Az egyik fiú sovány lobogó hajú. Csutakfejű a másik. A so­vány szívósabb, de csutkafejnél az erő. A cingárnak drukkolok, gyengepárti vagyok. Gyenge- párti? Ha így megy tovább, két percen belül csak a pokróc da­rabjait vihetik haza. Jó játék, hasonlít a kötélhúzáshoz. Végre! — Győztünk! Győztünk! — kiáltanám —, de a lobogóhajú helyettem is diadalittas. Magasba, emeli a győzelem jelét és hossza­san megperdül saját tengelye kö­rül. Pokrócot lobogtatva, termé­szetesen. Csutak remegő szájszél­lel nézi a szemérmetlen győztest. A sors igazságot szolgáltat: a so­vány a pörgés befejezésekor rá­lép a pokróc csücskére. Akkorát esik, mint egy zsák. M. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom