Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-01 / 128. szám
4 TOLNA MEGYEI NftPŰ.ISÁG I960, június 1. A közvélemény hangja (Nagyszékelyi jegyzet) Gyakran hallunk véleményeket, megállapításokat, amelyek kisebb-nagyobb lazaságokra, fegyelmezetlenségre vetnek fényt. Hallunk sérelmekről, panaszokról, amelyeket orvosolni kell. Találkozunk jogtalan és vélt sérelmekkel, panaszokkal, amelyek nem indokoltak, mert amennyiben megkülönböztetett módon járnánk el, a közvéleménnyel találnánk szemben magunkat. Nagyszékelyben eléggé felbolydította a község hangulatát a községi tanács intézkedése, miszerint több mint 30 adóhátralékosnál letiltást alkalmaztak az adófizetés fejében. Vannak közöttük idősek és fiatalok, nyugdíjas, pedagógus és más foglalkozásúak. Az egyik családot komolyan érintette, hogy havi nyugdíjjárandóságának 33 százalékát adóhátralék rendezése miatt letiltották. A család környezetében megoszlott a vélemény. Idős emberekről, párttagról lévén szó, igazságtalanságot kerestek az eljárás mögött, holott ebben az esetben másról van szó. Tagadhatatlan, hogy a panaszt tevő családnak gondot okoz, hogy a nyugdíjintézet a 33 százalékos letiltás következtében havi 230 forinttal kevesebb nyugdíjat folyósít. Viszont az is tény, hogy a községi tanács részéről nem történt igazságtalanság, sem kivételezés. Nem lehet elmarasztalni a tanács vezetőit amiatt, hogy az állammal szembeni kötelezettség betartását szorgalmazzák. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a panaszos 1964-ben négy ízben, azaz negyedévenként kapott felszólítást adórendezésre. Akárhogy nézzük is az 1800 négyszögöl szőlőnek, a 245 öl szántónak és a háznak adója van. A községiejlesz- tysi hozzájárulást, az évi 200 forintot a községi tanács ü’ése megszavazta. Ennek kifizetésétől sem tekinthetnek el, nem beszélve a ház- és földjuttatás megváltási költségeiről, ami több mint 5000 forintot tesz ki. A tanácsvezetők részéről nem hiányzott a jószándék, a. jóindulat. Az idős házaspár korára való tekintettel ötven százalékos adókedvezményben részesül. Végeredményben akkor érhette volna jogos vád a tanács vezetőit, ha jogtalan engedményeket tesznek. Ebben az esetben a rendszereden fizető állampolgárok hangulatával, a közvéleménnyel találják magukat szemben. A közvélemény hangulata cselekvőén hat, a tanács adóhátralék rendezésére hozott intézkedése következtében. A többség rendszeresen negyedévi lebontásban tesz eleget adófizetési kötelezettségének. Ma már nincs dicsőség- és szégyentábla a tanácsház előtt, sem Nagy székely ben, sem másutt. A közvélemény előtt nincsenek kipellengérezve az emberek. A tanács vezetői előttünk sem szívesen emlegettek neveket. Személytelenül — illető, valaki —, így beszéltek az adóhátralékosokról. Ezúttal sem arról van szó, hogy a jövőben önérzetet sértően állítsák pellengérre az embereket, hanem arról, hogy tettekre ösztönzően bátran hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek a kötelezettségekre és ezek betartására figyelmeztetnek. Helyes dolog figyelembe venni a közvélemény hangját, amely jó célt szolgál akkor is, ha elismer, dicsér, és akkor is, ha elítéli a mulasztókat. A közösség és az egyéni látja hasznát a rendszeres adófizetéssel, a befolyó forintoknak. Tehát közös érdek, hogy mindenki eleget tegyen ilyen vonatkozásban is állampolgári kötelességének. P. M. ifiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiii = A fáradhatatlan ember Vannak emberek, akiknek éltető elemük a közösségért való munkálkodás. A tettek kényszere hajtja őket, amely az élet és az ember iránt érzett mélységes szeretetükből fakad. Mindennapi munkájuk mellett társadalmi munkát vállalnak, hogy ezáltal is elősegítsék az új világ győzelmes építését. Munkájuk az egész ország életére kedvezően hat. Éppen ezért megérdemlik a közösség megbecsülését. E portré is ennek jegyében született. hajtott feladat után jött a többi. Szívesen vállalta ezeket a meg|N ombóvár VIII. utca 13. A szépen gondozott kertes családi ház szorgos kezek munkáját dicséri. A kutya embert fogó ugatására idős néni jön elő a kiskertből. — Szabó Gézát keresem. — Nincs itthon az uram, A vasboltban segít leltározni, ott megtalálhatja. Néhány perccel e rövid beszélgetés után a megnevezett vasboltban rátaláltam Szabó Gézára. Tíz évvel ezelőtt, ötvenegy éves korában érettségizett, s még ma is tanul. Jelenleg a középfokú sportvezető-tanfolyam hallgatója. Amikor tervei felől érdeklődöm, mosolyogva mondja: — Csak annyi mint eddig: becsülettel dolgozni. Van azonban Szabó Gézának bízatásokat, úgy érezte köteles- egy M nem mondott vágya: Szeretne eljutni a Szovjetunióba. sége törődni mások dolgával. így lett a közösség gondja az ő személyes gondja is. Eredményes munkájáért az Országos Béketanács 1964-ben Anyagi körülményei ezt szinte lehetetlenné teszik. Éppen ezért nem beszél erről. De titkon reménykedik: hátha mégis sikerülni fog. Szabó Gézát sokan ismerik aranyjelvénnyel tüntette ki. Egy Dombóvárott. Ö is sok embert is- éwel később az Országos Testjelvényt nyújtott át Szabó Gézá- Erős termetű, ősz hajú mintegy nak. Ezek az elismerések újabb 60 év körüli férfi. Lassan, meg- erőforrást jelentettek, a további fontoltan beszel, miközben irat- _ tárcájából előkerülnek a külön- munKaoan. féle igazolványok, megbízóleve- — Egy éve, hogy nyugdíjas valek. összesen tizenhárom. S meg , _ . . „ , valami: egy teleírt füzetlap, ”- ok' de u§y eizem beteg lennek, amelyre pontos időpontokkal ha odahaza kellene tétlenül ül- megjelölve a napi feladatokat nőm. Pedig a családom alig várta, hogy nyugdíjas legyek, ügy gondolták egész nap otthon lemer. Szeretik őt és megbecsülik nevelési Sporttanács is arany- Ezt bizonyítja, hogy , , közelebbi ismerősei rögzítette, — így biztos, hogy nem feledkezem meg egy-^gy megbízatásról, — jegyzi meg mosolyogva. Önkéntes rendőr, a Hazafias Népfront járási elnökségének tagja, MHS-aktíva, pártbizalmi, a sásdi TS tagja, az fmsz intéző- bizottságának elnöke és még sorolhatnám tovább a társadalmi munkában végzett megbízatásokat. A hallottak alapján önkéntelenül is felvetődik a kérdés: nem sok ez egy embernek? — Úgy érzem, hogy nem. Jó időbeosztással sok mindent meg lehet csinálni egy nap. Éppen ezért állítom össze a napi feladataimat. Általában reggel korán kelek, hogy időben elvégezhessem a ház körüli tennivalókat. Hat óra után indulok el otthonról, s legtöbbször csak délután két óra felé érkezek haza. Ebéd után elolvasom az újságot, meghallgatom a híreket. Délután újra elmegyek, hogy folytassam ott, ahol pár órával azelőtt abbahagytam. Egyetlen szórakozásom: a televízió. Több mint tíz éve annak, hogy Szabó Géza megkapta első társadalmi munkáját a Hazafias Népfrontban. S a becsületesen végreszünk együtt. Az első időben sokat hallgattam ezért, de ma már megértenek. „fáradhatatlan ember”-nek nevezik őt. Valóban az. Fáradhatatlan.’ * Czabó Géza egy a sok közül; ^ akik természetesnek tartják önzetlen áldozatvállalásaikat. Nem várnak köszönetét azért, amit tesznek. Társadalmi munkában dolgoznak, névtelen szorgós- ként. Pedig megérdemelnék a nagyobb nyilvánosságot. Ismerjék meg őket azok, akikért dolgoznak, , „'^3. __ P erényi Miklós gordonkaestje A hangversenyévad idei utolsó szépségét, az élet boldogságát su- eseménye zajlott le a megyeháza gározza. Mindezek mögött ott nagytermében. A szó valódi értei- tudjuk az elhivatott, szorgalmas mében esemény volt e hangver- munka diadalát. ^ly', sorozat igazán Boccherini szonátájában a rabovelkedett nagyszerű koncertek- gyogó délszaki kék ég játékos de- ben. A rendező Országos Filhar- rűjét ragadta meg. Beethoven számomat joggal illetheti dicséret, (es dallamívű, borongós lírai szo- hogy szinte elkényeztette Szék- nótájában a megtestesült költé- szardot a _ legjobb iiazai es kul- szetet nyújtotta. A szünet utáni földi művészekkel. számokban nem adhatott ilyen Perényi járt már Szekszárdon, tnély érzelemvilágú muzsikálást, még csodagyerek korában es ak- ^ adta, ami e művek lénye, kor ^ megcsodáltuk nem minden- ge, a könnyed, biztos, elegáns napi tehetsegiét. Valóban szinte virtuozitást. Partnere és kísérője Szűcs Ló- ránd nem kevésbé tehetséges. Igen szerencsés két ilyen kimarejtély, honnan merít, milyen kútforrásból, ennyi leszűrt élményt, hogyan tükrözheti az élet ilyen gazdagságát egy szinte még ffi , gyerekszamba vehető művész. Sok T_a művészünk arra hivatkozik, hogy gazdag tapasztalatokat kell gyűjteni, ki kell élvezni az életet az utolsó cseppig, hogy visszaadhas- ban már Moszkvában, a világ sa annak sokszínű gazdagságát, legrangosabb nemzetközi zenei Perényinek nincs szüksége ilyen versenyén mérik össze tudásukat közvetlen indítékokra, mert az és képviselik hazánkat. Velük életet érzékeny reagálással köz- együtt érezve, figyelemmel kísér- vetve éli át. Művészete az alkotó jük szereplésüket és várjuk a jó fantázia gyümölcse, az élet átté- híreket. Ezért is érthető, hogy minden produkciójuk mintaszerű. Művészeink ezekben a napokteles tükrözése. A hangzó világ Husek lllll■lll■lll■IIIIII■IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllllll911llllllIII■llllllllll■lllllllllllllllll■IIIIIIIIIIIIllllllHIIIIIIII1lllllillllIlllllll■l(III* — 103 — — Néhány kérdésre szeretnénk választ kapni magától, James — folytatta a felügyelő. — Ha tudok, szívesen válaszolok rájuk — felelte James és ő is leült szembe Thompsonnal. Aztán figyelmesebben szemügyre vette a két elhárító tisztet. Amikor Crawfordra esett pillantása, mintha megvillant volna valami a tekintetében. De hamar visszanyerte előbbi arckifejezését s már ismét kíváncsian nézett a felügyelőre. — Hol járt tegnap este, James? — kérdezte Thompson. — A White Clubban dolgoztam, mint rendesen — hangzott a nyugodt válasz. — Tizenkettőkor távozott a munkahelyéről? — Igen. — Utána hová ment? ■— Hazajöttem. — Igen. De miért csak egy órakor? Az út a White Clubtól idáig húsz perc. Mit csinált a közbeeső negyven perc alatt? Csak az igazat, James! Crawford és West közelebb lépett Jameshez. — Beszéljen, James! — szólt rá erélyesen a felügyelő. — Nem szeretnék kompromittálni valakit... — Hölgyet? — kérdezte Thompson. — Igen, egy hölgyet. — Ki volt az a hölgy és hol jártak? — Egyik törzsvendégem, mrs. Watson. Watson őrnagy csinos felesége. Nagyon kedves, közvetlen asszonyka. Gyakran szoktunk csevegni. Véletlenül egyszerre indultunk el a bárból. Neki — 104 — ott állt a kocsija. Azt mondta, elvisz egy darabon. Azt is mondta, hogy szeretne valamit kérdezni tőlem. Hát ha már az igazat kell mondanom, bevallom, nyomban észrevettem rajta, hogy alaposan be van csípve. Mindenféle badarságot összebeszélt. Megkérdezte, milyen pletykákat hallottam róla a bárban, mit fecsegnek róla a katonatisztek meg ilyesféléket. Megmondom őszintén, nekem nem nagyon tetszett a dolog. Ö vezetett. Nagyot sötét volt, alig lehetett látni valamit. így aztán eltévesztettük az utat... — Folytassa! — szólt rá Thompson nyersen. — Eleinte magam sem vettem észre, hisz mondom olyan sötét volt, amellett őrá is figyeltem, mit beszél. Fél egy lehetett, amikor észrevettem végre, hogy még mindig a parkot kerülgetjük. Akkor megkértem, állítsa le a kocsit, én kiszállok, mert fáradt vagyok és haza szeretnék menni. Szót fogadott. Kiszálltam és gyalog hazajöttem. — És mi lett a hölggyel? — kérdezte Thompson. — Azt hiszem megharagudott rám. Amikor kiszálltam, észrevettem, hogy dühösen becsapta az ajtót és elindította a kocsit lefelé a domboldalon. Mintha nem is figyelné az utat és nem bánná, merre megy. Nagyon be volt csípve. — James sokat jelentőén rámosolygott a felügyelőre, mintha azt mondta volna: hát istenem, ilyen már a részeg ember! — Látta magát valaki, amikor kiszállt a kocsiból? — kérdezte Thompson. — 105 — — Nem tudom. Én nem láttam senkit a közelben. — Hol szállt ki a kocsiból? írja le pontosan a helyet. James habozni látszott; mint aki valami hazugságon töri a fejét. Crawford megfordult és kiment a szobából. Az előszobában megtalálta a mixer cipőjét és a fogason kiválasztott egy fekete felöltőt. Benyúlt a zsebébe. Az egyikből egy pár bőrkesztyűt, a másikból egy rövid, de nehéz gumifütyköst húzott ki. Mind a kettőt zsebredugta. Ezután egy kis gépkenőcsöt kent a cipőre és visszament a szobába. De vigyázott, hogy ne lássák meg a cipőt a kezében, ezért a háta mögé rejtette. Odabent még mindig a holtponton álltak. James csökönyösen ragaszkodott a meséjéhez, hogy fél egykor kiszállt Betty Watson kocsijából a park közelében. — Épp most közöltem vele — fordult Thompson Crawfordhoz, — hogy Betty Watson kocsija a csatornába zuhant a Charters Művek közvetlen közelében. De azt állítja, hogy semmit sem tud a dologról. Crawford James elé állt, de a cipőt még mindig a háta mögé rejtve tartotta. ’— Elég a hazudozásból, James! — kiáltott rá a mixerre. — Majd én megmondom magának, hogy hol és mikor szállt ki a kocsiból. Pár perccel fél egy élőt t volt és meg is tudom mutatni a helyet, pár lépésnyire a csatorna partjától!
