Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-04 / 131. szám
1S66. június 4. TÓIVÁ MÉGYFI Vf.PflJSAÖ 3 A megye járóbeteg-ellátásának helyzetéről és a pályaválasztási tanács munkájáról tárgyalt a megyei vb Tegnap délelőtt dr. Gyugyi János vb-elnökhelyettes elnökletével ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A végrehajtó bizottság jogkörében tett intézkedéseiről és a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról szóló napirend után megyénk járóbeteg-ellátásának helyzetét tárgyalták. A társadalombiztosításba bevontak számának nagyarányú emelkedése, a tsz-parasztság ingyenes orvosi ellátása nagy terheket* ró a körzeti orvosi hálózatra. Az igényeket fokozta a lakosság egészségügyi kulturáltságának emelkedése, valamint megyénkben az idősebb korosztály állandó növekedése. Az Egészségügyi Minisztérium a körzeti orvosok megnövekedett munkáját körzeti ápolónők és or- vosímokok beállításával igyekezett segíteni. A különböző évszakokban és napszakokban a betegek eloszlása egyenlőtlen, ráadásul kicsik a váróhelyiségek, így gyakran igen erős zsúfoltság jelentkezik. Ilyen helyzetekben az orvos az alapvető etiléi követelmények megszegésével’igyekszik segíteni a bajokon: egyszerre több beteget szólít be vizsgálatra, és a vizsgálatra szánt időt lerövidíti. Előfordul olyan eset is, hogy kivizsgálatlanul küldik a betegeket szakrendelésre. n. körzeti orvosok legnagyobb része a szakmai munkában az orvostudomány legújabb eredményeit alkalmazza. Igyekszik a mai orvostudomány színvonalához méltó ellátást nyújtani. Megállapítható azonban az is, hogy ezt maradéktalanul nem sikerült még meg_ oldani. A legutóbbi felügyeleti vizsgálat során megállapították, hogy Szekszárdon a lakosság részéről több körzeti orvos ellen sok panasz hangzott el. A panaszok zöme elsősorban magatartásbeli, és csak másodsorban munkafegyelem-jellegű. A panaszok megszüntetésének érdekében feltétlenül szükséges egy központi körzeti orvosi rendelő létesítése. E napirendi pont után a fiatalok pályaválasztásáról és a pálya- választási tanács munkájáról tárgyalt a megyei vb. Az elmúlt év tapasztalatai alátámasztják az igen sokat hangoztatott problémát, hogy beiskolázási rendszerünk bonyolult, megnehezíti a tisztánlátást, a reális tervek lehetőségét. A beiskolázásban résztvevők érdekei nem mindig esnek egybe a népgazdasági érdekekkel, így csorbát szenved a munkaerő-utánpótlás tervszerű elosztása. A tanács szerepe igen fontossá válik a nagy létszámú iskolákból kilépő fiatalok pályaválasztása során. A lehetőségek ismertetésével, a szülők és a gyerekek felvilágosításával, a továbbtanulásra történő jelentkezések úgy alakulnának, ahogy az igények megkívánják, így bizonyos egészséges válogatási lehetőséget biztosíthatnak minden beiskolázandó szakon és az egyes szakokra történő túljelentkezések miatt sem érné csalódás a fiatalokat. A mezőgazdaság munkaerőigénye és munkaerőhelyzete nagy jelentőségű, mivel a megye foglalkoztatási mérlegéből 54 százalékkal részesedik. Már az elmúlt évben és az idén is tapasztalható, hogy a megfelelő propagandamunka eredményeképpen a mezőgazdasági szakmunkásképzés keretszámait sikerült, illetve sikerül biztosítani. A magyar pártküldöttség egy Prága melletti gyárban Prága (MTI). A Csehszlovák Kommunista Párt XIII. kongresz- szusán részt vevő magyar pártküldöttség, amelyet Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja vezet, pénteken délelőtt ellátogatott a csehszlovák fővárostól mintegy 30 kilométerre fekvő Kralupy-ba és megtekintette az ottani új, modemül felszerelt kaucsukgyárat. A magyar delegációt útjára elkísérte Pavel Hron, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke, Václav Vales vegyiipari miniszter és Jozef Pucik, Cseh- szlokávia budapesti nagykövete. Az elképzelt Jugoszláviát magamban hűvösnek, tartózkodónak hittem. A valóságos Jugoszlávia fényes, kedélyes, okos, szókimondó és barátságos ország. Belgrád kellős közepén többször úgy éreztem magam, mintha Budapesten volnék. Budapest levegőjét éreztem, a Terázie — a belgrádi belváros — mögött az egyik kiskocsmában, ahol az öreg pincér, akit Csicsának szólítottak, úgy csoszogott az asztalok között, akár egy Krudy-figura. Az asztalnál a Belgrádi Rádió fekete bajuszos munkatársa rutinnal és hozzáértéssel írta fel az Újpesti Dózsa következő heti csapatösszeállítását. Mint valami vérbeli Dózsa- drukker. Újdonsült barátom minden bizonnyal futballrajongó, s amatőr ,sportszakértő. Kapásból készítette el ugyanis a londoni •6:3 góljainak a vázlatát. Bejelölte mikor hol állt, és hogyan ívelt a labda a gólok pillanatában. Azt hiszem az nemcsak hobbi, ez a közelélés velejárója is. Az, hogy szomszédok vagyunk, és barátok vagyunk. Jugoszlávia útjait járva nyomról nyomra rákényszerül az ember, a jóleső felismerésre, s arra, hogy valóban bűnös aki a magyarok, a szerbek, a horvátok, szóval az itt élő kis népek között az ellentéteket szítja, mert sokkal több, az ami összeköti ezen a dunamenti tájon élő népeket annál, ami széjjel választja őket egymástól. Újból Dusán jut eszembe, a harmincnyolc éves veterán.. Két napig volt az idegenvezetőnk. Belevaló gyerek. Előbb volt partizán, mint tényleges katona. Partizánöltözéke egy saját maga készítette marhabőr bocskorból, egy német SS- nadrágból és egy magyar finánckabátból állott. Ebben az egyenruhában ő is ott volt azok között, akik a megvert és a megadásra kényszerített SS-csapatokat Belg- rádba kísérték. Eszék és Dárda között, a messze földön híres Csingi-Lingi csárdában Dusán mosolyogva mesélte, hogy a győzelem után úgy lett újonc, hogy már kitüntetése, é$ behegedt háborús sebe is volt jócskán. Arra kellett gondolnom akkor, hogy neki és nemzedékének 1945-től a mindent meghatározó, az életnek értelmet és célt adó élményanyaga ugyanaz, ami a hozzája hasonló itthoni nemzedéknek: fel- szabadulás, újjáépítés, szocializmus alapjainak a lerakása. Minden ismerős. A XX. században a magyar és a jugoszláv nép történelmi sorsfordulókra utaló élményanyaga szinte teljes egészében egy tőről fakad — esetleg helyenként eltérő tartalommal. (Folytatása következik) SZEKULITY PÉTER Helytállás és megbecsülés A mi társadalmunkban külö" nősen jogos igény, hogy az érdemek szerint osztogassák a megbecsülést, anyagiakban, erkölcsiekben egyaránt. Nemcsak egyénileg fontos ez, hanem közügy is, a munkakedvet is befolyásolja. Az érdemen felül osztogatott elismerés önhittséget eredményezhet és a csalhatatlansági érzettől többnyire egyenes az út a megbecsülés elvesztéséig. Fékezőleg hat a munkára és esetenként elkeseredettséget szülhet az elismerés megtagadása, vagy elmaradása. A faddi és dunaföldvári termelőszövetkezeti tehenészeknek szinte szárnyakat ad az elismerés, a tolnai textil művezetőjének viszont kedvét szegi annak hiánya. Ki mire szolgált, azt kapja meg. Ez nagyon egyszerűnek hangzik, de nem Ilyen egyszerű a megvalósítása. Mégis — ennek ellenére — eligazodhatunk, ha azt nézzük ki mennyit tesz munkahelyén a közösségért, annak a kollektívának jobb eredményeiért, melynek boldogulásában benne foglaltatik az egyén boldogulása is. Megtéveszthet ha csak a szavakat figyeljük. Beszéljenek a tettek — ez a legfontosabb. Tréfás-keserű megjegyzést hallottam nemrégiben, mely szerint: „Nálunk úgy van. hogy ha egy alkalmazott nem dolgozik rendesen, legfeljebb nem kap jutalmat.” Ha nem is általános érvényű, de van benne felismert igazság. Hát nem elgondolkoztató? Üzemi, vállalati munkások többször szóvá teszik, hogy a jogos és megoldható igények kielégítéss helyett, túl gyakran hivatkoznak az öntudatra, a hallgatás szerénységére nálunk. Aki élen jár a munkában, ne álljon a sor végére a jogok kielégítésekor sem! Noha sok esetben kijár mind az erkölcsi, mind pedig az anyagi megbecsülés az arra érdemesnek, vannak ellenkező, figyelmeztető jelek is. A bonyhádi járás egyik kis községében a közelmúltban arról kesergett néhány, a munkában és emberségben kiváló dolgozó, hogy náluk nem tart lépést az erkölcsi elismerés az anyagi javakkal. Kötöz- ködnek a termelésben élenjárókkal, irigykednek rájuk. Mindig ott vannak a munkánál ezek az emberek? Mindig — mondták — de miért van olyan sok munkaegységük? Fura nézet. Sokallják a szinte éjjel-nappal végzett, többnyire nehéz fizikai munkával elért jövedelmet. Nagyon gyakori, hogy a leghangosabbak tesznek legkevesebbet a közösségért. Ez esetben így volt. Fordítva is igaz, amikor mindig számítanak valakire, számára csak az erkölcsi elismerést osztogatják, de az anyagiaknál mások részesülnek. M ind a gazdasági, mind pedig a politikai vezetésnek szerves része kell legyen, hogy észrevegyék a csendben, szerényen végzett szorgos munkát és a dagályos beszéd mögött meglássák. hogy hiányzanak a tettek. A pártpolitikai munkának, a pártirányításnak jelentős a szereoe, A kommunistáknak úgy kell tevékenykedni. hogy helyes szemlélettel, differenciáltan vezessenek az irányító szakkáderek, hogy mind a jól végzett termelői tevékenység. mind pedig a fáradhatatlanul végzett eszmei nevelés és társadalmi munka elnyerje a megszolgált megbecsülést. Nem engedhető meg, hogy bárki is mellőzze ezt. A viszálykodásnak, 3 széthúzásnak nem egyszer okozója, hogy helyileg nincs a helyére téve a kötelességteljesítés és a megbecsülés kapcsolata, nem világos, hogy a jogoknak kötelességszabta alapja van. Többször is tisztázta már a mi pártunk, hogy a termelésben nem a honnan jöttél a fő szempont, hanem az, hogy munkáddal hova tartozol, tevékenységeddel merre tartasz. Mégis, falun még sokszor okoz komoly gondot a régi, helytelen szemlélet. Nem egy esetben hosszan és helyesen vitatkoztak ezzel a szemlélettel a májusi párttaggyűléseken. Használ-e a civa- kodás, viszály a szocializmus ügyének? Jobban megy a munka, ha régi kategóriákban gondolkozunk? Semmiképpen sem. Vitatkoztak és vitatkoznak a másik véglet képviselőivel is, akik jogtalan eűőnyöket követelnek maguknak. A hőgyészi termelőszövetkezet egyik tagja furcsa példát mutat kommunista létére. Az alapszabállyal ellentétben, lovat vásárolt, nyilvánvalóan nem a közös munka elősegítésére. Szakembersége, vezetői mivolta, vagy párttagsága nem jogosíthat fel senkit kiváltságokra. Ellenkezőleg. Helyzete, vállalása kötelezi a jobban, többet cselekvésre. Esetenként, ideig-óráig szerezhet valaki jogtalan előnyöket, de tartósan, maradandóan nem sikerülhet. Csak szorgalmas munkával vívható ki és tartható meg a tekintély. Az viszont kijár és ezt a tekintélyt nem engedjük senkinek sem csorbítani. Ki mit adott, azt kaphatja — legyen ez minden gazdasági és politikai vezetőnél alapelv, az erkölcsi és anyagi elismerésben egyaránt. Esetenként rokonszenv és ellenszenv is zavarja a mércét. „Különben rendes ember” — mondják arról, akinek munkája nem sokat ér. Aki ilyen, nem lehet különben sem rendes. Káros ha a rokonszenv, vagy az ellenszenv az alapja a véleményalkotásnak. Ha egyesek tévednek egy-egy dolgozó egész tevékenységének megítélésekor — mert tévedhetnek — többnyire helyesen vélekednek a vezető testületek és az érettebb közvélemény. Vannak még szemléleti gondjaink. A régi, rossz szokások kísértenek, fellelhetőek. Elválasztják még a jól végzett termelési, gazdasági, politikai munkát a megbecsüléstől. Vádolnak még anyagiassággal is — furcsa módon — olyan embert, aki tetteivel eredményeivel szolgált rá az anyagi elismerésre is. |/apja meg az erkölcsi-anyagi elismerést egyaránt az, aki a végzett munka aranyfedezetével szolgált rá arra. Ez nevelési, tömegmozgósítási szempontból is jelentős. Egy nagy, ma már halott, világhírű szocialista nevelő szerint, a konkrét jó tulajdonságokra építve kell küzdeni az egyes ember hibái ellen. Igent és nemét is kell tudni mondani. A szocializmus háza még nem kész. E ház aktív, szorgalmas építőinek adjuk meg mindenkor a jogosan megérdemelt elismerést. SOMI BENJAMINNÉ Kéthetes az új menetrend Tolnáról, Diósberénybó'l, Szakadátról érkezett módosítási kérés A MÁVAUT új menetrendje május 22-én lépett életbe. A hosz- szas előkészítő munkálatok, — még február elején például minden érdekelt községi tanácshoz eljuttatták az AKÖV vezetői a módosításra vonatkozó körlevelet, — sikerrel zárultak és az új menetrend, az első két hét tapasztalatai alapján jónak bizonyult. Ezzel kapcsolatban felkerestük a 11-es AKÖV személyforgalmi osztályának vezetőjét, Radnai Mátyást, hogy részletesebben tudjuk olvasóinkat tájékoztatni. — Lényeges változást az új menetrend nem hozott. Az autóbuszok közlekedésével a lakosság elégedett. Ma már nem fordul elő a megyében, hogy tömegével maradnának le az utazni akarók. Tehát ez lényegében az eddigi menetrendszerkesztési elvek, valamint a vállalatunkhoz küldött Ikarus 30-as típusú kocsik forgalomba állításának következménye. — Az új menetrendre sokan panaszkodnak? — Az új menetrenddel kapcsolatban alig féltucat módosító kérelem érkezett. — Tolna községben ma már úgy látszik sikerült megoldani a Szekszárdra utazók évtizedes kérését: kényelmesebben, gyorsabban jutnak ki az állomásra és haza is. Nem ritka, amikor egy-egy vonat érkezésekor tizenhárom autóbusz is hordja-viszi az utasokat. Mégis most módosítási kérelem érkezett. Ugyanis a vonat, miután korábban indul Szeltszárd felé, így előrehozták a busz indulását is. A lakosság azt kérte, hogy a busz menjen később. Sajnos ezt a kérést a vállalat nem tudja teljesíteni, mert ha a kérést aláíróknak eleget tesznek és a buszt később indítják, akkor az érkezés és*a vonat indulása között mindössze kilenc perc lenne, ez pedig kevés — mert nemcsak bérletesek utaznak a vonaton, hanem készpénzes jegyváltók is. Meg egyébként is a kilenc perces rátartás nem elegendő — műszaki hibásodás, forgalmi dugulás, stb. megakadályozhatja, hogy a busz menetrend szerint, tehát a javasolt kilenc perccel előbb érkezzék az állomásra. S nagyobb kár származna abból, ha egy busz utasai lemaradnának a vonatról. Szakadát és t)iósberény községekből is érkezett panasz az új menetrendre. A két község tanácsa kifogásolja. hogy a tamási körzeti orvosi rendelésre utazóknak húsz perc menetrendi késés miatt a keszőhidegkúti állomáson három órát kell várni... A Tamási járáso Tanács még ez év tavaszán azt kérte az AKÖV vezetőitől, hogy a szakályi orvos- járatot állítsa be, a két község, meg a tamási körzetét. Valahol hibát követtek el, valamelyik tanácsnál. A tamási járásinál, vagy a községieknél. A kérés orvoslására kevés a remény. Mert ha például a hidegkúti vonatkozásban az utasok kérelmét teljesítik, akkor meg egy másik csatlakozást nem tudnak elérni. Kérés érkezett arra vonatkozóan is, hogy a Tolna községbe járó buszok valamelyike Mözs községbe is bemenjen. Ezt a kérést teljesíthetőnek tartják az AKÖV vezetői. Valószínűleg a szekszárdi helyi járat bővítésére is sor kerül. Kisszékely községből érdekes panasz érkezett: Az autóbusz útvonalát meg kellene hosszabbítani a nemrég épített garázsig, illetve kocsifordulóig... A község vezetői, ha ezt előbb kérik, akkor már az új menetrendben szerepelt volna. Egy Ireg- ből Tab felé járó autóbusz megállását kérték a Bábonymegyer- puszta lakói, egy ságvári utas pedig a siófoki busz negyven perccel előbbi közlekedését kérte, hogy tizenkét órára a siófoki munkahelyére be tudjon érni... A MÁV vonatkozásában az új menetrenddel kapcsolatban jelentősebb észrevételek nem voltak, az autóbuszok a vonatokhoz csatlakoznak, így a közönség el tud jutni céljához — fejezte be tájékoztatóját az új menetrend hatásáról az AKŰV osztályvezetője. /
