Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-30 / 153. szám

4

1*365. fSfiffe IB.

" Wt'vä iwrrrff ííiepüjSSg

Élete a mozdony

s,Mi leszel, ha megnősz?” — hallom a refrénként visszatérő kérdést a felnőttek szájából. A kisfiú pedig kellő komolysággal és határozottsággal válaszol: mozdonyvezető. S ha még ez sem elégíti ki a túlzottan kíváncsi felnőttek igényét, akkor még azt is elmondja, hogy nagyon szeret utazni és ezért akar mozdonyvezető lenni. Ugyanez a kisfiú húsz év múlva, mint jól képzett szakmunkás, vagy mérnök, orvos, tanár dolgozik. Talán már el is felejtette gyermekkori álmát. Vagy ha emlékszik is, mosolyogva idézi a múltat; Mert az élet ilyen; A

A csendes szobában, ahol még az előbb példás rend uralkodott, most tervrajzok, alkatrészek, régi újságok, fényképek tarkítják az asztalt. Mind a múltat idézik.

— Már kisgyermek koromban mozdonyvezető akartam lenni, egyrészt azért, mert nagyon szerettem a gépeket, másrészt, mert édesapám, aki állomásfőnök volt, megszerettette velem a vasutat, — kezdi a visszaemlékezést a nyugdíjas mozdonyvezető. — Sokáig elnéztem a tovarobogó vonatokat, és olyan megmagyarázhatatlannak tűnt előttem, hogy az a hatalmas

Az alig valamivel több, mint egy méter hosszú kis mozdonyt a közeljövőben Budapestre szállítják, egy nemzetközi kiállításra

gyermekkori elhatározások csak ritkán valósulnak meg. De azért arra is akad példa, hogy a kisfiú betartja szavát, s mikor felnő, mozdonyvezető lesz;

*

Bátaszék. Kövesdi utca 1; Itt Iáink Békéi Géza nyugdíjas mozdonyvezető, aki több éves előkészület, majd kivitelezési munka után a közelmúltban készítette el egy 327-es sorozatú mozdony modelljét.

vasszömyeteg, amelyet mozdonynak neveznek, játszi könnyedséggel vontatja maga után a sok kocsit.

Miközben a múltat idézi, szemével állandóan a szoba sarkában levő mozdonymodellt simogatja.

— Tizenöt éves voltam, amikor, 1918-ban a kaposvári műhelybe kerültem géplakatos inasnak; Három évvel később, 1921 -ben felszabadultam. Csak két évvel kéilllllllllllllillllilHIIIIIIIIIIilliUilHHIIIIIHHiimilHIHHtmilfHllltllllHIHini

Korszerű, könnyű, sokféle

Jegyzetek a brnoi könnyűipari kiállításról

Csehszlovák stílusú hálószoba

Bmo nevét körülbelül tíz esz- vetkezet állítatta M bútorait. A tendeje jegyezték be ismét a vá- nádfxmatú hintaszéktől, . az elő- sárvárosok közé: mezőgazdasági szobafalig, a hófehér és piros gépkiállításaival ma már a legis- prémmel díszített luxus szobabú- mértebbek közé került. Évente torig ötletdús választékot kínál- megrendezik itt a csehszlovák tak. Egyetlen napon 8 millió ko- könnyűipari termékek kiállítását, róna értékű megrendelést kaptak ■Célja, hogy a szakemberek kivá- az itt kiállítóki lasszák a következő évre gyártón- A bútorok mellett sok mást is dió termékeket, a közönség Pedig láttunk: szilon állatkákat, hóíe- vasaroljon. Okos kiállítás tehat ijéeSj kosarat & kalapot”,

ez. amely nem csak a szemnek háziszőttest népművészeti tár- mutót«fc szépet, hanem vásárlási gyakat & ötletes megoldásé táskákat, Utazóbőröndöt, amely pafilm KOCKÁK EGY LEÁNYJAVÍTÓ intézet életéből

sőbb teljesült a nagy álom: mozdonyra kerültem. Igaz, csak mint fűtő; 1926-ban vizsgáztam, s három évvel később elérkezett a nagy nap: kineveztek mozdonyvezetőnek a bátaszéki fűtőházba.

Több mint két évtizedet voltam gépen, egészen 1950-ig. Ekkor mozdonyfelvigyázó lettem egészen nyugdíjazásomig, 1959-ig

Szinte lexikális pontossággal idézi élete történetét. Egy pillanatra csend lesz a szobában, majd a kis mozdonyhoz lépve így folytatja:

— Tudja, ma is azt mondom: nincs nagyobb boldogság mint amikor ezek a hatalmas gépek, nekem, a kicsi és egyszerű embernek engedelmeskednek. Hosszú éveken keresztül jóleső érzéssel nyugtáztam ezt az érzést: uralmamat a gép felett;

Ezt követően élményeiről beszél. Derűs és majdnem tragikusan végződő történetek ezek. Szavaiból kicseng a gép szeretete, annak a gépnek a szeretete, amely egész életén végigkísérte, s most is itt van vele a szobában;

A nyugdíjas mozdonyvezető, a hatalmas gépek egykori kormányosa, a prüszkölő vasparipák vezetője, fékentartója, gondozója 1966 májusa óta tagja a Magyar Vasútmodellezők Országos Egyesületének. Jelenleg a 327—007-es gépet — első modelljét — készíti elő az októberben Budapesten sorra kerülő nemzetközi kiállításra.

Ez lesz a bemutatkozása, s nem szeretne szégyent vallani;

Közben már újabb gépek mo- ctelljén is dolgozik; Egy 275-ös és egy 376-os sorozatú mozdony kicsinyített mását is el akarja készíteni. Ezek voltak az ő egykori gépei, s ezeket idézi a legszívesebben.

A most 63 éves Békéi Géza bár már hetedik éve nyugdíjas, mégsem lett hűtlen gyermekkori vágyéihoz, a mozdonyhoz. Nap mint nap vele van, szinte együtt él a géppel, ahogy ő mondja, „szerel- _méver.

: #

2 Búcsúzóul még egyszer ftörülné- Ezek a szobában, ahol az elmúlt év- jjjtizedekben élő valósággá vált az 5ember és a gép örök barátsága. Az =ember és modellje juttatja eszem- 5 be Sophoklesnek, a nagy görög Edrámaírónak több mint kétezer- 2 éves mondását:

2 „Sok minden van. ami csodá- Elatos, de legcsodálatosabb az em- Sber.”

2 SZIGETVÁRI LÁSZLÓ Egy praktikus, szétnyitható rekamié

............................................................................................................ iiiiiiimmiiiMiiiii

t

ent segítségével egyszerű kis lappá zsugorodik, bevásárlótáskát, amely üresen apró csomaggá hajlehetőségei is nyújt,

A „B” pavilonban az állami bútoripar termékei kaptak helyet.

A csehszlovák bútorgyártás rangot vívott ki már Európában, s ezt ugatható!' a kiállítás is igazolja. A háló-. B

lakószobák sokféle változata, a a vásár programját cipőibamu,színkombinációk, a falemezekből tató, a három szabadtéri színpa- osszeállított bútorok a legtöbb Iá- dón pedig zenés divatbemutató 'tógató tetszését megnyerték. A gazdagította. Horgászversenyt, s kiállítás sikerei bizonyítja, hogy campingfelszerelési bemutatót is egyetlen nap több száz bútorren- rendeztek. A nagy sikerű kiállítás ■dőlést jegyeztek fel. rendezősége úgy tervezi. hogy jöA szövetkezetek kiállítóhelye, a vőre\ magyar kereskedelmi szak- ZET pavilon azonban még érdé- embereket is vendégül lát. a to- kesebb és változatosabb bútorok- vábbi, bővülő kereskedelmi kaip- kai várt bennünket. A hatalmas csőlátók reményében, csarnok emeleti galériáján 42 bútortervező és -gyártó kisipari sző- KOVÁCS MAROST? ..

— 43 —

Ha Marikát egy évvel előbb adják intézetbe, ó

Ha...

De ha már nincsen semmiféle ha, ha már mindez megtörtént, akkor is fontolóra kellene vénni, hogy vajon megoldás-e az angyalok háza.

Persze nem hagyhatja a társadalom, hogy leüssék a taxisofőrt, Old Shatterhand sem hiri- gelheti meg a gyanútlan éjszakai járókelőket, a trafikot sem lehet kirabolni... De az angyalok házában megjavulnak-e az angyalok?

Az igazgatónő azt állítja, hogy több olyan növendéke is volt, aki ma kiválóan megállja helyét, nincs rá semmi panasz... Az egyik lány most is rendszeresen ír, egy másik a szakszervezeti tanács tagja...

Hány százalék? — kérdezem.

Nem tud pontos százalékot mondani. De hát ilyen is van... Persze más tapasztalatok is vannak.

— Vég Piroska is megszökött és átesett a tűzkeresztségen. ..

— Kétségtelenül ilyen sajnálatos esetek is előfordulnak. .. de mondjon jobb megoldást... mi mindent elkövetünk, ami tőlünk telik.

— Már előbb kellene elkövetni mindent, hogy senki se kerülhessen ide.

— Látta, hogy mit kaptak ma is ebédre a növendékek?

— Láttam, de az evés még nem minden. Viola otthon bizonyára még jobb ebédeket kapott...

Valami megoldást kellene kitalálnom, de nem Vagyok feltaláló, csak író vagyok, s amit az

— 44 —

írók kigondolnak, az vagy soha, vagy csak nagyon későn ereszt gyökeret a valóságban.

Még szerencse, hogy vannak mindennapok... és a mindennapok kötelességei. Holnap ezt kell csinálni, holnapután azt. Az angyaloknak is élniük kell, nekem is élnem kell. Nem vagyok misszionárius. Váltsa meg a világot, aki akarja... Az emberek születnek és meghalnak és folyton ez megy.., ez a hülye és soha fel nem talált perpetuum mobile..legjobb lenne lefeküdni a csillagok alá és semmit se csinálni, olvasni az Ezeregyéjszaka meséit. Egy idő óta a saját jö- vőmet is teljesen céltalannak érzem. Talán éppen ez a jövő elé hullott sorompó ráncigái visz- sza az emlékekhez. Meg egy rigó. Ügy csinál, mintha énekelne, de csak a csőrét csattogtatja. A rigó nem akar énekelni. De az angyalok házában karének van. Az énektanár, inkább cirkuszi állatszelidítőnek néz ki, taktust ütemez, úgy ejti ki a számokat, mint a fényképezés hőskorában a mester.

— Egy-et.. „ ket-tőt..., hár-mat..., négyet... repül a kismadár. A kismadár most elmarad,

ehelyett nyelvkörzés van.

Gáfor szorgalmasan köröz a nyelvével. Ve- cserka inkább csak mimeli, Viola és Piroska egymással beszélgetnek.

— Belélegzés, tutti coro — mondja az állat- szelidítő és az angyalok sziszegve lélegzenek.

— Alsóajak-lazítás, megint belélegzés. Teke... teke... teke.,. teke...

— 45 —

— Non, nen, nin, nan, non. .„

— No, ne, ni, na, non...

— Bi-bi-bi, ba-ba-ba, bi-bi, ba-ba.

— Belélegzés, levegőtámaszt csinálunk... alátámasztjuk a hangokat.

Marika gondolatban épp most indul el Osztra- vába a vőlegényéhez.

— No, ne, ni, na, non.

De alig ér ki az országútra, hogy fölkéretkez- zen valami autóra, kopott hegedűvel a hóna alatt szembe jön vele a véletlen.

— Máj ma, ma, mi, mi, mi.

— Van egy csikkje?

A hegedűs véletlennek egész pakli cigarettája van, de csak akkor adja oda, ha Marika felmegy vele a padlásra. A padlás közel van, alig ötszáz méternyire. Szalma is van a padláson. A szalma elég nedves, de a cigaretta jól jön majd az útra. Marika végigheveredik a szalmán. ..

— No, no, ni, na, non.

— Teke, teke, teke, teke.

Az idegen véletlen megígéri, hogy valami ennivalót is szerez. Marika várjon itt türelmesen. Sehová ki ne mozduljon. Marika a szalmán kuporog, fázik és vár. Beesteledik... Éhes... de nem mer kimozdulni. Reggelre csupa szalma a haja, a ruhája gyűrött. Nincs is hol megmosakodnia. Annyira fázik, hogy nem bírja tovább, meggémberedett lábbal nagy nehezen levánszorog a padlásról.