Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-29 / 152. szám

\

*

TOLVA MFOYFÍ V^PfUsAO

1968. június 29.

Bulgária vegyészeti óriása

A Vrácai Vegyi Kombinát

Ítészé!ff eteti a pontyok

A Balkán-hegység legendás Vrá- ca környéki lejtőinek lábánál épül a bolgár vegyészet ifjú óriása, a Vrácai Vegyi Kombinát. A termelés méreted és a korszerű technológia tekintetében ez a kombinát világviszonylatban is egyike lesz a legnagyobb ilyen üzemeknek. Bolgár, francia és belga szakemberek vezetésével építik. 50 megawatt kapacitású gáz-hőerőművének építésével szovjet szakembereket bíztak meg. A kombinát felszerelése megfelel majd a világ- színvonalnak.

Az építők és szerelők arra összpontosítják most erőfeszítéseiket, hogy határidőre befejezzék az építés első szakaszát és átadhassák rendeltetésének á kombinát A- üzemét. Ez év október 30-ig az üzemnek már gyártani kell a kar- bamidot, s további egy éven belül az egész kombinátra meghatározott karbamid és ammóniák termelési mennyiség felét kell szolgáltatnia. Akkorára a Vrácai Vegyi Kombinát teljes termelési kapacitással dolgozik és termelése évi 600 ezer tonna karbamid, 400 ezer tonna ammóniák és 200 ezer tonna ammóniákoldat lesz.

A Vrácai Vegyi Kombinát termelése igen nagy jelentőségű a bolgár népgazdaság szempontjából. A karbamid a legjobb nitrogénműtrágya. Nagy szerepe van a műanyagok gyártásában, valamint az élelmiszeriparban. A

kombinát nyersanyagként földgázt használ a közelben két évvel ezelőtt feltárt csireni lelőhely földgázát. Ezen az alapon a kombinátban a munka termelékenysége kétszeresen magasabb, az önköltség pedig háromszor alacsonyabb lesz, mint az összes többi hasonló vállalatoknál, a Sztara Zagorai Műtrágyagyárban és a Dimitrovgrádi Vegyi Kombinátban együttvéve;

A legközelebbi évekre előirányozták a vegyi termelés jelentős kiszélesítését ebben a körzetben. Itt alapítanak egy nagy metanol üzemet is évi 100 ezer tonna metanol (faszesz) kapacitással. Ezt formalin, poliformaldehid, műgumi és más vegyi termékék gyártásánál használják fel. Megkezdik a kénes szénvegyületek gyártását is évi 20 ezer tonna kapacitással, melyeket műfonalak, viszkoza- fonalak gyártásánál használnak fel a textiliparban, parazitaellenes preparátumok stb. gyártásánál. Nagyméretű melamanüzem is épül, mely alapanyagot szolgáltat majd műanyagtermékek és más értékes ipari termékek gyártásánál. Távolabbi perspektívában épül még aktívkoromgyártó üzem, melynek termékeit a gyors ütemben fejlődő bolgár gumiipar használja majd feL

A bátai víziember —

A Sárközben már ősidők óta foglalkoznak halászattal. A hal valamikor nagyobb szerepet játszott az élelmezésben is, a kivitelben is, mint talán manapság. Már 1700-tól kezdve rendszeresen szállítottak a Tolna megyei halászok Bécsbe, Grácba ahol fennhangon hirdették a sárközi hal jó ízét, egyedüli kitűnőségét. A krónikások fel is jegyeztek egy érdekes ..háborút”, ami sokáig nem csitult el a Tolna megyei és a komáromi halászok között. A pécsi püspök megbízott embere azt terjesztette ugyanis a gráci piacon, hogy a tolnai hal pestises, az istenért ne vegyenek belőle, inkább a komáromit. A városatyák persze előkapták megyénk fiait, halat süttettek velük és azt meg is kellett enniök, bizonyságtételül, hogy valóban pestises-e?

A halászok nem haltak meg, a hal egészséges volt. Ezután már minden félelem nélkül vásárolták a gráci polgárok a halat a híres .sárközi halászoktól.

— Hát meglehet, hogy ez akkor így volt, én erről nem hallottam, pedig öreg halász vagyok már — mondta Juhász Pista bácsi, a híres bátai víziember, amikor felkerestem és elmondtam neki ezt az esetet. — Mert tudja, én már hétéves korom óta járom a vizet. Ki a vízre! Az az én világom! Tízéves koromban már akkora harcsát fogtam, hogy segítségért kellett kiabálni. Jött is a vízimolnár, én fogtam a harcsát, ő meg a hajamat, így húzott ki a partra a ladikkal.

Végigsimítja ősz haját. Meg- törli a homlokát.

— Hej, fiatal koromban!... De most már öreg vagyok. Nyolcvan éves. Az első világháborúban megrokkantam. De még most is kiverek a citerámon egyhuzamban ötven nótát! Meg amikor meneteltünk Fehérvárnál, hát menet közben megírtam a pajtásaimnak a levelét. Mert akkor ugye nem mindenki tudott írni. Meg aztán sokat kubikoltam

j;én itt a bátai töltésen. Első mun- 2kás voltam. De a víz, az az énvi- r Iá gom. A Duna! Meg a haliLeg- Sinkább harcsázni szeretek.

E A fáradt szemek felcsillannak. Eteli tüdővel szív egyet.

2 — Mert tudja, harcsázni haj- jjjnalban jó, mert akkor jár ra- Sbolni. Meg éjjel, ha zörög az ég. SAkkor a legjobb. De naplement- S táj ban is járnak nagyon, mert sakkor már éhesek. Beülök a la- 2dikba, evezek, evezek. Amikor Solyan helyre érek, kezembe vesszem a puttyogtatót, meg a hor-| Egot. Putty! Putty! Jön a harcsa!*

Mikor mossa a hátát a menet közben

De tudja, azt meg kell figyelni, hogy hol mossa a hátát. Hajnalban szokta. Az úgy van, hogy a hátát kidugja és billegeti magát. Én erről már tudom, hogy eső akar lenni. Meg ahol buborék jön fel, ott a harcsa. Ezt meg kell tanulni annak, aki jó halász akar lenni. Nem ám, mint ezek a gyerekek! Bele a horgot, bele a varsát, aztán mindent kifognak. Nem. A halat védeni kell, szeretni, ápolni.

Eres kezével a puttyogató fáért nyúl. Végighúzza rajta a kezét.

— Ezt halálom után a múzeumnak adom, ezzel a horoggal. Hadd emlékezzenek meg rólam. Ha más nem, hát a Bárdos Vince bizonyosan, mert azt én tanítottam a halászatra. Én utánam a Vince a legkitűnőbb halász a Dunán. Egyszer azt is hallottam — mondja minden átmenet nélkül —, hogy a pontyok hercege beszélgetett. Henteregtek a halak akkor. Egymillió is volt ott! Behercege...

harcsa ? — Levélírás

szélt a népének. Én hallottam. Tudja, úgy fütyölt, mint a patkányok szoktak. Ezt nem lehet elfelejteni sohasem. De most már csak így vagyok — tárja szét a kezét és mosolyog. — Etetem a kacsákat, a gerlicéket, ha idejönnek. Rászállnak a kezemre, úgy ismernek. Csak akkor vi- dulok fel, amikor a rádió beszéli a halászokat, meg a nóta szól.

A faluban úgy mondják, hogy a „nagyotmondó” Juhász István. Pedig nem egészen így van. Én azt hiszem, hogy mint afféle öreg, magános víziember és több száz mese tudója, már lassan összekeveri a valóságot a mesék ezerszínű világával, képeivel.

A vízre már egyre ritkábban jár. Otthon ülő ember lett. De a vizet azért mindennap megnézni, és ilyenkor emlékezik. Mert az ő világa mindig a víz marad.

iiiii'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiHmNHiiiiiiiiiiiii

FILMKOCKÁK EGY LEÁNYJAVÍTÖ INTÉZET ÉLETÉBŐL

KELEMEN ZOLTÁN

Egy cigarettát sem!

Tessék jól megnézni a képet. Jópofa gyerekek, nem igaz?! Milyen vagány kis csibészek! Talán még barackot is nyomunk a fejük búbjára?

Vagy esetleg más véleményen van az igen tisztelt olvasó? Hogy nem vidám, hanem inkább szomorú ez a felvétel? A fotoriporter sem a „viccet” látta meg, amíg témát keresve rótta az utcákat. Nem. Megdöbbentőnek találta a cigarettázó gyerekek látványát.

Tessék jól megnézni a képet. Milyen magabiztos, fel- nőttes mozdulattal nyúl a srác a cigarettáért. Egy pillanatra sem kelti a kocadohányos látszatát. S mi, felnőttek, hány, de hány esetben tétlenül nézzük ezt. Olykor még meg is mosolyogjuk a cigarettázó gyerekeket. Pedig a gyermekszervezet fejlődésének vészes ellensége a nikotin. A biológiai okokon kívül morálisan is súlyos nyomokat hagy a gyerekekben, ha megengedjük, hogy tízegynéhány éves korukban „felnőt- tes szokásokat” vegyenek fel, „felnőttes szenvedélyeknek” hódoljanak.

(regős)

(Foto: GABOR) '

iiiiiiiiiiiiifiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiKiiiiiiiiiiHifBKiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiii

— 40 —

Violát alighanem egy modern űrrepülőnek kellene feleségül venni, aki egyenesen a rakétából kilépve sietne haza.

— Nézd, ezt a kristály-rózsát a Szaturnuszról

hoztam neked.

— Veszélyes volt az út? — kérdezné Viola.

— Á — legyintene a férje — az első ötszáz- ezer kilométer után egy órási meteor igaz majdnem nekünk ütközött, de sikerült kikerülni.

Nem tudom, hogy a gyermekkori jóság érdem-e. Azt gondolom, hogy inkább szerencse. A középkorban a tolvajoknak levágták a kezüket, a fajtalankodókat máglyán égették el, a rablókat karóba húzták, a középkornak védekezni kellett, mert még túl erősen élt az emberekben a szükség kényszerítő, ösztöne. A középkornak olajba kellett főzni, vasszüzekbe zárni az elítélteket. És azóta sejtek láncán keresztül rettegtet a jónak lenni parancsa. .Egyszerűen szinte természetes a gyermekkori jóság és szerencsés az, aki ennek az általános tulajdonságnak részese és örököse.

És van akiben még régebbi sejtek mozdulnak, a lopj, rabolj, ölj.. . mert kiszáradtak a legelők, őskori tigris űzött ki a barlangból, közelednek az ellenséges törzsek... fel kell készülni a támadásra, a sátorokba össze kell gyűjteni a tranzisztoros rádiókat és a közeli trafikokból be kell gyűjteni a finom cigarettákat... Lehet, hogy sokáig tart majd az ostrom...

Vecserka anyja erről mit sem tud. Még azt sem érti, hogy a lánya nemcsak maga miatt akar bárba menni, de helyette is. Vecserka any— 41 —

ja is szeretett volna bárba menni, bár lehet, hogy nem is tudta az árvaházba, hogy létezik-e bár, mégis akart menni, ha nem is tudott róla, a lánya azonban szétrúgja az árvaház falait. Vecserka az egész árvaház nevében akar bárba menni.

— Egy tizenöt éves lánynak nem lehet bárba mennie.

De Vecserka nem tizenöt éves. Vecserka anya és lánya is egy személyben. Vecserka az egész árvaház. És egyszer az árvaháznak is kimenőt kell kapnia, egyetlen egyszer ...

Ha Vecserkának szerencséje volna, egyórás céltalan utcai kódorgás után biztosan hazamenne. Még nem is vacsorázott. Éhes is. Hideg van. De Vecserkának nincs szerencséje. Megjelenik Old- Shatterhand, egy nyúlánk szőke fiú és megszólítja:

— Egész csinos vagy, nem megyünk zötyögni valahová?

Vecserka kalandra vágyik és elmegy zötyögni. Old Shatterhanddal, utána fölmentek a fiú lakására, egy garázsformájú lyukba, ahol szintén szörnyű hideg van. Rumot isznak. Vecserka még sohase ivott rumot. Forogni kezd vele a garázs. Szeretne védekezni... de aztán eszébe jut a bár, amelyet sokkal érdekesebbnek gondolt ... Hátha ez ... talán a kaland ... Egyszer már történni kell valaminek ...

Old Shatterhandnak különben bandája van. Ha Old Shatterhand valakinek behúz egyet, annak rögtön megered az orra vérre ... gitáron is tud játszani... és kitűnő pörköltet tud készíteni.

— 42 —

A többi tíz srác és három lány is mind az ő parancsnoksága alatt áll.

Ha Vecserkának szerencséje volna, még most is hazamehetne. A bár sem volt olyan érdekes és Old Shatterhandot is ki lehetne valahogy heverni. De Vecserkának most sincs szerencséje. Mert másnap egy trafikot kell kirabolni.

— Rengeteg szajré van benne — magyarázza Old Shatterhand — ha sikerül a balhé, veszek neked egy szép tűsarkú cipőt.

Vecserkának otthon hat pár cipője is van, de tűsarkúja még nincs. És minden olyan sejtelmes és izgató, sohasem hitte volna, hogy ilyen külö- ' nős fényük lehet az utcai lámpáknak, olyanok, mintha búréba zárt fáklyák lennének. A trafik körül teljes a némaság, neki kell jelt adni a többieknek.

Három srác reszelőkkel, feszítővasakkal és álkulcsokkal a kabátja alatt várja a bevetésre szóló parancsot. Vecserka meglobogtatja a kendőjét.

A többi már olyan mint egy álom, szivarok, cigarettáik között kotorásznak, két srác kétszázas Cameles csomagokkal hadonászik . .. Most már nem lehet hazamenni. /

Az egész árvaház amerikai cigarettát szív reggelig. Ha akkor Vecserka anyja utána szaladna a lányának, miután az az ajtót becsapta maga után, ha mégy azt megelőzően nem mondja olyan kurtán, hogy tizenöt éves lány nem mehet bárba, ha tudatosította volna magában, hogy az egész árvaház bárba akar menni...