Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-25 / 149. szám
4 TOLNÁ RfPOTEl NÉPÚJSÁG lftoti. június 25. Halászlé — kocsimosással A halászlét — a hires duna- kilencven százaléka autón érke- kömlődi halászlét — a csárdában zik. szervírozzák. A „hozzá tartozó” — Honnét származik az ötlet? kocsimosást itt. a csárda melletti — Azt már nem tudnám megház udvarán. Amíg a vendég el- mondani. Egy alkalommal, még fogyasztja a halászlét, megtisztít- tavaly, az egyik vendég .iák az út porától, sarától a kocsi- érdeklődött, hogy van-e itt valaki* ját, leellenőrzik a kerekekben a nyomást, ha kell, pótolják a hiányzó levegőt, lezsírozzák a futómű csuklóit, csapágyait, esetleg lecserélik az olajat is. Alig telt el háromnegyed óra és máris folytathatja útját a vendég. így tartozik össze a halászlé, meg a kocsimosás. — Azelőtt csak túróscsuszát, no meg innivalót tudtunk adni a halászléhez — mondja Baracskai Sándor, a dunakömlődi halász- csárda vezetője. Most már — ha kéri, a kocsiját is rendbe tesszük. Sőt, tervezzük azt is, hogy — az étlaphoz hasonlóan — az asztalokon elhelyezzük a szolgáltatások listáját, természetesen a hozzá tartozó áraikkal együtt. Egyelőre nem sokan veszik igénybe, hiszen alig tudják, azonban nem félünk, hogy nem lesz munkája Szabó Pál autószerelőnek. Lehet, hogy egy pár hónap múlva már úgy indul el Bécsből az osztrák turista, hogy útitervébe illeszti a kömlődi halászlé mellett a kömlődi autómosást, zsírozást is. Sokat hallunk mostanában az új gazdasági mechanizmusról, ránk az egészből elsősorban az tartozik. hogy lehetőleg minél jobban kielégítsük az emberek igé-' nyeit. Márpedig, hosszú úton nemcsak az ember éhezik meg, hanem a járműve is gondozásra szorul. Előfordulhat az is, hogy út közben eső, vihar éri az autóst és bizony — ha közben kiderül az idő —, kellemetlen sáros kocsival utazni. Mosóberendezést pedig senki sem visz magával s.« A dunakömlődi csárdának nagy e forgalma. Néha tucatszámra állnak a csárda mellett az autók. Senki sem számolta még meg, túlzás nélkül lehet öt-hatszázra becsülni a naponta itt megálló autók Május elején adták be a kérelmüket a működési engedélyre, azonban mindeddig nem kapták meg. Kertai Pálnál, a járási tanács vb. iparügyi főelőadójánál is érdeklődtem; — Megkaptuk a kérelmet, azonban nem tudtunk dönteni. Nem aki meg tudná nézni a kocsija kerekeit, megvan-e bennük az előírt levegőnyomás, örülne annak is, ha pótolnák a hiányzó levegőt. . . , „ Akkor nem tudtunk segíteni rajta tudom hova tenm' mert az — bevallom, kicsit szégyelltük is nevezett szabad iparok — a képe- —, de hamarosan beszereztünk sítéshez nőn kötött tevékenységek egy kis kompresszort. Ez a kompresszor a „magja” a kis műhelynek. Az idén aztán felépítettük a mosóállványt. beszereztük a legfontosabb kellékeket. Az egész alig jött húszezer forintba. Most már nem jövünk zavarba, ha az autós vendég kéri a szolgáltatást. Van a SZÖVOSZ-nak is egy olyan utasítása, hogy a földművesszö— listáján nem találom, a gépjárműjavításhoz pedig — ami már képesítéshez van kötve — talán mégsem lehet sorolni, mert ennél kevesebb az, amire a dunakömlő- diek berendezkednek. Felküldtem az egészet a megyei ipari osztályhoz. vetkezetek — ahol más szerv, állami vállalat, ktsz, vagy magánkisiparos — nem tevékenykedik, vezessék be a különféle szolgáltatásokat. Ennek teszünk mi is eleget ; ., Csak a földművesszövetkezet központjában tudom meg, hogy az egész nem is olyan egyszerű. Leg— Ténylegesen azonban már működik a halászcsárda kocsimosója. — Erről nem tudok, de ha működik. akkor ez jogtalan iparűzés, magyarul, kontárkodás. Többet az ügyről a megyei tanács ipari osztályán sem tudnak mondani, — itt nincs a kérelem számát; A vendégeknek legalább alább is a jogi vonatkozású része; — azonban nem tartják valószínűIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIllillllllllllllillillilltlMHIiniHlllllHllia Harminckét KISZ-tag a gyönki kombájnvezetők között A Gyönki Gépjavító Állomás ruló kombájnok azonnali megjavímunkásgárdájában nagy szerep jut a fiataloknak, a KlSZ-szerve- zet tagjainak. A gépjavításban és az aratás idején egyaránt sokat vállalnak a munkából. Az idei aratáson 32 KISZ-tag vesz részt a kombájnolásban: hatan mint felelős kombájnvezetők, huszonhatan pedig segédvezetők; Az előkészületek idején három új kombájn összeszerelését vállalták a fiatalok társadalmi munkában, tehát teljesen ingyen, az úgynevezett akcióprogramjukban. Kongresszusi felajánlásként a tervezettnél öt százalékkal több gabonát akarnak betakarítani, ami 420 hold többletet jelent. Vállalták továbbá az üzemanyagfelhasználás kétszázalékos megtakarítását és a heti rendszeres karbantartást, emellett a javításra szotását, az egész aratási időszakban; Jellemző az állomás KISZ-fia- taljainak lelkes munkájára, hogy az ócskavasként félretett alkatrészekből kiválogatták azokat, amelyeket még gondos és ötletes munkával helyre lehet hozni, s ezeket az esztergályosok felújítják. Védnökséget vállaltak egy csővázas szín építésében. Annak idején tíz szakmunkás vett részt a vietnami műszakban. A fiatalok feladata, természetesen önkéntes alapon, a gépjavító állomás egész területének rendezése, rendben tartása. Bizonyos, hogy megérdemlik ezek a fiúk az állomás vezetőségének gondoskodását: a nagy munkák befejezése után fotoszakkör- ben és filmvetítő gép mellett tölthetik szabad idejüket, kívánság szerint. A dűlőút Egyedül verem a got és fordítva. Dől- Meg keli gondolni port a néma dűlőúton. gos emberek laknak nagyon, hogy mire A faluból küldtek er- Tengelic-Szőlőhegyen. lehet számítani, re, mivel a tsz férfiai Reggel négykor a föl- — Búza meg a rozs kint dolgoznak a deken vagyunk. Ez a jól ígérkezik; de az Csárda-hegyen. Úgy mi reszortunk, a me- árpával baj van... De mondták, ekézikaku- zei munka. menjünk most már koricát. Szépen mű- Elhallgat. Szeretet- mi is. Maradjon éj- velt földek mellett tel néz az eke után szakára nálunk! Elfér, megyek ed. Végre a menő emberek felé. örültem a meghí- távolban meglátom az —Milyen új terme- vásnak. A falun ke- embereket. Odame- lesi eljárásokat alkal- resztül menet szokat- gyek • hozzájuk. Fá- máznák? lanul sok ünneplő ruradtak, izzadtak, de — Öntözünk. Jelen- hás embert láttam, iókedvűek. leg száz kataszterit. Meglepett ez hétköz__ Ha a tsz-ről Nálunk most a vegy- napon. Észre vette a kar tudakozódni, ak- szenes kukorica a leg- csodálkozásomat, kor menjen Horváth újabb. Művelődünk. Ma — Nem féltek tőle? éppen mozi lesz. ~ , láthatja. 140 a házban pedáns holdat vetettünk így. ren(jj tisztaság uralja®4;’ 140 ezer forint- kodik. Szép bútorok, ba került. rádió, szőnyegek. Va— Megéri? csorával kínáltak. — Nem kell kapa- — Hány forintot Jánoshoz, ő a brigádvezető — szólt valaki a férfiak közül. _ — Menjen csak nyugodtan. Ott áll a fa alatt szürke \ kalapban — mondta az aratFILMKOCKÄK EGY LEÁNYJAVÍTÖ INTÉZET ÉLETÉBŐL Ének, hogy a kömlődi kocsimosó S működése beilleszthető az érvény- £ben levő jogszabályok által bizto- ssított lehetőségekbe. Mert ugye- sbár. ott van a paksi szolgáltató Süzem, annak a profilja az autósjavítás . E Az ország első, halászcsárdánál £ működő autómosója tehát — re- Smélhetőleg esik egyelőre — ille- Egálisan tevékenykedik. Hasznossá- Egát azonban nem nagyon lehet vi- =tatni. (J) iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii;iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii egyik öreg bácsika,'és val még csak a tábla terveznek egy munka- ostorával a közeli fa felé sem nézni, felé mutat. — Még nem Kérdéseim a brigád- na^; vezetőt feikészületle ■ Mindketten hallga- nül érték. Termesze- tunk, ö nézi a földe tesnek találja, hogy ***■ Esteledik. A ko- tsz-ük második a me- csisok már befogtak, gyében. Nem gondol- — Elő voltak készít- kodofct soha azon. ve a kombájnok, meg fiatal — mondja, hogy miként érték ezt az aratógépek idő- Másnap reggel ki- ei. ben kezdhettünk. kísértek a buszhoz. A — Összefogás, ez a — Milyen termésre falu már csendes volt. fő. Nálunk a vezető- számítanak? Dolgozni mentek, ség megérti a tagsá- Gondolkodik. — af. — egységre? — Barátocskám. ötvenöt! — büszkén rámnéz. — Fiatalok? — Ahol ötvenet ér a munkaegység, ott ne volnának? Sok a — 31 — v ■ Legalább Vecserka szüleit meg kellett volna látogatnom. És Marikáékhoz is készültem menni, de az árvíz után az egyik vonatot leállították, éppen az a vonat nem ment. Semmit sem lehet csinálni. Senki se tud semmit se csinálni. A yetiket se tudták megtalálni. És a Loch Ness-i szörny, amelyik húszévenként kidugja a fejét a tóból. Van, vagy nincs? Mi van vele? És mi van a marslakókkal, akik leszálltak a Földre, aa- újságok is írtak róla. És milliók halnak meg rákban. Ember a pusztítás ellen. De hát a plasztikai műtétekre nincs betegsegélyző. Elvégre senki se mondta, hogy tetoválják magukat. Fontosabb dolgok is vannak a világon A szimpózium után nagy bankett volt és koktélparti. Amikor a pástétom-, hús- és tortahegyekből a tányéromra szedtem, megint eszembe jutottak a tetovált angyalok. Hiába, legyintettem magamban, hogy nem vághatom zsebre a krémes süteményeket, sem az aszpikos libamájat, valami különös szorongást éreztem. Álmomban yetik álltak az ágyam körül és nagy dorongokkal fenyegettek, amikor a takaróm felemeltem, alatta lapult a Loch Ness-i szörny, s még csodálkozni se értem rá, hogyan fér el ágyamban, egyszerre nőni kezdett, a szoba falai széttörtek feszülő bordáinak nyomása alatt.. Másnap Pozsonyban az a hír fogadott, az igazgatónő telefonálta, hogy három növendék — 32 is köztük megszökött az intézetből. Vecserka volt. Két héttel később megtudtam, hogy a szökevényeket elfogták. Nem volt erőm kimenni az angyalok házába, egyre halasátgattam a látogatást. Amikor mégis kimentem, Vecserka nem is akart szóba állni velem. Mindketten zavarral küszködtünk. Vecserka szép, hullámos hajfürtjeire gondoltam és szégyelltem magam a kopaszságáért. — Mit bámul, mint az új kapura? — Ezt már egyszer mondta. — Na és?.. De ennél többre nemigen jutottunk. Az igazgatónő megnyugtatott, hogy ezúttal nem verték meg a lányokat, csak a hajukat nyírták le. — Legalább most egy ideig nem gondolnak szökésre. Nem akartam vitába szállni vele, hiszen erről már Bányai is beszélt nekem. r— Talán kissé változatosabbá kellene tenni az életüket. Hajnali kelés, brigád, tanulás, megint brigád —. Bányai szavait ismételgetem. — Téved, éppen az a cél, hogy minél jobban le legyenek^kötve, a tét lenség az rossz tanácsadó. — Mégis megszöktek... — Igen, még így is megszöktek, de ha lazítanánk a fegyelmen, még rosszabb volna. Már a kínaiak is mondták, hogy a megszokott ritmus — 33 — az .amely rendet teremt és kerékvágásban tartja a zaboiátlan hajlamú természetet. — Nagyon tisztelem a kínaiakat — mondtam neki, s magamban Bányai rinocérosz fenekű tenyerére gondoltam. Az igazgatónő nagyon örült, hogy meggyőzött. Bányainak az volt a véleménye, hogy rosszul tettem, hogy nem jöttem el, bár ő úgyis tudta, hogy így lesz, de ha már megígérte, persze az ilyen befolyásos paliknak más gondjuk is van. — Nem vagyok befolyásos pali — ezt egyébként magamnak is magyaráztam, sovány önvigaszul. Amikor Vecserkáék szökéséről tudomást szereztem, valóban tenni akartam valamit. Számba vettem az ismerőseimet, s rájöttem, hogy senkit sem ismerek, aki segíteni tudna. Persze, magam se tudtam, hogy mit is lehet ilyenkor tenni. — Na, azért ne vágjon olyan bús képet, nekem megérte — bíztatott Bányai —, s az egész világ tehet nekem egy szívességet. Igaz, volt utána egy kis zri, üvöltés, meg fenyegetőzés, deltát mindenért fizetni kell, egy kis jó, egy kis rossz. — „A kéjét, amit egy ital víz ád, szom jam hevével kell kiérdemelnem”. — Ez mi? — Madách. — Nem rossz, csak egy kicsit fellengős... Maga szereti ezeket a nagy dumákat, de azért egész rendes tag, nem árulkodott a dirinél.
