Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-02 / 129. szám

4 TOLNÁ MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. június 2. Hat országba exportál a dunaföldvári bútorlapüzem Ot év alatt közel kétszeresére növekedett a termelés Közel tíz éve annak, hogy a Dunaföldvári Kendergyár telep­helyén kísérleti jelleggel — az országban elsőnek —, egy bútorlap­üzem kezdte meg működését. Az üzemben, a hároméves kísérleti időszak eltelte után, 1960-ban teljes kapacitással beindult a ter­melés. Akkor ez még évi 4000 köbméter bútorlap legyártását je­lentette. Egyébként az üzem is ennek megfelelően épült, s amikor elkészült, Közép-Európa legmodernebb ilyen jellegű létesítménye volt. Ma ugyanebben az üzemben évi 7000 köbméter bútorlapot gyártanak. Ez azt jelenti, hogy öt év alatt az üzem teljesítménye a tervezettnek közel kétszeresére emelkedett, anélkül — ebben rej­lik az elért eredmény nagysága —, hogy jelentősebb beruházást eszközöltek volna. Az üzem vezetője Szeleczky 6 percre csökkenne, míg a 2—3 Sándor mérnök. Az első pillanat- perces összenyomási idő 1 percre, tói kezdve itt dolgozik,^ s éppen A kísérletezések még ebben az ezért jól ismeri a fejlődés törté- évben megkezdődnek, ami egyben netét. azt is jelenti, hogy a jelenlegi- Az elért eredményeket első- Sépi berendezéseken kisebb­sorban az eredetileg kidolgozott nagyobb módosításokat kell vegre­technológiák finomításával, kor- ^a:|tam',.Flof5lathftolag .a J°v° év szerűsítésével értük el. így többek középétől atterunk az uj, gazda- között csökkentettük a préselési sagosabb eljárásra, és az összenyomási időciklusokat. — Mely üzemekbe szállít a A kezdeti időszakban 30 perc gyár bútorlapokat? kellett a préseléshez, ma már — Az ország szinte valamennyi mindössze 16. Hasonló mértékben, bútorkészítő üzemébe szállítunk, vágy tálán meg jobban ásókként sőt az elmúlt évben első alkalom- az összenyomási ciklus is. Ma már ma[ már exportra is termeltünk, csak 2—3 perc kell a kezdeti 6—8 j?gv angol cég érdeklődött termé- perccel szemben. Ilyen, es ehhez keink iránt és amikor elküldtük hasonló jelentőségű korszerusite- az ejs5 j^ét vagon próbaszállít- köszönhető az elért ered- mányt, hamarosan személyesen is megjelentek a gyár képviselői további kor- és jelentős mennyiséget rendel­tek. Ezen túlmenően az NDK-ba, „ , , ..................... és Csehszlovákiába is szállítunk. T ermészetesen. A közelmúltban Ebben az évben bővült nemzet- egy uj technológiát dolgozott ki piacunk amennyiben Belgi­mennyi külföldi vevőnk és hazai bútorüzemeink elégedettek az üzem által készített bútorlapok minőségével. — Milyen az üzem ellátottsága? anyag­meny. — Várható-e szerűsítés? a Budapestig Fai pari ^Ku tatóinté- umba; Olaszországba, Ciprusra és . Görögországba is exportálunk. — Termékeik minősége ho­gyan állja a nemzetközi ver­senyt? — Nagyszerűen. Az angol cég , ,. képviselője például elmondta, mégpedig bogy kérésükre tizenöt országból zet. Az előzetes számítások sze rint ennek bevezetése meghárom­szorozná a gyár jelenlegi terme­lési eredményeit. Véleményünk szerint azonban a gyakorlatban csak duplájára emelkedne a ter­melés mennyisége, azért, mert a jelenlegi gépi be- küldtek próbaszállítmányt. A leg­rendezésünk nem tudná biztosi- jobb négy között a mi bútorlap- tani a kívánt feltételeket. A tér- jajnk is ott voltak, s ezért rendel- , . , „ , . , tek tolunk. Ebben az evben sem vek szerint a gozlokeses tech- bazai, sem külföldi viszonylatban nológia bevezetése után az eddigi még nem merült fel termékeink 15—16 perces préselési időciklus iránt minőségi probléma, Vala­«miiiiimimiimiiiiimmiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiimiiiiimiimiiimimii. — Az alapanyagként használt pozdorja kellő mennyiségben áll rendelkezésünkre, inkább szállí­tási és tárolási problémáink van­nak. Az első időkben teherautóval szállítottuk a pozdorját a telep­helyre. Ma már vagonban érkezik a dunaföldvári vasútállomásra és innen szállítjuk teherautóval, il­letve vontatóval. Azonban még ez is eléggé költséges. Megoldatlan a telephelyre érkezett pozdorja tá­rolása is. Az erre a célra épített helyiség nagyon kicsi. így a te­lephely udvarán tároljuk az anyagot, amely egy nagyobb, vagy tartósabb esőzés után sokat veszít értékéből. — Hogyan alakult az üzem ez évi eredménye? — Az első negyedév várakozá­son felül. Minden év januárjában leállunk és ilyenkor általános karbantartás kezdődik. Ez évben is így történt. Ennek megfelelően február havi tervünk — figye­lembe véve az esetleges utánjaví- tásokat — lazább volt. A karban­tartás azonban várakozáson felül jól sikerült és így jelentősen túl­szárnyaltuk február havi tervün­ket. összesítve az első negyed­évet, 140 köbméter túlteljesítéssel zártuk. A második negyedben előreláthatólag mintegy 40—50 köbméter túlteljesítés lesz. Vég­eredményben ebben az évben is szeretnénk elérni a tavalyi tel­jesítményt, amely 7240 köbméter volt — mondta befejezésül Sze­leczky Sándor, az üzem vezető mérnöke. Az üzem ma mái- nemcsak közép-európai, de hazai viszony­latban is elvesztette elsőségét. Nagylakon ugyanis most épül egy ; félautomata üzem, melynek évi ■teljesítménye 30 000 köbméter ilesz. A dunaföldváriak azonban ■nem adják meg egykönnyen ma- jgukat és az adott lehetőségeket ■figyelembe véve igyekeznek kor- : szerűsíteni, fejleszteni technoló- igiai eljárásaikat, hogy ezáltal nő­ivel j ék eredményeiket. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ Bonyhádi öregdiákok Budán, a Várkert-kioszkban, Ybl Miklós bronzszobrának háta mögött, előbb csak néhányan gyülekeznek. Javarészt meglet- tebbek, vagy éppen idős férfiak, őszbecsavarodott fejjel. Nem egy­nek a lépte, tartása, botot szorító keze árulkodik a közeledő, vagy már elhagyott hetedik „X”-ről. A társaság lassan gyarapodik. Előbb csak tizen vannak, majd húszán, huszonötén, végül hetven körüli a létszám. A pincérek asztalsoro­kat tolnak egybe. Az asztalok kö­rül most már nemcsak öregek ül­nek, hanem középkorúak, fiata­labbak, sőt olyan fiatalok is, akik az asztalfőt elfoglaló dr. Martini Györgynek jószerivel unokái is lehetnének. Dr. Martini György a bonyhádi öregdiákok doyenje, talán az utol­só aki megmaradt az 1908-ban érettségizettek közül. (Csak a di­ákok közt legöregebb. A tanárok szívósabbnak bizonyultak két vi­lágháború vérzivatarán keresztül is. „Spende bácsi”, Kovács Jenő gimnáziumi matézisprofesszor, bonyhádi nyugdíjas, csupán pár évvel van híján a száznak.) Tanár- és diákgenerációk Ha fiatalabb, ismeretlen arc bukkan fel az étteremben és tu­lajdonosa tétován a bonyhádi di­ákok iránt érdeklődik, nyomban Martini Györgyhöz kalauzolják. Q veszi pártfogásába a sosem lá­tottat és ismerteti meg olyanok­kal, akik esetleg fél, vagy másfél nemzedékkel előtte érettségiztek, de mégis együvé tartozónak érzik egymást. — A gimnázium jóvoltából, — mondja Koppány Sebestyén, 1935- ös maturandus, a találkozók egyik szervezője. — Diák- és ta­nárgenerációk nőttek fel miná- lunk. Való igaz. Kerényi Imre tanár úr fiai is apjuk hivatását követ­ték. Hajas igazgató lánya szintén tanár, Tomka Gusztáv fia ugyan­csak. Apák adták a fiaikat, fiúk a maguk gyerekeit abba az isko­lába, ahová ők is jártak. — A gimnázium május 7-én múlt százhatvan éves. Vannak gyökerei. Valaki közbeszól és kifogásolja: — ügy látszik ma nem jön el a Gyula! Gyula csakugyan hiányzik, alighanem Tihanyban van, ott tölti az év java részét. Teljes nevén Illyés Gyulának hívják, szintén egykori bonyhádi diák. Természetesen nemcsak kereszt­nevek záporoznak, hanem régen hallott iskolai megszólítások, fé­lig elfeledett becenevek is, me­lyek csak az egykori osztálytársak lelkében rezegtetnek meg húro­kat. Kivel mi lett, hová sodró­dott, hány gyereke van, vagy ép­pen hány unokája? Ekörül forog a beszélgetések többsége, n gimnázium szelleme E sorok írója talán egyszer- kétszer ha elment életében a bonyhádi gimnázium előtt, nem ismeri sem egyetlen régi, sem új tanárát. Nem mindennapi nevelő­testületek váltogathatták azonban egymást Bonyhádon, ha az iskola egymást évtizedekkel követő nemzedékeinek tagjaira olyan szellemet tudott örökül hagyni, hogy évek sorának elmúltával is rendszeresen felkeresik egymást, várják, követelik az ismétlődő összejöveteleket. — Mi pestiek minden hónap első csütörtökjén találkozunk, — magyarázza Koppány Sebestyén. — Valamennyien azonban nem tehetjük meg, hiszen van köztünk orvos Sopronban, tanár Pécsett, katonatiszt az ország másik vé­gében, vagy éppen pap Somogy­bán. A százhatvan esztendős jubile­umra Koppány Sebestyén küldött el a gimnázium igazgatójához másfél száz címet. Ez a százötven ember évente egyszer-kétszer az ország legtávolabbi pontjairól is egybeverődik, hogy elüldögélhes­sen egy jó vacsora, meg egy po­hár bor mellett a „régiekkel". Mindenféle szakma képviselve van közöttük. Koós Árpád dr. a hazai mezőgazdasági gépexport egyik irányítója, valamikori újpes­ti partizán, Győző Miklós állator­vos, dr. Dobos Zoltán meteoro­lógus, de akad köztük orvos, ügy­véd, bíró, gyógyszerész, tisztvise­lő, sőt még féregirtó is. — Persze vannak évfolyamok, melyeket Különösen megtizedeltek az évek. Az én osztályom példá­ul 1935-ben' érettségizett. Jóma­gam immár tizenkilencedik esz­tendeje vagyok az Óbudai Hajó­gyár műszaki állományában. Né­gyen elestek a fronton, kettő el­tűnt, az egyetlen zsidóíiút elhur­colták és ottveszett. Hárman tiszt­viselők, kettő pap lett, kettő ál­latorvos. Van még egy-egy or­vos, ügyvéd, bíró, közjegyző, rendőrtiszt és egy vállalati gond­nok közöttünk, az egy szem le­ány pedig, aki szintén velünk érettségizett, orvoshoz ment fe­leségül. Az egyik találkozóra többen jönnek el, a másikra keveseb­ben. Időről időre egy-egy öreg­diák kidől a sorból, de felbukkan­nak újak, fiatalabbak. A bony­hádi gimnázium öreg falait nem lehet felhozni Pestre, de az em­lékek szála odafűz az ország minden pontjáról sok-sok régi diákot. ORDAS IVÁN =IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!IIIIIIIIIIIIIIIIIII1IIIIIIII<II«IIIIIIIIIIIIU1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII — 106 — James arcáról eltűnt a magabiztos mosoly. Mintha lassan sápadni kezdett volna. — Nagyon gondatlan volt maga, James — folytatta Crawford. — Most már hiába tagad. Bizonyíték van a kezemben! Persze, a sötétben nem látta, mennyi fekete gépkenőcs van ott el­folyva, ahol megálltak a kocsival. De legalább itthon megnézte volna, nem ragadt-e valami a cipőjére! Igen, arra a cipőjére, amit tegnap vi­selt. Nézze meg! Crawford eléje tartotta a cipőt. James arcából egyszerre kiszaladt minden vér. De aztán megint összeszedte magát: — Minden úgy történt, ahogy mondtam... csak éppen nem a parknál, hanem... a csatornánál szálltam ki... — Tehát lement a kocsival a csatornáig? — kérdezte most Thompson. — Szóval ezt beismeri? Helyes. Mit tud még? — Nem tudok semmi többet — motyogta James. — Amit tudtam, elmondtam. A hölgy ré­szeg volt. Láttam, hogy baj lesz és ki akartam szállni. Nem volt ura a kormánynak és azt mondtam... Crawford visszalökte James-t a fotelbe, ahon­nan fel akart ugrani. — Maradjon veszteg! Ezt a játszmát elvesz­tette, James! Majd én megmondom, mit mondott neki, maga alávaló patkány! Azt mondta, hogy ha nem szerzi meg az adatokat, amelyeket kér tőle, el fogja árulni múltját a férjének! — 107 — Ez telitalálat volt. James magába roskadt. Crawford folytatta: — De Betty nem ijedt meg a maga fenyegeté­sétől, sőt ő fenyegette meg magát, hogy fel­jelenti a rendőrségen. Maga abban a pillanat­ban rájött, hogy ezt meg is teszi. így hát csak egyetlen út állt maga előtt: a fejére ütött ezzel a gumifütykössel — húzta elő Carwford a doron­got a zsebéből —, az asszony elájult. Maga el­indította a kocsit. Kis ideig a sárhányón állva a csatorna felé irányította, majd a víz szélén le­ugrott róla. James már azt sem tudta, hol van és mit be­szél. Rekedten kiabálni kezdett, amiből egy szót sem lehetett érteni. Aztán felugrott és az ajtó felé rohant, de West ügyesebb volt, gáncsot ve­tett neki és James teljes hosszában elterült a padlón. Thompson lépett hozzá és megbilincselte. Az­tán egy rántással talpra állította. — Vegyen magára valami ruhát! Velünk jön! Hadnagy úr, segítsen neki!... A rendőrségen szépen aláírja a vallomását, s meglátja, mind­járt jobban fogja érezni magát. És talán a tárgya­láson is enyhítő körülménynek veszik! Negyed óra múlva James Brown mixer már a rendőrök között ült a riadókocsiban és a ka­pitányság felé robogott. — 108 — OTTO BECKER TITKA... Ezután gyorsan peregtek az események. Crawford kapitány utasította West hadnagyot, hogy sürgősen figyelje meg Dianna Simpson lakását. — Amikor észreveszi, hogy a nő elhagyja ott­honát, ezzel a kulccsal kinyitja az ajtót és át­kutatja az egész lakást — nyújtotta át Dianna nála maradt lakáskulcsát. West alig két óra múlva jelentkezett. — Szerencsém volt, kapitány úr: a nő elment hazulról és simán bejutottam a lakásba — mondta. — Az egyik fiók aljában, mindenféle lim-lom között ezekre a chiffre-táviratokra buk­kantam. Sabina néni reumájáról, Oscar bácsi lovairól és teheneiről érdeklődik benne egy Gre­gory nevű úriember. — Szakértőink majd úgy olvasnak belőlük, mint az ábécés könyvből — felelte Crawford, és átvette a táviratokat. Aztán így folytatta: — Had­nagy úr, Dianna Simpsont azonnal kerítse elő és tartóztassa le, a rendőrség segítségével. Utána rögvest Bessyt, a Hippodromme varieté artista­nőjét is fogja le. Ilyenkor bent van, mert pró­bálnak. Bessy a sebhelyes arcúval tartja á kap­csolatot. Igazi neve: Elisabeth Wieder és Ham­burgban született. Dianna Simpson lakásán szo­kott találkozni rezidensével. Siessen, nehogy a patkányok szétfussanak! Minden perc drága!

Next

/
Oldalképek
Tartalom