Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-02 / 129. szám

4

TOLNÁ MEGYEI NÉPÚJSÁG

1966. június 2.

Hat országba exportál a dunaföldvári bútorlapüzem

Ot év alatt közel kétszeresére növekedett a termelés

Közel tíz éve annak, hogy a Dunaföldvári Kendergyár telephelyén kísérleti jelleggel — az országban elsőnek —, egy bútorlapüzem kezdte meg működését. Az üzemben, a hároméves kísérleti időszak eltelte után, 1960-ban teljes kapacitással beindult a termelés. Akkor ez még évi 4000 köbméter bútorlap legyártását jelentette. Egyébként az üzem is ennek megfelelően épült, s amikor elkészült, Közép-Európa legmodernebb ilyen jellegű létesítménye volt. Ma ugyanebben az üzemben évi 7000 köbméter bútorlapot gyártanak. Ez azt jelenti, hogy öt év alatt az üzem teljesítménye a tervezettnek közel kétszeresére emelkedett, anélkül — ebben rejlik az elért eredmény nagysága —, hogy jelentősebb beruházást eszközöltek volna.

Az üzem vezetője Szeleczky 6 percre csökkenne, míg a 2—3 Sándor mérnök. Az első pillanat- perces összenyomási idő 1 percre, tói kezdve itt dolgozik,^ s éppen A kísérletezések még ebben az ezért jól ismeri a fejlődés törté- évben megkezdődnek, ami egyben netét. azt is jelenti, hogy a jelenlegi- Az elért eredményeket első- Sépi berendezéseken kisebbsorban az eredetileg kidolgozott nagyobb módosításokat kell vegretechnológiák finomításával, kor- ^a:|tam',.Flof5lathftolag .a J°v° év szerűsítésével értük el. így többek középétől atterunk az uj, gazda- között csökkentettük a préselési sagosabb eljárásra, és az összenyomási időciklusokat. — Mely üzemekbe szállít a A kezdeti időszakban 30 perc gyár bútorlapokat?

kellett a préseléshez, ma már — Az ország szinte valamennyi

mindössze 16. Hasonló mértékben, bútorkészítő üzemébe szállítunk, vágy tálán meg jobban ásókként sőt az elmúlt évben első alkalom- az összenyomási ciklus is. Ma már ma[ már exportra is termeltünk, csak 2—3 perc kell a kezdeti 6—8 j?gv angol cég érdeklődött termé- perccel szemben. Ilyen, es ehhez keink iránt és amikor elküldtük hasonló jelentőségű korszerusite- az ejs5 j^ét vagon próbaszállít- köszönhető az elért ered- mányt, hamarosan személyesen

is megjelentek a gyár képviselői további kor- és jelentős mennyiséget rendeltek. Ezen túlmenően az NDK-ba, „ , , ..................... és Csehszlovákiába is szállítunk.

T

ermészetesen. A közelmúltban Ebben az évben bővült nemzet- egy uj technológiát dolgozott ki piacunk amennyiben Belgimennyi külföldi vevőnk és hazai bútorüzemeink elégedettek az üzem által készített bútorlapok minőségével.

— Milyen az üzem ellátottsága?

anyagmeny.

— Várható-e

szerűsítés?

a Budapestig Fai pari ^Ku tatóinté- umba; Olaszországba, Ciprusra és . Görögországba is exportálunk.

— Termékeik minősége hogyan állja a nemzetközi versenyt?

— Nagyszerűen. Az angol cég , ,. képviselője például elmondta,

mégpedig bogy kérésükre tizenöt országból

zet. Az előzetes számítások sze rint ennek bevezetése megháromszorozná a gyár jelenlegi termelési eredményeit. Véleményünk szerint azonban a gyakorlatban csak duplájára emelkedne a termelés mennyisége,

azért, mert a jelenlegi gépi be- küldtek próbaszállítmányt. A legrendezésünk nem tudná biztosi- jobb négy között a mi bútorlap- tani a kívánt feltételeket. A tér- jajnk is ott voltak, s ezért rendel- , . , „ , . , tek tolunk. Ebben az evben sem

vek szerint a gozlokeses tech- bazai, sem külföldi viszonylatban nológia bevezetése után az eddigi még nem merült fel termékeink 15—16 perces préselési időciklus iránt minőségi probléma, Vala«miiiiimimiimiiiiimmiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiimiiiiimiimiiimimii.

— Az alapanyagként használt pozdorja kellő mennyiségben áll rendelkezésünkre, inkább szállítási és tárolási problémáink vannak. Az első időkben teherautóval szállítottuk a pozdorját a telephelyre. Ma már vagonban érkezik a dunaföldvári vasútállomásra és innen szállítjuk teherautóval, illetve vontatóval. Azonban még ez is eléggé költséges. Megoldatlan a telephelyre érkezett pozdorja tárolása is. Az erre a célra épített helyiség nagyon kicsi. így a telephely udvarán tároljuk az anyagot, amely egy nagyobb, vagy tartósabb esőzés után sokat veszít értékéből.

— Hogyan alakult az üzem ez évi eredménye?

— Az első negyedév várakozáson felül. Minden év januárjában leállunk és ilyenkor általános karbantartás kezdődik. Ez évben is így történt. Ennek megfelelően február havi tervünk — figyelembe véve az esetleges utánjaví- tásokat — lazább volt. A karbantartás azonban várakozáson felül jól sikerült és így jelentősen túlszárnyaltuk február havi tervünket. összesítve az első negyedévet, 140 köbméter túlteljesítéssel zártuk. A második negyedben előreláthatólag mintegy 40—50 köbméter túlteljesítés lesz. Végeredményben ebben az évben is szeretnénk elérni a tavalyi teljesítményt, amely 7240 köbméter volt — mondta befejezésül Szeleczky Sándor, az üzem vezető mérnöke.

Az üzem ma mái- nemcsak közép-európai, de hazai viszonylatban is elvesztette elsőségét. Nagylakon ugyanis most épül egy ; félautomata üzem, melynek évi ■teljesítménye 30 000 köbméter ilesz. A dunaföldváriak azonban ■nem adják meg egykönnyen ma- jgukat és az adott lehetőségeket ■figyelembe véve igyekeznek kor- : szerűsíteni, fejleszteni technoló- igiai eljárásaikat, hogy ezáltal nőivel j ék eredményeiket.

SZIGETVÁRI LÁSZLÓ

Bonyhádi öregdiákok

Budán, a Várkert-kioszkban, Ybl Miklós bronzszobrának háta mögött, előbb csak néhányan gyülekeznek. Javarészt meglet- tebbek, vagy éppen idős férfiak, őszbecsavarodott fejjel. Nem egynek a lépte, tartása, botot szorító keze árulkodik a közeledő, vagy már elhagyott hetedik „X”-ről. A társaság lassan gyarapodik. Előbb csak tizen vannak, majd húszán, huszonötén, végül hetven körüli a létszám. A pincérek asztalsorokat tolnak egybe. Az asztalok körül most már nemcsak öregek ülnek, hanem középkorúak, fiatalabbak, sőt olyan fiatalok is, akik az asztalfőt elfoglaló dr. Martini Györgynek jószerivel unokái is lehetnének.

Dr. Martini György a bonyhádi öregdiákok doyenje, talán az utolsó aki megmaradt az 1908-ban érettségizettek közül. (Csak a diákok közt legöregebb. A tanárok szívósabbnak bizonyultak két világháború vérzivatarán keresztül is. „Spende bácsi”, Kovács Jenő gimnáziumi matézisprofesszor, bonyhádi nyugdíjas, csupán pár évvel van híján a száznak.)

Tanár- és diákgenerációk

Ha fiatalabb, ismeretlen arc bukkan fel az étteremben és tulajdonosa tétován a bonyhádi diákok iránt érdeklődik, nyomban Martini Györgyhöz kalauzolják. Q veszi pártfogásába a sosem látottat és ismerteti meg olyanokkal, akik esetleg fél, vagy másfél nemzedékkel előtte érettségiztek, de mégis együvé tartozónak érzik egymást.

— A gimnázium jóvoltából, — mondja Koppány Sebestyén, 1935- ös maturandus, a találkozók egyik szervezője. — Diák- és tanárgenerációk nőttek fel miná- lunk.

Való igaz. Kerényi Imre tanár úr fiai is apjuk hivatását követték. Hajas igazgató lánya szintén tanár, Tomka Gusztáv fia ugyancsak. Apák adták a fiaikat, fiúk a maguk gyerekeit abba az iskolába, ahová ők is jártak.

— A gimnázium május 7-én múlt százhatvan éves. Vannak gyökerei.

Valaki közbeszól és kifogásolja:

— ügy látszik ma nem jön el a Gyula!

Gyula csakugyan hiányzik, alighanem Tihanyban van, ott tölti az év java részét. Teljes nevén Illyés Gyulának hívják, szintén egykori bonyhádi diák. Természetesen nemcsak keresztnevek záporoznak, hanem régen hallott iskolai megszólítások, félig elfeledett becenevek is, melyek csak az egykori osztálytársak lelkében rezegtetnek meg húrokat. Kivel mi lett, hová sodródott, hány gyereke van, vagy éppen hány unokája? Ekörül forog a beszélgetések többsége,

n gimnázium szelleme

E sorok írója talán egyszer- kétszer ha elment életében a bonyhádi gimnázium előtt, nem ismeri sem egyetlen régi, sem új tanárát. Nem mindennapi nevelőtestületek váltogathatták azonban egymást Bonyhádon, ha az iskola egymást évtizedekkel követő nemzedékeinek tagjaira olyan szellemet tudott örökül hagyni, hogy évek sorának elmúltával is rendszeresen felkeresik egymást, várják, követelik az ismétlődő összejöveteleket.

— Mi pestiek minden hónap első csütörtökjén találkozunk, — magyarázza Koppány Sebestyén. — Valamennyien azonban nem tehetjük meg, hiszen van köztünk orvos Sopronban, tanár Pécsett, katonatiszt az ország másik végében, vagy éppen pap Somogybán.

A százhatvan esztendős jubileumra Koppány Sebestyén küldött el a gimnázium igazgatójához másfél száz címet. Ez a százötven ember évente egyszer-kétszer az ország legtávolabbi pontjairól is egybeverődik, hogy elüldögélhessen egy jó vacsora, meg egy pohár bor mellett a „régiekkel". Mindenféle szakma képviselve van közöttük. Koós Árpád dr. a hazai mezőgazdasági gépexport egyik irányítója, valamikori újpesti partizán, Győző Miklós állatorvos, dr. Dobos Zoltán meteorológus, de akad köztük orvos, ügyvéd, bíró, gyógyszerész, tisztviselő, sőt még féregirtó is.

— Persze vannak évfolyamok, melyeket Különösen megtizedeltek az évek. Az én osztályom például 1935-ben' érettségizett. Jómagam immár tizenkilencedik esztendeje vagyok az Óbudai Hajógyár műszaki állományában. Négyen elestek a fronton, kettő eltűnt, az egyetlen zsidóíiút elhurcolták és ottveszett. Hárman tisztviselők, kettő pap lett, kettő állatorvos. Van még egy-egy orvos, ügyvéd, bíró, közjegyző, rendőrtiszt és egy vállalati gondnok közöttünk, az egy szem leány pedig, aki szintén velünk érettségizett, orvoshoz ment feleségül.

Az egyik találkozóra többen jönnek el, a másikra kevesebben. Időről időre egy-egy öregdiák kidől a sorból, de felbukkannak újak, fiatalabbak. A bonyhádi gimnázium öreg falait nem lehet felhozni Pestre, de az emlékek szála odafűz az ország minden pontjáról sok-sok régi diákot.

ORDAS IVÁN

=IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!IIIIIIIIIIIIIIIIIII1IIIIIIII<II«IIIIIIIIIIIIU1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII

— 106 —

James arcáról eltűnt a magabiztos mosoly. Mintha lassan sápadni kezdett volna.

— Nagyon gondatlan volt maga, James — folytatta Crawford. — Most már hiába tagad. Bizonyíték van a kezemben! Persze, a sötétben nem látta, mennyi fekete gépkenőcs van ott elfolyva, ahol megálltak a kocsival. De legalább itthon megnézte volna, nem ragadt-e valami a cipőjére! Igen, arra a cipőjére, amit tegnap viselt. Nézze meg!

Crawford eléje tartotta a cipőt.

James arcából egyszerre kiszaladt minden vér. De aztán megint összeszedte magát:

— Minden úgy történt, ahogy mondtam... csak éppen nem a parknál, hanem... a csatornánál szálltam ki...

— Tehát lement a kocsival a csatornáig? — kérdezte most Thompson. — Szóval ezt beismeri? Helyes. Mit tud még?

— Nem tudok semmi többet — motyogta James. — Amit tudtam, elmondtam. A hölgy részeg volt. Láttam, hogy baj lesz és ki akartam szállni. Nem volt ura a kormánynak és azt mondtam...

Crawford visszalökte James-t a fotelbe, ahonnan fel akart ugrani.

— Maradjon veszteg! Ezt a játszmát elvesztette, James! Majd én megmondom, mit mondott neki, maga alávaló patkány! Azt mondta, hogy ha nem szerzi meg az adatokat, amelyeket kér tőle, el fogja árulni múltját a férjének!

— 107 —

Ez telitalálat volt. James magába roskadt. Crawford folytatta:

— De Betty nem ijedt meg a maga fenyegetésétől, sőt ő fenyegette meg magát, hogy feljelenti a rendőrségen. Maga abban a pillanatban rájött, hogy ezt meg is teszi. így hát csak egyetlen út állt maga előtt: a fejére ütött ezzel a gumifütykössel — húzta elő Carwford a dorongot a zsebéből —, az asszony elájult. Maga elindította a kocsit. Kis ideig a sárhányón állva a csatorna felé irányította, majd a víz szélén leugrott róla.

James már azt sem tudta, hol van és mit beszél. Rekedten kiabálni kezdett, amiből egy szót sem lehetett érteni. Aztán felugrott és az ajtó felé rohant, de West ügyesebb volt, gáncsot vetett neki és James teljes hosszában elterült a padlón.

Thompson lépett hozzá és megbilincselte. Aztán egy rántással talpra állította.

— Vegyen magára valami ruhát! Velünk jön! Hadnagy úr, segítsen neki!... A rendőrségen szépen aláírja a vallomását, s meglátja, mindjárt jobban fogja érezni magát. És talán a tárgyaláson is enyhítő körülménynek veszik!

Negyed óra múlva James Brown mixer már a rendőrök között ült a riadókocsiban és a kapitányság felé robogott.

— 108 —

OTTO BECKER TITKA...

Ezután gyorsan peregtek az események.

Crawford kapitány utasította West hadnagyot, hogy sürgősen figyelje meg Dianna Simpson lakását.

— Amikor észreveszi, hogy a nő elhagyja otthonát, ezzel a kulccsal kinyitja az ajtót és átkutatja az egész lakást — nyújtotta át Dianna nála maradt lakáskulcsát.

West alig két óra múlva jelentkezett.

— Szerencsém volt, kapitány úr: a nő elment hazulról és simán bejutottam a lakásba — mondta. — Az egyik fiók aljában, mindenféle lim-lom között ezekre a chiffre-táviratokra bukkantam. Sabina néni reumájáról, Oscar bácsi lovairól és teheneiről érdeklődik benne egy Gregory nevű úriember.

— Szakértőink majd úgy olvasnak belőlük, mint az ábécés könyvből — felelte Crawford, és átvette a táviratokat. Aztán így folytatta: — Hadnagy úr, Dianna Simpsont azonnal kerítse elő és tartóztassa le, a rendőrség segítségével. Utána rögvest Bessyt, a Hippodromme varieté artistanőjét is fogja le. Ilyenkor bent van, mert próbálnak. Bessy a sebhelyes arcúval tartja á kapcsolatot. Igazi neve: Elisabeth Wieder és Hamburgban született. Dianna Simpson lakásán szokott találkozni rezidensével. Siessen, nehogy a patkányok szétfussanak! Minden perc drága!