Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
PÁKOLITZ ISTVÁN KÉT VERSE; hones István: BARACKFA Kölök-tavaszt se ír a naptár* te azért is kitavaszodtál S pillés virágaid a napra bontogatod, lelkes barackfa! Nem vagy elég óvatos-gyáva: sietve borultál virágba; sietve, mégse felelőtlen: — így kellene minden időkben! S most éppen azt köszöntőm benned, ki nem latolgat és nem enged, nem számlál huzakodva százig: ha itt az idő, kivirágzik! Mert soha semmi nem lett volna, ha a naptári protokollra lett volna bízva rügy, hit, álom ezen a keserves világon; és nem is érdem lelkesedni* hogyha nem kockáztatunk semmit : azért drága a virág, élet, mert környékezik fagyveszélyek. Hittél napsugár-hírmondóknak költögeted az aluvókat; s bár fagy vészéjtse virág-terved: azt tetted, amit tenni kellett. MÉGSE írtad, ne várjunk, nem jöhetsz Mégis elmosogattuk a kétheti csetrest és elrendeztük a tiszta edényt kedved szerint — műfaji csoportosításban; mégis lepókhálóztunk, kisöpörtük a szobát tisztességesen, nemcsak ott, ahol a papok táncolnak; mégis kiirtottuk a legyeket* friss virágot tettünk a vázába; kicsíptünk, — akár az egyszeri gyerek Jézus nevenapján: mégis kivonultunk eléd az állomásra csodaváró hittel, ' Mégse jöttél. / KOVÁSZ PÁR: ARCKÉP MARTYN FERENCNEK Rámnéz, ránézek: hökkent pillanat, a zárt felszín mögül kileng a lélek, egymásba simul látszat és a lényeg, s a benn rejtőzködő kívül marad. Idő láncán, csillagtörvény alatt arasz se jár a földtáj emberének, csont, hús, ideghuzal közt addig éled, míg apró célok fénye rátapad. Orr, áll árnyékán itt sötétlenek a végső oldást áruló jelek, s a száj görbéjén némult indulat. Túllátó szem, hunyásra szűkülőn, átnéz a kékívű világtetőn, s keres magának s társának utat. nyíre megtetszett Neveczkynek, hogy egy ügyes fordulattal megismételte a mondatot és kárhoztatni kezdte a felforgató eszmék hordozóit, akik számára közönyös a hon sorsa. Alighogy ezt dörögve elismételte, Varga Laci dühödtem ugrott elébe: — Hazudik! Maguknak árucikk a haza! S ha Fejes vissza nem rántja, képen teremtette volna a tekintélyes szónokot. — Hallgassuk csak végig, amit a tisztelt úr mondani óhajt — szólalt meg Fejes hűvös nyugalommal és gunyorosan fürkészte az izzadó Neveczky arcát Ez a közbelépés már nem akadályozhatta meg az összecsapást Amikor ugyanis Varga Laci Ne- veczkyre támadt, a hörcsögtermészetű Králik belekapaszkodott az egyik gimnazistába és fittyet hányva Fejes szavaira, püfölni kezdte. Kiderült, hogy Nevec2kyék nemcsak szónokolni jöttek. Fütykösök suhantak a kezükben, s a vezér rohamot vezényelt — Táncoltassuk meg őket. fiúk. gramofon nélkül is! A tánc nem valami vígan kezdődött Neveczky számára, mert a nyakleves, amit Varga Laci szánt neki, a második nekirugaszkodásra a vártnál is jobban sikerült. A szónok bömbölt dühében és az egész tisztáson fellángolt a harc. Fehér a kabátom ujjába markolt — Őrültség! Tűnjünk el innen! S meg .sem várva válaszom, felkapta a gramofont és eltűnt az erdőben. Döbbenten néztem a csatát, az első gondolatom az volt, hogy nekem is jobb volna elmenekülnöm. Egyszerre ért Mari figyelmeztetése és egy jókora bot- ütés a hátamon; Két gimnazista rontott rám, az egyik szembe, a másik oldalról; Sosem szerettem verekedni, de akkor nem volt más kiút. Kettejük ellen azonban tehetetlen voltam, egyik ütés a másik után ért. Nem sokáig- Varga Laci hatalmas bakugrással belefejelt Neveczky úr gyomrába, s a feldöntött hatalmasság testén át egyik támadóm nyakába ugrott; — A másak a tiéd — kiáltotta. — Tanítsd meg kesztyűben dudálni. S a másik már emelte is botját a magasba, hogy lesújtson. Sikerült elhajolnom az ütés elől, majd rátapostam a földhöz toppanó botra és kitéptem támadóm kezéből; — Ha tánc, akkor legyen tánc, urak! A suhancok számbeli fölénye hamarooan apadni kezdett. Fejes kettesével kezelte őket, s ha már nagyon el gyengültek kezei között, összekoccantotta fejüket: „Ébredjenek, uraim! Ébredő magyar nem szunyókálhat néhány nyaklevestől.” Varga Laci Nevecakyt bűvölte. A vezérszónok egy bekor tövébe guggolt, egyik kezével fájó gyomrát tapogatta, a másikban zsebkendőt szorongatott. Könnyeit tö- rülgette-e, vagy verejtékező homlokát? Talán mind a kettőt. EgyKITÁRT KAPU Vasútáhíd utca 39.: ez az. S6- vágó forgatja a cédulát: ez az. Számtábla ugyan nincs, de ez a páratlan oldal, s mellette kétoldalt a 37-es meg a 41-es. A Vezér úr járatja a motort, elővesz egy cigarettát, vár. Sóvágó kiszáll a fülkéből. Meg Lajkó is, mindjárt. Ha Sóvágó kiszáll, akkor Lackónak is ki kell szál lnia. A kapu — ócska, kátránnyal feketített léokapu — sarkig tárva. A ház vákolata hadmadrészbem lemállott. Valaha takaros kis házacska lehetett; áll még azért most is szigorúan és szárazán; fekete-fakón a sok füsttől, koromtól. Cserepeit föl fölborzolta a nekikapaszkodó sző, ablakkeretéről lepattogzott a barna olajfesték; kéménye is megbillent; alacsonyan könyököl ki a keskeny, M- gödrösödött salakjárdára, mint a korán öregedő, sovány és szívós emberek, akiknek foga és bőre sárga a sok olcsó méregerős dohánytól; de azért áll, megvan, mintha csak a füst konzerválta volna. Pár száz méterről idevirítanak a vidám, kék meg sárga csu- pa-üveg, emeletes lapos tetejű épületek: az új lakótelep. De ez még a régi negyed: csak neki kellene menni buldózerrel, eltörölni a föld színéről, kisimítani a helyét. Falatnyi udvar: tyúkól meg sár- garépaágyás; kerítése dróttal- gallyal kifoldozva. Ilyen itt mind- egyik: tényleg, mint a bennük lakó komán kelő emberek, egy egész hadsereg. És a kapu sarkig tárva. Ez a látvány éktelen dühbe hozza Sóvágót. Utálja a szűk udvarokat és a kitárt kapukat. Lajkó egyik lábáról a másikra áll a Csepel mellett. Várja, hogy Sóvágó intézkedjen. Az üvegen át látni: a Vezér úr elnyom egy ir- tóztató ásítást. Sóvágó lenyomja a kilincset, körülnéz az udvaron, megveri az ablakot. — Hét Van itthon valaki?... Semmi válasz. Csak egy macska nyújtózkodik a küszöbön a késő őszi napon, lustán és gúnyosan hunyorog. — Hé! Meghoztuk a szenet!..’ Hogy az a jó isten tegye őket valahová! szóval már érett a győzelem, már csak a bekerített támadók lefegyverzése volt hátra, amikor az éber kis Králik fcókre-zöLdre vert arcát tapogatva, nagyot kiáltott; — A csendőrök! A csendőrraj észrevétlenül kerítette be a tisztást. Már csak azt láttuk, hogy szuronyt szögezve állják körül a csatateret, s a kakas- tollasök őrmestere vészjóslóan mustrálgatja a felhevült hadat; — Mi történik itt? Neveczky háborogva állt a feszesen tisztelgő őrmester elé: — Ránk támadt ez a vörös csür- he! A pocakos, ébredő magyart megint csak Fejes vasmaxka mentette meg Laci viszkető tenyerétől. Az őrmester akkor csendet parancsolt, majd biztosította támogatásáról Neveczkyt; — Az urak nyugodtan elmehetnek. Minket sorba állított, felírta nevünket a noteszába, majd sűrű fenyegetések közben hazaparancsolt. Fejest és Varga Lacit pedig, mint a „vörös provdkáció” értelmi szerzőit a törvény nevében letartóztatta. Azóta több mint három évtized telt el. A somhegyi ütközetnél sokkal nagyobb csatákat vívtunk Fejessel, Varga Lacival csendőrök, fasiszták ellen. Börtönben, koncentrációs táborban is küszködtünk puszta életünkért. De annak az ütközetnek az emléke én- bennem sohasem halványult el. Az volt újjászületésem napja. A felejthetetlen tűzkeresztség. SZEGEDI GYULA Lajkó ijedten pislog az utcán. Lajkó mindig Sóvágó arcát figyeli, arról olvassa le, ha baj van, és mindig nagyon fél, ha Sóvágó káromkodik. Most biztosain baj van. Lajkó ötven is elmúlt, de olyan, mint egy gyerek, csakugyan, egészen gyerekes formájú a feje. Sortéi is mint egy gyereké. A szemében riadt és reszkető virágok nyílnak. Sóvágó a fia lehetne, de azért Laj kőt nyugodtan össze lehet szidni, ha más nincs kéznél. Szó se róla: a szenet úgy hányja, mint egy bivaly. Sóvágó még egyszer végigjárja az udvart, amivel ugyan nem sok idő telik él. Kezében a cédula, azt forgatja, de attól se lesz böl- ■csebb. A Vezér úr odakint járatja a motort, s kifejezéstelen unalommal könyököl ki az ablakon, mint egy fbg&hullt bulldog. Ronda egy alak; három napja van velük, de még nem fizetett egy fröccsöt, pedig ez is megissza a magáét Bélésnek, málnában. Adja az urat hozzájuk nem ereszkedik le, tartja a magázódást, hogy az a jó isten tegye valahová. A kapu sarkig tárva. Ez, ez a kapu, ez idegesíts legjobban. Bele is rúg, ahogy elmegy mellette. A kapu nyifckan egyet, halkan, tűrőn, de nem csukódik be; szemérmesen, szinte alázatosan, könyörgőre tárva hallgat Hogy az a jó isten!._ Forgatja a cédulát nézi már tizedszer. Tóth József, Vasútihíd utca 39. A fuvar ki van fizetve. Tóth József, mi az hogy Tóth József? Semmit sem lehet gondolni erről a névről. — Nincsenek itthon — mondja Sóvágó. — Senki sincs itthon. Lajkó készségesen, sietve ' bólint: aha. S pislog, toporog, homlokát is ráncolja a nagy gondolkodásban. hogy hát mi is légyen akkor. Sóvágó újra visszafordul a szűk udvarbejáróba, méri a távolságot, forog, mint egy vad a ketrecben. Legszívesebben szétrúgná az egész házat. Tudják, hogy jön a szén, s nincs itthon senki. De bezzeg a kaput, azt ki tudják tárni. „Tessék szives lenni behozni a szenet az udvarra, ne álljon kinn az utcán”: — ezt mondja a kapu. Hogy az a jó isten tegye... Szó sem lehet róla. Nézze, fater, szó sem lehet róla. Ekkora kis piti helyre? Ha be is fáról a Csepel, hova szórjuk le? Oldalt semmi hely. A fara iránt, hátra? Hát azt csak lesse, dupla fáradság! A borravaló elől megpucolHajnalra. mint csilláron a láng, felgyulladtak a gesztenyefánk ágain az ezernyi tüzek; a kinyíló bimbók és rügyek, s mint ünnepi fényből szót zenét, hallgatom a fa halk énekét. Bimbók, rügyek, piciny levelek: mindegyike egy-egy üzenet a gyökértől, mely sötétben, lent, hol rögök közt nedv, nyirok kereng, munkál, harcol, hatol lefele, hogy viruljon lombja, levele. A magasba csak a mélyen át, törhet fel az ég felé, az ág. Ez a törvény: úgy nő meg % törzs, •iák* mi,- de a kaput art: nyitva tudják hagyni! Dühöng, de nincs kivel vitatkozzon. Ennek a kapunak mondja el azokat a finomságokat, amiket a háziak fejéhez szárma? A macska álmosan nyújtózkodik a lábtörlőn, föláll, meggörbíti a derekát, kimereszti a körmét. Az egyetlen élőlény. Sóvágó belerúg; s a macska ijedten menekül a tyúkól tetejére. — Na mi lesz — kiáltja a Vezér úr —- mennyi* gatyázunk még? Ha itthon lenne valaki; megmondaná neki a véleményéi. Kész. De nincs itthon senki. Az asszony se. Biztosan szomszédok hogy az a jó isten... Vagy dolgozik. Meglehet; hogy dolgozik. Olyan utca ez, hogy innen az asz- szonyok is mind járnak dolgozni. Hű, micsoda egy lepra hely. Csak most veszi észre, kis gye- rekingeeskét meg egy bugyit lenget a szél a kifeszített szárítókötélen, a csenevész sárgarépaágyás fölött. Ettől egy kicsit eUágyul a szíve. — Micsoda népek vannak — mondja még és kiköp, de azért érzi, hogy már le van győzve. Hogy az isten tenné valahová ezt a lepra világot. Minden úgy ősz- sze van kuszáivá, ki se lehet bogozni. Mindenki másvalakire van utalva, kénytelen ráhagyatkozni mindenféle ismeretlen emberekre. Ö is, igen, ő is hogy megírta a múlt héten azt a kérvényt. A fene tudja, kinek a kezébe kerül, ki s hogyan intézkedik majd. Nem bújhatott bele a borítékba, s nem toppanhat ki az íróasztalra, valahányszor majd kezébe veszi valaki a kérvényt, hogy kérem, itt vagyok, én vagyok, ón. Sóvágó Antal, hát úgy intézzék ám el az én ügyemet! Ezek itt meg ezzel a nyitott kapuval* hogy az isten... A macska méltatlankodva torta bajuszai a tyúkól tetején. Gyanakodva és bután pislog errefelé: nem érti az összefüggéseket. Sóvágó odakullog a Csepelhez. Lehajtja a fejét, s tompán, halkan megadóan mondja: — R ükvercel j ünk be. Vezér úr — Be? — Be. A Vezér úr megrántja a vállát: — Nekem nyolc. Ha magúknál: jó ez... Lajkó már vigyorog, agyalá- gyult, buta vigyorral. Nincsen már semmi haj. Nem. baj. ha melózni kell, csak Sóvágó ne káromkodjon. ha oda, le. a mélységbe törsz. Ezt hirdeti e gesztenyefa szívemből felsuttogó szava. Ezt példázzák rügyek és csírák, s körülöttem a bokrok, a fák. midőn itt e korahajnalon, bensőmből a hangjuk hallgatom, s velem együtt az egész világ figyeli az újulás dalát. Mint habos tej. a napsugarak csobognak a kék felleg alatt. Bimbózó ág, piciny levelek, hadd nyíljak ki én is veletek. hogy viruljon bennem is tovább. remény, hűség: tavaszi virág- í VIHAR BÉLA: MÁJUSI HAJNAL
