Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-08 / 108. szám
2 TOT,NA MEGVET NÉPÚJSÁG 1966. május % Egy nap a történelemből Londonba utazik a rhodesiai telepeskormány küldöttsége ■ Egy nap a történelemből. Gépkocsikaraván hajt végig a porrá- zúzott Reich fővárosán, Berlinen. A gépkocsikban ülő marsallok és tábornokok a vezérükké és bálványukká lett őrvezető szavait olvashatják a romokra tűzött táblákon: „Adjatok nekem tíz esztendőt és nem fogtok ráismerni Németországra. Adolf Hitler”. A táblákat a győztes szovjet csapatok tűzték a romokra; az ő főhadiszállásukra tart a menet, hogy aláírják a Harmadik Birodalom feltétel nélküli megadásáról Szóló okmányt. Egy nap a történelemből, de: micsoda nap! A Győzelem Napja a szenvedés óceánjai, a vér tengerei fölé emelkedett: meggyötört, sebektől borított emberekre, halottakra, ösz- szeomlott épületekre, tönkretett földekre hullottak első sugarai. Régen várt napkelte volt ez, s eljöttéért iszonyú árat fizetett az emberiség: huszonegy év alatt e nap múlttá vált a történelem- könyvek lapjain, de élő, sajgó sebekre figyelmeztető valóság ma is szívünkben, idegeinkben. Ágyuk dísztüze, harangzúgás köszöntötte, s egy soha többé háborút kiáltó emberiség: a dísztűz, a harangzúgás emlék lett, de a soha többé háborút a legjobbakat ma is egyesítő, minden becsületes emberben meglévő akarat. És kell ez az akarat, mindennél jobban kell, mert a glóbus sok pontján ott ólálkodik a revahs, a népirtás, a gyilkot ragadás szelleme: Vietnamban és Dominikában, s Európa szívében, Németország nyugati felében. Kell ez az akarat és kell az emlékezés! Huszonegy esztendeje halottakat sirattak: Vietnamban ma is testvér, gyermek, szülő teteme fölé görnyed a gyászoló, s átkozza a gyilkosokat. Huszonegy esztendeje egy világ bélyegezte meg a népirtó barna pestist, a gáz- kamrás, haláltáboros hitlerajt; ma gyászos utódaik, az amerikai egyenruhát viselő hóhérok irtják napalmmal, gázzal, vegyszerekkel azt a népet, mely nem akar többet, csak saját hazájában szabadon élni. Huszonegy esztendeje a háború poklából eszmélő világ követelte, vonják felelősségre a bűnösöket: ma e bűnösök akkori ellenfelektől, mai szövetségeseiktől atombombát követelnek, még több jogot a „tengely”-től semmiben sem különböző agresszív NATO keretében. Hát semmit sem változott a világ? összehasonlíthatatlanul más világ ez, mint az akkori. A fasizmus fenevadjának legsúlyosabb csapásait a világ egyetlen szocialista állama fogta el, s a Győzelem Napja, bár 1945. május 9-én kelt fel, már jóval korábban, a volgográdi, a kurszki csatában jelezte eljöttét: ma országok testvéri közössége szegül szembe a revansvággyal, a holnapok poklát tervező militarizmussal. Afrika és Ázsia térképét sokszorosan átrajzolták a politikai, társadalmi változások, s e kontinensek sok országában nemcsak a tömegek, a hivatalos politika óhaja, akarata is a békés egymás mellett élés. És mégis, bármennyire hatalmasak is a béke erői, nem felesleges az emlékezés, az emlékeztetés! A barna pestist is először apró bacilusok hordozták: müncheni sörivók asztala mellett, majd — a nagytőke támogatásával — az utcákon, mígnem azután elborított mindent. Az apró bacilusok- tól ma sem mentes a világ, s még kevésbé mentes azoktól akiknek a háború megsokszorozódó profit, milliókban mérhető haszon. 1939. szeptember elsején Hitler diadalittasan jelentette be a Reichstagban, hogy kilencven- milliárd márkát költöttek fegyverkezésre; a Német Szövetségi Köztársaságban 1954—64 között 150 milliárdot adtak ki ugyanerre, s a világcsendőrré előlépett USA költségvetésének hatvan százaléka katonai célokat szolgál! A háború gyilkos bacilusai mindig ezgn a táptalajon tenyésztek! A nagytőke, s a hódítani akaró mi- litarizmus édestestvérek. A világ azonban nemcsak éberebb lett, hanem erősebb is. A Reich fővárosának romjaira a vörös'zászlót kitűző szovjet katonák fiai ma a béke megőrzésének, az agresszor elrettentésének hatalmas fegyvereit kezelik: interkontinentális és orbitális rakétákat, atomtengeralattjárókat, szuperszonikus repülőgépeket. Akkor ötvenmillió halottat gyászolt a világ, azóta megtudta azt is pontosan, kik és hogyan gyilkoltak, gyilkolhattak. És megtanulta azt is, hogy bármilyen mundérba bújnak is a gyilkosok; gyilkosok maradnak. Ez a tanulság, s az erre alapo- zatt cselekedetek sora a legfontosabb az eltelt huszonegy esztendőben. Megváltozott világ, másfajta emberek köszöntik ma földünk minden pontján a Győzelem Napját. Hősökre emlékezve és — gyilkosokra! Az emberiség nem felejt. Nem felejthet! London, Köves Tibor, az MTI londoni tudósítója jelenti: Vasárnap érkezik Londonba a dél-rhodesiai Smith-rezsim háromtagú küldöttsége, amely a jövő héten bizalmas megbeszéléseket folytat a brit kormány képviselőivel a magasabb színtű hivatalos tárgyalások felújításának lehetőségéről. A megbeszéléseket — Ian Smith kívánságának megfelelően — „semleges helyen” tartják, vagyis nem brit kormányépületben. Úgy tudják, hogy a tárgyalásokra egy szállodában, vagy egy harmadik ország követségén fog sor kerülni. A Smith- rezsim független státusának e közvetett elismerése mellett a brit kormány további engedménye: a rhodesiai kormánytisztviselők rejtjeles táviratokban tájékoztathatják Salisburyt a tárgyalások haladásáról. Ezt a jogot általában csak független országok diplomáciai képviselőinek adják meg. A brit nemzetközösség afroázsiai tagállamai a legmélyebb Magyar államférfiak üdvözlő távirata csehszlovák vezetőkhöz Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke és Kállai Gyula, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke táviratot intézitek Antonin Novotny ’elvtárshoz,' á Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárához, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökéhez és Jozef Lénárt elvtárshoz, a Csehszlovák Köztársaság kormánya elnökéhez, melyben a csehszlovák nép nagy nemzeti ünnepe, Csehszlovákia felszabadulásának 21. évfordulója alkalmából elvtársi üdvözletüket, őszinte jókívánságaikat küldik a csehszlovák államférfiaknak. Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke Bohuslav Lastovickához, a Csehszlovák Szocialista Közrtár- saság nemzetgyűlése elnökéhez, Péter János külügyminiszter Vaclav David külügyminiszterhez intézett üdvözlő táviratot. A SZOT, a Hazafias Népfront, a Béketanács, a KISZ a Magyar Nőik Országos Tanácsa szintén táviratban üdvözölte a csehszlovák testvérszervezeteket. Indonézia javítani akarja Indiához fttzfidö viszonyát Adam Malik indonéz külügyminiszter a képviselőház csütörtöki ülésén az indonéz külpolitika egyes problémáival foglalkozott Hangoztatta, hogy kormánya javítani kívánja Indiához fűződő viszonyát. Az Indiával való kapcsolatok megjavítása azonban nem jelenti azt, hogy Indonézia lazítani kíván a Pakisztánnál fennálló jó kapcsolatain. Az India és Pakisztán kapcsolataira tehertételként nehezedő kas- miri kérdés megoldásának legjobb módját az indonéz külügyminiszter abban látja, hogy a terület lakossága népszavazással döntsön hovatartozásáról. Külpolitikái beszámolója végén az indonéz külügyminiszter hangoztatta, hogy kormánya aktív külpolitikát kíván folytatni, „az afro-ázsiai szolidaritás eűőmozdíAz An tara indonéz hírügynökség jelentése szerint május 3-án Jáva középső részén meggyilkolták Rewangot, az IKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának volt tagját. A jelentés szerint Aidát, Lukman és Njono után Rewamg a negyedik volt pb-tag, akit meggyilkoltak. Tito elutazott az EAK-ból Kairó (MTI). Szombaton délelőtt Tito marsall elutazott Alexandriából. A kikötőiben Nasz- szer elnök búcsúztatta. A jugoszláv államfő elutazása előtt egyik beszédében ezeket mondotta: — Nemzetközi téren az EAK a béke és a haladás egyik legtevékenyebb harcosa. Tito hangsúlyozta, hogy az emberiség problémáit csak a békés egymás mellett élés, a haladás és a szocializmus útján lehet megoldaná, s nem lehet elválasztani egymástól a béke, a szabadság és a haladás ügyét. Elítélte az erőpolitikát, a más országok ügyeibe való beavatkozást, ncokolonialista fenyegetést, Nasszer elnök ugyancsak rámutatott a nemzetközi helyzet aggasztó vonásaira. Hangsúlyozta hogy a nemzetközi helyzet 1961 és 1964, az el nem kötelezett országok első és második nagy konferenciája óta megváltozott, felhívta az el nem kötelezett országokat, akadályozzák meg az imperialistákat és a neokolonialisfákat e változásoknak az ázsiai, afrikai és latin amerikai népek rovására történő kiaknázásában. Kijelentette: a haladásnak és a népek szabadságának ellenségei nem állíthatják meg a történelem óráját és nem is forgathatják vissza az óramutatót, a felszabadító mozgalmakat nem le. bet többé, megállítom. gyanakvásukat fejezték ki Bot- tomley nemzetközösségi miniszternek a London—Salisbury párbeszéddel kapcsolatban. A rhodesiai „szankció bizottságnak” pénteki értekezletén több afrikai tagállam képviselője követelte, hogy hozzák előre a nemzetközösségi miniszterelnökök csúcs- találkozóját. A januárban megtartott lagosi csúcstalálkozón ugyanis megállapodtak, hogy a miniszterelnökök júliusban ismét összeülnek a rhodesiai helyzet megvitatására, ha addig nem sikerül gazdasági szankciókkal térdre kényszeríteni a Smith- rezsimet. Az afrikai képviselők most emlékeztettek Wilson miniszterelnöknek arra a január elején tett kijelentésére, hogy „a szakértők megítélése szerint a gazdasági szankciók fokozódó hatása minden bizonnyal véget vet a lázadásnak inkább hetek, mint hónapok alatt”. Á brit miniszterelnöknek ezt a négy hónappal ezelőtt tett kijelentését belefoglalták a lagosi csúcstalálkozó záróközleményébe, s az afrikai tagállamok képviselői most ezen az alapén követelték a júliusra tervezett csúcstalálkozó előrehozását. A brit kormány elutasította a követelést. A Times szerint több küldött világosan kifejezésre juttatta, attól tartanak, hogy a brit kormány szeretne teljes egészében megfeledkezni a júliusi kormányfői értekezletről. Az afrikai országok hangulatát jellemzi, hogy a brit kormánnyal együttműködő Zambia külügyminisztere, Kapwepwe, pénteken este Londonban kijelentette: a kapcsolatok felvétele a törvénytelen fehér telepes rezsimmel „szégyenletes lépés” és „Nagy- Britannia meghirdetett elveit lenyelve, térden csúszik Smith elé”. Angol sajtó jelentések szerint a Smith-rezsim nagy önbizalommal tekint a londoni párbeszéd elé. események sorokban sió péntek esti műsorában hanVon Hassel nyugatnémet hadügyminiszter péntek este egyhetes Egyesült Államok-beli látogatásra New Yonk-ba érkezett. Érkezésekor újságíróknak kijelentette, hogy McNamara amerikai hadügyminiszterrel folytatandó megbeszélésein az NSZK fegyveres erőinek felszereléséről lesz szó, de érinteni fogják a NATO kérdését is. * Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának küldöttsége, amely Henry Winston vezetésével részt vett az SZKP XXIII. kongresszusán, majd körutazást tett a Szovjetunióban, elutazott Moszkvából. A seremetyevói repülőtéren a küldöttség búcsúztatására megjelent M. A. Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint az SZKP Központi Bizottságának több felelős munkatársa. * Bumaaa algériai tájékoztatásügyi miniszter a francia tslevígoztatta, hogy Algéria meg akarja őrizni Franciaországhoz fűződő baráti kapcsolatait. A riporter' kérdést intézett a miniszterhez Ben Bella sorsáról. Válaszában Bumaza kijelentette: „Közelebbi részleteket nem tudok közölni Ben Bella életkörülményeiről, de azt állíthatom, olyan körülmények között él, amelyek megilletnek egy olyan személyiséget, aki magas tisztet töltött be országában”, • A francia közvéleménykutató intézet április 7—23 .• között, a francia parlament NATO-vitája idején ankétot rendezett a franciáknak az Egyesült Államok és a Szovjetunió iránti viszonyáról. Arra a kérdésre, vajon helyes-e egy általános együttműködési szerződést kötni Franciaország és a Szovjetunió között, a megkérdezettek 55 százaléka igennel válaszolt. Induljunk vígan és remélve Háromszáz ballagó, több ezer búcsúztató Szekszárdim Virágkoszorúk díszítették szombatra virradóra a szekszárdi Garay gimnázium és a közgazdasági technikum kapuját. A reggeli vonatok zsúfolásig megteltek a ballagási ünnepségre Szekszárdra utazó szülőkkel és diákokkal. Mindkét középiskolában féltizenegykor tartották az utolsó osztályfőnöki órákat a negyedikeseknek. Tizenegy órakor az iskolák udvarain már felsorakoztak a búcsúzók. A Garay gimnázium udvarán elhelyezett emelvényt négyszögben vették körül a diákok. Először Zwirzsina Mária lépett fel rá elmondani szavalatát. Merő Béla a negyedikesek nevében búcsúzott, Solymár Magdolna harmadikos a többiek meleg hangú üdvözletét tolmácsolta. Az ünnepélyes zászlóátadás után a gimnázium levelező tagozatán végzők nevében Ősz Jánosné búcsúzott. „Ember hittel hiszek benned”... idézte a költő szavait beszédében a Garay gimnázium igazgatója Horvay Árpád. Az utolsó szavalatot Fazekas Jolán mondta el. Mire a gimnáziumi ballagásra érkezett szülők tömör sorfalat alkottak a Mártírok útja két oldalán, addigra elhangzottak a közgazdasági technikum igazget- tójának, dr. Bársony Róbertnek búcsúszavai is. Az 6 ünnepségük kürtharsanással kezdődött, a Garay gimnázium ballagóit pedig az első emeleti ablakokból kihajoló kürtösök indították útnak. A technikum diákjai kürtszóra vonultak be az iskolaudvarra, hogy a KISZ-zászlót a következő év negyedikesei átvegyék a mostaniaktól. Kirchner Katalin negyedikes és Szabó Tamás harmadikos diák szavalata tette ünnepélyesebbé a búcsú perceit. Ábrahám Ágota a harmadikosok nevében búcsúzott, Pusztai Ervin negyedikes beszédében a ballagok nevében szólott. Török Pál a levelezőn érettségizetteket búcsúztatta és a, szülői munkaközösség elnökasszonya beszélt az érettségizőknek. A ballagók menete a Garay-té- ren találkozott, ahol a gimnazisták megkoszorúzták a Garay- szobrot és együttesen vonultak fel a Béla-térre, ahol a technikum diákjai a Bezerédj szobornál rótták le tiszteletüket. A ballagók több ezer érdeklődő sorfala között, vonulták.
