Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-05 / 105. szám
I960, május S. TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Tanácskozás Bonyhádion a gyenge tsz-ek helyzetéről Megyénk gyenge termelőszövetkezeteinek helyzetéről, a gyengeség okairól és gazdálkodásuk alapvető megváltoztatásáról nagy tanácskozást rendezett a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztálya és a megyei tanács mező- gazdasági osztálya szerdán Bony- hádon, ma Tamásiban. A megbeszélésen részt vettek megyénk mezőgazdasági szakvezetői, az illető közös gazdaságokból pedig a tsz-elnökök, a főagronómusok, a főkönyvelők, a párt titkárok, a KISZ-szervezetek titkárai és a nőtanácsok vezetői. A tegnapi bonyhádi értekezleten felszólalt Virág István, a megyei pártbizottság titkára, Daradics Ferenc, a bonyhádi járási pártbizottság első titkára, Tolnai Ferenc, a megyei tanács elnök- helyettese és a vitavezető, Horváth József, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője. A vitaindító előadást Szűcs Lajos, a megyei tanács mező- gazdasági osztályának vezetője, tartotta. Egyebek között elmondta: a 23 gyenge tsz közül 12 olyan természeti és közgazdasági viszonyokkal rendelkezik, hogy szorgalmas munkával sem tudja elérni a megyei átlagot sem termelésben, sem jövedelemben. A többi tsz viszont elsősorban a vezetés, a tagok munkafegyelme, a rossz jövedelemelosztási rendszer, a nagyvonalúság, felelőtlenség és esetenként a hozzá nem értés miatt került ilyen helyzetbe. Nem tagadjuk, hogy bir zonyos esetekben az állami irányítás, a rendelkezések merevsége is akadályozta a helyes kibontakozást. Továbbá az, hogy némelyik szövetkezetben szinte évente volt vezetőségválasztás. Szűcs Lajos ismertette a gyenge tsz-ek eredményeit, amelyekből szembetűnő, hogy milyen rossz termésátlagokat érnek el. Ennek oka nem kizárólag a természeti adottságokban keresendő. — Kormányunk módosította a felvásárlási árakat és várható még további árrendezés, de/olyan felvásárlási árakat senki se várjon, amelyek a rossz gazdasági mutatókat fedeznék... Ülnek köztünk olyanok, akik reprezentációra, futófogatra, személygépkocsira, járási és megyei ügyek intézésére, budapesti utazásokra hármasával, négyesével mennek. Ez mind költséggel jár, másrészt hiányzik az üzemben a felelős irányítói munka. De gazdasági kihatásánál még sokkal nagyobb a politikai hátránya. — Az utóbbi időben — mondotta Szűcs Lajos — a szövetkezeti tagokkal történt beszélgetés, véleményük kikérése sok helyen csökkent. Jó néhány vezető úgy gondolja, hogy a politikai fel- világosító munkának csak az átszervezés idején volt nagy szerepe. Pedig a tsz-ekben a politikai munka fontossága nem csökken, csak a formája és a tartalma változik meg az új körülményeknek megfelelően. A gyengén gazdálkodó tsz-ek helyzetének lényeges javítása csupán állami dotációval nem érhető el. A dotációnak párosulnia kell a jobb gazdasági szervező munkával, a tervben rögzített feladatok maradéktalan teljesítésével. Sajnos, van néhány gazdaság, amely szinte minden évben állami támogatásra szorul, esetleg még mérleghiányos is. Ezek vezetői nagyrészt maguk is állami támogatásban részesülnek. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy megbékélnek a jelenlegi helyzettel, mintha így volna rendjén. A termelőszövetkezeti parasztok érdekében, de az egész mezőgazdaság megbecsülése érdekében sem szabad megbékélni az ilyen patópái-szemlélettel. A szövetkezet gazdasági eredményeiben, szocialista jellegének erősítésében a döntő, hogy milyen a vezetése. A pártszervezeteknek ezért nagy gondot kell fordítaniok arra, hogy a tsz-ek élén olyan emberek álljanak, akik élvezik a tagság bizalmát és mind szakmailag, mind politikailag alkalmasak a vezetés ellátására Az eredményes szövetkezeti irányítás alapkövetelménye a megfelelő kollektíva kialakítása es állandósítása. A megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőjének előadását nagy, igen tartalmas vita követte, amelynek egyes részleteire a későbbiekben még visszatérünk. <g. j ) Négyszázezer forint értékű anyagtakarékosság Összegezték a bőrdíszmű kongresszusi versenyét Garázs a vármegyeház kapubejáratánál Az új szekszárdi turistaszálló Elkészült az új, hetven személyes szekszárdi turistaszálló. Az építők már befejezték munkájukat — műszaki átadás alkalmával megállapított hiányokat kell még pótolni — most már csak az új létesítmény berendezése van hátra. Ma még nehéz megközelíteni a Kálvária-hegy oldalába épült turistaszállót, azonban már dolgoznak az útépítők is az ide vezető úton. Felszedik a régi, rossz útburkolatot és újat készítenek. A Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szekszárdi telepének dolgozói is részt vesznek a kongresszusi versenyben. A vállalat munkásai termelési tanácskozásokon, amikor a tervet ismertették, elkészítették a vállalásaikat. S ezek megvalósításához hozzá is fogtak. A vállalások, amelyeket a brigádok eljuttattak a szakszervezeti bizottsághoz, illetve a gazdasági vezetőkhöz, összegezése megtörtént, így az üzemben. A tömegszervezetek helyes kezdeményezése nyomán az idén minden dolgozó öt órányi társadalmi munkát végez a gyár, illetve a város szépítése, csinosítása érdekében. A gyári összvállalás közül néhányat már teljesítettek is. Ugyanis a vietnami műszakot minden csoportnál megtartották. Az ipari tanulók tanulmányi eredménye is elérte a vállalás szintjét. És amint az eddigi adatok birtokában meg lehet állapítani, a vállalat munkásai becsülettel teljesítik a kongresszusi munkaversenyben vállalt kötelezettségeiket. A vállalat vezetősége gondoskodik a folyamatos értékelésről. Messze van városunktól a műemlékvédelem legfelsőbb szerve. Ezért történhet, hogy a Polláck Mihály tervezte, gyönyörű vár- megyeházánk garázzsá alacsonyul. A múlt év őszén még a polgári védelem terepjáró gépkocsija és áramfejlesző gépegysége csúfította a kapubejáratot, az udvart. Most meg egyre-másra tűnnek itt fel magángépkocsik, amelyekből csöpög az olaj, a kipufogó gázok feketére festik a falat, amelyet alig több, mint egy éve műanyagfestékkel varázsoltak újjá. A kapualjzat faberaká- sos részén olaj tarkállik. Garázzsá alacsonyult megyénk, városunk büszkesége. Pedig emlékszünk még arra, amikor egy kis tábla figyelmeztetett mindenkit: „Kerékpárt a kapu alatt tárolni tilos...” Igaz viszont, a gépkocsi nem kefékpár. Az új tüdőszanatórium a bőrdíszmű 1966. évi szocialista munkaversenye, amely a kilencedik pártkongresszusra való készülés jegyében történik, a legfontosabb gyári problémák megoldását segíti elő. December 24-ig az exporttervet úgy akarják teljesíteni, hogy ekkorra már a kiszállítás is megtörténik, reklamációmentesen. Ugyanakkor a munkaversenytől várják, hogy a hazai piacra küldendő áru után nem kell majd kötbért fizetni — szállítási határidő-eltolódás, vagy minőségi kifogás miatt. A mennyiségi termelés növelésére is van lehetőség. így kerülhet sor arra, hogy az év során hárommillió forint értékű áruval készítenek többet a tervezettnél. A brigádok vállalásában első helyen áll az anyaggal, energiával való takarékosság. A múlt évben is az jellemezte a dolgozók munkáját, hogy jól sáfárkodtak a rájuk bízott anyaggal, háromszázezer forint értékűt megtakarítottak, az idei vállalás négy- százezer forint értékű anyagtakarékosság. A bőrdíszmű munkásaival .lem egy alkalommal találkoztunk már, amikor a várost szépítették, amikor társadalmi munkát végeztek FÉNY, RAGYOGÁS. A környezet szinte parancsolja a tisztaságot. rendet. A szekszárdi tüdőszanatórium nemcsak külsőleg tetszetős, hanem benne járva is valóságos esztétikai élményt jelent, pedig mint egészségügyi intézménynek, egyáltalában nem az a feladata, hogy gyönyörködtessen. S a tetszetős és szép fogalma ezúttal harmonikusam párosul a jóval és korszerűvel. Íme az igazgató-főorvos, dr. Papp Károly szavai: — A legteljesebben elégedettek vagyunk az épülettel, s felszerelésével. Már hónapok teltek el beköltözésünk óta, s a gyakorlatban is bevált minden. — Joggal mondhatjuk, hogy ez az ország legkorszerűbb szanatóriumai közé tartozik — így az igazgató-főorvos. — E típusterv alapján épült meg a pécsi, tatabányai, nyíregyházi, edelényi, kalocsai és zalaegerszegi szanatórium is, és ezek minden igényt kielégítenek. A technikai berendezésünk is a lehető legmodernebb, a mai színvonalnak megfelelően. Sokoldalúan, jól felszerelt az intézetünk, s ebből következik, hogy nincs is olyan eset, amikor a beteget mondjuk máshova kellene szállítanunk, mert mi ne tudnánk ellátni. A szanatórium fogalma a képzettársítás során összekapcsolódott a fenyvesekkel, hársligetek- kel. A szekszárdit azonban az állami gazdaság több száz holdas szőlészete övezi. Ha valaki kitekint az ablakon, a tüzes vörös bort termő szőlőtőkéket látja, önkéntelenül is következik a kérdés: — Ez a látvány nem fokozza a betegek szomjúságát? A kérdés indokoltnak látszik még akkor is, ha a környezet fenyvesek, hársligetek hiányában is kedvező, egészséges, tiszta, tehát a szőlőskert nem jelent hátrányt. Ugyanis a betegek szomjúsága külön téma a szanatórium életében még akkor is, ha ez nem a jelenlegi környezet közvetlen következménye. A szanatórium lakóinak nagy része nem a fiatal, hanem a korosabb generációhoz tartozik, ami érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet. A fiatalok már abban a korban nevelkedtek, amikor rendszeres volt a megelőző vizsgálat, jobbak a megélhetési és lakásviszonyok, szükség esetén pedig az orvosi, kórházi kezelés sem maradt el. Ebből következett, hogy ha akadt is megbetegedés a fiatalok között, azok többnyire meggyógyultak, ma egészséges, munkaképes tagjai a társadalomnak. Viszont az idősebbek körében többször akadnak olyan betegségre, aminek eredete évtizedekkel ezelőtti állapotokra vezethető vissza, s ma már annyira súlyos, hogy sorrend, ben elsősorban az ilyen betegek kezelése indokolt. „MUNKATERÁPIÁS foglalkoztatás” — hirdeti a tábla az egyik ajtón. — Könyvkötő berendezést vásároltunk — tájékoztat dr. Papp Károly —, de varróműhelyt is szándékozunk létesíteni. E mögött a gyógyításnak, kezelésnek egy olyan módja van, ami ugyan nem új, de az orvostudományban egyre inkább előtérbe kerül. A különböző pszichológiai jelenségek fokozottabb figyelem- bevételéről, s ennek alapján a megfelelő pszichikai ráhatásról van szó. A betegek általában hosszú időt töltenek a szanatóriumban, legalább hat hónapot. Közben óhatatlanul kezd mutatkozni az unalom, az elvágyódás innen, még akkor is, ha könyvtár és meganny i szórakoztató eszköz áll rendelkezésre. A szanatórium lakói ugyanis többnyire nem éreznek fájdalmat, mint a többi kórházi beteg. Sőt, a jóltéplált- ság, pihenés fokozza az erőnlétet, életfunkciókat, és ha nem vigyáznak, éppen a semmittevés teszi — köznapi szóhasználattal élve — beteggé őket. Ezt a gyakorlati tapasztalatok szerint nagyszerűen lehet ellensúlyozni ilyen hasznos elfoglaltsággal. De van ennek egy másik, nagyon lényeges oldala is. A betegek egy része tudatában van annak, hogy esetleg sohasem lesz már alkalmas arra az erős fizikai munkára, amit egész életén át végzett. Ez a tudat elkeserítő, lesújtó, hiszen a munkáséin bér nem tudja egykönnyen elviselni, hogy megszűnt a társadalom dolgos tagjává lenni, s ezután már csak eltartott lesz, noha koránál fogva még nem kellene azzá lennie. Viszont, ha az ilyen betegeket orvosi felügyelet mellett megtanítjuk könnyebb munkára, olyanokra, amelyeket a szanatóriumot elhagyva bárhol hasznosítani tudnak, még súlyos betegek is visz- szanyerik életkedvüket, hasznos tagjaivá válnak a társadalomnak. MERT NÁLUNK a legfőbb érték az ember. Hiszen ezért áldozott államunk erre a szanatóriumra is sok millió forintot. BODA FERENC
