Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-29 / 126. szám
8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. május 25. Az egész világon divat az önkiszolgálás, önkiszolaálás van az üzletekben, önkiszolgálja magát otthon a férj, és most legújabban megtudtam, hogy volt Franciaországban egy ember, bizonyos Czleslaw Bojarski, aki frank önkiszolgálására is berendezkedett. Munkáját olyan tökéletesen végezte, hogy még a bíróság is kénytelen volt elismerni rendkívüli tehetségét. A Banque de France kérésére zárt tárgyalást rendeltek el, amikor a vádlott ismertette, hogyan hamisitotta tizennégy évig a frankot. Jó lett volna végighallgatni, mert nálunk otthon nincsenek pénzhamisítók, legfeljebb csak olyanok, akik a könyvelést hamisítják meg éveken keresztül. Nem mondom, ez sem rossz üzlet, de a valuta, az mégiscsak valuta. Erről' jut eszembe, hogy a napokban két nyugatnémet autóssal találkoztam Colombóban. Egy láda sörben fogadtak, hogy negyven nap alatt körülutazzák a Földét. Amikor én találkoztam velük, harmincötezer kilométert már megtettek. Először arra gondoltam: óriási dolog az, amit ezek a nyugatnémetek tesznek, azután meg arra, hogy elment az eszük: egy láda sörért körülutazzák a mi kis bolygónkat! Később aztán ez a teljesítmény semminek sem tűnt nekem, mert rájöttem: a mi magyarjaink nem egy láda sörért, hanem egy láda sör árával utazzák körül a Földet, hetven dollárral mennek világot látni. Ezt csinálják utánunk! Nem tudom, hogy mi kezdtük-e előbb, vagy a franciák. Lehet, hogy ők csak plagizáltak, amikor az egyik francia kisvárosban vízre, méghozzá gyógyvízre bukkantak és azonnal hozzákezdtek egy korszerű szanatórium építéséhez. Mire a szanatórium elkészült, a forrás elapadt. Akárhogy is Jcu- tatok az emlékezetemben, nálunk nem volt ilyen gyógyforráshistória. Ebben a franciák megelőztek bennünket, de őnekik nincs olyan hídjuk, amit senki sem használ, nincsenek... szóval sok mindenük nincs, amit mi megcsináltunk és amire semmi szükség sincs. Ők csak ellopták tőlünk az ötletet. Persze, nemcsak ők építenek felesleges dolgot. Floridában, pontosabban Cocoa Beach-ban jártam, ahol egy repülőteret építettek. Éppen akkor avatták fel a 90 méter széles és háromszáz méter hosszú kifutópályát. Ez a repülőtér ismeretien eredetű repülő tárgyak befogadására lesz alkalmas. Ki is írták egy táblára: „Szívesen látjuk más bolygók járműveit.” A városi hatóságok már arról is döntöttek, hogy amennyiben más bolygók lakói valóban felkeresnék Cocoa Beach-et, milyen összetételű fogadóbizottsággal köszöntenék őket. Ez eddig rendben is lenne. Nekem ebből az egészből csak egy nem tetszik: milyen nyelven köszöntik őket, vagy arra számítanak, hogy a más bolygó utasai hoznak magukkal tolmácsot is? A fogadáson lesz zenekar is. Marsot játszik. Azám, a zene! Nagy felfedezést tettem. Hamburgban jártam, ahol Dr. Nieschult kipróbálta, miféle zenére reagálnak a patkányok. Kiderült, hogy ki nem állhatják az indulókat, nem tűrik a modern dzsesszt, ezzel szemben rajonganak az érzelmes francia sanzonokért. Tehát majdnem olyan az ízlésük, mint az embereké, már ami a sanzonokat illeti. A dzsesszt, főleg a modern dzsesszt nem szeretik, azt még megértem, de hogy az indulókat is utálják, azt már nem tudom megbocsátani nekik. Ha nálunk nem szeretnék az indulót, még csak hagyján, de hogy Nyu- gat-Németországban nem szeretik, az mégiscsak hazafiatlan- ság. Szó, ami szó, ez a hamburgi gyógyszerész tíz patkányt be is tanított, ha a fülüknek kellemetlen a zene, hallgattassák el. A legkülönfélébb zeneszámokat játszotta nekik, sokszor egymás után. És mit csináltak a patkányok? Az erősen ritmikus zeneszámokat a patkányok pillanatok alatt megtanulták kikapcsolni. Pontosan úgy, mint a legtöbb ember. Csakhogy ők előnyösebb helyzetben voltak, ők kikapcsolták a maguk készülékét, és ezzel kész. De mit tehet az ember, aki kikapcsolja a maga készülékét, de az utcán, a szomszédban, és mindenütt bömböltetik. Ezek után mondja valaki nekem, hogy nincsenek előnyösebb helyzetben még a patkányok is? Egyszer már írtam egy mintaférjröl. Most egy újabb, legtökéletesebb férjjel találkoztam. Azaz nem találkoztam, mert amikor a chicagói nők lapjának a szerkesztőségében a díjnyertes férjről beszélgettünk, akiről a felesége szó szerint a következőket írta: „Férjem már öt éve nem iszik, nem dohányzik, nem kártyázik, más nőre rá sem néz, a tyúkokkal fekszik és kel, nehéz zokszó nélkül végzi”. Bejött a feleség és kérte, halasszák el a díj átadását. .— Kérem, ha egy mód van rá, halasszák el a fogadást, mert a férjem csak jövőre szabadul. Lám, Amerikában van a legtökéletesebb férj! Igaz, hogy a börtönben, de van. Ilyen legtökéletesebb férjek nálunk is vannak, sőt, talán még különbek is. Tehát mindenki lehet egyszer legtökéletesebb férj, ha csak nem becsületes, ha csak nem vágja maga alatt a fát. Mert a fát nem szabad maga alatt vágnia az embernek. Ezt mondja a közmondás is. Én viszont ehhez hozzáteszem: az ember csak akkor vágja maga alatt a fát, ha fel akarják rá akasztani. Mert, ha viár felakasztják, akkor nem lehet legtökéletesebb férj. . . Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Az öldöklés haszonélvezője Néhány adat a Flick-birodalomról A düsseldorfi Friedrichstrasse lakóépületei és üzletházai közül messze kimagaslik egy húszemeletes épületkolosszus. Tévedés ne essék, nem holmi termelőüzem, nem is valami luxusszálló — ebben a házban csak utasítanak és utalványoznak, elszámolnak és könyvelnek. Nem más ez, mint egy ipari hatalmasság központja. Tulajdonosa Friedrich Flick: személyileg felelős ügyvezető, társtagja a Flick Betéti Társaságnak; elnöke az alábbi vállalatok felügyelőbizottságának: Metallhütten-Werke AG, Dynamit AG, Feldmühle AG, Daimler- Benz AG, (Mercedes) Autó Union, Buderus Eisenwerke, Eisenwerk- Gesellschaft Maximilian-Hütte (öt vállalat); tagja a következő vállalatok felügyelőbizottságának: AEG Nyugat-Berlin, Stahlwerke, Südwestfalen Maybach- Motorenbau; részvényese 75 egyéb vállalatnak. Ez mintegy 100 vállalatot és tókéstársaságot felölelő hatalom, amely több mint 180 000 dolgozót foglalkoztat! Flick, a titkos imperátor a nyugatnémet fegyverkezés fő haszon- élvezője. Tankokat gyárt és di- namitot termel — sugárhajtóműveket gyárt és uránt termel. Betéti társaságában minden megvan, ami a hadviseléshez szükséges — csak a katonák hiányoznak és egy kormány, amely hajlandó Flick úr számára kirobbantani egy háborút. De tényleg hiányoznak ezek? Vajon milyen Friedrich Flick viszonya a hatalomhoz? Tulajdonképpen ez nem mond semmit, és látszólag nincs is köze a politikához. Jó emlékezőtehetségre és sok türelemre van szükség, hogy felszínre kerüljön a valódi tényállás. A türelem rózsát terem, a keresés adatot. Így akadtam rá a Bundestag kézikönyvében a P betű alatt: Pitz, Pöhler, Pohle — ez az. Mellette a következő állt: oberaudorfi ügyvéd. S ha már megtaláltuk, mit sem használ Pohle úrnak, hogy foglalkozásként falusi ügyvéd van beírva. Pohle úr ugyanis már a náci idők előtt a Ruhr-vidéki bányaiparban tevékenykedett. 1940-ben a Mannesmann-konszern teljes hatalmú megbízottja lett. Nüm- bergben a háborús bűnösök perében védő volt — vajon kinek a védője? — Senki másé, mint Friedrich Flické. 1953-ban belépett a CDU-ba, bevonult a Bundestagba és átváltott a Flick-kon- szernhez, 1960-ban annak lett teljhatalmú megbízottja, 1965-ben a Flick Betéti Társaság társtagja és nál fel. De milliárdok, termelő- eszközök felett rendelkezik és hatalom van a kezében — ezért érdekel bennünket. A náci korszakban Flick tagja volt a „Himmler baráti körének", évente egymilliót adott az SS céljaira. „Himmler kis kedvteléseire”, amint az a nürnbergi perben elhangzott. Egészséges emberek beoltása flekktífusz-injek- ciókkal, mélyhűtési kísérletek KZ-heftlingekkel, — ezek voltak a kis kedvtelések. De Flick nemcsak elajándékozott milliókat — elsősorban bezsebelt sokkal nagyobb összegeket. Hatalmas profitot sajtolt ki üzemeiben a külföldi kényszer- munkásokból és KZ-heftlingek- ből, akikből negyvenezret halálra dolgoztattak. 1947-ben Flick bíróság előtt állt. A vád: az emberiség ellen elkövetett bűntettek és háborús Kölcsönkocsik hozták a hadiipari megbízásokat 1959 és 1962 között a bonni csodaország színpadára gördült a kölcsönkocsi-perek lavinája. Dr. Köneeke, a Daimler-Benz vezér- igazgatója látszólag gavalléros hangulatában bizonyos személyeknek kölcsönkocsikat. Mercedeseket bocsátott rendelkezésére. Mintegy 250 luxus utcai cirkálóról volt szó. A közvélemény felfigyelt, mikor kiderült, hogy a megajándékozottak hivatalnokok, diplomaták és politikusok, s amikor a két legprominensebb név nyilvánosságra kerül, dr. Konrad Adenauer (3 kocsi), dr. Kilb miniszteri tanácsos, Adenauer személyi referense (8 kocsi). A vád megvesztegetés volt. A bizonyítékok nyomósak voltak, de a pert mégis megszüntették. Egyetlen bíró sem tette fel a kérdést, miért vesztegették meg az. urakat, milyen ellenszolgáltatást kellett adniuk. Mindamellett nyilvánvaló volt az összefüggés Daimler-Benz kölcsönkocsijai és az 1963. július 26-án kelt alábbi jelentés között: München (ADN/JW). A háborús bűnös Flick a bonni hadügyminisztériumtól 1500 Standard páncélkocsi gyártására kapott megbízást. A megbízás fő telje- 6Ítőjeként a Krauss-Maffei AG fog szerepelni. Gyakran nehéz áttekinteni, hogy milyen Flick kapcsolata a politikai hatalommal. A hamburgi Die Welt 1965. február 8-i számában a következő kijelentést közölte: „Düsseldorf, dr. A. Friedrich, dr. Wolfgang Pohle és Eberhard von Brauchltsch urakat felvették a Friedrich Flick Betéti Társaságban személyileg felelős ügyvezető társtagoknak”. 1947: Flick a nürnbergi törvényszék előtt, ahol súlyos háborús bűnökért elítélik. A potsdami egyezmény értelmében ki kellene sajátítani. Ez talán Flick számára a véget jelenti? októberben ismét beválasztották bűnösség. A hét év büntetésből a Bundestagba. Ez Pohle úr - csak három évet töltött le _ ak_ Flick egyik házi Bundestag-kep- . ___ .... v iselője kor Bonn amnesztiát adott neki. Flick egész gyűlölete, minden cselekedete a Szovjetunió és az NDK ellen irányul. A titkos imperátor „elnöke“ De Flicknek nemcsak a Bundestagban van meg az embere, hanem megvan a politikai hatalom más berkeiben is. Méghozzá nem is akárki, hanem egy könyörtelen figura: dr. Martin Schleyer. 1963-ban a baden-würtembergi fémiparosok szövetségének elnöke és a Flick-konszem vezető képviselője volt. Ebben a minőségben megfelelő ajánlásról gondoskodott a jövőre vonatkozóan. A fémipari munkások 1963 májusi sztrájkja alkalmával Schleyer kizáratott 400 000 munkást. Ezt követően személyzeti igazgató lett Fljck vállalatánál, a Daimler- Benz AG-nél. S 1965-ben. amikor a szakszervezetek beleszólási jogot követelnek és ezzel mind jobban sarokba szorítják a monopóliumokat, Flicknek és a többi konszernbárónak eszébe jut ez a kipróbált „ifjú ember”. Megteszik a vállalkozók szervezetébQn létrehozott „beleszólási munkaközösség” elnökének. Ez aztán igazán testhez szabott funkció! A fémipari munkások kizárásával annak idején Schleyer fényesen bizonyította, mit értenek a monopóliumok beleszólási jog alatt. Náci, háborús bűnös és hadinyerészkedő Személyileg Flick úr közömbös számunkra, egyébként Is már 82 éves. Évi 400 millió osztalékából önmagára „csak”, ötmilliót hasz1947 karácsonyán kívül, amikor elítélték, volt még egy fekete dátum életében: a háborús bűnösök kisajátítása a szovjet megszállási övezetben. Ekkor kénytelen volt egyszer, s mindenkorra lemondani a következő vállalatokról: Stahl- und Walzwerk Hennigsdorf, Stahl- und Walzwerk Brandenburg, Mitteldeutsche Stahlwerke, Sächsische Gusstahlwer- ke Döhlen, Hüttenwerke Unterwellenborn, Waggonbau Bautzen, ATG Maschinenbau Leipzig, az anhalti szénbányák, barnaszén- bányák, brikettgyárak, vegyipari üzemek. Flick fogcsikorgatva bár, de leíratta könyveiből ezeket a tételeket. „Nem csüggedt el, hanem természetéhez híven, újra munkához látott”, írta róla egy születésnapi jegyzet. Hogy ez a „munka” milyen, arra igyekeztünk rávilágítani. És egyáltalán nem véletlen, hogy néhány nappal a legutóbbi Bun- destag-választások után a Gyáriparosok Országos Szövetsége (Bundesverband der Deutschen Industrie) komplett fegyverkezési programot terjesztett elő, amelyet Fiiak, Abs, Krupp és Thyssen — Nyugat-Németország valódi uralkodóinak — megbízásából az új CDU/CSU-kormánynak realizálnia kell. DIETER WENDE
