Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-25 / 122. szám
1S6€. május 25* TOLNA MEGYEI NßPÜJSACl stfpsa GYÖKERET VERNI • • • a Budapesti Nemzetközi Vásáron láttuk {VT int minden réteget, termé- iT'*' szetesen a falusi értelmiséget is sok szempont szerint lehetne csoportosítani. Az egyik általános és nagyon lényeges cso- portosítási mód szerint két kategóriát lehetne felállítani. Az egyik oldalra sorolandók azok, akik hivatásuknak megfelelően oda- adóan dolgoznak évtizedeken, vagy egész életükön keresztül egyazon helyen, szinte odanőnek egy adott közösséghez, mindennapi gondjaik, a szorosan vett munkafeladatokon túl, az egész közösség gondjaival azonosulnak. A másik részt, az ellenkező pólust pedig azok alkotják, akik nem tudnak, mert nem is akarnak gyökeret verni sehol, vándormadárként jönnek-mennek az egyik helyről a másikra, s az irány feltételenül valami „nagy'’ hely. Ha azt vesszük, a második kategóriába tartozók is dolgoznak, tehát nem lehet róluk állítani, hogy jogtalanul veszik fel a fizetésüket. Hiszen hol itt, hol ott, de valahol mindig állásban vannak ők is, sőt megjelennek minden reggel munkahelyükön. Tételezzük fel azt is, hogy egy perccel sem mennek korábban haza, mint ahogyan azt a munkarend előírja. De ha mégis összevetjük az ő munkájukat azokéval, akik odanőttek valamelyik falu közösségéhez, kiderül, hogy ég és föld a különbség: az egyik sokkal hasznosabb tagja a társadalomnak, mint a másik. Vegyünk példákat. Tolnanémedi községben él és dolgozik az egyik pedagógus, Hadfy Béla. Több, mint két évtizeddel ezelőtt került oda, kezdő tanítóként, akkor, amikor a tanítókat még úgy választották. Hadfy Béla azóta a községben családot alapított. Apja ugyancsak tanító volt, megöregedett egy községben, s tőle mindenekelőtt azt tanulta meg, hogyha a pedagógus szereti a hivatását, dolgozni akar, akkor semmiképpen sem futóvendégként kell megjelennie egy-egy iskolában. Ma már ott tart, hogy nemcsak tagja a helyi tantestületnek, hanem ezen túlmenően, szervesen beleilleszkedett, mint értelmiségi a túlnyomó- részt paraszti faluközösségbe is. Tudja, ismeri mindenkinek a búját-bánatát, örömét, ha kell, segítséget tud nyújtani tanácsaival, ha kell, figyelmeztet, vagy elismer. Ha végigmegy az utcán, szinte minden házról el tudja mondani, hogy mi van belülről, mit takarnak a falak. A tsz belső ügyeit úgy ismeri, mintha ott könyvelő lenne, pontosan tudja, hogy kinek milyen a viszonya a közöshöz, mik az aggályai. Már olyan tanítványai is vannak, akiknek a szüleit is tanította Hadfy Béla azon túl, hogy megtartja az előírt órákat, leadja a tematika szerinti anyagot, a község általános fejlődésének, alakulásának is részesévé tudott válni. Olyan nevelővé vált, aki túlnéz a tanterem falain. pgy községgel odébb, Pince■*-1 helyen két körzeti orvos dolgozik: dr. Lukovits István és dr. Kintli József. Mindketten évtizedekkel ezelőtt, fiatalon kerültek oda, most pedig már deres a hajuk. Senki sem tudná megmondani, hogy hány kilométert gyalogoltak a község útjain a betegekhez, hány órát töltöttek a rendelőben, de azt sem, hogy ezen túl, mint értelmiségiek, s közéleti emberek, mennyit fáradoztak a közvetlen környezetükért. Pincehely lakosságáért Ha a falu kulturális emlékeit boncolgatjuk, vagy ha a községfejlesztést elemezgetjük, feltétlenül találkozunk e két körzeti orvos nevével. Minden közösségi tevékenységből kivették a részüket nemcsak az emberek szószerinti egészségi állapota érdekelte őket Mehetünk faluról falura, szinte mindenütt találhatunk egy, vagy több ilyen értelmiségit. De sajnos, olyat is találunk szép számmal, aki szinte szégyelli bevallani, hogy melyik községben kapott állást s feletteseit állandóan áthelyezési ügyben zaklatja. Közben persze megannyi indokot sorol fel, de a lényeg ennél a kategóriánál feltétlenül az, hogy nem akar gyökeret verni egy-egy közösségben, nem akar odaadóan dolgozni érte. Ezek csak félkézzel szolgálják a társadalmat. Mert vajon hogyan tud X. Y. teljes értékű munkát végezni, legyen akár pedagógusi akár orvos, ha területét, mielőtt alaposan megismerné, máris odébb áll. Az ilyen ember ,a saját jö-' vőjét nem azon a bizonyos közösségen keresztül képzeli el, már eleve, következésképpen nem képes igazi áldozatokra sem érte. Ha tesz is valamit, az rendszerint nem több formalitásnál, jól időzített fondorkodásnál, mint mondani szokták, „mutatja" magát. Ezzel esetleg sikerül elérni, hogy nem tekintik „rossz fiúnak” felettesei, s ha valamit kér tőlük, azt szívesebben teljesítik, a kérés pedig rendszerint nem egyéb, mint áthelyezési törekvés. Egyesek abból indulnak ki, hogy a fizetést a falusi értelmiségieknek sem a közösségi munkáért, odaadásért szabják ki, hanem hivatali munkáért, a hivatali tarifák szerint Ez igaz is. Ha azt vesszük, a két kategória közt ilyen tekintetben nemigen van különbség. A szolgálati évek így is úgy is szaporodnak a magasabb képesség megszerzése is egyformán adott, tehát nincs besorolási hátrányban egyik kategória a másikkal szemben. Sőt, aki fondorko- dik, kutatja, keresi a jobb helyei két, esetleg olyan helyre juthat, ahol jobbak az anyagi lehetőségek, mintha egy közösséggel évtizedekre, egész életre eljegyzi magát. Hozzátehetjük, hogy néha még a hivatali ranglétrán is jobb eséllyel indul az, aki nem csinál problémát abból, hogy már esetleg tizedszer változtat állást. égis... Sok törzs-értelmiségi él falun, a felsoroltakon kívül is, de egyetlen eggyel sem találkozni, aki megbánta, hogy valahol gyökeret vert, egész életét áldozta a közösségért. Sőt, valamennyi büszkén emlékezett vissza életútjára, és egy kicsit feltétlenül többre becsülték önmagukat azoknál, akik a másik kategóriába tartoznak. De tehették is ezt joggal, szerénytelenség nélkül. Sőt, ha számvetést készítettek, a végeredmény kivétel nélkül az volt, hogy a társadalom jutalmazta ezt az áldozatot. Hol ezzel, hol azzal. De valamennyinél ott volt a forintban ki nem fejezhető, annál nagyobb értékű honorálás: annak a közösségnek a megbecsülése, tisztelete, amelyért dolgoztak. BODA FERENC A pártkiad vány ok terjesztői A Bonyhádi Cipőgyárban tizennyolc pártbizalmi foglalkozik a pártkiadványok terjesztésével. A pártvezetőségben Ödry Károly elvtárs foglalkozik a propaganda- feladatokkal. Az ő hatáskörébe tartozik a pártkiadványok terjesztése is. Az üzemben általános vélemény: nála jó kezekben van a terjesztés, szívügye a propagandamunka. A pártkiadványok terjesztése a pártmunka szerves része. Az üzemben elfogadott felfogás, hogy megkönnyíti a mindennapi munkát, az agitációt, ha minél több dolgozóhoz eljuttatják a Kossuth- kiadvínyokat. Széles körben, tehát nemcsak a párttagok között, hanem a pártonkívüliek között is terjesztik. A pártszervezet könyvtárából nem hiányoznak a klasz- szikusok, de mellettük két-három évre visszamenőleg sorrendben összerakva megtalálható a Pártélet és a Társadalmi Szemle. Azért gyűjtöttük össze, hogy esetenként belelapozva az egyes cikkeket felhasználják a propagandamunkában, a pártmunkában. A pártcsoportbizalmiak szervezetten foglalkoznak a terjesztéssel. Havonta több mint 600 forintot forgalmaznak azon kívül, hogy 40— 50 dolgozónak előfizetése van a Pártéletre, illetve a Társadalmi Szemlére. Kedvelt olvasmány az Asszonyok Lapja és a Szép Otthon, az Univerzum és a Világ- események dióhéjban című kiadvány. Az üzemben eredményes a terjesztés, mert akik ezzel foglalkoznak, a kiadványok ismeretében ajánlják. Pálfi Mihályné, György Antalné a nők között, Miklós Mihály az aljakészítő üzemben, Szűcs Aladár az adminisztratív dolgozói között terjeszti többedmagával a kiadványokat. A pártszervezet a terjesztés anyagi részét sem hanyagolja eL Odry elvtárs pontos kimutatást vezet az érkező anyagról. Á kiadványok áráról hónapról hónapra pontosan elszámolnak. A eipőgyári pártbizalmiak szívesen tesznek eleget a reájuk bízott feladatoknak. Ä pártvezetőség jól ‘látja a politikai ismeret- terjesztő művek terjesztésének jelentőségét. Elismeri a terjesztői munkát. Időközönként könyvjutalomban részesíti a jók között is a legjobbakat, P. M. A mázai úttürőavatáson Ünnepélyes külsőségek közt került sor vasárnap délután a mázai kultúrotthonban az új kisdobosok és úttörők felavatására. Egyenruhás úttörők fegyelmezett sorai vonultak ide a községen keresztül, az Északi Bányaüzem Szakszervezete fúvószenekarának zenéjére. A házak előtt hosszú sorban álltak az emberek, hogy gyönyörködjenek a felvonulókban. Pápai István, a bányaüzem pártszervezete részéről köszöntötte az avatandókat, majd a kisdobosok elmondották az ígéret szövegét, és avatószüleik megkötötték a kék nyakkendőiket. A fogadalomtétel után az úttörők vörös nyakkendői is felkerültek a hófehér ingekre. A többi osztály köszöntése és zászlóátadása után ünnepélyes pillanat következett: a község tömegszervezeteinek vezetői szalagokkal díszítették a csapatzászlót. A műsor után valamennyi új kisdobost és úttörőt megvendégeltek fagylalttal és csokoládéval. A szervezőket elismerés'illeti a szép ünnepségént. A Csepel Motorkerékpárgyár legújabb sport-Pannóniája. Nemcsak szép külső, hanem nagy teljesítmény is jellemzi az új motorkerékpárt, A Villamossági, Televízió- és Rádiókészülékek Gyárának egyik újdonsága: A BR—l=3-as „Campi ng” autó-táskarádió. Közép-, rövid és 1JRH-sávon működik, zseblámpaelemmel, valamint 6 és T2 voltos aatóafckumulátorral egyaránt használható. Elektromos emelő- és szállítógépek re specializálja magát Bulgária a KGST-szakosítás keretében. A bolgár ipar új gyártmányai között találjuk a nagy teherbírású elektromos targoncát is. Főképp az osztrák mezőgazdaságban hasznosítják ezt a sokoldalú járművet, a Steyr és Puch gyártmányú ..Haflinger”-t. Néhányat az ideS vásásta is elhoztak osztrák szomszédaink,
