Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-24 / 121. szám

2

TOLNA MEGYÉT NÉPŰJSAG

1966. május 34.

A ßaHin alján

Szekszárdi nap a Magyar Rádió mindkét hullámhosszán

„A Bartina alján” címmel közvetített irodalmi estet a Magyar Rádió tegnap, 23-án az esti órákban. Ez az összeállítás azonban szinte már záróakkordja volt annak az egész napos műsorsorozatnak, amelyet a rádió mindkét adóján, a Kossuthon és a Petőfin sugárzott. _

„Szekszárd jelentkezik. Mikrofonnál a városi tanács elnöke...”

— Fél nyolc előtt valamivel a fenti műsorszám keretében köszöntötte a város lakóinak nevében Császár József a rádió hallgatóságát. És a városi tanács elnökének szavai után, az egész nap folyamán összesen 13 alkalommal jelentkezett Szekszárd és a szekszárdiak. Szekszárdi emberek tettek fel kérdéseket és Szekszárd város vezetői adták meg válaszukat az ország nyilvánossága előtt. Neves színészek közreműködésével és öntevékeny szekszárdi együttesek, műkedvelők fellépésével mutatta be a rádió Tolna megye székhelyét. Az ország lakossága ezen a napon minden lényegeset megismerhetett Szekszárd életéből.

íme a műsor:

9.00: A SZEKSZÁRDIAK KÉRDEZNEK. A műsort szerkesztette Gerencsér Ferenc. Szekszárdiak kérdeztek, speciális szekszárdi problémákról, körülbelül öt témakörben. Miért nincs a szekszárdi fiatalok részére speciális szórakozóhely? Miért nem lehet divatos árucikkeket vásárolni az üzletekben és egyáltalán miért ilyen kicsi az üzlethálózat? Miért drága a piac? Mikor kezdik megvédeni a szőlőműveléséről és boráról híres város lösz-lepusztulásától a talajt? Mikor oldódik meg a város csatornázása, közművesítése, hogy ahol szükséges, ott legyen ivóvíz, ahol meg sok a felgyülemlett csapadék következtében a víz

— ott ne legyen?

10.10: SZEKSZÁRDI ÓVODÁSOK ÉNEKELNEK. A város leg- ifjabbjai mutatkoztak be egy-két rövid kis verssel, kedves gyermekdallal, mindennapjaik megszokott közös játékaival.

14.45: VÁLASZOLUNK SZEKSZÁRDI HALLGATÓINKNAK.

— Viszonylag kevés panasz érkezik Szekszárdról á Magyar Rádióhoz. Valószínűleg a panaszügyeket itt helyben elintézik az illetékesek — előlegezte a bizalmat a rádióriporter. Aztán mégis csak előkerült néhány. A panaszosok többek között Fábián Ferenc, Balogh Györgyné, Révész Józseiné és Hepp Mihály voltak. A választ pedig Várady Sándor, Tatár Nándor, Benedek József, Pintér József, Geier József, Gombos László és még mások adták.

15.25: SZEKSZÁRDI ÁRUBEMUTATÓ A PETŐFI ADÓN. — A műsor szerkesztője Szél Júlia, először a régi mesterségeket és idős mestereket mutatta be. A híres szekszárdi fazekasok nevében a bokályokról Steig István a népművészet mestere beszélt. Háromházi Györgyöt és több oklevelet, első helyezést elért olaszriz- ling borát mutatta be a riporter. Szikora Sándor a táj hordó- készítő mestere, javítója is szóba került a műsorban. Dr. Nedók Pál, a városi tanács titkára a szekszárdi ipar jövőjéről mondott néhány szót. Majd a Mechanikai Mérőműszergyár, a Bőrdíszmű, a Faipari Vállalat és a Vasipari Vállalat igazgatói — Molnár László, Benedek József, Bus Ambrus, Lakos István — beszéltek üzemeik termékeiről és termeléséről. A szekszárdi ipartelepítés szükségességéről Császár József mondott néhány szót.

16.10: A VIDÉKI VÁROSFEJLESZTÉSRŐL — Hegyi Ferenc, a városi tanács építési osztályának vezetője a vidéki kisvárosok városiasítási gondjairól, s Szekszárd ezzel kapcsolatos problémáiról olvasta fel Írását.

lg í v r' • »N A KlfRr’’r,r’/'' I

— A Gyerr • ckrádió műso'-' első részében a Garay János Ál-1

talános Iskola tanulóival készített riportműsorát közvetítette. Az interjút Máté Zsuzsa és osztálytársai adták. A rögtönzött kis műsorban Baranyi Gabi, Sárosi Marika és Kosz Eszter, Hermann Jancsi és Bodrogi Laci lépett fel.

17.00: MUZSIKÁLÓ KÉPESLAPOK. Üdvözlet Szekszárdról.

— A műsort összeállította Béres János. Az összekötőszöveget Bal- labás László, az MTI Tolna megyei tudósítója írta, elmondta Csűrös Karola és Harkányi Ödön. A műsorban — amely zene és énekszóval kalauzolta végig az ismeretlent Szekszárd utcáin, szórakozóhelyeire tanintézeteibe, kulturális életébe — közreműködött Theisz Lőrinc a pedagógusénekkar, Lázár Noémi, a II-es számú általános iskola kamarakórusa, a városi úttörő fúvós- zenekar, Mészáros Éva, Miklós Irén, Szegesdy Judit, Gáspár Mihály, Kalocsa Zoltán és zenekara, Csorba Géza és zenekara, a köz- gazdasági technikum énekkara, és az amatőr fúvós kamaraegyüttes: Bicskei Kálmán, Kalocsa Zoltán, Puskás Andor, Szegedi László és Véghelyi Miklós. Az együtteseket vezényelte: Gerse József, Vág Mátyásné, Véghelyi Miklós, Szegedi László és Fertőszegi Bé- láné.

17.05: ŐRÉG HALÁSZ MESÉL

— A Petőfi adón Féja Géza Sar- jadás című, Sárközi életéről szóló könyvéből olvasott fel részleteket Bihary József és Györffy György.

17.54: Ä SZEKSZÁRDI SZŐLŐSGAZDÁKHOZ — Dolgos János mondta el jegyzetét, melyben „A szekszárdiak kérdeznek” című műsorban feltett kérdésre adott választ. S a válasz a szőlősgazdák nyakasságáról tanúskodott Ök vetették ugyanis el a talaj megkötését irányzó terv végrehajtását.

19.01: EGY NAP SZEKSZÁR- DON. — A műsort szerkesztette Szél Júlia és Dolgos János. A bevezető és az összekötő szöveget írta és elmondta Csányi László. A műsorban megszólalt Szász Sándor órásmester, dr. Hadnagy Albert levéltáros. Rúzsa János, a városi pártbizottság titkára, Kaszás Imre országgyűlési képviselő, Császár József, a városi tanács elnöke, dr. Nedók Pál, a városi tanács titkára, Garay János élő hozzátartozója, Garay Zsuzsanna, Mohácsi Károly, a Szekszárdi Ál lami Gazdaság igazgatója, * Róna Imre, a mérőműszergyár tanműhelyének első mestere, a mérőműszergyár kórusa és még sokan mások.

20.00: ESTI KRÓNIKA. — És

a rádió állandó műsorában Boda Ferenc már arról számolt be, hogyan fogadták a szekszárdiak a rádió szekszárdi adásait.

21.15: A BARTINA ALJÁN — Irodalmi estet közvetítettek a Kossuth adón Szekszárdról. A műsort Csányi László vezette be. Szerkesztette Dénes István és Papp Ferenc. Az irodalmi összeállítást a szekszárdi művelődési házban Hasznos akarat címmel május elsején előadott műsor hangfelvételéről közvetítették. Vörösmarty Mihály, Babits Mihály, Illyés Gyula. Garay János, Féja Géza, Csányi László és Pákolitz István költeményeiből mutattak be néhányat. Ismét sorra került Féja Géza Sarjadás című művének egy részlete is. Iregi és tolnai népdalfeldolgozások, népdalok hangzottak el. Mesét mondott K. Kovács János a népművészet mestere. Az elegánsan megrendezett, színvonalas összeállítás előadásában közreműködött: Antal Franciska, Arató Pál, Avar István, Győző László, Harkányi Ödön, Kiss Ferenc, Nagy Attila, Partos János, Szabadi _ Mihály, Szakáts Miklós, Theisz Lőrinc és Török Erzsébet. A műsor rendezéséért Balázs Jánost illeti a dicséret.

22.00: KÖZVETÍTÉS A SZEKSZÁRDI KISPIPA ÉTTEREMBŐL — Csorba Géza és népi zenekara verbunkosokkal és egy nótacsokorral szórakoztatta a cigányzenét kedvelő közönséget, friss, vidám hangulatot teremtve.

22.15: BŰCSŰ SZEKSZÁRDTŐL. — Kaszás Imre, Tolna megye országgyűlési képviselője köszöntötte a város lakossága nevében az egynapos műsorsorozat végeztével a rádió hallgatóit, mindenkit invitálva a 905 éve alapitott városba.

Szükségállapot Angliában a tengerészsztrájk nyolcadik napján

London (MTI) Wilson miniszterelnök hétfőn délután az angol alsóházban bejelentette a szükségállapot elrendelését a tengerészsztrájk következményeire hivatkozva. A miniszterelnök azx állította, hogy az 1920-as szükségállapot-törvény alapján életbe lépő rendkívüli törvények nem irányulnak a kereskedelmi tengerészek ellen, de félreérthetetlenül utalt rá, ho"’* rövidesen szükségessé válhat a kikötők „megtisztítása” a legénység nélkül veszteglő, s a dokkokban torlódást okozó hajóktól. Ez gyakorlatilag a haditengerészet igénybevételét jelentené a sztrájk következtében leállított hajók „mozgásba hozására".

Az 1920-as szükségállapot-törvényt eddig négy esetben alkalmazták. A szükségállapot alapján életbe léptetett kormányintézkedések mind a négy esetben napokon belül a sztrájk összeomlására vezettek.

A tengerészsztrájk letörésére alkalmas rendkivüli törvények hétfőn éjfélkor lépnek életbe.

Heffer munkáspárti képviselő figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy „igen súlyos válság állhat elő”, ha a kormány csapatokat küld a kikötőkbe és nagyobb mértékben igénybe veszi a hadiflottát. Javasolta, hogy a kormány vegye átmenetileg ellenőrzése alá a kereskedelmi hajózást és anyagi támogatással segítsen megoldani a bérvitát. Wilson miniszterelnök elhárította a javaslatot, s azt állította, hogy a tengerészsztrájk „nem minden tekintetben spontán megmozdulás, hanem olyan emberek céltudatos szervezésének eredménye, akiknek nézetei nincsenek képviselve ebben a parlamentben”.

Indonéz diákok megrohanták a djakartai parlament épületét

Jobboldali indonéz diákok hétfőn megrohanták a djakartai parlament épületét. A tüntető fiata- talok — nyugati hírügynökségi beszámolók szerint — teherautókon. katonai személygépkocsikon, motorkerékpárokon érkeztek a parlamenthez és körülbelül ötezren lehettek.

A Reuter azt írja, hogy az indonéz politikai életben mostanában nagy szerepet játszó diákok azért sereglettek össze hogy meghallgassák Hemengkú Buwono djogdjakartai szultán, gazdasági ügyekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettes parlamenti beszédét. Az AP viszont azzal magyarázza a történteket, hogy a diákok petíciót kívántak átnyújtani, amelyben kérik az ideiglenes népi tanácskozó gyűlésnek, a legmagasabb szintű törvényhozó testületnek összehívását, amire a parlamentnek van joga. A gyűlést egyszer már május 12-re összehívták, de aztán megint elhalasztották.

A parlamenti épületet kétszáz tengerészgyalogos és rendőr vette körül. Szemlátomást utasításuk volt a tüntetők eltávolítására, a tehergépkocsikról leugráló diákok azonban hamarosan kiszorították őket. A katonaság ezután fegyverét használta. Vagy tíz .percen át hallatszott a levegőbe lövöldöző katonák és rendőrök fegyvereinek ropogása. Sebesülés is tör- ■ tént. Végül páncélkocsik dübörögtek a helyszínre és megakadályozták a parlament elözönlését, de miközben tovább tartott az ülés, a diákok odakint harsányan énekeltek és politikai jelszavakat skandáltak.

Gennagyij Sxaviesev:

Z&i0etá£atíiábáwd

A VILÁG KÖRÜL

1.

Nemrégen egy szovjet búvár- naszád-kötelék világkörüli úton vett részt. A kötelék egyik tengeralattjáróján utazott a Krasz- naja Zvezda kiküldött tudósítója, Gennagyij Szavicsev másod- osztályú tengerészkapitány, akinek útijegyzeteit némi rövidítéssel az alábbiakban közöljük.

Okmányaimban úticélként mindössze a szokásos bejegyzés állt: a flottára. Ennek ellenére föltételeztem, hogy nem egészen szokásos út vár rám, ugyanis különösen szigorú orvosi vizsgálaton kellett átesnem. Vajon minek annak orvosi bizonyítvány, aki egyszerűen csak hajókázni akar a tengeren?

A tengeralattjáró-kötelék parancsnoka egy szúrós,1 átható tekintetű, középtermetű, keménykötésű tengeri medve, szobájában fogadott. Kezet szorított velem, tetőtől talpig végigmért, s katonás rövidséggel nyomban a tárgyra tért.

— Szeretne-e hosszabb utat

tenni atom-tengeralattjárón?

Bevallom, az első pillanatban nem tudtam, mit válaszoljak. Nem tekintve korábbi, meglehetősen hosszú szolgálati időmet a

flottánál, mint „felszíni” tengerésztiszt, a tengeralattjárókról csak egészen halvány elképzeléseim voltak, s természetesen fogalmam sem volt azok előnyéről, vagy hátrányáról. Ezenkívül közvetlenül utam előtt véletlenül elolvastam a „Víz alatt a világ körül” című könyvet, amelyben amerikai tengeralattjáró-parancsnokok visszaemlékezéseiket írták meg. Becsülettel bevallom, hogy a könyvben .tálalt történetek nem növelték amúgy is sovány optimizmusomat, Valahogyan olyan érzésem támadt, hogy az atomtengeralattjárók személyzete szinte állandóan kockáztatja az életét.

ízelítőül néhány fejezetcím: „Baljós előjelek”, „Nehézségek és kellemetlenségek”, „Hajszálon múlt a pusztulásuk”, „Nehéz visz- szatérés”, „Felmerülés, lassan!”, „Nehéz megpróbáltatás”, „Megrázkódtatás, amelyből majdnem tragédia lett”. S az egész gyűjteményre a Tresher atom-tengeralattjáró ismert tragédiájának részletes leírása tette fel a koronát.

— Szeretnék — válaszoltam ennek ellenére. — Nagyon szeretnék.

— Nos, akkor kitűnő — mondta a tengernagy —, költözzék a hajóra. Hamarosan kifutunk.

— Hova és mennyi időre?

— A tengernagy elmosolyodott:

— Ezt majd a tengeren megtudja.

— De miért? Ha újságírót vesz fel a hajóra, azt jelenti, hogy a sajtó írni fog az útról. Nem bízik talán az út szerencsés kimenetelében?

— A szerencsés kimenetelben nem kételkedem — válaszolt a tengernagy. — Nem erről van szó. ön nem kellemes kirádulás- ra, hanem harci feladat végrehajtására indul. Következésképp a feltételeknek egészen közel kell állniok a valódi harci követelményekhez. Ez pedig szigorú titoktartást követel. A szolgálati szabályzatban is ez áll.

Alig fél óra múlva gépkocsin az atom-tengeralattjáróra vittek. Hideg volt. Hajnal óta rózsaszín ködfüggöny ült az öböl, a cserjés partvidék felett.

Estére a köd felszakadozott, de nem lett melegebb, sőt a hőmérséklet két fokkal csökkent. Az ég teljesen kitisztult, hideg fénnyel ragyogtak a. csillagok. Lassan feljött a Hold sarlója is. Ezüstös fény ömlött szét a behavazott dombokon és a keskeny, kanyargós úton. Hamarosan feltűnt az öböl, megláttuk a kivilágított hajók gvöngyfüzéreit, a vízállásmérő bólvák pislogó fényeit.

Ebben a pillanatban el sem tudtam képzelni, hogy több. mint másfél hónapig nem láthatom a dombokat, a jelző- és a parti fényeket. Egyszerűen nem gondoltam erre. Később gyakran eszembe jutott, és ez olyan honvágyféléhez hasonlított.

Amikor az atom-tengeralattjáró felépítményére léptem, az első benyomásom a szokatlanul nagy méret volt. Teljesen irreálisnak tűnt előttem, hogy egy ilyen hatalmas gépezet víz alá merülhet, haladhat óriási sebességgel a mélységben. Később meggyőződtem, hogy az atom-tengeralattjáró nemcsak alá- és felmerül, vagy száguld a víz alatt, hanem komoly mélységekben a bálna fürgeségével manőverezésre is képes.

A hajóügyeletes, egy mozgékony talpraesett hadnagy fogadott. Belépőm gondos áttanulmányozása után bevezetett a hajó belsejébe. A szelvényben, ahol a kajütök sorakoztak, ámulva vetteriT észre, hogy minden kajüt falát világos, fényezett faburkolat borítja. Ilyesmit még nem láttam tengeralattjárókon. Furcsán hatottak a tükrök, szekreterek.

A hadnagy végigvezetett a hajón. Nagy hévvel magyarázta az egyes szelvények rendeltetését, amiből én csupán az atomreak-' tort magába foglaló szelvényt tudtam úgy-ahogy áttekinteni. Ott álltunk a hadnaggyal a vastag üveggel borított kémlelőnyílás előtt, és áhítattal néztük a csillogó emeltyűk, huzalok és dugattyúk bábelét.

Másnap délután a hajóra érkezett a flottaparancsnok és a katonai tanács tagja. Azt hittem, a tengernagy nem fog tudni átbújni a szelvényeket összekötő kerek lukakon, de ő csodálatos ügyességgel közlekedett, s minden mat-