Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-08 / 83. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAC Í9C6, április 8. Világszínvonalon Röntgengéptől a komplett kórházig Az újságíró a riport megírásakor néha nehéz helyzetbe kerül. Amikor a témájához kevés anyag áll rendelkezésre, küzd a gonddal: „mit is írjon?” De ennél sokkal több problémát okoz, ha olyan sok és olyan izgalmas a nyersanyag, hogy bizony kemény fejtörést okoz: „mit hagyjon ki?” így jártunk, amikor meglátogattuk a Medicor Művek gyáregységeit. Született: 1963-ban Medicor. Eat a nevet, gondolom, fölösleges .megmagyarázni, hisz nemcsak országszerte, de már az egész világon komoly és megalapozott hírnevet szerzett magának a röntgenfelszerelésekkel, Afriskálájú termékeket gyártó vállalat. Sorozatgyártás A fiatal, 3 esztendős Medicor olyan jelentős fejlődést produkált, hogy ma már nemcsak a hazai igényeket elégíti ki jobban, de komoly exportra is telik erejéből. 1964-ben már olyan cikkekkel jelentkeztek a világpiacon, amelyek megütötték a legmagasabb mértéket is. Egészségügyi járművek felszereléseinek sorozatgyártása folyik. Mozgó röntgenállomások, fogászati és vérvételi buszok járják hazánk és a külföld falvait, városait. Egyik újdonságuk a közegészség- és járványügyi laboTerv kivitel Az egyik legfontosabb részleg az elektro-rnedikai fejlesztési főosztály. Nagy értékű, de kis darabszámú készülékek gyártáséra rendezkedtek be. Érdemes itt elidőzni egy pillanatra. A Medicor, de különösképpen ez a főosztály — perspektívájában — a hazai ipar jövőjét tükrözi. Egyetlen cél vezérli 'a vállalat vezetőit és ez: a termelés nyereségessége. Hogyan lehet ezt elérni, hogyan lehet eat fokozni? A fejlesztési főosztályon együtt dolgoznak a tervezők és kivitelezők. Feladatuk, az átfutási idő lehető legrövidebbre csökkentése. A tervező mérnökök végigkísérik a termelési folyamatot, a hosszú időt igénybevevő dokumentáció tehát egyszerűsödik és végig felelős a produktumért az egész kollektíva. így máris jelentős eredményeket értek el. A tervezők kikísérleteznek egy izgalmas, világviszonylatban még nem gyártott új gépeit Az osztályon néhány nap múlva, az ő vezetésük mellett máris elkezdődik a gyártás és minimális idő alatt a Medicor új árujával megjelenhet a világpiacon. Száz professzor, 22 orvosi szakma Mire van szükség az orvosi műszergyártásiban? Hol mutatkoznak hiányok? Elsősorban ennek a fölmérésére volt szükség ahhoz, hogy megkezdődhessék a tervszerű munka. — Szúz kiváló professzort hívtunk meg, — mondja Lipscher Ervin főkonstruktőr — és kértük őket, mondják el, melyek azok a gépek, műszerek, amelyek pillanatnyilag az esetleges új eljárásokhoz a közeljövőben már szükségessé válhatnak? Megszületett 22 orvosi területről szóló tanulságé kis akkumulátorok sora ké- mány. Tanulmányozták konstruk- szül. Magyar találmány. Teljesít- tőrök, vezető mérnökök, szakern- ménye kétszerese a hasonló mé- berek. így kristályosodott ki a fel- retű, eddig forgalomban lévőnek, adat. Meghatározott irányelvek Igaz, hogy a sorozatgyártás még szerint fejlesztettük a gyártmá- sok fejlesztést igényel, de már nyokat — mondja, tervezik a teljesen automatikus gépsorokat. Itt jelentkeztek az igények a testüregek diagnosztikájának műIIIIIMI! ......II.........Illlll llllllll III Ilii II ItlIIIIIIIIIIHIIIIIIlUHIIflIIHIIIIIIIIIIIIIIszerezésére. a precizitás, az objekm Stivizálás fokozására, a traumatoló• Golovanov: Sgiai műtőasztalokra. Kettős célt Sis szolgáltak ezek a komplex ter- 5vek. Egyik cél: a hazai hiány pótA biographon utolsó simításokat végez a műszerész. (MTI-foto — Regős István felvételei.) A gombakkumulátorokat, mint energiaforrást szerelik a zsebrádiók elemeibe. Minden egyes darabot gondosan, minőségileg ellen őriznek, kától Indiáig: mindenhol megta- ratóriüln-autóbusz. lálhatóak a Medicor * röntgengép"* Egyik telepen hangosan szól pék. Hosszú évekig nem is volt rádió. Csöpp, alig 50 fillér nagymás cikke a gyárnak. A döntő fordulat 1963. január 1-én jött létre. Az orvosi műszereket, felszereléseket gyártó üzemeket egyesítették. Létrejött a Medicor Művek, most már szél« n jezsuita Hullása — dokumentumregény — Fordította: Pető Miklós £lása, sok importköltség megtakarí- Stásával, másrészt pedig a Medicor -komplett kórházexportjának meg- Sszervezése. Új gyártmányok Mint minden jelentős felfedezés, az egyik új termékük is egyszerű. Neve: műanyagkónuszos, egyszer használható injekciós tű. Jelentősége szinte felmérhetetlen. Az injekciós tűket kis műanyag tokban, légmentesen zárva 100 százalékos sterilitással hozzák forgalomba. Egy ilyen műanyagkónuszos injekciós tű előállítási ára nem több egy aszpirin áránál. Felhasználható a tömeges vérvételnél, alkalmazható nemcsak egy« injekcióknál, hanem úgynevezett járványmegelőző oltásoknál is. Magyarországon az igény évente mintegy 50 millió darab lenne. A Medicor most már csak a megrendelésre vár, Biograph. Külsőleg is «in«. Ipari formatervezők által készített háza megállja a versenyt a nemzetközi piacon. A hatcsatornás regisztráló készülék segítségével egyszerre végezhető EKG, vérnyomásmérés, a szívhangok analizálása. Műtőasztal Ahogy fejlődik a nagyvárosok forgalma, sajnos, úgy szaporodnak a közúti balesetek is. A közlekedési baleseteknél a csonttörések dominálnak. A szükséglet itt is megteremtette, sőt követelte az eszközöket az egészség helyreállítása érdekében. Világraszóló szabadalom magyar névhez fűződik: megszületett az Obema-féle traumatológiai műtőasztal. Ma már a Medicor Művek egyik részlege átállt a sorozatgyártásra. A hatalmas csővázak láttán inkább azt hihetné az ember, hogy va- • lami artista«zköz és nem klinikai műtőasztal készül. Minden alkatrésze mozgatható, a beteg bármely testhelyzetben rögzíthető, felfüggeszthető. • Eszközök állnak rendelkezésre az eltört csontok helyreigazításához. A váz idomai bármely irányba elfordíthatok, kerekeken gurulnak, szétszedhetők. Különleg«en jelentős tartozéka a műtőasztalnak a képerősítő röntgengép. Az orvos a beteg csontjairól készült röntgen - képet — az ipari tv-kamerán keresztül közvetítve — a képernyőn figyelheti. így sokkal biztosabban végezhető a «ontok összeill«zté- se és szemmel követhető a művelet. A lipcsei nemzetközi vásáron hatalmas sikert aratott ez a műtőasztal. A vállalat kiváló termékeivel kivívta á jogot, hogy önmaga képviselje érdekeit a nemzetközi piacokon. Kísérleti «ztályain fiatal tervezők dolgoznak, nagyképzettségű szakemberek irányításával. A Medicor termékei nagy elismeréssel képviselik hazánkat a világpiacon. REGŐS ISTVÁN Villanymotorok és transzformátorok sürgős tekercselesét vállalja a Dombóvári Vasipari Ktsz. Dombóvár, Szabadság utca 2. Telefon: 13—16, (29) Sllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllll.'IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIillllllllllllllllllllllllllllIlllllllllllllllllllllllllllD — 34 — 6. AZ 1. SZÁMÚ PROBLÉMA Miért lett Anatolij Prohorovból hazaáruló? Miért? Bizonyára sok olvasónkban is felmerült már ez a kérdés. Prohorov 1958-ban Moszkvában él, édesanyjánál. Már az első percektől kezdve fürkészi a könnyű, de jövedelmező lehetőségeket. Teplom- ba járt a Távirda utcába. Itt sokat mesélt a papnak az egyházi élethez fűződő régi kapcsolatairól, bizalmába férkőzött és állást vállalt nála, hogy fizetését kiegészítse: az ünnepeken gyertyákat árult, pedig fizetése nem' is volt olyan alacsony, 1200 rubel. De ő kevésnek találta ... Itt a templomban ismerkedett meg a nyugdíjas Szófija Tolcsinszkajával is, aki régebben német nyelvtanárnő volt. Furcsa egy ismeretség volt ez. Az asszony a templomhoz közel lakott, és Anatolij „munka” után rendszerint felment hozzá. Ott étkezett nála, Tolcsinszkaja kitűnően értett a szakácsművészethez. Anatolijnak duplán ízlett a főztje: ízletes volt és potya. Beszélgettek. „Tolik” még elragadóbbá vált, amikor az asszony itallal kedveskedett neki. Visszaemlékezett a régi szép időkre, Párizsra, Mme Miller szalonjára, a Chlichy körút látványosságaira. Közben feltűn- * tek az égen a szputnyikok, épült a bratszki erőmű, arattak a szűzföldön. Mikor ezekről szó esett, összeráncolta a homlokát: „Olcsó agitáció”. Az asszony megkérdezte: Hát akkor mi az igazság? Anatolij így felelt: Nincs igazság, minden csalás körülöttünk. — 35 — Prohorov fütyült a kommunista eszményekre. De milyen eszményt becsült? Talán úgy vélte, hogy a kapitalizmus világa szebb és boldogabb? Ilyesmi nem világlik ki sem leveleiből, sem vallomásaiból. Nem, Anatolij nem volt Nyugatimádó és nem meggyőződése sodorta bűnbe, inkább, úgy tűnik, a meggyőződés hiánya. A templomból kitessékelték, amikor megtudták, hogy szifiliszt kapott. „Ez már sok, kedvesem” — mondta búcsúzáskor Danyila atya. Anatolij kezelésre járt. Aztán küldönc lett a könyvesboltban. Mindig csak egyre vágyott: nagy pénzt keresni. Aztán újra Nyugatra lógni. A kérdés az csak: hogyan? 1963 júniusában turistacsoport érkezett Moszkvába Franciaországból. Volt köztük orosz származású is, egy Dubrovszkaja nevű nő. Prohorov a Balcsug szállóban akadt össze vele, s megkérte, hogy vigye magával a levelét és adja fel Párizsban. A levél Borjatyinszkij herceghez szólt, segíséget, tanácsot kért tőle. Ekkor már a herceg megvalósította tervét: Washingtonba került, ahal bejutott a Haditengerészeti Akadémiára, előadónak. Persze Prohorov tartott tőle, hogy esetleg más helyre irányítja. Ettől megrémült. Aggodalmát két bizalmi emberével is megosztotta. Egyikük Kuznyecov volt Orszkból, a másik Bocsarov Rigából. Kuznyecovval együtt ült a lágerben. Ez a nehéz fickó huszonöt évet kapott. Amnesztiával szabadult. Bocsarov, a pravoszláv pap, még baltikumi utazgatásai időszakából volt a barátja. — 36 — Prohorov így írt Orszkba: „Átadtam egy levelet és most reszketek, mint a kocsonya. Magam sem tudom, mire jó az egész .. Augusztusig várta a herceg válaszát, de már nem bírta tovább és újabb turisták után nézett. Rá is akadt egy angliaira, Mokejev geológus professzorra, aki a Cambridge-i egyetemen tanított. Sokáig kellett az öreget győszkölnie, de sikerült rábeszélni, s az elvitte magával a második számú levelet. Prohorov egy idő múlva ezt írta Rigába: „...határozott célt tűztem ki. Ez azonban nem levéltéma .. A cél nem volt más, mint Valerij Sabolin. ... Italozás közben ismerkedtek meg az Üzbe- kisztán étteremben. Aztán többször találkoztak. Saholin elmondta, hogy bizalmas helyen dolgozik. Azokat a készítményeket, amelyeket ott állítanak elő, egyszerűen ,*,izék”-nek nevezte. Anatolij sokáig nem tudta, mik lehetnek az „izék”, jóllehet óvatosan kikérdezgette Sabolint, persze minden feltűnés nélkül. Mikor megtudta, tovább kérdezősködött. Valerij szívesen fecsegett. Magáról, csak királyi többesben beszélt. — Tudod-e, milyen izéket készítünk mi? Idesüss! — és rajzolgatni kezdett egy papírlapra, majd reszkető kezével gyufásdobozt halászott elő a zsebéből és a papírt meggyújtotta. — így van ez, testvér! Nem szabad ilyesmit csinálni, értesz? Éberség! Anatolij erőltetetten nevetett.
