Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-06 / 81. szám
]fMi6. április <>. TOLVA MEGYEI VÉPtJjSAG 5 AZ ÁLSZAKEMBER Szaporító üzemben Kérdések. Mi kell manapság ahhoz, hogy bárki is szakemberként működjön? Hogyan lehetséges jó fizetéssel szakember beosztásba kerülni, hitelt érdemlő okmányok nélkül? Általában mikor nevezhető egy szakember szakembernek? Akkor, ha azt híreszteli magáról, hogy szakember, vagy akkor, ha tényleg az? Csak az idevonatkozó rendelkezéseket és utasításokat kell áttanulmányozni és bárki nyomban választ kap az itt felsorolt kérdések mindegyikére, * 1965 KORA TAVASZÁN a decsi Uj Élet Tsz vezetősége Sza- kóly Ferencet — ahogyan a közös gazdaságban mondják — maga elé invitálta. A megüresedett íőagronómusi állás ügyében tárgyaltak vele. Az egyezkedés kedvező mederben folyt, a hozzáértés nem igen került szóba. A vezetőség ugyanis eleve feltételezte, hogy aki megfelelő dotáció ellenében hajlandó a főagronó- musi beosztást minden további nélkül elfogadni, annak bizonyára a kisujjában a mérnöki tudomány. A gyanútlan vezetőségben az a gondolat fel sem merült, hogy a jelölt képes lenne több száz parasztember egész évi kenyerét, keresetét kockáztatva, olyasmire vállalkozni, amihez, enyhén szólva, nem sokat ért. Az úgynevezett előlegezett bizalmat még az is táplálta, hogy a íőagronómus-jelölt korábban a megye egyik állami gazdaságában dolgozott, továbbá, hogy a decsi Uj Élet Tsz akkori főkönyvelője volt az ajánló. Száz szónak is egy a vége, Szakály Ferencnek a íőagronómusi beosztást mégsem sikerült gyakorolnia, hála annak a rendelkezésnek, amely előírja, hogy bizonyos munkakörök betöltéséhez, a tiszta erkölcsi bizonyítvány kötelező. A termelőszövetkezet viszont rosszul állt a szakember-ellátottsággal, s ez a körülmény végül mégis csak kedvezett Szakály Fe- tencnek. Mivel főagronómus nem lehetett, megtették főkertésznek. Kapott havi 2500 forint fix fizetést, egy hold illetményföldet, és a szabadpiacon történő értékesítésből a befolyt összeg egy százalékát. Hozzá tartozott a kertész-, valamint a szőlészbrigád. Szóval Szakály Ferenc — mint főkertész ilyen előzmények után kezdte meg a termelőszövetkezetben a működését. * „Nézem a palántákat, mindennap szomorúbbak, itt valami baj van, ebből az idén aligha lesz fű- szerpaprika. Gondoltam, túl nagy baj mégsem lehet, hiszen ha van főkertész, akkor az hozzáértő ember lehet. Később már nyugtalankodni kezdtem, és megnéztem a palánták gyökérzetét. Nem akartam hinni a szememnek. A palánták gyökérzete nem lefelé haladt, hanem inkább felfelé. Szakmai melléfogások történtek.'' — így beszél a termelőszövetkezet főagronómusa. * A NEHEZÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK sokaságát számításba kell venni, a kudarcok, a sikerteien- ségek esetében. Akad még néhány termelőszövetkezet, amelyben nem mindig a szakember az oka annak, hogy a termelés szempontjából döntő munkaművelettel megkésnek. A szakszerűség és a szakszerűtlenség azonban egészen más dolog: a hozzáértés, és a közösséggel szemben érzett felelősség, még a mulasztásokon belül is kimutatható. S ez ilyenkor, bár nem szünteti meg. de feltétlenül mérsékli a felelősséget. A palántaügyben tehát úgy is fel lehet fogni a dolgot, hoev sajnos, nem sikerült. Körülbelül 24 holdra való fűszerpaprika-palántát a közeli és távoli üzemekből kellett beszerezni, konkrétabban pénzért megvásárolni. Még szerencse, hogy volt üzem, ahol a palántanevelés olyannyira sikerült, hogy eladásra is jutott. Arról persze külön beszélhetnénk, hogy egyáltalán szabad-e a palántanevelésnek nem sikerülnie.' Nyomban nem lehet valaki felet pálcát törni és á Vezetők, valamint a tagok abból a meggondolásból próbáltak napirendre térni a kudarcon, hogy ilyesmi megesik. De kertészeti termékként ott volt az újburgonya. A melléfogások sorozata, főként a kártevők elleni védekezés legelemibb követelményeinek a be nem tartása, súlyos károkat okoNégyszáz „pályaudvar" gondja,baja Fél évszázada nem is volt földesúr az, amelyiknek birtoka mellett ne állt volna meg legalább egyszer a vonat. Sőt: milyen község az, amelynek még pályaudvara sincs. Volt ilyen sok község, bár több lett volna. S most itt áll a MÁV tele gondokkal, mit csináljon a „pályaudvarokkal”. Mert az országban négyszáz olyan megállót tartanak számon, ahova naponta csak egy vagon áru érkezik, s ugyancsak éves átlagban, naponta három-négy ember utazik. A pályaudvar viszont „pályaudvar”. Itt a vonatnak meg kell állnia. A kicsi állomások tengernyi pénzt emésztettek fel az elmúlt húsz év alatt. Hisz a községek vezetői egyre szorgalmazták a MÁV-nál, saját erőből szépítették, építették környékét, utakat, járdákat csináltak, hogy mindenki lássa: X község nagy gondot fordít pályaudvarára. Csinosítani kell a kicsi állomást, azért is mert ide jártak ki va- sárnaponta a fiúk, lányok: „vonatnézni”. És közben az országutakat egyre építjük. Pormentes Tolna megye úthálózatának 24 százaléka. Az autóbusz minden községbe eljut. Naponta kétszer is. De a „pályaudvar” azért fogadja a vonatokat. Gyorsabban szeretnénk utazni, Képtelenek vagyunk ' rá. A MÁV hiába alkalmazza a menetrend-szerkesztésnél a legújabb eszközöket, számítógépeket, a tehervonatoknak X-állo- máson meg kell álni, mert érkezett egy vagon áru. Ezért az egy vagon áruért, a tehervonatnak meg kell állni. A mozdonyt a vonat elejéről lekapcsolják. A mozdony a vonat végére megy. A tehervagont lekapcsolják. A mozdony hátra viszi, kiváltják a vagont, azután újból előre jár a vonatra. Rákapcsolják és indul a tehervonat tovább. Minimum egy órát állt egy vagonért egy vonat. S közben, valahol X-állomáson a vonatok tucatja ugyancsak állt. Mert ide, erre a „pályaudvarra” egyszerre csak egy vonatot tudnak beengedni... No és a szomszédos állomáson, ahol elegendő hely van a tolatáshoz, vonatok fogadásához, még ez az egy vagon is befért volna, és egy tehergépkocsi két fordulóval helyszínre szállította volna az árut... és az utast is szinte háza előtt tenné le az autóbusz. Gyorsítani szeretnénk a vasúti közlekedést, de az országban négyszáz „pályaudvaron” négyszáz buktató áll előttünk. Tolna megyében nyolc az ilyen „pályaudvarok” száma. — Pj — zott a tsz-nek. Pontosabban, az 50 holdas terület alig hozta visz- sza a vetőgumót. Az ötven holdon mindössze 638 mázsa újburgonya termett. Függetlenített főkertésszel bíró gazdaságban ez már több mint szégyen, ez már bűnös és helyrehozhatatlan mulasztás. Borjáti Pál brigádvezető, tapasztalt gazda, egy idő után felismerte a helyzetet és nem volt hajlandó a főkertész helytelen utasításait végrehajtani. Utólag bebizonyosodott, még szerencse, hogy Borjáti Pál keményen a sarkára állt, ha nem teszi, a főkertész rendelkezéseivel meg több kárt okoz. A brigád vezet ők viszonylag gyorsain megelégelték az áiszak- ember ügyködését. Ugyannyira, hogy a vezetőség Szakály Ferenc hatáskörét jobbnak látta csökkenteni, s közreműködését a fűszer- paprika átadására korlátozni. Megbízták a fűszerpaprika átadásával; ha már fizetik, hát valahol hasznát is vegyék. Utólag lehetetlen a minősítés szándékos, vagy szándéktaian melléfogásait rekonstruálni, tény, hogy az els6- szedésű fűszerpaprika átadásakor egy teljesen valószínűtlen, a tsz számára igen-igen kedvezőtlen helyzet állott elő, mert a termésnek mindössze 25 százaléka felelt meg első osztályú minőségnek, 30 százaléka második osztályú, 45 százaléka harmadosztályú lett. Hogy lei járt jóL, azt nem tudjuk. Egy bizonyos, a tsz rosszul járt. E minősítés nyomán derült ki aztán, hogy amikor Szakály Ferenc volt az átadó, akkor rendszerint, a fehér paprika is csak kettes és hármas osztályú minősítést kapott. Joggal tételezték fel a tsz-tagok és vezetők, hogy a minősítéshez vagy nem ért, vagy pedig a szövetkezet érdekeit nem túlzottan óhajtja képviselni. • VÉGÜL A TERMELŐSZÖVETKEZETBEN az emberek felismerték, hogy félre lettek vezetve, Szakály Ferenc minden további nélkül vállalta volna a főagronó- musi beosztásit, holott még a kertészeti tennivalókkal sem boldogult. „Annyira gyengék nem lehetünk, hogy egy embert semmiért fizessünk” — ez volt a tsz- vezetés véleménye, és a főkertész- nek felmondtak. Ismeretség révén került a közös gazdaságba, s csak dicsérendő az Uj Élet Tsz vezetőinek a következetessége, az, hogy amikor végképp megbizonyosodtak arról, hogy kivel állnak szemben, a közösség érdekeit tartva szem előtt, intézkedtek. Idetartozik most már néhány gondolat. Ahhoz bárkinek joga van, hogy képességeinek megfelelő beosztásban, munkakörben dolgozzon. Ezt a jogot senkitől nem fogjuk és nem is akarjuk elvitatni. Csakhogy a különböző beosztások betöltésénél általában kötelező figyelembe venni a párthoz és a néphez való töretlen hűséget ezenkívül természetesen a szakértelmet. Ebben az esetben azonban bőven vannak szépséghibái mindkét előfeltételnek. S ha meg kell védeni a kiváló, de valamikor hibázó szakembereket az elfogult támadásoktól, akkor fel kell lépni az indokolatlan dé- delgetés, a kritikátlan, a legelemibb körültekintést elmulasztó alkalmaztatás ellen is. Legelemibb követelmény, hogy a jelentkező mutassa be diplomáját vagy oklevelét. De még a leinformálás sem jelenthet gyanakvást, még ennek is helye van, amikor a közösség, az üzem érdekeiről van szó. S Szakály Ferencnek az Uj Élet Tsz volt főkertészének az al- kátmazotti nyilván tartókönyv tanúsága szerint reálgimnáziumi érettségi a végzettsége. Foglalkozása pedig ismét csak agronómus Szekszárdon a földművesszövetkezetnél. A Szekszárdi Állami Gazdaság seaporiBanyag-Ssamétett ímegfodMi a sima vesszők iskolázássá. Hamarosan elkészülnek az új, csempével és üveggel borított hatalmas tartályok, melyeknél már csak a födém betonozása van hátra. Tízezer holdon telepítenek erdőt Tolna megyében Megyénkben 1887-ben az összterületnek 19,9 százaléka volt erdőterület. Ez hihetetlenül lecsökkent 1895-re: mindössze 8,8 százalék erdőterületet jegyzett fel a statisztika a század végén, nyilván a rablógazdálkodás következtében. Jelenleg jobb a helyzet, hiszen Tolna megye mező- gazdasági területének 13.3 százaléka erdő. Rendkívül nagy erőfeszítéssel sikerült ezt elérni. Azonban sok még a fásításra váró, kopár domboldal és mély fekvésű, vizenyős terület. A felmérések azt mutatják, hogy az összterület 20 százalékának kellene ismét erdőnek lenni ahhoz, hogy a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan részeket is hasznosítsák. A kérdésről ankétot rendezett a megyei tanács mezőgazdasági osztálya termelőszövetkezeti vezetők és fásítási felelősök részvételével. Az ankéton Fekete Gyula, az Országos Erdészeti Főigazgatóság osztályvezetője tartott előadást a fásításokkal kapcsolatos feladatról. Egyebek között elságunk rengeteget költ a fabehozatalra, évente körülbelül egymilliárd forintot, A kormány nagyarányú nyárfatelepítési akciót indított, ami kiterjed az egész ország területére, minden mélyebb fekvésű vidékre. Az erdősítési tervet az erdőgazdaságok kötelesek ingyen elvégezni. Tolna megyében máris hozzáláttak a nyárfatelepítési program megvalósításához: a terv elkészül a nyár közepére és ősszel megkezdik a telepítést a megye valamennyi mély fekvésű területén. Szűcs Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője a megbeszélés tanulságaként felhívja a figyelmet arra, hogy a meglévő erdőket az eddiginél sokkal jobban kell gondozni, mert ezzel ugyancsak könnyíteni tudunk az ország faanyag-gondjain. A mezőgazdasági osztályvezető tájékoztatása szerint a megyében mintegy kilenc-tízezer hold erdősítés lenne, részben a harmadik ötéves terv idején, részben később, és ebből a területből 3500— 4000 hold a nyárfás, papírgyárSZEKULITY PÉTER mondta., hogy hazánk, népgazda- tás céljára.
