Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-28 / 99. szám
1966. április 28. Tory a sneff! nEpűjság S „NEHÍZ ESETEK" ai iskolában Budapesti Nemzetközi Vásár A kontártevékenység felszámolása a megyében Százszámra készültek a látogatók kényelmét szolgáló kék-fehér és piros-fehér színű padok. Hamarosan ezek is helyükre kerülnek. Háttérben a vegyipar impozáns pavilonja Foto: Bakó Jenő Szekszárd fásítási ütemterve Az óv elejéit a városi tanács A tanácsi szervek az utóbbi időben számos intézkedést tettek annak érdekében, hogy a megyében minél előbb felszámolják az utóbbi időben elharapódzott kontártevékenységet. 1 Ezek közül egyik legjelentősebb lépés volt, hogy megkeresték az iparügyi szervek részéről már ismert és a rendőrkapitányságok által közölt személyeket. Beidézték őket és mindegyikükkel személy szerint elbeszélgettek. A beszélgetések során közölt"' velük, hogy a kontártevékenyst get szüntessék meg, kérjenek az ipari tevékenység végzéséhez szükséges iparjogosítványokat. Ipar jogosítványt azonban a beidézett 350 kontár 7—8 százaléka kaphatott csak, mivel a legtöbbnél hiányoztak az iparjogosítvány kiadásának jogszabályi előfeltételei (szakképzettség hiánya, büntetett előélet). A megyei tanács ipari osztálya a kontártevékenység megszüntetését állandóan napirenden tart- Ennek eredményeként a kon- ' k száma a megyében jelenes mértékben csökkeni. Művelődési ház épül Döbröközön Döbröközön nincs művelődési ház, s jelenleg egy régi épületet használnak kultúrterem céljára, amely 125 négyzetméterével az eddigi tapasztalatok szerint kicsinek bizonyult. A reális igény figyelembevételével most elkészült egy 250 fő befogadására alkalmas művelődési ház beruházási programja. A létesítmény teljes költségelőirányzata 2 millió 918 ezer forint. A tervezési munkákat még ebben a hónapban elkezdik. Az építkezés kezdési időpontja 1967. július hónap, befejezése pedig a tervek szériát 1968. májusában lesz. kertészeti részlege éves tervet készített a parkosítási feladatok elvégzésére, s ebben a fásítási program is szerepel. A város belterületén az évek során sok fa elöregedett és „kiselejtezésük” időszerű. A kertészeti részleg ebben az évben 201 fát selejtez ki, melyek helyére azonnal elültetik az .újakat. Az 1966. évi fásítás ütemében sor kerül a Szluha György, a Mátyás király, a Csokonai, ä Mikes, a Beloiannisz utcák, valamint a Mártírok tere északi oldalának fásítására. Ezenkívül még ebben az évben fásítják a déli kertvárost, a Népfront-települési, a KISZ-települést és a Csörge-tó környékét, Minden iskolának és a benne tanító nevelőknek legnagyobb problémája az úgynevezett nehéz családi körülmények között élő tanulók oktatása. Ezek zömében a cigány származású gyermekekből tevődnek össze. De van közöttük sokszor nem cigány is, akik a szülők hanyagsága, vagy más családi körülmények miatt nem tudnak a tantervben előírt anyaggal megbirkózni. Szocialista rendszerünkben nem engedhető meg, hogy az ilyen gyermekek elkallódjanak. Ezért mindent el kell követnünk, hogy az általános iskola nyolc osztályát ők is elvégezzék. Persze ennek megvalósítása nem is olyan egyszerű. Hogy ezt elérjük, ahhoz igen nehéz és bonyolult fogások, eljárások szükségesek. Decsen Erdős Emil igazgatóval az élen mindent elkövetnek a nevelők, hogy ezek a gyerekek is minél többet szedhessenek a tudomány kosarából. | Az eredmény bíztató Ebben a tanévben 56 cigány tanuló iratkozott be iskolánkba és ezek közül félévkor csak kettő bukott meg. Igaz, ebből öt első osztályost nem osztályoztunk, aki1' közül kettő szellemi fejlettségben alig üti meg a négyéves kort. Mivel a szellemi fejlettségről lévén szó, itt említem meg, hogy az első osztályba beiratkozott, vagy beiratkozni szándékozó hatéves gyermeket ne csak városon, hanem falun is intenzívebb lélektani vizsgálatnak vessék alá, mivel erre van is rendelkezés. Ezzel megkímélnék elsősorban a gyermeket a szellemi képességét meghaladó terhes munkától, másodsorban pedig a nevelőt nem állítanák szinte megoldhatatlannak látszó feladat elé, ami évről évre őrli -idegeit és egészségét, mert a „feladatot” meg kell oldani ! Ezeket a gyerekeket is meg kell tanítani! — És nagyon sokan vannak, akik meg is tanítják ókét, pedig szüleiktől semmi segítséget nem kapnak, de nem is várhatnak. De mit is várnának, hisz a legtöbb szülő nem tud írni. olvasni. Vagy ha tud is, hol írjon, vagy számoljon az a gyerek, amikor asztal sincs a „szobában”. De ha asztal van is, akkor szék nincs, ahová leülne. Van még a lakásukban egy-két ágynak nevezett fekvőhely, amire este hat-nyolcan tartanak „igényt” Tehát még pihenni sem tud rendesen, hogy reggel kipihenve menne iskolába. Mi, — a feleségem és én — Decsen már három éve tanítunk első .osztályt, ahol azóta — a mi nevelésünkből — nem bukott meg senki. Pedig volt olyan év, hogy 12 cigány és még két-három nem cigány tanulóval kellett külön foglalkoznunk. Előfordult ugyan, hogy április végén, vagy május közepén „befutott” olyan gyerek, aki még a betűket sem ismerte, sajnos azon már nem sokat javíthattunk. Arra viszont jó volt, hogy elkeserítsen minket, mert bizony a mi statisztikánkba kellett a bukást beírni. Visszatérve a cigány tanulókra, de főleg a fentebb említett két iskolaéretlen gyermekre, bizonyára tanulságul fog szolgálni azok sorsa és fejlődése a fiatalabb pedagógusoknak. Látni fogják, hogy milyen munkával lehet reménytelennek látszó gyerekekből is valamit kihozni. || Hit kell tehát tennünk? Ezek a gyerekek már eleve kisebbségi érzéssel lépnek be az iskolába. Először tehát ezt az érzést kell náluk kiküszöbölni. A tanító feladata, hogy ezt a munkát már az első nap megkezdje. Tudvalevő, hogy otthonról hozott intelligenciájuk minimális. Nem tudnak úgy mozogni, beszélni, mint egy jobb családi körülmények között élő gyermek. Simogatással, mosollyal, egy szem cukorral, személtükkel kapcsolatos apróbb kérdésekkel a nevelő már az első nap feloldja bennük a félelmet, a szorongást. Hazafelé menet megkérdezem tőlük; jó volt-e az iskolában? Eljönnek-e holnap is? A válasz: igen. A csatát már az első nap „megnyertem”. Felkerestem őket ugyan az összeíráskor is, de az első nap feltétlen elmegyek a szüleikhez. Otthon a gyermek akkorra beszámol az első napi élményéről, amit a szülő örömmel nyugtáz. Látogatásomkor a gyermek már bizalmasan közeledik felém. A szülő, látva, hogy gyermeke jó kezekbe került, szívesen megveszi a tankönyvet és a szükséges iskolai felszerelést. Természetesen az 6 lelkivilágából kiindulva (ehhez ismerni kell a mentalitásukat) megígértetem vele, hogy a gyermeket tisztán, megmosdatva rendszeresen küldje iskolába. A szülő az előzményék alapján mindent megígér és nagyjából teljesíti is. Ha közben bármilyen vonatkozásban akadály fordul ei6, azonnal megjelenek náluk. Ezt a szüntelen „zaklatást” a szülők is, a gyermekek is megszokják, és szinte „készséggé” válik számukra az iskolával szembeni kötelesség. A két első osztályban az órákról való elmaradásért egy szülőt sem kellett hivatalosan figyelmeztetni, sem feljelenteni, mert nálunk egyetlen cigány tanuló sem mulasztott igazolatlanul. Ha otthon marad, akkor még 8 óra előtt személyesen győződöm meg róla, hogy mi okból nem jött iskolába? Rendszerint tényleg betegen fekszik, és én mondom a szülőnek, hogy vigye a gyermeket orvoshoz. A hiányzás okát igazoló orvosi bizonyítványt mindig elhozzák. Az iskolában is | megkezdődik I a komoly munka és megdöbbenve kell konstatálnom, hogy az én három cigány tanulómból kettő teljesen iskolaéretlen. Az egyik különösen. Azt tudja, hogy két füle és két szeme van, de két ujjat már nem tud mutatni. Nem képes hiba nélkül ötig elszámolni. A másik, három ujjat felismer, de négyet már nem tud mutatni. Sőt, a három ujjat két kézen mutatva már nem tudta megmondani, hogy mennyi. Reménytelen volt a helyzet az írási előgyakorlatokkal és az olvasást előkészítő beszélgetésekkel is. Már az első héten meg kellett kezdenem a velük való külön foglalkozást, mert nagy volt az űr, és nekik sem volt önbizalmuk. Lassan ezt is fejlesztenem kellett bennük. Ha közösen elszámoltunk ötig, akikor már nem maradt el a dicséret. És ha egy képről az olvasókönyvben eltalálták, hogy az mit ábrázol, azt is megdicsértem. Az órákon olyan csekélységet kérdeztem tőlük, amiben biztos voltam, hogy meg tudják mondani. Ezért is dicséretet kaptok. Persze a többi fejlődő gyermekhez viszonyítva az. ő tudásuk szinte nulla volt. Az: önbizalmat azonban e kegyes csalásokkal fokozni tudtam és fenn tudtam bennük tartani. Szerettek iskolába járni. Ez lényeges mény volt. Amikor elkezdtük betűk és a számok ismertetését, illetőleg azok írását, az űr még: nagyobbra tágult. Különösen E- nél, aki hozzá még pöszén is szélt. Amikor elértünk a betűk összekapcsolásához, az óráikon őket is- bevontam a táblára írt szavaik közös olvasásába. Amit én mutattam, a tanulók hangosan mond- , ták. Ezt éppen őmdattuk ma id- megteszem. Minden árából M>—15 perc erre megy ed. J.-néd előbb kezdett az eredmény mutatkozni, de E.-nél csupán annyi, hogy némelyik betűt eltalálta. Félévkor, ha osztályozni kellett volna, akikor E.-t mindenből, J.-t olvasásból és írásból kellett volna megbuktatnom. A feleségemnél ugyanakkor, ahol két nem cigány és egy cigány tanuló foglalja le a korrepetálásra szánt időt, nem bukott volna senki. Bár a cigány tanuló szellemi fejlettségben itt is vitatható szinten került iskolába... Ma, amikor ezt a cikket írom E. az ujján tízig összead és kivon, azt írásban is rögzíteni tudja. Olvasásból (bár 2—4 betűt összetéveszt) aránylag bármit el tud olvasni. Azt meg is érti és el tudja mondani. Két- harom betűs szót diktálás után le tud írni, de előfordul, hogy négyöt betűs szót is leír hiba nélkül. J.-mél jobb a helyzet. Olvasni valamivel szebben tud és számolásból 20-ig tud tizesátlépéssel is számolni. írása is szebb, de hiba (betűk ösBzetévesztése) nála is fennáll. Természetesen van még 30—35 tanítási napunk és ezen mindent elkövetünk, hogy ez a két reménytelennek látszó helyzet ne vezessen bukáshoz. Legalábbis teljés bukáshoz. De hogy milyen munkával (főleg idegmuirkával) értünk el ide, azt egy kívül áHó így leírva aligha tudja teljesen lemérni. Ezért lenne jó, ha az iskolai felvételeknél „kiszűrnék” azt a gyermeket, aki még nem érett meg az iskolai életre, de az is sokat számítana, ha előzőleg óvodai oktatásiban részesülhetnénk. A tapasztalataim átadásán kívül ez volt a másik ok, amiért" ezt a cikket megírtam. SOTKÖ JÁNOS tanító, Decs 1966. május 20—30. Nagy ütemben folyik az előkészület a nemzetközi vásárra. Naponta százszámra érkeznek a gépkocsik a vásár területére; amelyek a különböző országok árucikkeit, kiállítási tárgyait szállítják. Nagy munkában vannak az aszfaltozó és parképítő szakemberek is, hogy az idén az eddigieknél is szebb környezetben kerüljön megrendezésre ez a világszerte elismert* kitűnő üzleti lehetőségeket biztosító vásár. Nagy magasságban dolgoznak a hatalmas alumínium szerkezetet szerelő szakemberek
