Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-03 / 79. szám

löüti. április 3. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 3 Az önállóság a gyakorlatban A bátaszéki tsz-elnök véleménye Ezerkilencszázhatvanhatban több célszerű és roppant hasznos­nak ígérkező párt- és kormányintézkedésen belül a lehető leg­teljesebb módon érvényesül a termelőszövetkezetek önállósága is. S ha eddig általában az foglalkoztatta a közös gazdaságokban a tagokat és a vezetőket, hogy miért kevés az önállóság, akkor a jelenben és a jövőben nyilván központi kérdés, hogy helyesen miként éljünk az önállósággal. Végeredményben az adottságok jobb, önállóbb kihasználása a döntő. E gondolatok jegyében hatá­rozta el a Tolna megyei Népújság Szerkesztősége, hogy Az ön­állóság a gyakorlatban címmel cikksorozatot indít, s ílymódon is hozzá próbál járulni az e téren fellehető jó tapasztalatok elter­jesztéséhez, az elvek még jobb gyakorlati alkalmazásához. A lap számít a tsz-tagok és vezetők, valamint a vezető beosztásban lévő mezőgazdasági szakemberek közreműködésére. E sorozat első ré­sze a bátaszéki Búzakalász Tsz tapasztalt és nagy gyakorlattal rendelkező elnöke Báli Zoltán elvtárs közreműködésével készült. Amit Báli elvtárs elmondott, azt a megyei tanács vb felvásárlási osztályával és az érintett vállalatok illetőleg szervek képviselői­vel fogjuk megvitatni, s a vita anyagát néhány nap múlva le­Kitiintetések a felszabadulás évfordulóján közöljük. — A bátaszéki Búzakalász Tsz- ről beszélek — kezdte Báli elv­társ — tehát nem általában. Úgy érzem, a mi önállóságunkat még nem csorbította meg senki. Igaz, vannak akik azt mondják, hogy mi kivételes bánásmódban része­sültünk. Erre nekem mindig az a válaszom, ha mindegyik üzem annyit tesz a népgazdaság aszta­lára, mint a bátaszéki Búzakalász, akkor viszonzásképpen ha ad, akkor nemcsak kér, hanem kap is. Ez nagyon lényeges, mert vannak akik kapni nagyon sze­retnek, de adni nem. Mi tavaly körülbelül 20 millió forint érté­kű árut adtunk a népgazdaság­nak. A tagok és az üzem szük­ségleteit meghaladó termény és termékmennyiséget az utolsó grammig szerződéses úton érté­kesítjük az idén is. Félreérthe­tetlenül le szeretném tehát szö­gezni: ebben az értelemben az önállóságot úgy értelmezzük, hogy amikctf. az állam oly nagy segít­séget nyújt a tsz-eknek, akkor kötelező a viszonzás is. Ebben a kérdésben nem alkuszunk. Egyéb­ként nekem személy szerint az a véleményem, hogy az állam „fe­lé" való értékesítés nagyobb hasz­not hoz a tsz-nek, mint a ma­szek-értékesítés. — Más vonatkozásban a ter­meléssel és az értékesítéssel szo­ros összefüggésben említést ten­nék a tsz-i és a vállalati érde­kekről. Megmondom, mire gon­öt hónappal ezelőtt, 1965. no­vember 1-én jelent ipeg a SZOT elnökségének és a KISZ KB. in­téző bizottságának együttes hatá­rozata a szakszervezeti és a KISZ- szervek rendszeres, tervszerű együttműködéséről. Mi történt eme öt hónap alatt a határozat végrehajtása érdekében, hogyan alakult a két tömegszervezet együttműködése, erről érdeklőd­tünk a Tolnai Selyemfonógyár­ban. — Az együttműködés nálunk nem új dolog — mondja Gébért Katalin, a gyár KISZ-titkára, hi­szen egy üzemben vagyunk, a KISZ-tagok rendszerint szakszer­vezeti tagok is, ha bármi ifjúsági megmozdulásról volt szó, megbe­széltük a szakszervezettel is. A határozat inkább azt mondja ki — ha a mi munkánkra akarjuk vonatkoztatni — hogy jól csinál­tuk, amit eddig is csináltunk. Persze, azért nem minden volt ilyen világos, kaptunk a határo­zatból néhány ötletet is... — Valóban úgy áll a dolog, ahogy Kati mondja — teszi hozzá Novak Nándomé, a szakszerveze­ti bizottság titkára. A két szerv közötti kapcsolatra nem lehetett panasz. A hiba inkább az volt, hogy nem minden területen ta­láltuk meg a kontaktust és bizony előfordult, hogy ugyanolyan ügy­ben a két szerv is intézkedett, * dolok. 1962-ben, 63-ban és 64- ben, tehát három esztendő átla­gában a kendertermésünk 84 szá­zaléka első osztályú minőségű volt. Egyébként köztudott, hogy ezen a vidéken szeret a kender. Tavaly, 1965-ben 41 százalékra lecsökkent az első osztályú ken­der minősége. Véleményünk sze­rint ilyen minőségi romlás egyik évről a másikra nem következett be. Különben tudjuk, hogy az át­vétel után az első osztályú ken­dert is oda rakták, ahová a má­sodik osztályú került. Egy és ugyanazon kazalba. Nem akarom itt most a dolgokat hosszasan részletezni, az egésznek úgy is az a lényege, hogy mi ebben az esztendőben nem termelünk ken­dert. Elsősorban azért nem, mert véleményünk szerint az átvétel során jobban üzleti partnerként kellett volna kezelni a termelő­szövetkezetet. Szeretném meg­jegyezni, az idén nem termelünk kendert, de ez nem jelenti,«hogy soha nem fogunk ezzel a növény­nyel foglalkozni. — Itt tulajdonképpen az ér­dekek összhangjáról van szó és arról, ami véleményem szerint nagyon fontos, arról, hogy a ter­melőszövetkezet is egyenrangú szabályozó félként léphet fel. Hozzátehetem, hogy nekünk álta­lában az értékesítő és a felvásár­ló vállalatokkal a kapcsolataink jók. Megemlíteném az Állatfor­esetleg keresztbe is, emiatt gya­kori volt az „üresjárat”. Például a szakszervezeti bizottság megtár­gyalta a szocialista brigádmozga­lom helyzetét. A KISZ-bizottság ettől függetlenül vitatta meg az ifjúsági brigádok tevékenységét, problémáit Most összehangoljuk ezt és nem külön-külön tárgya­lunk. Külön tartottuk nyilván a szocialista brigádokat, külön a KISZ, az ifjúsági brigádokat, a verseny eredményeit. A határo­zat óta jobb az Összhang- Énnek számos jele mutatkozik már a gyárban. Például azelőtt a „Kiváló dolgozó” oklevélre, vagy jelvényre javaslatokat a szakszer­vezeti bizalmi és a részlegvezető indítványa alapján terjesztették a termelési tanácskozás elé. Most — ha fiatalról van szó — a KISZ- szervezet vezetőségét is bevonják ebbe és előfordult már, hogy olyan alapos érvekkel állt ki a KISZ egy-egy fiatal mellett, akit különben nem javasoltak volna. Más kapta volna meg a jutalmat, aki különben fegyelmetlen és a fiatalok társadalmi munkája, megmozdulásai alól is kivonja magát. A KISZ-vezetőség szervez­te meg a „Szakma ifjú mestere” mozgalmat, a szakszervezet úgy adott ehhez segítséget, hogy leg­jobb aktivistáit bízta meg előadá­sok tartásával. Kialakult a szo­ros együttműködés a két szerv különböző reszortfelelősei között galmi Vállalatot. Számtalanszor meggyőződtünk már arról, hogy az Állatforgalmi Vállalat mindig a lehető legjobb, a mi szempon­tunkból is előnyös kapcsolatok megteremtésére törekedett és ez sikerült. Erre természetesen 1966- ban mi is tekintettel vagyunk. Nagyjából hasonlóképpen véle­kedhetek a Déldunántúli Vető­magtermeltető és Ellátó Vállalat­ról is. Egyetlen megjegyzést itt azonban tennék. Jó lenne, ha már az idén folyamatosabbá, gyor­sabbá tenné a vállalat például a vetőburgonya elszállítását. — Amit viszont most elmon­dok, az durva eset, de megint csak tanulságos. Mi annak ide­jén leszerződtünk a Gyapjúfor­galmi Vállalattal négyszáz pecse­nyebárányra. Maradéktalanul be­tartottuk az előírásokat, a minő­séggel és a határidővel együtt. Közben kijött egy rendelkezés, amely az akkori száj- és köröm­fájásra való tekintettel, az állat- szállításokat egy időre teljesen le­állította. Mi történt? Minden eb­ből eredő kárt mi viseltünk. Az a véleményem, hogy ilyen eset­ben valahogyan a károkat és a hátrányokat a két szerződő fél között meg kellene osztani. Száz szónak is egy a vége, más vál­lalati okok miatt is, mi most kénytelenek vagyunk a birka- állományt csökkenteni. — Hangsúlyoznám azonban, hogy én azt a bizonyos önálló­ságot nem tartom mindent meg­váltó, bűvös csodaszernek. A ta­gok és a vezetők felelősségét, na­gyobb felelősségét annál inkább. Közismert, hogy korábban, hogy úgy mondjam a tsz-re rákénysze- rített tervek sem voltak általá­ban rosszak, ha a tagok és a ve­zetők a munkákat jól szervezték ha a tennivalókat idejében és jó minőségben végezték el. Szerin­tem most is minden elsősorban a szervezettségen, és a szorgal­mas munkán múlik. A vezetőség­nek az a feladata, hogy a ter­melési tervek teljesítéséhez meg­teremtse az előfeltételeket, és a tagokkal közös nevezőre jutva, a tervekből valóság legyen. — mondotta Báli Zoltán elvtárs. Sz. P. A társadalmi szocialista családi ünnepségeket — legtöbbször név­adó ünnepség megrendezéséről van szó — közösen szervezik meg. A gyár nehézségekkel küzdött az első negyedévben, ugrásszerűen megnőtt az üvegszövetgyártás és a gondok egyik fő oka az volt, hogy a dolgozók idegenkedtek az újfajta munkától. A szakszerve­zeti bizottság és a KISZ-vezetőség együttes ülésén született meg a határozat, hogy a KISZ védnök­séget vállal az üvegszövet fölött. Azóta a lemaradás megszűnt. Nincs olyan, a fiatalságot érin­tő kérdés, aminek megoldásába, megvitatásába ne vonnák be a KISZ-szervezetet. Az együttműkö­dés kiterjed a munkásvédelmi te­vékenységre is. Ha fiatalt ér bal­eset a gyárban — ma már elég ritkán fordul elő — a kivizsgá­lásba a KISZ-vezetőség valame­lyik tagját is bevonják. Külön, „testhezálló” feladatot vállalt a KISZ-szervezet azzal, hogy • meg­szervezte az ifjúsági őrjáratot a gyárban, rendszeresen végigjárják az üzemeket és ahol hibát, szer­vezetlenséget, rendetlenséget, vagy bármilyen rendellenességet találnak, ha tudnak, azonnal in­tézkednek, ha nem, jelentik az esetet. Az együttműködés, ha nem is új a selyemgyárban, a határozat óta változatosabb, szorosabb lett. (J.) Az MSZMP Tolna megyei Bi­zottsága és a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága a felszabadu­lás 21. évfordulója alkalmából április 2-án délelőtt fogadást adott a megyei tanács kister­mében. A fogadáson, amelyen részt vett Somi Benjamin és Vi­rág István, a megyei pártbizott­ság titkára, valamint a megyei tanács vezetői, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa ne­vében, s megbízásából Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke köszöntötte és kitüntetést adott át azoknak a Tolna megyei dol­gozóknak, akik érdemes és ered­ményes munkájuk elismeréséül a Munka Érdemrend arany-, ezüst- és bronzfokozata kitünte­tésben részesültek. A Munka Érdemrend arany­fokozata kitüntetésben részesült Horváth István, a tengelici Pe­tőfi Tsz elnöke és Horváth Jó­zsef, a Bölcskei Gépjavító Állo­más igazgatója. A Munka Érdemrend ezüstfo­kozata kitüntetést kapták Fábián Imre, a megyei tanács építési és közlekedési osztályának csoport- vezetője, Somorjai Sándor, a me­gyei tanács mezőgazdasági osz­tályának főagronómusa, Szemesi Károly, a fürgedi Dózsa Tsz tag­ja és Varga István, a sárszent- lőrinci Petőfi Termelőszövetkezet elnöke. Lux Sándor, a megyei ta­nács felvásárlási osztályának ve­zetője a Budapesten megtartott ünnepségen vette át a Munka Érdemrend ezüstfokozata kitün­tetést. A Munka Érdemrend bronzfo­kozata kitüntetésben részesült Oberritter Anna, a Délkelet-Du­nántúli Mezőgazdasági Intézet műszaki ügyintézője, Rózsa An­dor, a Tamási Sütőipari Vállalat igazgatója, Széligmann Mátyás, a Fornádi Állami Gazdaság főagro­nómusa, ifjú Takács János, a tolnai Aranykalász Tsz traktoro­A Tolna megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalatnál szombaton dél­előtt ünnepi termelési tanács­kozást tartottak. Reggel a vállalat szocialista brigádvezetői értekez­letükön Máté János kubikosbri- gád-vezető javaslatára elhatároz­ták, hogy a SZOT és a KISZ fel­hívásának eleget téve, a kilence­dik pártkongresszus tiszteletére szocialista versenyt indítanak. A brigádvezetők felkérték a válla­lat vezetőit, hogy tegyék lehető­vé számukra a verseny beindítá­sát, és gondoskodjanak a rendsze­res értékelésről. A b áfeg á d vezet ők tanácskozása után került sor az ünnepi ter­melési tanácskozásra. Itt Orbán György párttitkár megemlékezett a felszabadulás évfordulójáról, majd László István igazgató ér­tékelte a vállalat dolgozóinak a második ötéves terv során tartott szocialista munkaversenyét. Most Hazánk felszabadulásának év­fordulója, április 4-e alkalmából a belügyminiszter tűzoltókat is tüntetett ki. A Haza szolgálatáért érdemérem bronzfokozatát kap­ta Szajkó Lajos tűzoltó százados, a BM. Dombóvári Járási Tűz­rendészet parancsnoka. A Tűz­rendészed Érem aranyfokozata­sa és Zádor György, a szekszárdi járási tanács költségvetési cso­portjának vezetője. A kitüntetések átadása után Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke pohárköszöntőt mon­dott. Beszédében méltatta a nap jelentőségét. Megemlékezett a magyar és a szovjet nép meg­bonthatatlan barátságáról és a napjainkban ülésező Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIII. kongresszusáról. Köszöntötte a kitüntetetteket, sok sikert és jó egészséget kí­vánt további munkájukhoz. A kitüntetettek nevében Horváth István, a tengelici Petőfi Tsz el­nöke és Somorjai Sándor, a me­gyei tanács mezőgazdasági osz­tályának főagronómusa mondott köszönetét. * A járási székhelyeken, terme­lőszövetkezetekben megrendezett felszabadulási ünnepség kereté­ben Kiváló Termelőszövetkezeti Tag miniszteri kitüntetést 28-an, miniszteri dicséretet és oklevelet 44-en kaptak. * A Mezőgazdaság Kiváló Dol­gozója kitüntetésben részesült Gálosi György, a Tamási Mező- gazdasági Gépjavító Állomás sze­relője, Huszti László, a Bonyhádi Gépjavító Állomás főkönyvelője, dr. Kováts Jenő megyei fő­állatorvos, a megyei tanács me­zőgazdasági osztályának dolgozó­ja, Soós Ferenc, a Tamási Gép­javító Állomás igazgatója, Szab- ján József, a Várdombi Gépjaví­tó Állomás szerelője és Térmeg Sándor, a tamási járási tanács főagronómusa. Miniszteri dicséretet és okle­velet kapott Czier János, a Te- veli Gépállomás agronómusa, Nusser Tamás, a Bonyhádi Gép­javító Állomás művezetője és Sallai Sándor, a Várdombi Gép­javító Állomás üzemgazdásza. építőknél került sor a jutalmak kiosztásá­ra. Az ötéves tervidőszakban a vállalat részlegei közül a 4. szá­mú főépítésvezetőség dolgozói — Németh Antal építésvezető — nyerték el az öt éve alapított versenyzászlót, és az ezzel járó 15 ezer forint pénzjutalmat. A vállalat igazgatója összesen 121 600 forint pénzjutalmat osztott ki a munkaverseny legjobbjai­nak. Tizenkilenc dolgozónak a Kiváló dolgozó jelvényt adták át. Kiss Ferenc, az Építők Szakszer­vezetének megyei titkára ezüst és bronz szocialista brigád jelvé­nyeket nyújtott át hat brigád tagjainak. Az ünnepi termelési tanácskozáson mintegy 250 dol­gozónak adtak pénzjutalmat. A termelési tanácskozás részt­vevői jóváhagyták a szocialista brigádvezetők tanácskozásán ja­vasolt kongresszusi verseny in­dítását val jutalmazták Nagy Mihály tűz­oltó főhadnagyot, a BM. Tamási Járási Tűzrendészeti Kirendeltség vezetőjét. E kitüntetés ezüstfo­kozatát kapta Horváth Béla tűz­oltó hadnagy, a BM. Dombóvári Járási Tűzrendészeti Parancsnok­ság beosztottja. Öt hónappal a határosat után A szakszervezet és a KISZ együttműködése a Tolnai Selyemfonógyárban ■ > Ünnepi termelési tanácskozás a tanácsi Tűzoltók kitüntetése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom