Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-24 / 96. szám

8 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1936. április 21. Börtönből írom a levelem. Egy mécses világít, a pennám serceg, a hátsó felem pedig sajog. Sajog bizony. Es ennek története van. Madridban kószáltam, méghozzá a bikavia- dalok színhelyén. Gondoltam végignézek egy bikaviadalt. Váltottam egy jegyet. Boldogan lobogtattam a jegyet és el­indultam. Egy ajtón nyitottam be. Valami rettenetes fújás ütötte meg a fülemet. Megijed­tem. Megfordultam és ekkor valami rettenetes erős lökést éreztem az alsó felemen. Kirepültem. Mindjárt körém sereglettek, jött egy rendőr is, orvost is hoztak. Lehúzták rólam a nadrágot és ekkor sajnáltam igazán, hogy nem hoztam magammal Japánból abból a csodaszerből, amely a nylon holmit, így a nylon gatyát is megmenti a gyűrő­déstől és a folt sem látszik meg a holmin, ha az ember előtte ezzel a szerrel bekeni. Én bekentem utólag, de nem ezzel a szerrel... A rendőr a hónom alá nyúlt, talpra állított és odavitt a bejárathoz. Határozottan mutatott egy táblára. A táblán ez a szöveg volt olvasható: „Idegeneknek tilos a bemenet. Ha valaki mégis élve gegúsáza, az börtönbüntetésre ítéltetik!”. Én megúsztam. Ezért most ülök, illetve állok, állva ülöm le azt a büntetést, amit kiszabnak rám, hacsak valami csoda folytán ki nem szabadulok. I Állva ülök és nem tudok másra gondolni, csak az álla­tokra, meg a szerelemre. A börtönigazgatóságtól engedélyt kaptam, hogy megírjam ezt a levelet. Nagy utat tettem az elmúlt héten és, ha már megtettem ne fizessék hiába a napidíjat, mint otthon szo­kás egynémely hivatalban. Én nem akarom kátyúzásért, sétálgatásért felvenni a napidíjat, én meg akarok érte dol­gozni. Sajgó fenékkel is megírom azt a nagy felfedezést, amire Jeruzsálemben jöttem rá. Bemard Zendek profesz- szor a jeruzsálemi Héber Egyetem tanára különleges kísér­letet folytatott és a kísérlet eredményéről ottjártamkor számolt be. Száz patkányt idegkimerítő kezelésben részesí­tett. Kilenc napon at éjjel-nappal kilenc percenként egy percig tartó csengetéssel őrjítette szegény patkányokat. Az eredmény: a normális 70—90 százalékos szaporodási arány­számuk 10 —?0 százalékra esett vissza. Csak a süket pat­kányok őrizték meg normális szaporaságukat. Most már tudom, hogy miért nem szaporodik a magyar odahaza. Nem azért, mert nem akarna. Áh, dehogy! Hát lehet úgy szaporodni, hogy a szomszédból a választófa’akon keresztül állandóan idegesítik az embert!? Megvan a szaporodás gyógyszere! Vastagabb falakat, mert a vékony falak mellett csak a süketek szaporodnak. Meg az eszkimók. Ezt onnan tudom, hogy az Angol Orvosok Társasága fel­mérést készített arról, hogy milyen összefüggésben áll az embereknél a szerelem a hőmérséklet alakulásával, az ün­nepek váltakozásával, illetve a földrajzi adottságokkal. Egy professzor tájékoztatott bennünket a felmérés eredményei­ről. Dr. Eric Jameson azt állította: a németeknél a szerelmi élet karácsony táján éri el a csúcspontját, a franciáknál ez a csúcspont augusztusra esik, amikor kiveszik a szabad­ságukat és kimennek a tengerpartra, az amerikaiak késő ősszel vannak a leg szer elme sebb hangulatban, viszont In­diában és Ausztráliában januárra esik a legtöbb születés. A dolog úgy fest, hogy az eszkimóknál egész esztendőben egyforma szinten marad a szerelem. Nem zavarja őket sem az éjféli nap, sem az a körülmény, hogy hetekig nem lát­nak egyáltalán napfényt. A sajtótájékoztató után az egyik fiatal újságírónő el­rohant. Kérdeztem tőle, hova rohan. Azt válaszolta: — Kiküldetem magam az eszkimók közé! Tartson velem Hári bátyám! — Idős vagyok én ahhoz az égtájhoz — válaszoltam — Elég nekem a hazai viszonyoknak is megfelelnem. Pedig talán jobb lett volna odamenni, mint Madridba. Ott talán nem csuktak volna le, még akkor sem, ha hiányos a szerelmi tudásom. Most itt elmélkedhetek. Méghozzá milyen dolgon? Azon például, hogy az ájtatos manók fej nélkül is zavartalanul tovább folytatják az útjukat. Az bizony, az angyalát! Ka­nadai entomológusok. vagy mifenék állapították meg ezt a dolgot. Azt mondják, hogy ez a sáskafajta két héten át is elél fej nélkül. Megfigyelték azt is, hogy egy ilyen sáska, miután elhagyta a fejét, még két kilométernyi utat tudott megtenni Fej nélkül. Csak úgy a vakvilágba! Hát nem csoda? Azt még megértem, hogy vannak, akiknek van fejük, de mintha nem is lenne, és hogy ezzel a nem is lenne fejjel előre tudnak menni némelykor. Ezen nincs mit csodál­kozni, mert vanniak emberek, akik előretolják. De ezek a kis állatkák nem segítenek egymásnak és mégis előre men­nek fej nélkül! Ez az igazi. Ezt csinálja utánuk egyetlen ember is! Állva ülök a börtönben és gondolkodom, mint Angela Gigante tizenkét éves olasz kislány. Ö nem a börtönben, hanem a kórházban. Az ügyünk csak annyiban hasonlít, hogy mind a ketten rossz fát tettünk a tűzre. Azt hiszem hogy ő állította fel a rosszasági világrekordot. Piszkos volt a macskája, Tibby. Gondolt egy nagyot, vizet, szappanpely- het tett az anyja mosógépébe. Ez még nem lett volna baj. De beletette a macskát is. Sőt be is kapcsolta a gépet. A macska a hosszú pörgetés után habtisztán jött ki a gépből, de őrjöngve. Ügy ellátta Angela baját, hogy több napra kórházba keü.ett szállítani. ö a kórházban elmélkedik, én pedig a börtönben. Szaba­dítson ki szerkesztő úr, esküszöm, többé rá sem nézek a bikákra. A szabadulás reményében zárom soraimat. Tisz­telettel: A fáraó, a felesége és az ágyas Évezredes szerelmi történetet fejtett meg egy szovjet egyiptológus Nefretete (helyesen: Nefertiti) tudott támasztani. Módszerének királynét. IV. Amenhotep fáraó sikerét annak köszönhette, hogy (Ehnaton) hitvesét egy ma is le- összefüggést állapított meg az ara­bilincselő szépségű szobor idézi nyozott sír és a mai El-Amema elénk, de életéről mindmáig vaj- falunál 1922-ben feltárt királyi mi keveset tudtunk. Most a régé- nyaraló között. Ez utóbbi pompás szét, izgalmas nyomozással, várat, építmény a feliratok tanúsága sze- lanul új adatokat tárt fel életéből, rint IV. Amenhotep és Nefertiti Még 1907-ben egy királyi te- leányának. Mi-jutnak a tulajdona mető kopár sziklahasadékában volt, A gyanús csak az, hogy Mi- szokatlanul fényűző, arannyal dí- jut nevét mindenütt sietősen és szített sírra bukkantak, amely elnagyoltan vésték be a nyaraló nyilvánvalóan királyi asszony falába és a név alatt törlések, il- hol ties tét. rejtette. De az arany- letőleg eltávolított rétegek nyomai lemezes feliratok minden olyan látszanak. A tudósok eddig ezt részét, amely a. sír lakójának ne- úgy magyarázták, hogy a nyilván­vét örökítette meg — valószínűleg valóan eltörölt név a ház előző nem sokkal a temetés után — ki- tulajdonosára utalhatott, aki — metszették és eltávolították, még- úgy vélték — kieshetett Nefertiti pedig felsőbb parancsra. királyné kegyeiből, és akinek nya­De vajon miért? ralóját a királyné saját leányának, Mi-jutnak ajándékozta, s a volt A REJTÉLY MEGFEJTÉSÉ- tulajdonos nevét mindenütt leá- VEL az eltelt évtizedek alatt nem nya nevével cserélte ki. Ezt a ma- egy neves tudós foglalkozott, ki- gyarázatot azonban Perepolkin elégítő eredmény nélkül. Nemrég nem fogadta el, hanem felhívta a azután Julij Perepolkin leningrádi figyelmet arra a különös tényre, egyiptológus olyan megfejtést kő- hogy a IV. Amenhotepet és Né­zőit, amelyet bizonyítékokkal is alá fertiti királynét ábrázoló egyes Tizenkilenc emeletes új szálló Moszkvában Moszkvában idén adják át a Rosszija Szálló két épületét. Ez lesz Európa egyik legnagyobb szállodája. A lakosztályokban teljes a komfort. A szobákban ízléses bútorok, beépített szekrények és műanyag szőnyegek. Min­den feltételt megteremtettek itt ahhoz, hogy Moszkva ven­dégei zavartalanul dolgozhassanak és pihenhessenek. Mind­egyik épületben — négy lesz — más az alapszín és ennek megfelelően választották ki a bútorgarnitúrát. A nyugati épület „arany” éttermében a táncparkett a híres patehi mesterek lakkfestéses dobozainak fedelére emlékeztet. Az óriási ablakokból pompás kilátás nyílik a Kremlre. A film- és hangversenyterem befogadóképessége 3000 néző. A fekete bársony falak és a vörös plasztikkal bur­kolt portálokat az orosz klasszikus irodalom és zene alko­tásait megörökítő pannók díszítik. Moszkvában a szállodai helyek száma három éven belül körülbelül egyharmaddal növekszik meg. Megnyitják a National Szálló új épületét és a KGST-hotelt, a Barátság Szállót. Felépül á Moszkva Szálló második része és egy 29 emeletes szálló az átutazók számára. A Rosszija Szálló. Egy erkély es. kétszemélyes szoba belseje A Rosszija Szálló nyugati épületének előcsarnoka. (Terv) képeken még egy női alak szere- pel, amelyet eddig Mi-jut király­lánynak gondoltak, ez a női alaü azonban nem kislányt ábrázol, só) ami még furcsább: nagyobbnak van ábrázolva, mánt a királynéi Mi több: némelyik képen ez a harmadik alak is királyi díszt vi­sel. Egyes ábrázolásokon ez a női alak sorrendben is megelőzi a ki­rálynét! Bizonyos — mondja Perepolkin —, hogyha Mi-jut lenne ez a har­madik női alak, semmiképpen sem ábrázolhatták volna a hagyo­mányos „protokoll" szerint na­gyobbnak anyjánál, sorrendben nem előzhetné meg anyját, nem volna felnőtt nőnek ábrázolva, és semmiképpen sem viselhetné a fá­raói jelvényeket (homlokkorana). PEREPOLKIN HIPOTÉZISE szerint ez a bizonyos női alak volt a nyaraló tulajdonosnője, akinek nevét később Mi-jut, a királylány nevére cserélték ki. Valamikor pe­dig ez a nő, a ház volt tulajdonosa nagyobb becsben állt a fáraó előtt, mint hivatalos felesége, Nefertiti. Ezért ábrázolják a képen nagyobb, nak, sorrendben előbb állónak, mint a hivatalos királynét, Nefer- titit. De ezután egyik napról a másikra le kellett hullani abból a szédítő magasból, ahova egyenran- gúkónt a fáraó vak szerelme emel­te, s ezért kellett nevét is minde­nünnen sürgősen eltávolítani. De mi lehetett az igazi neve? Perepolkin feltételezte, hogy a rejtélyes asszony neve valahol egy töredéken fennmaradt. Sejtette, hogy nevének eltávolításakor a törmeléket nem vihették messzire a villa környékéről. Átvizsgálta azt a tizenhat töredéket is. ame­lyet annak idején a nyaraló kör­nyékén találtak. Az egyik a Kija név hieroglifáit őrizte meg. Ez­után Perepolkin tüzetesen átvizs­gálta a töríéses részeket, ahol most már könnyebben felismerte a Ki­ja nevet sejtető maradványokat; Tehát Híjának hívták a rejtélyes asszonyt. A SÍR REJTÉLYE. A további­akban Perepolkin az aranyozott sír rejtélyét kutatta. Mivel a sírban is mindenütt kitörölték a nevet, és mivel a sír is IV.' Amenhotep és Nefertiti idejéből való, kézen­fekvő a gondolat, hogy a királyi nyaraló tulajdonosnője és a sír la­kója, akinek nevét szintén oly .kö­vetkezetesen eltávolították — ugyanaz a személy. Az aranyozott sírban négy olyan alabástrom edényt találtaik, amelyekről leka­parták a nevet, annak a halottnak a nevét, akinek belső részelt az edények hivatottak voltak őrizni; A lekapart részeken is Kija nevét véli Perepolkin felismerni. Az ala. bástrom edények női arc képmását őrzik, s ez az arc erősen külön­bözik Nefertiti királyné szobormá­sától. Kija arca fanyar, szigorú, célratörő, míg Nefertiti arcáról ren­díthetetlen nyugalom, fenség, har­mónia árad, még a stilizáló egyipto­mi szobrászat tradicionális jegyei mögül is más egyéniség tekint le ránk. Perepolkin gondolatmenete a következő: IV. Amenhotep fáraó Nefertiti vei kötött házassága után néhány évvel ágyast, mellékfele­séget emelt maga mellé, Kija sze­mélyében. A Kija iránt érzett sze­relem rövidesen elhomályosította a hivatalos feleség: Nefertiti iránti érzéseket s ez végül a képi ábrá­zolásokban is tükröződött, ahol Kija alakja nagyságban, sorrend­ben felülmúlta Nefertiti alakját. A fáraó bőkezűen szórta kegyet kedvencére, csodálatos fényűző nyaralót és még valószínűleg Kija életében, pazar, pompás aranyozott sírt építtetett számára. De a nagy­ság röpke pillanatát Kija drágán fizette meg. Szörnyű bukásában Nefertitinek is része lehetett. Tény az, hogy örök feledésre kár­hoztatták, s nevét mindenhonnan eltörölték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom