Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-24 / 96. szám
# CERVANTES halálának 350. évfordulóján Zavaros, bizonytalan kor, csupa Mihez kezdjen hát az író, aki csalhatatlan, s nemcsak kiválasz- eUentmondás, melyben jól megfér saját életével is példázza kora tottságáról van meggyőződve, ha- egymással hódítás és kudarc, gaz- minden ellentmondását? Legszí- nem arról is, hogy bármennyi ke- dagság és legénység, gyilkos vesebben Lope de Vega hírt serűség kísérje az embert, egy- aranyláz és átszellemült vallásos- és dicsőséget sugárzó napjában szex- mégis végleg le lehet győzni sag. A korra II. Fülöp konok egyé- sütkérezne, de nincs szerencséje, minden jóság és szépség ellensé- msége nyomja rá bélyegét, aki s feladata is nagyobb, sokrétűbb! geit, az ádáz óriásokat, maga is csupa ellentmondás; hely- hisz egész korát akarja ábrázolni. Ez a hit emelte az elmés re akarta állítani a keresztenyseg eszményeivel, ellentmondásaival, me* lovagot az európai kultúra egyseget, de rögtön uralkodása gazdagságával, talmi dicsőségével, eg^k jelképévé, s ezért érezzük elejen elfogatta a pápát, Spanyol- s így születik meg Don Quijote, helyét Hamlet és Faust mellett, ország vezető szerepere tőr eke- a kor tükre, példája a hősi kitar- Halhatatlanságának is ez a titka dett, de az alatta elhatalmasodott tásnak és az emberi küzdelem inkvizíciót épp a spanyolok ellen hiábavalóságának, használta fel, áhitatos, hívő keresztény, de fia, a Schiller-hős Don Quijote az irodalomtörté- Don Carlos, börtönben pusztul el. net legnagyobbra vállalkozó hő- Nevéhez fűződik a Cateau-Camb- &e> nem hiú dicsőség vágy tü- résis-i békekötés, melyben Fran- üres hangoskodás, hanem a ciaország a spanyolok javára le- legmagasztosabb cél, miként szol- mondott Itáliáról, az ozmán biro- gájának is kifejti: „Tudnod kell, dalomra a lepantói csata jelenti az _____ , , e lső csapást, de II. Fülöp alatt Sancho baratom- hoSy en az eg- pusztul el a győzhetetlennek hitt nek rendelése szerint avégre szü- Armada, szakad le Németalföld, lettem, hogy ebben a md vaskomiközben az Újvilág kalandorai runkban az aranykort, vagy amint hettek volna meg az olasz ihle- ,T!fJ„h.e^t en kmcset hordanak az mondani szokták, a megaranyozot- tés nélkül. Tömörek, nem neheÄW. ilyen egy *. «—n, »I »1«,.» A cél SSÄSt ami egyben Cervantes végzete is. Mert a Don Quijote minden mást elhalványít Cervantes életművéből, s az irodalomtörténetnek és az olvasónak újra meg újra fel kell fedeznie mindazt, ami pedig egyenrangú a Don Quijotéval. Mindenekelőtt a Példás elbeszéléseket, ezt a tizenkét pompás novellát. Ha a Don Quijote olyan regény, amit csak spanyol író írhatott meg, az is csak II. Fülöp alatt, a Példás elbeszélések nem születíro. sát, tükröt aki komolyan veszi hivatá- oly magasrendű, hogy talán épp s egyetlen törekvése, hogy ezzel válik humoros hőssé, de tartson a valóság elé? A amint végigkísérjük vidám kalandspanyol irodalom kulisszái már . állnak: Antonio de Nebrija a XVI. >ait. egyre fanyarabb lesz szánkon század elejéi« megalkotta az első a nevetés, mert bukásában min- spanyol nyelvtant, 1554-ben meg- dig az igazság bukik el, az erény, jelent a nevezetes Lazarillo de jotét nem is egyszer, s erőteljes realizmusuk egy Olaszhant járt Sancho Panzát idéznek. Tormes, a pikareszk-regények máa lélek nemessége hátrál meg, s ig eleven mintája, s a század má- v®Sül Don Quijote is belátja, mint sodik felében teljes fénnyel tűn- kései halvány mása, dököl Lope de Vega napja. A filo- ív. Henrikje, hogy ami vezérli, lógusok úgy tudják hogy ezekben ködké ég ábránd hiába u óri. az évtizedekben körülbelül 24 000 , ’ színdarabot írtak spanyol földön, as‘" a szélmalomban, s a borbélyamit el is hihetünk, hisz két szín- tányért hiába képzeli Mambrin pádon folytak a naphosszat tartó sisakjának. Végül már az is kór- színházelőadások, hogy a lelkes közönség a díszletváltozások alatt és a felvonásközökben se unatkozzék. Cervantes sok mindent megpróbált életében, pedig szíve csak az irodalomhoz vonzotta. Huszonkét éves volt, midőn egy kardinális kíséretében Itáliába utazott, déses lesz, hogy az imádott Dul- cinea egyáltalán létezik-e, s Don Quijote bölcs fölénye kell hozzá, hogy ezen is túltegye magát. „Csak az Isten tudja, van-e a világon Dulcinea vagy nincs, puszta fantom-e ő, vagy sem” — feleli A köztudatba azonban csak a Don Quijote ment át, de még ez is keserűséget okozott szerzőjének. Meg kellett érnie, hogy egy pimasz kantár megírta előle a folytatást, s a fércműből könyvsiker Pirandello lett. A szegény Cervantesnek nem maradt más hátra, az elmés, nemes lovagnak meg kellett halnia a második rész végén, nehogy egy újabb kontár tollán tovább élje lopott életét. Úgy látszik, nemcsak a könyveknek van meg a sorsuk, a regényhősöknek is. De Don Quijotén — mondjuk így — nem fogott ez a kényszerű halál. Tovább éli a mesterművek örök életét. CSÁNYI LÁSZLÓ CSERHÁT JÓZSEF: JÉGKORSZAK Vállunkon ült a végtelen tél, húr se pendült. nóta sem kélt, madár se zengett, ág se zörrent. Ki tudta, hogy csak 45-ben rügyezünk? Hogy addig a szobor nem moccanhat, csákója a hó, bőre kéreg, szeme üvegtüz, nem mondhat átkot, sem esküt? Nem is mondott. Csókért pirosló száján elhalt a zokszó. » Pásztor volt? Élete árán ért ide, három puha bárány kísérte, három meleg élet: érc lett a nyelvük. Egy se béget... Lábánál is jég-puli fekszik. Kormos volt? Fehér lesz estig. Fel-fel a gazda felé nem tapogat szívéből a vér, mivel ö is az ablak alá sündörgött, sorsa — fagyhalál. ...Amíg az ablak fönt világít, szikrázó zúzmarából rakódnak rá a szekfűfélék, zsurlók lepik be tükre szélét. Onnan tekint alá a jégkorszak jégvirága. övé a kert. Micsoda kert ez? Perc dermed itt a másodperchez, s minden, de minden — fönt s alattam — bilincsbe vert és mozdulatlan. Addig a dermedt mozdulatokból tanulom meg, mire is gondol, aki ifjan, fagyott sebekkel mozdul meg, mert rügy fakad egyszer, s int a Tavasz, neki is int egy másik kéz, a másik tekintet, másik mosoly, (hogy sorra vegyük) csak ne kelljen a néma hegedűt a könnyet befelé zokogva temetni a fekete tokba.Addig a csend él jégözönként. Mekkora csend, micsoda önkény, miféle fák — lefojtva hóval — de már remeg a szikla-oldal, de már a Költő írja versét: a ..Döntsd a tőkét!” Remény szemerkél, s lassan-lassan, de újra dobban, mozdul a szív a jégkorszakban, ahol a tavaszt vonókra fagyott kézzel is várják a zenekarok. s egyszerre a latin emlékek és az a kíváncsiskodó hercegnek, s hoz. olasz irodalom bűvöletébe került, melynek hatása egész életére szól: az antik Róma kincsei, a Novel- lino, Boccaccio, Bandello szelleme visszahat a spanyol valóság ellentmondásaira. A terjengős lovagregények és pikareszk-történe- tek spanyol hagyománya után záteszi: „Ez nem is olyan tárgy, ami felől szükséges volna az utolsó pőréikéig bizonyosságot szerez, ni.” Mi marad meg ezek után, mi az, ami még most is fűti ezt az megismerj az olasz novella záx’t ágrólszakadt manchai lovagot? A formáját, mely szembefordul a kő- Cervantes bizonyossága hogy zépkor merev konvencióival, s egy. , meealázottan örökklé az formán mer antiklerikális lenni és reJKarrai> megaiazottan, örökké az erotikusán élet-igenlő. n do sok börtönének urn y ekubun is Itália avatja íróvá, de más uta- érdemes küzdeni és dolgozni, ha kát is végig kell járnia, amíg el- másért nem, hát az intelemért és jut a nagy mű summájáig. Ott a példamutatásért Mintha Eraskerül, s öt évig kell várnia, míg tétovázó rokonai kifizetik érte a 300 aranyat. Végre letelepedhet, s a legpolgáribb foglalkozást választja: adóvégrehajtó lesz, de két. szer is tömlöcbe vetik, mert nem tud elszámolni. lebegne Cervantes—Don Quijote minden tette fölött: Nem tévedni, az az igazi szerencsétlenség. A hó- rihorgas lovagot állandóan megtéveszti a valóság és szeleverdi képzelete, csak a hite tiszta és TÉNAGY SÁNDOR: Azt a szerszámot, azt a gépet Azt a szerszámot, azt a gépet elhagytam régen, mint kamaszkoromat. Bocsánatos bűn, szabad akartam lenni: lemosakodni fűben, levegőben, a nyárra nyíló ablakokban, hogy lássam magam Azt a szerszámot, azt a gépet hiába keresném, tenyeremről lekoptak a nyomok. Nem vár az utcán senki, nem várok senkit, ha nem szégyelleném, megsiratnám ifjúságomat, mint a legszebb ünnepet, mit részegen átaludtam. Azt a szerszámot, azt a gépet kár volt elcserélnem, nem lettem szabadabb. Eggyel több megbánás, eggyel több bocsánat. Gyalogolok a fényben, arcomon márciusi szeplők, kamaszkorom zavarbaejtő jeleiSétálunk, éétálunk Este háromnegyed tíz. Megyek a József-körúton és nézem a kirakatokat. Rettenetesen ráérek. Hosszan lötyögök egyik kirakat előtt is, a másik előtt is. Akváriumüzlet, megállók és nézem a halakat. Megáll egy húsz év forma, csinos, fiatal lány is. Ű is a halakat nézi. Majd engem néz. Gondolom magamban, sok örömöd nem lehet benne, de mindegy. Sportbolt. Megállók itt is, megáll a lány. is. En nézem, a kirakatot, ő nézi a kirakatot, meg engem. Ejnye! — gondolom magamban —, de megszépülhettem az utóbbi időben. Nézzük csak! Elmegyek a harmadik kirakathoz ez virágüzlet. Ismét az előbbi jelenet, némi változtatással, mind a ketten nézzük a virágolzat és nézzük egymást. Végül hozzám fordul és azt mondja: — Ugye, szép virágok? — De mennyire! — mondom rendkívül szellemesen, mert pillanatnyilag többre nem telik. — Nekem is ilyen van odahaza — mondja. Ez ugyan pillanatnyilag magánügy, de szeretném a közügy síkjára emelni, tehát a társalgást tovább folytatjuk. Közben megindulunk tovább a Góbéétterem felé, ahová eredetileg menni akartam. Szép ugyan a virágüzlet, a kislány is szép, de a magam részéről inkább egy fokhagymás, tűzdelt üriicomb az, ami pillanatnyilag lelkivilágom közepén helyezkedik el. Szóval megyünk, mendegélünk, mintha ősidők óta egymáshoz tartoznánk és pillanatnyilag beáll az a termékeny szünet, amely kettőből adódhatik: vagy túl sok a mondanivalónk, vagy semmi. Jelen esetben az utóbbiról van szó. Nem így a kislány. Néhányat nyögdécsel és sóhajtozik. — Mi a baj, kislány? — Úgysem tud maga rajtam segíteni — nyög egy akkorát, amitől vagy a plafonnak kellene leszakadnia, vagy nekem kéne elolvadnom. Sajnos, ez utóbbiban életkorom már megakadályoz, úgy, hogy inkább a kíváncsiságom az, ami felülkerekedik. — Lehet, hogy nem tudok segíteni, lehet, hogy igen, de ahhoz az kell, hogy tudjam mi a baja. Még egynéhányat nyög, amikor is előkerül egy történet. — Az édesanyám benn van a kórházban és ha ma este 11-ig nem kerítek 400 forintot, akkor minden elveszett. A minden kevesebb, mint a valami, és amúgy is kénytelen vagyok némi hézagot felfedezni az előadásban: — Most háromnegyed tíz van. Feltétlenül ragaszkodik hozzá, hogy tizenegyig kapja meg a 400 forintot? Nem lesz jó az fU’ggel tízkor is? Még nagyobb sóhajtás, Uletrfe nyögdécselés: — Azt hiszem már most h késő! Akkor ne beszéljünk róla. — Szörnyű, mi lesz, nem is merek rá gondolni! Ha nem kapom most meg ezt a háromszáz forintot, akkor mindennek vége. De én ezt az utcán nem tudom elmondani. (Még impresszionista is a kicsi, a meséhez hangulatvilágítás is kell). — Hát válóban ez erre nem alkalmas. A lakásán el tudná mondani, ugye? Nem lakik mész - sze? — Nem, itt a közelben! — Pompás — mondom és háromfajta lehetőség vonul lelki szemeim előtt. Felmegyek a lakásba és a legmélyebb megbeszélés közben a szemüveges kiemeli a tárcái (Szelíd változat). Esetleg az elmerült beszélgetés közben beront a szemüveges és örülök, ha pénztárcám hátrahagyásával és egy feldúlt házasság romjaival ballagok le a lépcsőn. (Színpadi változat). Van még egy harmadik is. Találnak egy lengén öltözött, jól fejbevert pasast kabát, nadrág nélkül valamelyik kukaedény mögött. (Drasztikus változat) Több megoldás nem lévén, közKezdett olyan gyanúm lenni, ben odaérkezünk a Góbéhoz és hogy erősebben esik latba a 406 forint, mint én, mert a kislány újabb licitálásba bonyolódik. — Ha nem kapok ma estig legalább háromszázat akkor mindennek vége! — (Mi az, lefelé licitálunk?). Közben elmegyünk egy szemüveges legény mellett. En megnézem a legényt, a leány nem nézi meg, a legény se minket Ennyire közömbösen magyarok nem mennek el egymás mellett. — Ahá — mondom magamban, — te vagy az! A kislány közben mondja a magáét: búcsúzásba kezdek. Ebben a pillanatban a kislány leírt a listáról, még' kettőt nyögött és azt mondta: — Ha nem tud segíteni akkot nincs mit csinálni! Elbúcsúztunk egymástól, ő ment vissza, én meg megálltam az ajtóban, mert furdalta az oldalamat, hogy a szemüveges valóban odatartozik-e? Odatartozott! Gyorsan kérdezett a kislánytól valamit, ő meg legyintett. Összetett legyintés volt és ahogy láttam, a rólam, szóló értékítéletet is tartalmazta. SZÖLLÖSY KÁLMÁN \
