Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-24 / 96. szám
1966. április 24. TOfcWA IfEGTEf SEPÜJSÄ© 3 Kombájnok a magyar mezőgazdaságnak A rosztovi „Rosztszelmas” üzem a hétéves terv időszakában csaknem 7000 önjáró gabonabegyűjtő kombájnt szállított a magyar mezőgazdaságnak. Most újabb ezer gépre érkezett rendelés. Ez egyhatoda az üzem 1966-ra tervezett egész kivitelének. Jelenleg a „Rosztszelmas” Európa legnagyobb mezőgazdasági gépgyára. A háború után az üzem valósággal újjászületett. Uj berendezéssel, korszerű munkapadokkal és automata gépekkel látták el. Valamennyi szovjet vállalathoz hasonlóan, a „Rosztszelmas- ban” is határozott folyamat a termelés automatizálása. A hétéves terv éveiben több mint 30 automata gépsort helyeztek üzembe. Szerelik a gabonabegyűjtő kombájnokat a „Rosztszelmas” üzemben. A magyar mezőgazdaságban rövidesen már dolgoznak ezek a kombájnok. dúljunk hozzájuk. Éppen tegnap szorultunk rájuk ismét. Az egyik kukoricavető gépünk leállt, gyorsan kellett megfelelő alkatrészt szerezni, hogy ismét üzemeltethessük. A hiányzó alkatrészt a Teveli Gépállomástól megkaptuk. Ilyesmi máskor is előfordul. Mi mindig számíthatunk rájuk. — mondotta Csekei Kálmán. LEHEL LÁSZLÓ, A GÉPÁLLOMÁSOK MEGYEI IGAZGATÓSÁGA ÜZEMGAZDASÁGI OSZTÁL Y VEZETŐ JE normálholdra vetítve, 17,58 form az üzemanyagköltségük. Ezeke a költségeket szorították le, a előbb elmondott összegekkel. — A nyereség szempontjából döntő természetesen az a körülmény is, hogy 1965-ben 143,6 százalékra teljesítettek a termelési tervet. 99 640 normálholdnyi munkát a termelőszövetkezeteknek végeztek, 75 270 normálholdnyi munkát a vállalatoknak. A dolgozók egy havi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést kaptak. Ennyi volt tavaly is — mondotta Lehel László. — Az élüzem-cím elnyerésének sok feltétele van. Nemcsak termelési vonalon, gazdálkodási téren is, megfelelő szintet kell elérni. Az országban több üzem, egyébként mindenben, megfelel a követelményeknek. Ezek közül azonban még mindig csak a legjobbak kaphatják meg az élüzem- címet. A Teveli Gépállomás a legjobbak közé tartozik. Néhány számmal szeretném ezt érzékeltetni. A teveli munkáskollektíva tavaly normálholdanként 11 forint önköltség-megtakarítást ért el. Sok egyéb összetevő alapján ké- millió 232 ezer forint nyereséggel zárták a tavalyi esztendőt. Figyelmet érdemel az üzemanyag-megtakarítás.- Normálholdanként 1,58 forintot takarítottak meg az üzemanyagköltségekből. Meg szeretném jegyezni, hogy norm ál holdra vetítve 83,05 forint volt a tervezett önköltségük, és ugyancsak LÁNG LAJOS, A ZOMBAI VÖRÖS CSILLAG TSZ ELNÖKE — Hosszú évek óta működünk együtt a Teveli Gépállomással. Különösebb probléma még soha nem volt. Én a magam részéről azt tartom figyelemre méltónak, hogy a legnagyobb csúcsmunkák idején is becsülettel szót tudtunk érteni. A gépállomás vezetőit és dolgozóit tiszteljük és becsüljük. Munkájukkal, helytállásukkal szolgáltak erre rá. Különösképpen jól ismerjük Stier Mátyást, Márton Mártont, Pintér Istvánt. Ezekben az emberekben a münka terén még soha nem csalódtunk. — így vélekedik Láng Lajos. Az elhangzott nyilatkozatokhoz aligha kell kommentárt fűzni. Egycélú, vagy komplex beruházás Milyen legyen a Sió-torkolati mű? „A torkolati mű megépítésével a harmadik ötéves tervben egészen természetesen számolunk.” — E mondattal fejezte be felszólalását az Országos Tervhivatal képviseletében megjelent Barna Aladár főmérnök a Magyar Hidrológiai Társaság középdunámtúli csoportjának Szekszárdon rendezett ütésén; Az ülésen a Sió-torkolata műről volt szó, amelynek megépítése most már időszerűvé vált. Nyitott kérdés azonban, hogy mit építsenek. Egycélú legyen-e ez a több, mint másfél száz milliós beruházás, vagy pedig kielégítsen az ár- vízvédelmen kívül egyéb igényeket is. A pillanatnyilag legégetőbb problémákat oldja-e meg, vagy fjedig beleilleszkedjék a Sió-szabályozás, a balatoni vízgazdálkodás távlati terveibe. Mivel az utóbbi megoldás többletráfordítást igényel, megiéri-e a többféle cél megvalósítása ezt? | A Síó szabályozása Annak ellenére, hogy több, mint másfél évezred óta igen sokat tét. tek a Sió szabályozása érdekében (első ízben a negyedik században Galeri us császár ásatotl csatornát a Balaton és a Duna között), a szabályozás még nincs befejezve. Bár a Balaton vízszintdngadozása a korábbi három méternek egy- harmadára csökkent, a mostani egy méter is sok. Hajózási érdekekből, valamint a csatorna felső szakaszának időnkénti átöblítése céljából olyankor is kell vizet leengedni a Balatonból, amikor nincs elegendő . víz a tóban. Máskor meg fölös vizet kell leengedni, ..amikor a. torkolat térségében a Duna áradása miatt árvízveszély van. A Duna áradása akadály nélkül felduzZasztja a Sió és a Nádor vizét egészen Medináig, fenyegetve a kisnyék beli településeket. A felszabadulás utáni években napirendre került a Sió szabályozásának befejezése. Először 1952- ben készültek tervek, ekkor még a hajózás fejlesztésének érdekei voltak előtérben. Az elképzelések szerint hat vízlépcsőt építenének, ezek szakaszosan duzzasztanák fel a csatorna vizét. Állandóan lehetne hajózni a Sión, ellátni öntözővízzel a csatorna mentén fekvő mezőgazdasági üzemeket. A vízlépcsőrendszer által jobban lehetne szabályozni a Balaton vízjátékát is. 1956-ban a jeges árvíz után — már előtérbe kerültek az árvízvédelmi szempontok. A tíz évvel ezelőtti jeges árvíz ugyanis egy méterrel a töltések fölé emelte a Sió vízszintjét. Kiderült hogy a Sió-torkolat környékének — és itt 20—35 kilométeres szakaszról van szó — árvédelmi biztonságát csak úgy lehet növelni, ha megakadályozzák a Duna árhullámának fel- hatolását a csatornán. I I Miért van szükség I az árvízkapura ? Ha a Siót el lehetne zárni a torkolatnál, a Duna nem duzzasztaná fel a csatorna vizét. Különben egy méterrel kellene megmagasítani itt a Sió menti töltéseket és természetesen ennek megfelelően szélesíteni is. Az árvízkapuval ez a beruházás — egyik változat szerint 154 millió forint, a másik szerint 312 millió — megtakarítható. Ez az építmény azonban kizárólag árvíz, mégpedig csak jeges árvíz esetén lépne működésbe. A számítások szerint 1893-tól 1965-ig 6 alkalommal, összesen huszonnégy napra , lehetett volna lezárni az árvízkaput. 1945 tavaszán például hat napig tartották volna zárva és ezáltal a Sió vízszintje 160 centiméterrel alacsonyabban tetőzött volna, mint ténylegesen. 1956-ban kilenc napra lehetett, illetve kellett volna lezárni, a vízszintkülönbség ezáltal két méter lett volna. A Sió léhát nem öntött volna ki. A tavalyi nyári árvíz idején két napra zárhatták volna le, azonban ez alig idézett volna elő néhány centiméteres vízszintkülönbséget. Az árvízkapu tehát semmit sem változtat a Sió jelenlegi állapotán, előfordulhat, hogy évekig sem kell működésbe helyezni. A hajózásra, öntözésre, a Balaton vizének szabályozására ugyanolyanok lesznek a lehetőségek, mint eddig. Ennek ellenére sürgős megépítése indokolt. Előfordulhat ugyanis, hogy tíz évig sem kell lezárni, de az is, hogy megépítése után az első tavaszon több száz milliós káirt akadályoz meg, Az 1964-ben kialakult álláspont az Országos Tervhivatalban, az, hogy az árvízvédelem kerüljön előtérbe, az árvízkaput kell megépíteni, egyelőre figyelmen kívül haigyandók az egyéb szempontok. || Kétféle változat Több tanulmány készült már a torkolati műről, a TIT-klubban megtartott ülésen két tervet állítottak szembe egymással. Abban egységes a vélemény, hogy a Sió- kanyaxok átmetszése nem sürgős, ezt egyelőre el lehet hagyni, halasztani. Ezek után az úgynevezett „C” változat kivitelezése — ez csupán árvízkapuként irányozza elő a torkolati művet — 161 millióba kerülne. A „D” változat, amely egyben duzzasztómű és» hajózsilip is lenne, 190 millió forintot igényelne. Kiderült azonban, hogy már a tervezésnél is jelentős módosítások lehetségesek. így esetleg nem 29 millió lenne a különbség, hanem jóval kevesebb. A feltárható tartalékok zöme csak a „D” variációnál van meg, tehát ha pusztán az árvízkapu épül meg, akkor nem állnak rendelkezésre. Ä „C” változat elfogadásának indokolása az, hogy a hajózás nem fejlődhet oly mértekben a Sión, hogy ezzel megtérülne a közel harmincmilliós beruházási különbözet. Kérdéses az is, hogy meddig tűrhető meg a világ egyik legelső szívgyógyhelye közvetlen közelében egy zajos üzem, a hajógyár, amely a Sió hajóforgalmának a zömét adja. És ha már hajózási célra fordítunk harmincmilliós beruházást, nem lenne-e ez hatékonyabb a tengerhajózás fejlesztésénél? Az öntözés növelésének üteme csökken a harmadik ötéves tervben és ezt is elsősorban a Tiszántúlon kell fejleszteni. Nincsenek tehát olyan indokok, amelyek szükségessé tennék a komplex beruházást. A különbség nem térülne meg, tehát nem lenne hatékony ez a ráfordítás. Elgondolkoztató érvek és valóban, ha józanul számolunk, van létjogosultságuk. Elmondta az OT. főmérnöke, hogy már maga az a tény is fontos, hogy eddig is jelentős rejtett tartalékokat tártak fel. (Megtakarítási lehetőségeket sorolt fel az ülés előadója, Philipp István vízügyi igazgatósági főmérnök.) Ha korábban állást foglaltak volna és jóváhagyták volna az eredeti javaslatokat, ez nem ösztönzött volna eléggé a tartalékok mozgósítására. Örömmel üdvözlik a megtakarítási javaslatokat, amelyeket azonban érvényesíteni lehet az árvízfcapu-építésnél is. I Miért gazdaságosabb mégis a komplex beruházás? Ha a jövőben mégis elvégzik a Sió szabályozását, a vízlépcsőrendszer kiépítését, meg kell építeni a zsilipet, duzzasztóművet az árvíz- kapu mellett is. Ez újabb százötvenmillió forintot jelent, szemben a mostani 29-cel. Újra fel kell vonulni, újra megszervezni a talajvízszint-süllyesztési, aminek a Költségeit, tizmall iókbmn EzárrvJjáir, de most, ha együtt épül a komplex mű, nem Okoz jelentősebb többletkiadást. Ha megépül később a duzzasztó, a mostani árvízkapu feleslegesen nagy méretű lesz. Ha állandóan — a Duna alacsony vízállásánál — duzzasztják a Siót, a csatornát nem kell olyan mélyre ásni, ezzel is tízmilliókat lehet megtakarítani. Ha most csak árvízkapuként épül meg a torkolati mű, az előbb említett körülmények — éppen az akkorra már adott lehetőségek következtében — gátolhatják a szabályozás átfogó programjának megvalósítását, és a megyeszékhely fejlődését is. I Mit oldana meg a duzzasztómű ? — Tekintsünk el egyelőre a vízlépcsőrendszer kiépítésétől, vegyük számiba csak azokat az előnyöket, amit a torkolati műnek többcélú megépítése azonnal jelentene; A hajózási lehetőségeknél sok változást nem eredményezne, azonban az alsó szakasz állandóan hajózhatóvá válna, függetlenül a Duna vízállásától. Szekszárdon kikötőt, átrakót lehetne építeni; Jelenleg alacsony dungi vízállásnál a Duna elszívó hatása olyan nagy, hogy csak ötven köbméter másod- percenkénti vízeresztésnél közlekedhetnek hajók a csatornán. Egy_ egy eresztés tehát túlságosan „megcsapolja” a Balatont. Ha megépül a duzzasztómű, ez csökken. El lehetne látni a megyeszékhelyt bőségesen ipari vízzel. Lehetővé válna több, mint tízezer hold terület öntözése a felduzzasztott vízből. Mint azt Karászi Kálmán, a vízügyi igazgatóság vezetője elmondta, jelenleg az öntözés fejlesztésénél. az egy holdra eső főművi beruházás hatezer forint. Ha a torkolati műnél jelentkező többletköltséget csak az öntözés fejlesztésére terheljük, akkor is háromezer forint jut egy holdTa, tehát fele az országos átlagnak; Forintban nem mérhető az, — mint erről Bokor Mihály, az OVF főosztályvezetője beszélt — amit pihenési, üdülési, idegenforgalmi lehetőségben nyújtana a megyeszékhelynek a Sió alsó szakaszának felduzzasztása. Az egycélú megoldás tehát megoldás lenne a mindenki által elismert legfontosabb problémára; az árvíz elleni védekezésre. Bár ha csak erről az oldalról vizsgáljuk, gazdaságos a beruházás, mégis — perspektívában és több összefüggésben nézve, valamint lehetséges egyéb megoldásokkal összevetve, gazdaságtalan; Százmilliós nagyságrendű többletkiadást okozna abban az esetben, ha később mégis megépülne a duzzasztómű; kiépítenék a vízlépcsőrendszert a Sión. A különbség most 29 millió forint. Ez azonban csak a felső határa a differenciának, van néhány elgondolás a talajvízszint süllyesztésére, esetleg a süllyesztőszekrényes alapozás alkalmazása, meglevő, használaton kívüli zsilip- berendezések beépítése, a méretek esetleges csökkentése stb. — amelyek a huszonkilenc milliót annak töredékére mérsékelnék' A vitára még nem tettek pontot, a javaslatok a közeli hetekben befutnak a Tervhivatalhoz, ahol minden bizonnyal alapos mérlegelés után döntenek majd. A döntés azonban akkor lesz helyes, ha figyelembe veszik az összes tényezőt, összefüggést. JANTNER JÁNOS