Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-23 / 95. szám
I tói vá megyei vcpű.isag 1966. április 23 Egymillió elillan Nem életszükséglet, mégis szív- cigarettából 984 552, dohányból juk és egyre többet. Csak egy já- 17 219 és szivarból 6546 forintot, rásban, a bonyhádiban a lakosság — Milyen változások, eltolódások mutatkoznak a fogyasztásban, az elmúlt tíz esztendőt tekintve? — Tizenhárom éve lesz j nius- — kérdezem Weisz Márkustól, a *-ian' itt dolgozom. A menybonyhádi járási dohányelosztó ve- nyisfS* változás óriási. Akkor nagy zetőjétől * eredménynek tekintettük, ha há— Márciusban cigarettából rommillió cigarettát kihelyeztünk 6 273 405 darabot küldtünk ki egy honaPra- M°st a duplájánál mintegy másfél száz üzletfelünk- ^ nagyobb á forgalom. A másik nek. A Kossuthot viszik mint a ^«mtős változás, hogy csökkent a kenyeret, milliószámra fogy. Leg- dohanyfogyasztás a kész cigaretta nagyobb az igény és a fogyasztás ^vara' Tizenhárom eve még négy- a Kossuth és a Munkás szivarká- otezer csomaS pipadohány is elfo- ból. Az előbbiből havi két és fél- gyott egy hónapban. Mi még szeműim, az utóbbiból több mint ^ncsesek vagyunk a bányavidókhavonta egymillió-nyolcezer forintot elfüstöl. — Mennyi a havonta fogyó dohányáru mennyisége a járásban? egymillió az igény. Fecskéből háromszor annyit is elvinnének, mint amennyit kapunk — feleli — Várható-e javulás a Fecskeellátásból? — ígérik a mennyiség növelését, Nemrégiben jártak itt a központból, azt mondták, hogy rövidesen kapnak a gyárak Nyugatkel, mert van úgy, hogy ezer csomagot is megvesznek havonta. Fe lére csökkent a cigarettadohány is, vagy még kevesebbre, legutóbb például a régi tízezer csomag helyett 3—4 ezer ment, mikor hogyan, ez változó. Nem vesződnek ma már a dohányosok a sodrással! — Ezek a változások annak- tuNémetországból újabb korszerű la3donithatók, hogy ma már ningépeket. Persze, ez valután is múlik. Nehéz igazságot tenni az elosztásakor. Tekintettel kell lennünk az idegenforgalomra — hiába, a külföldiek is szeretik ezt a cigarettafajtát — na, meg arra is ügyelni kell, hogy arányosan juttassunk a trafikoknak, italcsenek az emberek anyagilag rászorulva a sodrásra, nem számít nekik az. hogy drágább a cigaretta a dohánynál. Vannak olyanok akik még pödörnek, a nyugdíjasok, meg azok akik megszokták a sodrás szertartását. Jobban ízlik, idejük is kevesebb tán, de boltoknak, lehetőleg ne maradjon m®gis 32 a hogy tehetősebbek, ki egy község sem, — Dohányzik? Milyen „példát mutat” az elosztó vezetője? — Mit nem visznek és miért? — Nem kell, csak kisebb meny- nyiségben a Luxus, az Opera, a — Ha úgy vesszük, rossz pél- Lánchíd. Jó ha egy hónap alatt dát, mert nem dohányzom. Hu- száz dobozzal elvisznek. Fő oka szónkét esztendőn át szívtam, abban kereshető, hogy ezek a ci- csakis Kossuthot, naponta 60—70 garetták gyengék. Nálunk az darabot. Többnyire reggel 7-től erősebbet szeretik. Drágállják is, éjfélig füstöltem mint a gyárké- így elsősorban a külföldi látogatá- mény, gyakran még az ágyban is sokra viszik apróbb ajándék gya- dohányoztam. Én már előre va- nánt. ' • j gyök. Szívtrombózisom miatt ab- Szívjuk, szívjuk a cigarettát, bahagytam 1964. júniusában és ra- mert rászoktunk, telik és jólesik, dikálisan, teljesen leszoktam róla. Egyelőre, mintha hiábavalóak Ennek a „jó bornak” nem kell lennének az orvostudósok intel- cégér. Ennek ellenére állandóan mei, hisz napról napra növekszik növekszik a fogyasztás — moso- a levegőbe eregetett, dohányzásra lyog. — Márciusban összesen fordított forintok mennyisége. 1008 317 forintot forgalmaztunk, —i. —é. »VTVVVw*vTT»'*rTVTVTTTVTVTTTTTVVTTVWVTTTrn'Trr»VTVVVVVTVWVTVVTVTV Adatok — következtetések A megyei összesítés szerint Tolna megye községi tanácsai ez évben 58 millió forintos község- fejlesztési bevétellel számolnak. Ebből mintegy 45 millió forintos kiadást terveztek erre az évre, a többit pedig tartalékolják. Az idei községfejlesztési tervben szerepel 8 millió forint értékű társadalmi munka is. Ez így önmagában nem sokat mond, ám ha egy kicsit alaposabban boncolgatjuk, sok érdekes következtetést lehet levonni. A tervezett kiadás valamivel több az előző évinél, de a korábbi évekhez képest is fejlődést mutat. A községpolitikai munka bevezetésének első éveiben nagyobb ugrás volt megfigyelhető. Viszont ez éppen így természetes, kedvező. Az első években ugyanis még a tanácsi vezetőkkel is sok helyen vitatkozni kellett ennek a szükségességéről. A nyolcmillió forintos társadalmi munka ugyancsak mutat némi emelkedést az előző évihez képest, de magasabb minden eddiginél. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy már jó pár évvel ezelőtt voltak olyan hangok, hogy e téren nincs további lehetőség. Ezt részben azzal próbálták igazolni, hogy a lakosság már nem hajlandó több áldozatra, másrészt pedig főként komoly szakmai hozzáértés, magas színtű szervezettséget igénylő munkák vannak vissza, amit nem lehet társadalmi munkára alapozni. Sőt, a kivitelezők he- lyenkint tiltakoznak is a segédmunkák társadalmi úton való elvégzése ellen, mert egyrészt ők is rendelkeznek segédmunkásokkal és azokat foglalkoztatni akarják. Másrészt pedig nem alapozhatják arra a termelést, hogy a társadalmi munkás megérkezik-e pontosan vagy nem, gyorsan, pontosan dolgozik-e, vagy nem. A gyakorlat mást igazolt. Éppen a társadalmi munkánál sikerült legtöbbet előrehaladni az utóbbi években. Igaz, meg kell hagyni, nem volt éppen alaptalan kivitelezők aggálya, de társadalmi munka végzésére mégis megannyi lehetőség nyílt. Egyrészt azáltal, hogy sok tanács — nagyon helyesen — fejlesztette a házilagos kivitelező brigádját, s annak egyebek közt az is előnye volt, hogy a tanács jobban meg tudta teremteni a kooperációt az állandó jellegű a szakmunkások és a segéderőt adó társadalmi munkások közt. De rendkívül tág lehetőséget nyitott a társadalmi munka végzésére a járda- és útépítés előtérbe kerülése is. Jellemző, hogy az idei évben a 8 millióból 4,7 millió forint értékű társadalmi munkára éppen a járda- és útépítéseknél került sor. Persze beigazolódott az is, hogy a lakosság áldozatkészsége semmiképpen sem érte el a csúcspontot: a közösség érdekében, amelyben benne szerepel természetesen az egyéni is, mindenki hajlandó szinte minden áldozatra. Szekszárdon például, amikor valahol járdaépítésre kerül sor, és kérik a lakók segítségét, bármilyen foglalkozású is az illető, de nem sajnálja sem a vasárnapját feláldozni, sem az esti, vagy hajnali órákban nem rest ásót, lapátot fogni. Ugyanígy van ez a vízvezeték-építésnél és más munkáknál is. Sőt, rendszerint még olyan probléma sincs, hogy az egyik elvégzi a munkát időre, a másik pedig csak késlekedéssel. A kialakult gyakorlat természetesen a jövő szempontjából is figyelemre méltó. Továbbra is lehet és kell alapozni a lehető legnagyobb mértékben a társadalmi munkára. Annál is inkább, mert a feladat meglehetősen sok. A 13 millió forintos tartalékolásra valaki esetleg azt is mondhatná, hogy miéA szükséges ez, ha már egyszer megvgn a pénz, miért nem használják fel minél előbb. Az igazság az, hogy ez a nagy összegű tartalékolás is egészséges jelenség, s kár, hogy kezdettől nem volt ilyen gyakorlat. Ez mindenekelőtt annak a jele, hogy a községpolitikai munkában is mind jobban előtérbe kerül a céltudatos előrelátás. Addig nem kezdenek hozzá egy-egy komolyabb létesítmény kivitelezéséhez, amíg nem áll rendelkezésre a szükséges összeg. Sajnos, korábban akadt olyan kirívó eset is, hogy ■ az építkezésnél eljutottak a falegyenig, de elfogyott a pénz és kénytelenek voltak abbahagyni a munkát. Ilyen manapság nem fordulhat elő, és ezt éppen a tartalékolással előzik meg. De szorosan ehhez kapcsolódik az is, hogy mindinkább előtérbe kerülnek a nagyobb létesítmények, ami ugyancsak a tartalékolást, erőgyűjtést igényli. Ez is kedvező jelenség, mert az apró-cseprő feladatok rendszerint más forrásból is megvalósíthatók, így a pénzt összegyűjthetik olyan célra, ami viszont más forrásból nem lenne megvalósítható. Sőt, a tartalékolás teszi képessé a kisközségeket is olyan nagy létesítményekre, amelyeket azelőtt el sem tudtak képzelni. Az idei évben is számos művelődési otthon szerepel a tervekben. A közös fedezeti forrásból épülő szekszárdi és tamási mellett Pálfán, Cyulajon, Várongon. Váralján fordítanak nagyobb összeget ilyen célra. De az előző években is nagyon sok művelődési otthont építettek, illetve újítottak fel községfejlesztési alapból. Most már ott tart a megye, hogy az egészen kis községek kivételével, majdnem mindenütt található korszerű művelődési otthon, vagy most van folyamatban az építése. Nem túlzás azt mondani, hogy az évek folyamán divattá vált Tolna megyében a kultúra érdekében a nagy áldozathozatal. Viszont az is igaz, hogy ez néhol már-már a másik végletbe kezdett átcsapni: elméretezték magukat. Az egyik kisközségben — különösebb fejlődési perspektívája sincs — olyan nagy befogadóképességű művelődési otthont akartak építeni, ami nyilvánvalóan szükségtelennek mutatkozott. Végül alig tudták meggyőzni a helyieket. Évek óta téma a közös fedezeti forrás megteremtése, aminek az egyik oldala az, hogy a községi tanácsok saját fejlesztési alapjukból járuljanak hozzá a különféle állami beruházások fedezéséhez. De ehhez a témakörhöz tartozik az is, hogy több község fogjon össze egy-egy közös feladat esetén. Van némi előrelépés e téren, de ez még nem sok. Az idén 12 pedagóguslakás és 9 iskolai tanterem már ilyen alapon épül. Pakson járási orvosi rendelőintézet, Dombóvárott pedig diákotthon építéséről van szó, de ilyen tekintetben még sok a kínálkozó lehetőség. BODA FERENC HIRDESSEN a TOLNA MEGYEI Népújságb an! \ ,’TTT^f f < frrrm — Ezredes úr, én az ő helyében nem is említeném azt a szégyenletes fiaskót, amelyet ön „körülményeknek” nevez. Krammer elődje, az a barom Bruckmann lépre ment, mint valami tejfelesszájú kölyök és bajba sodorta egyik legügyesebb ügynökünket. Nem is szólva arról, hogy önmagát is leleplezte és még szerencse, hogy időben és sértetlenül sikerült elhagynia Angliát. — Bátorkodom megemlíteni, altábornagy úr — mentegetőzött bizonytalanul Hassel, — hogy Bruckmannt az SS-Reicführer úr személyes ajánlására osztották be mellém, és nekem az egész ügyhöz határozottan semmi közöm nem volt. — Szamárságot beszél, ezredes! Bruckmannért ön felelt attól a pillanattól fogva, hogy a munkatársa lett. Ami pedig az SS-Reichsführer úrra való hivatkozását illeti, enyhén szólva illetlenségnek minősítem. Pickenbrock altábornagyról az a hír járta, hogy az Abwehrben Himmler SS1 birodalmi vezető hivatalát képviseli. Hosszúkás, szikkadt arcán most bősz felháborodás tükröződött. Hassel ezredes rosszul érezte magát. Mi az ördögnek kellett most Himmlerről fecsegnie. Ez a, nyavalyás Pickenbrock alkalomadtán visszamondhatja neki a dolgot. A legkínosabb az egészben, hogy ő a színigazat mondta: Bruckmannt valóban Himmler ajánlotta. De erről jobb lett volna hallgatnia, hisz jól ismerte az SS birodalmi vezető természetét és módszereit... Krammer úgy látszik, szintén tudta, miről van szó, mert arcán halvány mosoly suhant át, de — 5 — rögtön el is tűnt. Bizonyára eszébe jutott, hogy Hassel keze alatt fog dolgozni. E pillanatban Pickenbrock segédtisztje lépett be és jelentette, hogy Canaris tengernagy, a hírszerző és kémelhárító szolgálat vezetője hivatja mindhármukat. Szinte egyszerre pattantak fél, és a következő percben a fényárban úszó folyosón lépkedtek a tengernagy dolgozószobája felé. Canaris állva fogadta a három tisztet. Jól táplált, sima, pirospozsgás arca erős parfőmillatot árasztott. A szokásos „Heil Hitler” üdvözlések után a tengernagy tetőtől talpig végigmérte őket, majd fel-alá kezdett járkálni tágas, félhomályos szobájában. Hosszú, kínos csend. Mind a hárman mereven álltak. Végül Canaris megúnta a sétát, odalépett eléjük és röviden ennyit mondott: — Tegnap a Führer érdeklődött a Ciklonakcióról. Aztán sokatmondó pillantást vetett rájuk és határozott, hosszú léptekkel ismét róni kezdte a dolgozószobáját. Pickenbrock és Hassel egymásra pillantottak, majd az altábornagy jelentette: — Tengernagy úr, Bruckmannak, aki Krammer előtt foglalkozott a Ciklon-akcióval, ügynöke révén sikerült megszereznie a kutatóintézet alkalmazottainak névsorát, amelyet már el is juttatott hozzánk. Krammer százados pedig ellenőrizte, nincs-e az alkalmazottak közül valakinek rokoni vagy ehhez hasonló kapcsolata Német— 6 — országban élő angol származású személyekkel. Kiderült, hogy van. A kutatóintézetben dolgozik egy bizonyos Harry Norman nevű éjjeliőr. A berlini angol emigránsok között ugyancsak van egy Norman, akinek német nő volt a felesége... — Nagyszerű, altábornagy úr — állt meg Canaris Pickenbrock előtt. — Be kell szervezni ezt a Normant és folytatni, főleg pedig sikeresen befejezni az akciót. Végeztem, — uraim! A három tiszt magasba lendítette karját, de a tengernagy rájuk szólt: — Egy pillanat! Krammer százados, ön holnapután jelentkezik Kiéiben Huth tengeralattjáró-kapitánynál, aki átviszi Angliába. A Nor- mann-ügy után Gretley-be utazik és átveszi az ottani ügynökségünk irányítását. A részletes eligazítást az altábornagy úrtól és az ezredes úrtól kapja meg. — Igenis, tengernagy úr! S mind a hárman elhagyták a Nagyfőnöik szobáját. Krammer százados, amikor eltávozott az Abwehr épületéből, egyenesen az Adlon szállóba hajtatott. Itt dolgozott ugyanis portásként Felix Norman angol emigráns. Az első pár mondat után máris kiderült, hogy Felix erősen fasiszta érzelmű s ezért kellett elhagynia Angliát három évvel ezelőtt. — Mondja, nem rokona véletlenül a Londonban élő Harry Norman? — kérdezte Krammer a portástól.
