Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-15 / 88. szám

1Ö66. április 15, TOLNA MEGYEI NfiPŰ.ISAG Xj LEBONTANI! LEBONTANI? LEBONTANI! LEBONTANI? .....A panaszost ugyanis még az építési engedély iránti kérelmével kapcsolatos eljárásban, majd azt követően akkor is figyelmeztet­ték, amikor az épület készültségi foka 15 százalékos volt, arra, hogy előkertes családi ház a kérdéses helyen nem építhető fel. Panaszos azonban a hatósági intézkedés el­lenére is szabálytalan módon a lakóház felépítéséhez hozzákez­dett, illetve azt folytatta. Pana­szos a hatóságok rendelkezéseit konokul megszegte, ezzel az állam- polgári fegyelmet is súlyosan megsértette, ezért ezt a körül­ményt most méltányossági okként értékelni semmiképpen sem lehet. Panaszos által felépített családi lakóház nemcsak azért szabályta­lan. mert az építési engedély nél­kül épült, hanem azért is, mert előkertes családi lakóházként épült, és az semmiképpen ' sem illik bele a környezetbe. A végre­hajt:' -ottság ezért ez ügyben kora a hozott határozatát meg­változtatni nem kívánja. Panaszossal szemben több ízben került sor határozat elmulasztása miatt pénzbírság kiszabására. Fi­gyelemmel az elkövetés körül­ményeire, az egyébként törvény- sértés nélkül 'kiszabott rendbírsá­got a végrehajtó bizottság mérsé­kelni nem kívánja.'’ A Tolna megyei Tanács Végre­hajtó Bizottságának határozata el­len fellebbezésnek helye nincs. Az épületet le kell bontani. I ! A nádfedeles vályogház helyébe A szép, nagy ház egyetlen dí­sze a paksi utcának. A közeli evekben többen lebontották a nád­fedeles vályogépületeket, s a roz­zant falak helyébe szép. tágas, nagy ablakos, világos családi ott­honokat emeltek. Weller Mátyás is ilven szándékkal vásárolta meg az Akácfa utca 21. szám alatti telket. Megkapta a régi nádfede­les ház lebontásának engedélyét, — s gyűjtötte a pénzét és az ere­jét, hogy helyébe új épületet emeljen. Úgy két éve kezdett a dologhoz, s ma ott van a terebélyes ház, két hatalmas ablakkal, három méter mély előkerttel néz az ut­cára. Benne két nagyméretű szo­ba, konyha, fürdőszoba és kamra kiszabott helye. Itt-ofct már állnak a választó falak is, a padlózat is elkészült a majdani konyhában, amit jelenleg lakószobaként hasz­nál tulajdonosa. A nagy ablakba téglát raktak fel, hogy a szelet korlátozzák mozgásában. A földön gödrök és homok, mindenféle összevisszaság. A ház készültségi foka 80 százalék. De megállt a munka, mert megszületett és hosz- szú idő óta vajúdik a határozat, s annak végrehajtása: le kell bon­tani a házat, avagy megkegyel­meznek neki és építőjének, s ma­radhat? „Az épület fenn­tartását javasoljuk“ Ezüst- és bronzérem Kecskemétről Sikerrel szerepeltek a Tolna megyei fiatalok Kecskeméten, a költészet napja alkalmából meg­rendezett középiskolás és szak­munkástanulók országos vers- és prózamondó versenyén. Ezüstérmet kapott Benke Má­ria III-os tanuló Paksról, a Vak Bottyán Gimnáziumból, Karinthy Frigyes: Pitypang c. versének előadásáért, és Kiss Kálmán dom­bóvári ipari tanuló Simor And­rás: Kiáltás című versének sza­valatáért. Bronzéremmel jutalmazták Braxmair Máriát, a bátaszéki gimnázium II. osztályos növen­dékét Csoóri Sándor: Szabályta­lan vers egy földrajztanár halá­lára című versének tolmácsolá­sáért. — Miért kellene lebontani egy új épületet? — Az országos építésügyi sza­bályzat szerint engedély nélkül építkezni nem szabad, s Weller Mátyásnak még a mai napig sincs semmiféle engedélye — mondja Hirczi József, a Paksi Járási Ta­nács építési osztályának előadója, aki az Akácfa utca 2I-es számú ház ügyének csínyját-bínját isme­ri. — Azonfelül szintén ez a sza­bályzat írja elő, hogy csak az épí­tésügyi előírások alapján szabad építkezni. Weller Mátyás ennek sem tett eleget. Az Akácfa utcá­ban utcafronton vannak a házak. Az övé pedig előkertes. — Hogy-hogy nincs építési enge, délye Weller Mátyásnak? — A beadott kérelmet hiány­pótlás végett küldtük vissza a ké­relmezőnek. Másik kérelmet nem adott be. — Mi hiányzott arról az építési kérelemről? — Nem láttuk szakszerűen biz­tosítva a kivitelezést. Nem volt rajta a felelős műszaki személy neve, aki vezeti az építkezést. Közben tudomást szereztünk ar­ról, hogy Weller Mátyás mégis megkezdte az alap elkészítését, s amikor még csak mintegy 15 szá­zalékos készültségi fokon állt az épület, figyelmeztettük, hogy bontsa azt le, mivel abban az ut­cában előkertes házat építeni nem szabad. A figyelmeztetést meg­ismételtük, amikor már a falak is álltak. Az építő mégis tető alá hozta a házat. — Igen. sajnos vannak, akik azt mondják, hogy majd ha készen leszek a munkával, majd akkor megadja az engedélyt a tanács — szól közbe Hirczi József egyik kollégája. — Az első lebontási határozat 1964. április 16-án született, s ezt a döntést megerősítette a megyei tanács építési és közlekedési osz­tálya, majd 1964. augusztus 14-én a Tolna megyei Tanács Végrehaj­tó Bizottsága is. Mivel az épületet engedély nélkül húzták fel, sza­bálysértés címén ezer forintra büntettük meg Weller Mátyást. Az összeget befizette. Majd az ezt követő időszakokban — 1964-ben még két esetben, 1965-ben pedig öt alkalommal ezer-ezer — össze­sen nyolcezer forinttal büntettük, mert a megjelölt határidőre nem bontotta le a házat. Hétezer fo­rintról letiltást küldtünk Weller iVTátyás munkahelyére, a Kamacsi Állami Gazdaságba. — A jelenlegi helyzetben maga szerint mi volna a megoldás? — Weller Mátyás legutóbbi fel­lebbezésekor már mi is az épület fenntartását javasoltuk, mivel ké­szültségi foka úgy nyolcvan szá­zalék. „Előkertes ház falait húzzuk fel“ — Amikor kezdtük az építke­zést, a szomszédék háza még más­fél méterrel beljebb állott. Ami­kor beadtuk a régi ház lebontási és az új családi ház építési ké­relmét, azt a választ kaptuk, hogy előkertes ház falait húzzuk fel, így lett a mi épületünk az utca frontjától három méterrel — aho­gyan azt a szabályzat előírja — beljebb — mondja Schmidt Fe- rencné. Schmidték háza Pakson, az Akácfa utcában van, három épü­lettel lejjebb, mint Weller Má­tyás vitás otthona, öt éve kezdtek a régi épület bontásához. A kő­kerítésre, csak most, a közelmúlt­ban futotta. Azóta a szomszéd is lebontotta a régi házat, s sem az utcafrontiak de Schmidték házá­val sincs egyvonalban. — l átta volna, mi volt annak ?z pC 'c'-ek a helyén! Valóságos palotát emeltek oda a Wellerék. Nem tudom, mi van azzal az ügy­gyei, húzódik jó ideje az egész. Azt beszélik, le kell bontani. Hát, nem mondom — nyújtja el a szót Schmidt Ferenc — az azért túlzás volna! Fontos dátum : 1964. június 8. Weller Mátyás tizennégy éve kőműves. A házát saját erőből kívánta felépíteni, csupán néhány közvetlen családtagja, rokona segítségével. Ért hozzá, hisz ez a szakmája. Fellebbezést annyit írt már, hogy szinte ő maga sem tudná összeszámlálni. Mivel az utcában is akad rá példa, min­dig abban bízott, hogy majd megkapja az előkertes családi ház építésére az engedélyt. — Mit csinált, amikor az első beadott építési engedélyt kiegé­szítés címén visszakapta? — 1964. június 8-án írtam meg a következőt. Ajánlottan adtam fel. Választ nem kaptam rá. Hogy mi lesz a házával, le­bontják, vagy marad, és építheti tovább, arra elég egykedvűen fe­lel, már megviselte a kétéves huzavona. — Majd lesz vele valami. Hogyan hatásosabb a példamutatás ? A végrehajtás késik. Lehet, hogy az illetékesek is érzik a helyzet mindenképpeni fonákját? A kérdés a sok-sok határozat ellenében is nyitott. Vajon le kell bontani az épületet,. avagy megkegyelmeznek építőjének, meg a háznak is, és maradhat? Az építési engedély nélküli építkezés valóban szabálytalan Az, hogy a figyelmeztetések el­lenére sem állt meg Weller Má­tyás az építkezéssel, végső dön­tésre várva, erőszakosságra és konokságra vall. Nyolcezer fo­rintja bánja ezt a viselkedést. De, hogy egy majdnem kész lakó­épületet valóban le kellene bon­tani, az nem biztos, hogy méltá­nyos és emberséges cselekedet. Hiszen az indok, amely a le­bontást alátámasztja, nem állja meg a helyét. Nem, mert az ut­cában van még előkertes, új épí­tésű ház, s azonkívül azért sem, mert az a község egyik külső ré­szén, a présházak során is jóval kijjebb van, a Németkér felé ve­zető út mentén. Marad még egy kérdés: Meg- ér-e elrettentő példát statuálni egy megye, egy község lakossága előtt egy ember egyéni tragédiá­jának árán? Mert ha lebontják az épületet, az Weller Mátyás tragédiája lesz. S vajon a kör­nyék lakóinál megértésre találna-e ez a megoldás? Igaz, az ügyben nagyon sok a határozat, de talán nem volna értelmetlen most már emberi szempontokat is figyelembe ven­ni. Példát statuálni elég a nyolc ezer forint bírság, aminek jogos­sága eléggé vitatható. Ez is ha­tásos példamutatás. MÉRY ÉVA Gazdasági fejlődésünk időszerű kérdései Gazdaságpolitika A társadalmi-gazdasági folya­matok tudatos, tervszerű és tár­sadalmi méretű szabályozásának lehetőségét csak a szocializmus teremti meg. Ennek objektív alapját a főbb termelési eszközök társadalmi tulajdona jelenti. Ezért a gazdaságpolitika is először a szocializmusban jut sokoldalú sze­rephez, elsősorban ahhoz, hogy a legfőbb gazdasági folyamatok fejlődését átfogja és irányítsa. A szocialista állam gazdaság- politikája elsősorban a társadal­mi és gazdasági fejlődés törvény- szerűségeiből vonja le azokat a következtetéseket, amelyeket a gyakorlatba átültet: „A gazda­ságpolitika eljárásmódja abból áll, hogy a valóságba bevezetnek olyan okokat, amelyek a gazda­sági törvények értelmében a gaz­daságpolitikai célkitűzéseknek megfelelő következményeket idéz­nek elő. A gazdaságpolitika bizo­nyos célokat tűz ki magának, amelyeket meg akar valósítani és bizonyos eszközöket használ, ame­lyek e célok megvalósítására szolgálnak”. Oskar Lange-nak, a közelmúltban elhunyt nemzetközi tekintélyű lengyel közgazdásznak megállapításából következik te­hát, hogy a szocialista állam egy­részt kitűzi a gazdasági fejlesz­tés fő irányait, másrészt számba- veszi és meghatározza azokat a módszereket, formákat és eszkö­zöket, amelyek segítségével a ki­tűzött célt elérheti. Eszerint te­hát a gazdaságpolitika — tágabb értelemben — magába foglalja a gazdaság fejlesztésére irányuló koncepciókat, továbbá e koncep­ciók megvalósításának módszereit. A szűkebb értelemben vett gaz- daságpólitika a lehetőségek, az erőforrások sokoldalú mérlegelé­se alapján meghatározza a gaz­dasági "riövekedes'Tehetséges üte­mét és arányait. A gazdaságpoliti­ka tehát az állam által foganato­sított gazdasági intézkedések rendszere, valamint azon koncep­ciók (fejlesztési tervek, a társa­dalom egészét vagy egyes társa­dalmi rétegeket érintő gazdasági elhatározások, az ország gazdasá­gi, nemzetközi kapcsolatait érin­tő döntések stb.) összessége, me­lyek a társadalmi szükségletek lehető legjobb kielégítése érdeké­ben meghatározzák az adott or­szág gazdasági struktúrájának alakulását és a fejlesztés ütemét. Ezek az intézkedések természe­tesen nemcsak átfogó, az egész népgazdaság fejlődését meghatá­rozó jellegűek lehetnek, hanem csak az ipart, vagy csak a mező- gazdaságot stb. érintőek. Eszerint az intézkedések bizonyos körét iparpolitikának, mezőgazdasági politikának stb. nevezzük. A gaz­daságpolitikának tekintettel kell lennie a szocialista termelési vi­szonyok erősítésére, a szocialista társadalom politikai céljainak megvalósítására, számolnia kell a nemzetközi erőviszonyok alakulá­sával stb. Ezek a tényezők és fel­tételek tehát bizonyos értelemben eltéríthetik a szűkebb értelemben vett gazdaságpolitikát a gazdasá­gi törvényektől, az újratermelés törvényszerűségeiből fakadó kö­vetelmények érvényesítésétől. A fontos az, hogy tisztában legyünk az eltérés feltétlenül indokolt és lehetséges mértékével, más szó­val, hogy ez az „eltérítés " tuda­tos, irányított legyen. A tágabb értelemben vett gaz­daságpolitikának egy része a gaz­daságirányítás rendszere. A szo­cialista társadalomban a gazda­ságirányítás lényege a központi tervcélok rendszere, továbbá mindazon eszközök, intézmények összessége, amelyek a tervben foglalt célok megvalósítását szol­gálják. A gazdaságirányítás rend­szerét tehát a gazdaságpolitika által meghatározott fejlesztési feladatokkal összhangban kell ki­alakítani. A szűkebb értelemben vett gazdaságpolitika és a gazda­sági mechanizmus kölcsönhatása abban is kifejezésre jut, -hogy a konkrétan érvényesülő gazdaság­irányítási módszer maga is aktí­van befolyásolja a gazdaságpoli­tika megvalósítását, A „jó” mechanizmus: érzékeny jelzőrendszer, amely a gazdaság- irányításhoz információkat köz­vetít a központi döntések helyes­ségéről. (Például bizonyos termé­kek jelentős áremelkedése arroY informálja a központi irányítást, hogy a termék iránt nagy a . ki­elégítetlen kereslet, hogy az erő­forrásokat ennek megfelelően át ' kell csoportosítani stb.) A me­chanizmus csak abban az esetben töltheti be a jelzőrendszer szere­pét, ha a népgazdasági és a rész­érdekek lényegében egybeesnek: különben a mechanizmus téves jelzéseket adhat, vagy mint jel­zőrendszer közömbös a gazdasági élet eseményeivel. kilengéseivel szemben. A gazdaságirányítás rendszere tehát nem egyszerűen passzív közvetítője a gazdaságpolitikának, hanem arra aktívan visszahat: tehát az irányítási rendszer re­formja bizonyos értelemben ma­ga után vonja a gazdaságpolitikai koncepciók — s ezalatt az adott fejlesztési célokat értjük — mér­legelését, ismételt megfontolását is. Dr. VARGA GYÖRGY Bemutató kiállítás a tolnai gimnáziumban Kiállítást rendeztek a diákok a tolnai gimnáziumban. Ennek keretében bemutatják a gyakor­lati foglalkozások munkadarab­jait. A folyosón elhelyezett két A nyomdászok ígérik: Tanévkezdés előtt a diákok kezében lesznek az Ai tankönyvek A Tankönyvkiadó Vállalat tá­jékoztatása szerint az új tanévre megjelenő reform-tankönyvek kéziratai már nyomdában vannak. A könyvek zöme az Atheneum, az Egyetemi, a Kossuth és a Szikra Nyomdában készül, de több ki­sebb fővárosi és vidéki nyomda is segít a nagy feladat elvégzé­sében. Az üzemek egybehangzó­an azt ígérik, hogy a tankönyvek idejében elkészülnek és a diákok kezébe kerülnek. Utánnyomással együtt az idén csaknem 700 féle általános, kö­zépiskolai, nemzetiségi, egyetemi, főiskolai, stb. tankönyvet, ezen­kívül számos tanári kézi- és se­gédkönyvet gyártanak. Az összes könyv példányszáma meghaladja a, 17 milliót. vitrinben ízlésesen elrendezték a kiállított tárgyakat. Az egyik vit­rinben a szabás-varrás fortélyait bemutató bevágott és pántos zse­beket, majd a különleges öltése­ket láthatjuk. Figyelmet keltő a Nemeczkó Mária II. c. osztályos tanuló által készített jó szabású, mutatós, pasztellszínű női blúz is. Érdekesek a másik vitrinben elhelyezett rádiós, fémipar, elekt­ronika témakörbe tartozó kicsiny munkadarabok. Ott látható egy szerelőpad, detektoros vevőké­szülék, egy leválasztó transzfor­mátor, valamint egy, bonyolult huzalokkal ellátott, kibernetikus kapcsolás feliratú kis készülék A kiállított munkadarabok az ebben a középiskolában nyújtott gyakorlati ismeretek magas nívó­ját, a diákok tehetségét bizonyít­ják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom