Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-25 / 71. szám

7 YOLVÄ MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. március 25. Hídverés a Dunán A piros jelzésű csapatok a ké­kek üldözése közben elérték a szentendrei Duna-ágat. A cél: át­kelés a folyón, az „ellenség” visz- szaszorítása és megsemmisítése. Az átkelés a pontonos zászlóalj se­gítségével történik. Olyan hidat kell építeniök, amely az 50—60 tonnás súlyú legnehezebb harci járműveket is elbírja. Minderre két és félóra időt irányzott elő a parancsnok. Az egységek nagy izgalommal készültek első nagyszabású harc­gyakorlatukra. Hiszen alig né­hány hónapja még az iskola­padokban, az üzemek munkapad­jai mellett, vagy a földeken dol­goztak, tanultak a fiatalok, akik most, mint a néphadsereg harco­sai vizsgáznak kiképzésük eddigi eredményeiről, felkészültségük­ről. Felröppennek a rakéták, meg­kezdődik a gyakorlat. Tüzérségi tűz zúdul a jobbparton állomáso­zó „ellenség” egységeire, röviddel azután lánctalpas úszó gépkocsik szállítják át az első harcosokat. Géppuskatűz támogatása mellett leugrálnak a járműveikről és megtisztítják a terepet az aknák­tól. Zászlójelzés, feldörögnek a balparton a pontonokat szállító járművek motorjai és óramű pontossággal megkezdődik a híd­építés. Három különböző helyen bo­csátják vízre a súlyos pontonokat A napsütött arcú, úszómellény­nyel felszerelt fiatalok keményen dolgoznak. Mindenki tudja a fel­adatát. Feszülnek a kötelek, az izmok, hangzanak a vezény­szavak. A parancsnokság rádió­adói veszik, adják és továbbítják az utasításokat. Félóra múlva „összeáll” a há­rom hídtag és megkezdődik az összeillesztési manőver. Lassú méltósággal „állnak” egymás mel­lé a hídtagok, percek múlva már csavarozzák egymáshoz a hossz­tartó gerendákat. Felkerülnek a pallók, a kötélkorlát, elkészült mindkét oldalon a feljáró és már­is kész a híd: 1 óra és 25 perccel az első ponton vízrebocsátása után. A harcosok felsorakoznak, vállukon a géppisztolyok. Meg­indulhatnak a járművöt a hídon. A vizsga fényesen sikerült. Foly­tatódhat az „ellenség” üldözése. A partról nemcsak sajtó kép­rógépek, a hídverő gépjárművek, amelyekkel perceken belül épít­hetnek hidakat kisebb folyókon, érkötőn, a legnehezebb hadijár­művek számára is. Ugyancsak be­mutatták a harckocsik vízi- szállítására alkalmas önjáró kom­pot. > Hídvető harckocsi. Kisebb folyók áthidalására alkalmas. Lebocsátja a hidat és máris haladhatnak tovább a járművek CMTI-fotók — Friedmann Endre felvételei) viselői figyelhették a nagyszerű harcgyakorlatot, hanem — ezúttal első ízben — ott voltak a peda­gógusok is, a tegnapi diákok, mai harcosok nevelői. Megelégedetten állapíthatták meg: volt tanítvá­nyaik a haza megvédésére kész és alkalmas férfiakká serdültek. Ta­pasztalataikról pedig büszke öröm­mel számolhatnak be pedagógus­társaiknak és mai tanítványaik­nak. A harcgyakorlatot bemutató követte, amelyen felsorakoztak a műszakiak korszerű technikai eszközei, az indukciós aknakuta- tók és aknarakók, árokásó és fú­Néphadseregünk műszaki ala­kulatai emberileg is, felszerelés­ben is kiállták a próbát. GÁTI ISTVÁN Események sorokban A dél-vietnami szabadsághar­cosok két zászlóalja csütörtökre virradó éjjel támadást intézett a dél-vietnami kormányhadsereg 5. hadosztályának egy páncélos egy­sége ellen, amely Saigontól 29 kilométernyire északra, Phu Cuong tartományi székhely köze lében táborozott. A szabadsághar­cosoknak sikerült behatolni a tá­bor védelmi körzetén belül, s az ellenfelek között heves harcok folytak egy órán át A harcokba beavatkozott a tüzérség és a légi­erő is. A felszabadító erőknek egy má­sik támadása a kormánycsapatok egy megerősített állása ellen irá­nyult a kambodzsai, határ köze­lében, Saigontól körülbelül 240 ki­lométernyire észak-keletre. Feszülnek az izmok, feszül a kötél, építik a hidat A Brutyó János vezetésével a VDK-ban tartózkodó magyar szakszervezeti küldöttséget már­cius 24-én fogadta Ho Si Minh el­nök. A közel kétórás beszélgetés szívélyes, baráti légkörben folyt le. A delegációt elkísérte dr. Pehr Imre, hazánk Hanoi-i nagykövete. Sukarno cáfolta a lemondásáról keringő híreket Mint ismeretes, az AP hírügy­nökség szerdán azt a tendenciózus hírt röppentette fel (Singapore-i keltezésű jelentésében), hogy Su­karno elnök lemond vagy külföld­re távozik. Szerdán este viszont bebizonyo­sodott e hír valótlansága. Sukarno elnök megjelent a pakisztáni nagy- követség fogadásán és itt rögtön­zött angol nyelvű beszédében cá­folta meg eSeket a feltételezéseket, tagadta a betegségéről szóló ,híre­ket és tagadta, hogy „a Fü?op-szi- geteken politikai menedékjogot kért”. Erről a diplomáciai fogadásiról a djakartai rádió is részletes beszá­molót közölt. Sukarno hosszú iAl óta először jelent meg a nvilv ' i előtt és váratlan megjelen-ó-ít az AP úgy értékeli, hogy az, elnök kifejezte vágyát: meg akarja tartani pozí­cióját. A katonai vezetők ugyan­akkor fenn akarják tartani a lega­litás látszatát, tehát azt a benyo­mást keltik, hogy Sukarnót nem fosztották meg minden hatalmá­tól. Az elnök nyomatékosan hangoz­tatta: „Még mindig Indonézál el­nöke, a fegyveres erők főparancs­noka és az indonéz forradalom ve­zetője vagyok”. A nyugati hírügynökségek indo­néz híreinek megbízhatatlanságá­ról tanúskodik az is, hogy már na­pok óta többször is jelentették a Kínai Népköztársaság nagyköveté­nek hazautazását. Mint a Reuter legújabb hírében közli, a djakartai kínai nagykövet jelen volt a pa­kisztáni ünnepi fogadáson, sőt né­hány szót is váltott Sukamo el­nökkel. Dmitrij Mityerev professzor, a Szovjet Vöröskereszt elnöke táv­iratban közölte Csien Hszin- csunggal, a Kínai Vöröskereszt el­nökével, hogy az irányítása alatt álló szervezet a Kínai Vöröske­reszt útján orvosságokat és vita­minkészítményeket küld a föld­rengés sújtotta Hopej-tartomány lakóinak. * A Rudé Právo, a CSKP köz­ponti lapja pénteki számában részletesen ismerteti Lubomir Strougalnak, a Központi Bizottság titkárának a CSKP KB ülésén el­hangzott referátumát az új irá­nyítási elvek bevezetéséről a csehszlovák mezőgazdaságban. * Csütörtökön este Moszkvába ér­kezett lord Chalfont, a leszerelé­si kérdésekkel foglalkozó angol külügyi államminiszter. A re­pülőtéren Vaszilij Kuznyecov, a szovjet külügyminiszter első he­lyettese fogadta. Az AP szerint Chalfont négyna- i pos moszkvai tartózkodása alatt leszerelési kérdésekről fog megbe­szélést folytatná. A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hiva- tala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Meghallgatta és jó­váhagyólag tudomásul vette a kormány elnökének tájékoztató­ját a Román Szocialista Köztár­saságban folytatott baráti tár­gyalásokról. A Minisztertanács megvitatta az Állami- és Kossuth-díj bizottság .javaslatait az Állami díj, a Kos- suth-díj, továbbá a Magyar Nép- köztársaság kiváló művésze és ér­demes művésze címek adományo­zására, s határozatokat hozott. A kormány meghallgatta és tu­domásul vette az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság vezetőjének beszámolóját a téli és tavaszi ár­víz- és belvízvédekezésről, s ha­tározatokat hozott a károk helyre- állítására. Az Országos Vízügyi Főigazga­tóság vezetőjének jelentése a töb­bi között a következőket tartal­mazza. A belvíz 557 ezer holdat borított el, ebből a bevetett terület 121 ezer, a szántóterület pedig 152 ezer hold volt. A belvíz több tele­pülés mélyebb fekvésű részét- is veszélyeztette, jelentős mezőgaz­dasági és épületkárokat okozott, különösen a tanyavilág vályog- épületeiben. A megemelkedett ta­lajvíz és a belvíz miatt mintegy 1700 lakás ment tönkre, ezenkí­vül sok lakó-, ipari, és mezőgaz­dasági épület megrongálódott A belvíz okozta mezőgazdasági- és épületkár 438 millió forintra be­csülhető. Szivattyúzás, egyéb belvízvéde­kezési munkák és a kedvező idő­járás hatására a belvízborítás ez. ideig 184 ezer holdra csökkent, ebből 35 ezer hold a szántó- és 19 ezer hold a bevetett terület. Ked­vező időjárás esetén ennek túl­nyomó része 2—3 hét alatt leve­zethető és a tavaszi munkák el­végezhetők. A Tiszán, a Túron, a Tárnán, a Zagyván és a Körösök magyar szakaszán levonult árvíz elhárítá­sát a védekezés szervezettségén és a védekezők erőfeszítésén kívül az utóbbi években végrehajtott jelentős töltéserősítési munkák tették lehetővé. Árvízkár összesen mintegy 20 ezer hold területen, főként tanyai településeken ke­letkezett Az árvízokozta mező­gazdasági és épületkár mintegy 28 millió forint; 149 lakás ment tönkre és több épület megrongá­lódott A Minisztertanács határozatot hozott a helyreállításhoz szüksé­ges építőanyagok biztosítására, továbbá arra, hogy a tönkrement házakat ne a mély fekvésű vízjá- rásos területeken, hanem maga­sabban fekvő biztonságos helye­ken építsék fel újból. Az újjá­építésre nem alkalmas tanyai épü­letek helyett a lakóházakat a községek belterületén kell fel­építeni, erre a célra a tanácsok megfelelő telkeket jelölnek ki. A megrongálódott és tönkre­ment épületek mielőbbi helyre- állításához szükséges, hogy a kis­ipari szövetkezetek* valamint a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok építőrészlegei tevé­kenyen részt vegyenek a munká­ban. A Minisztertanács elismerését fejezi ki mindazoknak, akik az eredményes _ védekezésben helyt­álltak: a vízügyi dolgozóknak, a honvédség, a munkásőrség ala­kulatainak, a belügyi szerveknek és a védekezésben részt vett la­kosságiak; _________ J ohnson levele De Gaulle Az AP amerikai hírügynökség bonni irodája csütörtökön egy olyan forrásra hivatkozva „amely­nek rendelkezésére áll a hivata­los szöveg” — közzé tette azt a levelet, amelyet Johnson amerikai elnök küldött március 7-ón De Gaulle francia államfőnek. Ezt a levelet Johnson alig négy órával azután küldte el a fran­cia elnöknek, hogy annak üzene­tét elolvasta. Az amerikai elnök levelében — amely afféle „előzetes” volt, s amelyet egy újabb válasz köve­tett március 22-én — védelmébe veszi a NATO-t jelenlegi formá­jában és nem tesz utalást a szervezet lényeges módosításának szükségességére. Johnson azt fej­tegeti, hogy ez a katonai szövet­ség „nem arra szolgál, hogy há­borút csináljon, hárem arra, hogy megőrizze a békét”. Johnson sze­rint a NATO koncepciója két gondolatra alapozódik: az első az, ha háború törne ki, azt kö­zösen és hatékonyan kellene meg­vívni, a másik az, ha a szövet­ség tagjai együtt cselekszenek a közös ügyért a béke idején, nem lesz háború. Az elnök nem vá­laszol De Gaulle arra vonatkozó megállapításaira, hogy a NATO révén Franciaország belekevered­het egy olyan háborúba, amelyet nem akar, különös tekintettel egyes tagállamoknak (főleg az USA-nak) a világ más részeiben, elsősorban Ázsiában folytatott há­borújára. Johnson hangoztatja, hogy a NATO katonai szervezete és po­litikai egysége összefügg, az előb­bi feloszlatása kételyeket vetne az utóbbira is és azt hangoztatja, hogy ez „felháborítaná azokat, akik a nyugat megosztottságában reménykednek”. Míg De Gaulle levele rámutatott, hogy a világ- politikai helyzet megváltozott és azok az okok és veszélyek, ame­lyek a nyugatiak szerint indo­kolták a NATO létrehozását, ma már nem állnak fenn. Johnson elnökhöz azt állította, hogy a jelenlegi stabi litás éppen a NATO eredménye és ha a közös erőfeszítések csök­kennek, megrendülnek a jelen­legi stabilitás alapjai. Az amerikai elnök ezután ki­fejti érveit a NATO katonai in­tegrációja mellett. A közös pa­rancsnokságra és stratégiai ter­vekre azért van szükség, — fej­tegeti — mert a katonai szövet­ségnek tükröznie kell a kor tech­nológiai és stratégiai adottságait. „Megrökönyödést kelt bennem az a vélemény — írja Johnson, —. hogy a szövetséges katonai erők jelenléte francia földön sérti Franciaország szuverenitását.” Utalt arra, hogy az amerikai és más szövetséges csapatok annak idején francia államférfiak jóvá­hagyásával érkeztek francia föld­re. Ezzel szemben „egy válság esetén a különálló erők nemzeti tervek alapján megvalósuló füg­getlen, vagy csak lazán össze­hangolt akciójára támaszkodni az összes érdekeltek szempontjából veszélyesnek tűnik számomra” — írja Johnson —, s a továbbiak­ban leszögezi, hogy az Egyesült Államok a másik 13 tagállammal együtt meg akarja őrizni és erő­síteni akarja a NATO „elretten­tő rendszerét”. Johnson végül célzást tesz arra. hogy a francia kiválást nem te­kinti véglegesnek. „Nehezen tud­juk elhinni, hogy Franciaország hosszú időn át távol marad a kö­zös. ügyektől és felelősségektől. Mint régi barátra és szövetséges­re, Franciaországra mindig vár majd a hely, ha úgy dönt, hogy ismét vállalja szerepét a vezetés­ben” — fejeződik be a levél. Mint ismeretes, a francia kor­mány már az amerikai elnök e levelének ismeretéljen jelentette be, hogy a jövőben kivohja erőit a NATO közös parancsnokságai alól, és 'csak olyan külföldi tá­maszpontokat engedélyez francia területen, amelyek fölött Fran­ciaország rendelkezhet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom