Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-06 / 55. szám
8 TOLVA MEGYEI NÉPŰJSAG 1966. március 6.-Mondhatom, nagyon nehéz feladattal bízott meg. Azt gondolja, hogy csak nálunk van bürokrácia?! Fogalma sincs arról, milyen kálváriát kelleti nekem megjárni, amíg bejutottam oda, ahol a divat születik. Pontosabban Diorhoz, a divát diktátorához, be a divat szent, az Ön szava is. Mindkettő előtt meg kell hajolni. Ezzel a gondolattal léptem be a cég sajtóosztályára. Bemutatkoztam. — Hogyne vehetne részt egy divatbemutatóit! — mondta egy csinos hölgy —. Csak egy kis formaság az egész. Először is akkreditáltatni kellett magam a divatszabászok szakszervezeti kamarájánál. Itt kitöltöttem néhány kérdőívet, megesküdtem, hogy nem fogok lemásolni semmilyen modellt, nem rajzolgatok, nem jegyzetelek és ki kellett jelentenem, hogy soha életemben nem álltam semmilyen kapcsolatban a divatszabászattal. Miután minden kérdőívet kitöltöttem, aláírtam és ezekhez két fényképemet mellékeltem, kaptam egy másik papírt, amit el kellett küldenem a lapkiadó vállalatnak. Köszönöm, hogy aláírták: Most már diadalittasan rohantam. De megállítottak. Méghozzá azzal, hogy fizéssek be harminc új frankot. Mit csűrjem-csavarjam a dolgot. Egy hónap Után megkaptam a fényképes, pecsétes ajánlólevelet. És beültem. Es megkezdődött a divatbemutató. Rajtam, kívül csak egy férfi volt, a többi mind nő. Csodáltam, milyen szépen mozognak és fordulnak meg az emelvény végén légiesen a manekenek. Mindegyik közelebb volt a harminchoz, mint a húszhoz, mégis csitrinek látszottak. Az idei divat a csítrik testalkatát, formáját követi. Rövid szoknyák, saroknélküli, vagy nagyon alacsony sarkú cipők. Mindez kislányossá teszi az érett nőt. Őszintén megvallom, hogy majdnem kitört belőlem a nevetés, amikor a közelemben ülő egyik matrónát ilyen ruhában próbáltam magam elé képzelni. És már vettem a telefont. Telefonálni akartam a hazai népművészeti, illetve háziipari szövetkezeteknek: gyártsanak és küldjenek minél több kosarat Diornak, mert az elegáns nők legújabb kalap- divatsikólyd éppen a kis vesszőkosár. Persze láttam én itt mást is. Vilmos császár korában használtak ahhoz hasonló sisakokat, amilyenek itt a nők fején voltak. És a bugyogók! Nem olyanok, mint a régiek. Selyemből vannak, de tarkák. Igazi divathölgy csak ilyent húz, természetesen fel. A szerénység megható példáját is bemutatták. Egyszerű az egész. Ha valaki szerénynek akar mutatkozni, nem kell mást tennie, mint kifordíttatni a nercbundáját, a bélésre néhány szarvasbőrt varrat és kész a szerénység. Ezt láttam Diornál! És ekkor már azt is láttam, hogy ez nem elég, hogy erről nem tudok annyit írni, hogy beteljen a két hasáb. Hiába, a divathoz érteni kell. Hogy mégis eleget tegyek a kívánságnak. körülnéztem még a nagyvilágban is. Meglestem a legújabb divatot itt is, ott is. Még Párizsban, de nem a Dior cég bemutatóján láttam a merev hajhálót. Nylonból készül. Kleopátra-fejet csinál a hölgyeknek, de óriási előnye, hogy éjszaka megóvja a hajat. Otthon is bé lehetne vezetni, persze, ha a fodrászok nem tiltakoznak ellene. New "Yorkban viszont láttam egynéhány csodás harisnyát. Combban mintás. Szépek a minták, csak drágán mutatják. Ilyemek a combon viselt órák is. Jól ketyegnek, csak hallgatni drága. És láttam bikinit — természetesen Amerikában. — Micsoda bikinit! Tiszta gyöngyből! Az ára potom ötszáz dollár. Ezt a divatot otthon nem ajánlom mindenkinek: legfeljebb a gebineseknek, néhány kisiparosnak, akik bátran viselhetik Teklámként: „Így kopasztunk meg benneteket!". Persze, nemcsak ruhadivat, frizuradivat van a világon. Van például hangdivat is. Ezt is Amerikában hallottam. Ki is próbáltam. Vettem néhány tablettát. Így saját próbám alapján bátran ajánlhatom igazgatóknak, osztályvezetőknek, mindenkinek, aki eddig tikárnője útján tagadta le magát. Ha ext a tablettát beveszi, bátran felveheti a telefont ö maga is. És ha úgy kívánja, csicsergő hangon maga mondhatja be a telefonba: „Azigazgató elvtárs házon kívül van!’’ Óriási lehetőségeket rejt magában ez a tabletta. Rádióriportkészítéskor beveheti a nyilatkozó és akkor ígérhet fűt-fát, senki sem hiszi el, hogy ő nyilatkozott. Hiába mondja be a riporter a nyilatkozó férfi nevét, ha férfi hangja mögött egy nő rejtőzik. Hát ilyen csodálatos ez a tabletta. Ha beveszi valaki, mélyen zengő, vagy csicsergőén dallamos lehet a hangja két napig. Én is bevettem. Hazamentem. A feleségem nem akart hinni a fülének. Csicseregtem neki. Nagyon mérges volt ezért a csicsergő hangért. Neki is adtam egy tablettát. Neki mélyen zengő, dallamos lett a hangja. Én csicseregtem, 6 zengett. Így legalább hangban megváltozott a családi rangsor. Ismeri szerkesztő úr a családi rangsort? Ha ismeri, ha nem, én most leírom. A családi rangsor a következő: a férj a családfő, a feleség parancsol, a gyerek az úr. Ezzel zárom soraimat- Tisztelettel: AMERIKA MEGTAGADTA HŐSÉT Robert Thompsont nem temették baj társai mellé Az amerikai véderőminisztérium hivatalos közleménye rövid volt: „Robert George Thompson földi maradványait nem temetik el az arlingtoni katonai temetőben!”. A Pentagon nem indokolta meg döntését, noha az ok mindenki előtt világos: Robert Thompson háborús hőstettei elhomályosultak, érvényüket vesztették, csak azért, mert a kommunista ifjúság aktivistája, majd az Amerikai Kommunista Párt funkcionáriusa volt. Legendás hős Huszonhárom évvel ezelőtt, a Csendes-óceánon, ez egyáltalán nem volt fontos... A bunai ütközetről Amerika csak három hónappal befejezése után értesült, 1943. tavaszán ez volt a második világháború egyik utolsó nagy hadművelete, amelyben ausztrál egységek is részt vettek és az első ütközet, amelyben az amerikaiak Űj-Guineában harcoltak. Port Moresbyből indultak az ausztrál és az amerikai katonák és énekük mindaddig hallatszott, amíg el nem fojtotta a japán gépfegyverek zaja. Közöttük volt Robert George Thompson, a híres 32. hadosztály 127. gyalogsági ezredének hadnagya is. A Monombi folyón Thompson önkéntesen vezetett egy öttagú őrsjáratot, sikeres támadást hajtott végre, és hídfőt létesített a parton. Ez a japánok állandó tüze alatt állt. Thompson századparancsnoka így emlékszik vissza erre a hőstettre: „Fényes nappal Thompson és csoportja teljes hadifelszerelésben úszta át a sebes folyót és került a másik partra, amelyen megerősített japán állások voltak. Az állandó gépfegyver- és aknavetőtűz ellenére is sikerült megsemmisíteniük a japánok mindkét erődítményét, ahonnan az egész folyót és a partokat ellenőrizték. A hídfő így kiszélesedett és az ausztrál meg az amerikai ezred megkezdhette átkelését a No- nombi folyón. Thompson és társai egész nap tartották az állásokat és amikor az átkelés befejeződött, bebizo- nyosult, hogy ez sorsdöntő pillanat volt az egész bunai ütközetben. A bátor hadnagyot a háborús érdemkereszttel tüntették ki és századossá léptették elő. Haláláig hű kommunista Amikor az United Press hadi- tudósítója megkérte Thompsont, hogy nyilatkozzon önmagáról, arcán megjelent az a jellegzetes mosoly, ami egészen a sírig elkísérte: — ön talán nem is hiszi, de én az ohioi kommunista ifjúsági szervezet aktivistája voltam. A harcok tovább folytatódtak és a fiatal százados minden akcióban kitűnt. A tuberkulózis és a malária azonban megtörte szervezetét és Thompsont hazarendelték. A csendes-óceáni' hadműveletekben végrehajtott hőstettei azonban legendákká váltak. Élete végéig a kommunista párt tagja maradt. Ezért drága árat fizetett, amilyent csak bűntettekért fizetnek: Öt évet töltött börtönben. A börtönben, amíg egyszer az ebédre várt, az egyik kommunistaellenes börtönőr fejbe vágta egy vasrúddal. Attól a pillanattól kezdve egészen tavaly október 16-áig, azaz haláláig, állandóan élet és halál között lebegett. Mindössze ötvenéves volt, amikor elhunyt Utolsó kívánsága Halála előtt csak azt kérte, hogy ne mint kivetettet temessék el, hanem volt fegyvertársaival együtt az arlingtoni katonai temetőben helyezzék örök nyugalomra. A hatóságok nem találtak okot, amiért megtagadhatták volna utolsó kívánságát, és a hamvait tartalmazó urnát el is szállították Arlingtonra. A reakciós körök azonban mind hangosabban tiltakoztak, és a temető igazgatósága nem tudva, mi tévő legyen, a katonai hatóságokhoz fordult. A Pentagon az igazságügyminisztérium véleményét kérte ki. Az megállapította, hogy a hadügyminisztérium nem köteles Robert Thompsont az Arlingtonon eltemetni, „ha ezt nem találja helyénvalónak”. Ekkor hozták meg a már említett határozatot. Amerika elvetette hősét. — Thompson mindenét Amerikának adta — írja a New York World Telegramm and Sun —, hőstettei valamikor az egész nemzet csodálatát váltották ki, most pedig mi hívjuk magunkra az egész világ közvéleményének figyelmét, amiért így bánunk vele. Thompson munkásszülők gyermeke volt. A második világháború előtt Spanyolországban harcolt a nemzetközi brigádban, a háború után pedig a kommunista párt többi vezetőjével együtt „kormány erőszakos megdöntésére irányuló kísérlet” miatt hétévi börtönbüntetésre ítélték, öt évet le is töltött. Ez a Pentagonnak elegendő volt ahhoz, hogy megtagadja hősét, Amerikának pedig, hogy ezt elfogadja. A színes kakasoktól a növényi szalagmintáig Körülbelül fél zsákra való barackmag halmozódik a kis kamrában. Nem szabad megtömi belőle egyet sem. Másra tartogatja a gazda, Szalai Zsigmond, a Dal- mandi Állami Gazdaság bérelszámolója. A barackmagból finommívű gyűrűket, karkötőiket varázsol, meg gombokat farag. Dúsan mintázott valamennyi. Változatos, barackmagból faragott miniatűr ékszereket készít. Domború és áttört faragással díszíti valameny- nyit. Második helyezés Nagyon poros állapotban, valahonnan a kamra mélyéből kerül elő az első műalkotás. Fatalpon görcsös faág, rajta sárga-piros madarak, alatta kacsa, meg színes tollú kakas. Poros, mert jól eldugja Szalai Zsigmond, éppen csak kegyeletből őrzi. — Az első alkotások — mondja, kicsit szégyellősen. — Ami igaz, igaz, eléggé giccses. Hát azért sajnálom kidobni. A közelmúltban II. helyezést ért el egy Budapesten megrendezett országos pályázaton. A Népi Iparművészeti Tanács és a Nép- művészeti Háziipari Szövetkezet rendezte a versenyt. A második helyezés meglepetésként érte. Egy írókészletet küldött fel, nem is kapja többé vissza. Megtetszett odafenn. A kezdet és a jelen között óriási a különbség. A szirtes madarak mellett fenségesen, elegánsan és művészien pompázik az írókészlet. Pompázik, mert újból faragja már a díjazott pályamű pontos mását. Állandósuló motívumok Az írókészletet növényi szalagdíszítéssel mintázta. Ezek a girlandok aprólékos kivitelezésről ta. núskodnak. Sűrű mintázatuk teljesen betölti a csík rendelkezésre álló felületét. Mélyített technikájú munka ez a készlet, de néhány milliméternél nem hatol jobban a felület alá. Mintázata stilizált, a dunántúli hímzésminták továbbvitele ismerhető fel banne. — Igen, ez az, aminek a legjobban örülök. Állandó mintám most már ez. Vissza-visszatérő motívumként jelentkezik több munkámon. Már az utóbbiakon főként. Néhány munkáját felküldte Budapestre a Népművészeti Háziipari Szövetkezethez. A válasz az volt, hogy „szép, szép amit csinál, de nincs kiforrott stílusa, nem tükrözi semmiféle népművészeti táj jellegét”. — Igen, a válasz valahogyan így hangzott, s ha őszinte akarok lenni, el kell ismernem, hogy sok igazság van a megállapítás mögött. —■. S hogyan sikerült a változás útjára lépnie? — A Gytila bácsi segít nagyon sokat, meg a Tolna megyei faragószakkör. — Gyula bácsi, Balássy Bese dombóvári népművész. A Tolna megyei faragószakkörnek meg már harmadik éve tagja. Fadd- Domboriban, meg Bonyhádon voltak már egy-egy hetes nyári tanfolyamon. Sok fogást, művészi ízlést, munkastílust, díszítő motívumot tanulnak meg ilyenkor egymástól. Ezek az egy hetek, amolyan szakmai továbbképzéseknek számíthatók. S az eredmény meglátszik szinte a szakkör valamennyi tagjának munkáján. „Szeretnék népi iparművész lenni" Szalai Zsigmond bérelszámoló. Munkája sok akad, de a faragást azt nem hagyja. Otthon a „műhelyben” tölti a legtöbb időt, a vasárnapok jórészét. — A Gyula bácsi jelentős megrendeléseket kap a szekszárdi Idegenforgalmi Hivatal kirakatában is bemutatott sakk-készletből. Neki segítünk Révfalvi Zsigrhonddal együtt. Én a figurákat nagyjából faragom ki. Gyula bácsié a precíz munka. Szeretem csinálni ezeket a figurákat. Már megszoktam, S így irányításra jobban tudok dolgozni. Meg aztán, ha eltörik egy szerszám, vagy elkopik az éle, ha nincs valamely elképzelésemhez megfelelő faanyag, ha gyors szakmai tanácsra van szükségem, Gyula bácsihoz bátran fordulhatok. A válasz, a tanács, a segítség nem késik sokáig. — A barackmagok faragásával hogyan halad? — Kevés idő jut egyéni munkára a megrendelések miatt. A fél zsáknyi azonban munkára vár. Nagyon aprólékos munka, bár igazán nem nehéz. Csak egy éles kés, meg egy ár kell hozzá. — Elképzelései? — A közeljövőben majd ismét megkísérlem, hogy jelentkezzem a szövetkezetnél. Igyekszem fejlődni, tanulni, valóságos szenvedélyemmé vált, hogy faragókést vegyek a kezembe. Szeretnék népi iparművész lenni. Ennek érdekében figyelek az oktató szóra, meg ha kell, még könyvet is veszek a kezembe. Méry Éva
