Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-01 / 50. szám
Í9SB. március I. TOI/VA MEGYEI NÉPÚJSÁG s MIT OLVAS SZEKSZÁRD ? ^ , Sűrűn megrakott könyvespolcok a megyei könyvtárban, új könyveket kínáló kirakatok a könyvesboltban és a sokféle napi- és hetilaptól, folyóiratoktól tarka áru- sítóbódók,' az újságot széthordó postások vaskosra tömött táskája tanúskodik arról, hogy Szekszárd lakossága szereti és tiszteli a betűt, szívesen olvas. Vajon nemcsak kirakat az egész? Nézzük közelebbről, mit és mennyit olvas Szekszárd’lakossága. Teljes képet adni lehetetlenség, talán éppen- csak ízelítőül, következtetésnek szánva néhány adatot. KÖZEL KÉTEZER KÖLCSÖNZŐ A Tolna megyei Könyvtárban több mint ötvenezer kötet könyV zsúfolódik a polcokon, lapul a raktárhelyiségek mélyén. Hogy milyen művek ezek, azt hosszú volna felsorolni. Szépirodalom, klasz- szákus és ma élő írók, költők művei, szakirodalom, ismeretterjesztő művek sokaságából válogathat az érdeklődő. S hányán válogatnak? Hány tagja van a megyei könyvtárnak? Jelenleg 1320 felnőtt olvasót tartanak nyilván a kartonokon, közülük 447-an még középiskolába járnak. Az ifjúságot, a tizennégy év alatti korosztályt 603-an • képviselik. Az év első két hónapjában 17 ezer 387 kötet könyvet kölcsönöztek ki. Ha úgy számítjuk, hogy egyszerre körülbelül 4 kötet van egy-egy kölcsönzőnél, akikor kitűnik, hogy a két hónap alatt több mint háromszor cserélt könyvet egy-egy olvasó. S mit olvasnak az emberek? A statisztika arról tanúskodik, hogy a magyar és külföldi klasszikusok olvasottságával körülbelül egyenlő a mai magyar költők és írók keresettsége. A könyvtári olvasók száma ezzel nem teljes. Szekszárdon és peremkerületeiben még nyolc fiók- könyvtár és ennél is több üzemi, szakszervezeti könyvtár működik. NÖVEKVŐ KŐNYVFORGALOM Mikszáth, Móricz, Jókai vezetnek talán, de már-már velük egy vonalban, vagy legalábbis minimális különbséggel lemaradva következik a mai magyar irodalom alkotásainak kereslete és megvásárlása a könyvesboltban. Igazán dicséretes és szép eredmény, hogy a legkeresettebb könyvek közé tartoznak a szakkönyvek, a lexikonok, a Modern Könyvtár kötetei. A vidéki városok könyvforgalmának vizsgálatakor a múlt évben Szekszárd a Együtt a Rámán Kató-brigád Amikor a Szekszárdi Nyomdában megalakult a Hámán Kató- brigád, elsősorban azt a célt tűzte maga elé, hogy állandóan egyenletes teljesítményt nyújtson. A brigádtagok, Nővé Istvánná brigádvezető javaslatára, ezért határoztak úgy, hogy adminisztratív dolgozókat is bevesznek a brigádba, hogy így állandó kapcsolatuk legyen a nyomda vezetőivel, s ne csak a brigád teljesítményét tudják figyelemmel kísérni, hanem azt is, hogy milyen új feladatok várnak rájuk, s ezekre időben jól fel tudjanak készülni. A brigád, mely azóta elnyerte a szocialista címet, egyenletes, jó munkájával a legjobbak között van a nyomdában, s munkájukért nemcsak itthon kapnak elismerést, hanem külföldön is. A géptermi és könyvkötészeti dolgozókból álló brigád munkái, köztük különvilágrészfoe, öregbítve a Szekszárdi Nyomda jó hírnevét. A Hámán Kató-brigád szombaton fehér asztal mellett tartott brigádösszejövetelt, melyre meghívták a nyomda vezetőit, de nem feledkeztek meg Haász Jakab nyugdíjas gépmesterről sem, aki csaknem öt évtizeden át dolgozott a Szekszárdi Nyomdában, s valamennyi brigádtagnak tanító- mestere volt. Nővé Istvánná, brigádvezető, jó háziasszonynak is bizonyult, s a brigádtagok joggal érezték úgy, hogy nemcsak a munkában vannak együtt, hanem a jókedvű szórakozásban is. De még itt sem feledkeztek meg álról, hogy gyarapítsák szakmai ismereteiket, s Haász Jakab gépmesternek sűrűn kellett válaszolnia a megújuló kérdésekre. második helyre került. Nem véletlen műve ez. Ebben az évben már 430 ezer forintot forgalmazott a könyvesbolt Az üzemekben, vállalatoknál, intézményeknél működő 65 könyvbizományos ehhez a forgalomhoz 260 ezer forinttal járult hozzá. EGY CSALÁDBA 35 CjSÁG Januárban összesen 186 717 újság — heti- és napilap, folyóirat érkezett a szekszárdi hírlapelosztóhoz. Ez azt jelenti, hogy a város egy lakosára havonta 9,33, egy családjára pedig 34,8 lap jutott. A legtöbb — 71 049 példány — a helyi újságból, a Népújságból talált gazdára A Népszabadságból 47 363-at vásároltak meg. A színes nyomású lapokból valóságos hiány van. Az előfizetőket is alig tudják kielégíteni a Nők Lapjából, a Rádió Újságból, és az Autó- Motorból. Sokan keresik a Magyar Ifjúságot, az Ország-Világot, a Fülest is. És februárban? Talán néhány 'napot vegyünk szemügyre. Csütörtökön, 24-én, amikor a hetilapok közül a Füles, Képes Újság, Szabad Föld és a Pajtás megjelenésének napja van, 5359 előfizetéses lapot szállítottak házhoz a kézbesítők és közel 2800 példányt adtak el az árusítók. Pénteken, 25-én, a Nők Lapja, az Élet és Tudomány, a Szovjetunió című lapok érkeztek meg. Ezen a napon alig kevesebb, mint 8 ezer újság talált gazdára. * Lehetetlenség teljes képet adni annak, hogy hány ember és mit olvas Szekszárdon. A fenti adatok intább csak következtetésül szolgálhatnak ahhoz, hogy érezzük, mekkora súlya van Tolna megye székhelyén a nyomtatott betűnek. Méry Éva A termelési tanácskozások tapaszt a tatai A gépállomások, gépjavító állomások, februárban termelési tanácskozásokat tartottak, az elkövetkező időszak terveiről, tennivalóiról, és elemezték, hogyan, miképpen valósították meg az elmúlt év terveit. A tanácskozásokat igen alapos előkészítés előzte meg, amelyben az előzőkhöz képest új vonást, új módszert jelentettek a műszáki konferenciák. Ezeken a konferenciákon a műszaki vezetőkön kívül részt vettek a brigádvezetők és a szakszervezeti vezetők is. Horváth Géza, a MEDOSZ megyei bizottságának titkára szerint nagyon hasznos volt a szakszervezeti vezetők részvétele a műszaki konferenciákon, mert utána a dolgozókat kellően fel tudták készíteni a tanácskozásra. Elmondották, milyen témák kerülnek napirendre, s így a dolgozók a beszámolókhoz hozzátehették, elmondhatták saját elképzeléseiket, javaslataikat. Így a termelési tanácskozások minién eddiginél eredményesebbek voltak. így aztán a termelési tanácskozásokon nagyon sok javaslat született műszaki megoldásokra, a termelékenység emelésére, és a munkakörülmények javítására is. Tamásiban például maguk a dolgozók mondták ed, követelték, hogy a minőségi átvevők minden esetben tartsák magukat a minőségi normákhoz, sokkal szigorúbban vizsgálják felül a kijavított gépeket. Amennyiben hibát találnak, adják vissza a javítást végző csoportnak, hogy ne a termelőszövetkezetek reklamáljanak a felületes javítás miatt. Arról is beszéltek a dolgozók, hogy a havi tervfeladato- kát ne az utolsó pillanatban kapják meg, hanem előbb, úgy, hogy felmérhessék maguk is, mit kell elvégezni, milyen anyagszükségletet kell biztosítani a javításokhoz. Azonkívül a műszaki vezetés, a javítás technológiájának betartásához biztosítsa a szükséges szerszámokat, műszereket. A tanácskozásokon szóba került az is, hogy az újítási javaslatokat gyorsabban bírálják el, ne kelljen a dolgozónak hosszú ideig várni, amíg kimondják; az újítás jó, avagy nem megfelelő. Felvetették azt is, hogy a javításban melyik módszer gazdaságosabb, az új alkatrész, vagy a régi felújítása? Esetenként kell eldönteni, melyik a jobb, illetve melyik olcsóbb. A tanácskozások másik jellemző vonása volt — áila- píija meg Horváth Géza —, hogy a munkaversennyel kapcsolatban sok javaslat hangzott el. Különösen a szocialista brigád cím elnyerésére tett vállalások kerültek előtérbe. Bonyhádon például ismételten felszólalásra jelentkezett a tanácskozáson egy brigádvezető, ott határozták el, hogy neveznek a szocialista brigádversenyre. Születtek olyan javaslatok is, hogy egy-egy műszaki vezető, szakszervezeti vezető patronáljon egy-egy brigádot, segítse vállalásának teljesítését, hogy az valóban elnyerhesse a szocialista brigád címet. A tanácskozásokon a tavaly bevezetett új prémium- rendszerről is sok szó esett, amelyet az országban először a Tolna megyei gépjavító állomásokon dolgoztak ki. Általános volt a megállapítás, hogy ez a prémiumrendszer bevált, serkentően hat a több és jobb termelésre. Általánosan elfogadott vélemény volt az — a vezetők beszámolói és a hozzászólások is hangsúlyozták —, hogy termelési értékben sokkal nagyobb feladatok várnak a gépjavító állomásokra, mint az elmúlt évben, de a ’verseny- mozgalom segítségével, az ösztönző módszerekkel, a termelékenység emelésével végre lehet hajtani a nagyobb feladatokat is. BI. leges színes nyomások, művészi kötések, eljutnak ugyanis az öt llo rgá sxgy ül éti Tolnán Horgászgyűlést tartottak pénteken a Gödör csárdában a Tolnai Horgász Egyesület tagjai. Ezúttal a múlt évi munkáról számolt be a vezetőség. A munkaterv szerint gazdálkodtak az anyagi lehetőségekkel, a halászokkal az együttműködés tovább erősödött. örömmel hallották a horgászok, hogy a HTSZ idén 157 ezer forint értékű ivadékot helyez a faddi holt Duna-ágba, és más vizekbe. Az idén sokkal szigorúbban ellenőrzik a horgászokat, hogy megszüntessék a Tolna megyei vizeken az orvhorgászást, orvhalá- szást. A tolnai egyesülethez csatolták a bogyiszlóit is, és ezáltal az egyesület taglétszáma meghaladja majd a kétszázat. A múlt évben egyébként a horgászegyesület 160 felnőtt tagja több mint harminc mázsa halat fogott, ezek között 11 mázsa hét kiló volt a nemes ponty. Érdekes, hogy az egyik legízletesebb halból, a kecsegéből mindössze másfél kilót fogtak a » sporthorgászok, c5 <zücévi<zóga A kis teremben feszült a han- eddig, most szakmunkások leszgulat. A bizottság már elfoglalta a helyét az asztalnál, a vizsgázók pedig egyelőre várnak. És... izgulnak. Hiába nyugtatja őket Pénzes István, a tanfolyam vezetője, hogy nem kell félni, eddig jól ment minden. És ahogy ő ismeri a társaságot, senki sem fog megbukni. De a tizennégy vizsgázó közül nincs egy sem, aki teljesen biztosra menne, akiben ne bújkálna legalább egy kicsi félelem. A vizsga nagyján már túlvannak. Mindenki megcsinálta a „remeket” — a legtöbben ötöst kaptak rá, csak néhány négyes volt köztük — az írásbelit tegnap tartották, ott 3,6 volt az átlag. Azonban most nem szabni- varrni — ez állítólag könnyebb, nem is írni kell, hanem válaszolni a kérdésekre. Felnőttek valamennyien. Asz- szonyok, lányok. Egy férfi van köztük. Az „osztály” legfiata- labbja húszéves, a legidősebb negyvennégy. Van, aki már nyolc éve dolgozik itt, a Simontomyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalatnál, van, aki öt évvel ezelőtt jött. Betanított munkások voltak nek. Az elsők, akik ebben a kis üzemben felnőtt fejjel sajátították el a szűcsmesterséget, az őszszel beiratkoztak a szakmunkástanfolyamra, most pedig arról adnak számot, elsajátították-e a szakmunkástól már megkövetelhető tudnivalókat. A kézügyességgel nincs baj, ezért is kaptak kimagaslóan jó osztályzatot a vizsgaremekek. Az írásbeli átlaga már gyengébb, azonban itt sincs ok aggodalomra. Amint fél óra múlva kiderül, nem volt ok a félelemre a szóbeli előtt sem. A vizsga különben olyan, mint bárhol másutt. A kérdések lefelé fiordított cédulákon vannak az asztalon, ezekből húznak a vizsgázók. Tíz-tizenöt perces felkészülés, aki kész, előbb jelentkezhet Cseh Lajosné a legbátrabb, ő jelentkezik elsőnek. — Mi a kérdés? — Hogyan állítjuk össze a pézsmakabátot? — Tessék elmondani. Vagy inkább a táblánál megmutatni! A vizsgaremekeket — a különféle bundákat — magukra öltik a szakmunkásjelöltek, így bírálta el azokat a bizottság
