Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-03 / 52. szám
1966. március 3, TOLNA MEGYEI NCPOJSAG s u ELIDEGENEDÉS" fZ MÁR az érettségizett IPARI TANULÓKTÓL Az iskolát végző diákok és ezek szülei körében a tanulmányi év második felében mindig izgalmas téma, ki hova megy tanulni, dolgozni. A téma annyira aktuális, és oly sok embert érint, hogy nem csodálkoztunk, amikor azt hallottuk: a szekszárdi üzemekben nem szívesen nyitják ki az ipartanulás kapuját az érettségizett fiatalok előtt. Sőt — mondják —, még azokat is visszautasítják, akik már korábban jelentkeztek, és előjegyezték őket valamely szakma tanulására. Tény, hogy sok helyütt nem szívesen fogadják az érettségizett fiatalokat. És ez nemcsak az idén tapasztalható, hanem a korábbi években is. Ugyanis néhány üzemben attól tartanak, hogy a művelt fiatalok mellé nehezen tudnak olyan tudású szakoktatót adni, akinek tekintélye van. Másik kifogás: cinikusak a fiatalok. Attól is félnek a gyárakban, hogy a szakma kitanulása után csapot- papot hagyva, mennek egyetemre, más munkahelyre az érettségizett szakmunkások. Sok érvet tudnak felsorakoztatni a vállalatok ebben az ügyben. De, hogy mi az igazság, ezt próbáltuk kideríteni. A megyei pártbizottságon Balogh István elvtárstól kértünk tájékoztatást: — Hallottunk mi is az ügyről, hetek óta vizsgáljuk az érettségizettek helyzetét. A megyei, a járási, do a városi. pártbizottságnak sem volt olyan intenciója, hogy az érettségizetteket háttérbe szorítsák. A tény azonban azt bizonyítja, hogy sok 'helyütt ilyen jelenség tapasztalható. Mindenképpen elítélendő ez a módszer. Ugyanis az érettségizett tanulókból nyilván magasabb képzettségű munkás válik, mint aki csak a nyolc általánost végezte. így könnyebb a vezetők munkája is, a kvalifikáltabb munkás nagyobb produktumra képes, és ez az érdeke mindenkinek. Bacsó Miklóstól, a MŰM 505-ös iskola igazgatójától a következő információt kaptuk: A . MüM-rendszerű iparitanuló- . képzésben idén 4f>8 fiatalt veszünk fel szakmunkástanulónak, ezek közül 34 lesz érettségizett. A vállalatiak korábbi tervezése szerint az arány mutatja a vállalatoknál uralkodó szemléletet. Ennél beszédesebb bizonyíték nem is kell. Ugyanakkor intézetünk rendelkezik olyan felkészültséggel, hogy az érettségizett fiataloknak az ipartanulás idején megfelelő színvonalon adja le, és követelje meg az anyagot. A műszergyárból Teszler Vendeltől a következőket tudtuk meg: — A műszergyárban csak 1969-ben lesz lehetőség arra, hogy a munkáslétszámot emeljék. így, ha az idén sok érettségizett fiatalt vennének fel, például az esztergályos szakmába, akkor a két évi tanulmányi időt figyelembe véve, a fiatalokat egy évig nem tudnák foglalkoztatni. A 30 esztergályos helyett csak 15-öt vesznek fel, a 12 elektroműszerész helyett viszont 15-öt, de csak érettségizett leányokat. A vasipari vállalatnál az autójavítással. kapcsolatos szakmákban ugyancsak nem vesznek fel érettségizetteket. Szó van arról, liogy a tervezés ellenére, néhány fiatalt mégis szerződtetnek majd. A 11-es AKÖV-nél Szili Péter így nyilatkozott: — Nem terveztünk őszi beiskolázásra érettségizett fiatalokat, mert szomorú tapasztalataink vannak ezzel kapcsolatban. A korábbi években, akiket kiképeztünk, továbbálltak, vagy egyetemre, vagy más munkahelyre távoztak. Pillanatnyilag például egyetlen olyan szakmunkásunk sincs, aki érettségi után nálunk szerezte szakmunkás-bizonyítványát. Egyébként is a 16-os létszám, amelyet ősszel beiskolázunk, olyan kevés, hogy ezt megosztani általános iskolát végzettek és érettségizettek között nehéz volna. Mert a minimális osztálylétszámnak 14-nek kell lenni. A tanácsi építőipari vállalat munkaügyi osztályvezetője, Czi- ráki Ferenc ezt mondotta a témáról: — Minél több érettségizettet várunk. Belőlük már másfél, két év múlva szakmunkás lesz. Jöjjenek, várjuk őket, minden szakmában. Nem félünk attól, hogy túlnőnek oktatóikon. * Tehát pro és kontra, így áll az érettségizettek szakmunkásképzésének ügye. A helyzet egyáltalán nem vigasztaló. Nem lehet elfogadni egyértelműen a műszergyár ellenvetését, nem helytálló az AKÖV érve sem. Mert a szakmunkásképzés nemcsak vállalati ügy, hanem a megyeszékhely, s egész Tolna megye ügye. Érdeke mindenkinek, vezetőnek, beosztottnak, szakoktatónak és minden dolgozónak, hogy mind több szakember álljon a megye rendelkezésére. A szakmunkásképzés nemcsak egy-két évre néz előre. Évtizedek távlatában kell gondolkodni a Tolna megyei helyzetet illetően a vállalatoknál, de a MüM-ben is, ahol hozzájárultak a beiskolázás korábban tervezett és jóváhagyott rendjének módosításához. Ügy véljük, a szekszárdi „elidegenedés” az érettségizett ipari tanulók ügyében még annyira kezdeti stádiumban van, hogy nem lesz nehéz helyes irányba terelni. PALKOVÁCS JENŐ A föltífflíivesszövetkezeti tagok több mint bárommillió forint vásárlási visszatérítést, a dolgozók másfél millió forint nyereségrészesedést kapnak A MÉSZÖV igazgatósága és a KPVDSZ megyei elnöksége együttes ülésen értékelte a Tolna megyei földművesszövetkezetek tavalyi munkáját. A választott testületek tagjai joggal állapították meg, hogy a több mint nyolcvanezer tagot számláló tömeg- szervezet. társadalmi vezetői és hivatali dolgozói összességében jól dolgoztak. Második ötéves tervünk utolsó esztendejében ugyanis olyan eredményeket értek el a földművesszövetkezetek, amire fennállásuk óta nem volt példa. Annak ellenére, hogy az elmúlt esztendőben nagyon sok objektív esemény gátolta a kiskereskedelem, felvásárló kereskedelem és vendéglátóipar munkáját, a kitűzött célokat megyei szinten a földművesszövetkezetek megvalósították. A kereskedelmi és vendéglátóiban egységek a tavasszal száj- és körömfájás miatt közel két hónapig zárva voltak, ami természetesen nagy forgalomkiesést jelentett, mégis teljesítették éves forgalmi terveiket a földművesszövetkezetek: kiskereskedelemben 101,7, vendéglátásban pedig 101,4 százalék volt a földmű vessző vetkezeti kereskedelem elmúlt évi tervteljesítése. A felvásárló kereskedelem munkáját is több nehézség befolyásolta. Mint ismeretes, az elmúlt évben összességében á közepesnél is gyengébb volt a zöldség- és gyümölcstermés, a felvásárlási árak több cikknél viszonylag alacsonyak voltak, ami nem nagyon ösztönözte a közös és háztáji gazdaságokat arra, hogy megtermelt áruikat a földművesszövetkezeti rendszer kereteiben értékesítsék Mindezeket mérlegelve a MÉSZÖV igazgatósága és a KPVDSZ megyei elnöksége a földművesszövetkezeti felvásárló kereskedelem elmúlt évi munkáját úgy értékelte, hogy jobb volt mint az elmúlt években bármikor. Ezt támasztja alá az a tény, hogy felvásárlási tervét a földművesszövetkezeti kereskedelem 1965-ben 97,9 százalékra teljesítette, ami lényegesen jobb az országos átlagnál. Azt is mérlegelte a szakszervezet és a földművesszövetkezeti rendszer megyei elnöksége, illetve igazgatósága, hogy a felvásárlást bonyolító MÉK-központ a tervezett veszteséggel szemben több százezer forint nyereséggel végezte a mezőgazdasági termékek felvásárlását és értékesítését, s ennek alapján „Kiváló Vállalat” kitüntetésre javasolta a Tolna megyei MÉK-központot. Döntött a MÉSZÖV igazgatósága és a KPVDSZ megyei elnöksége a földművesszövetkezetek között 1965-ben folyt munkaverseny végleges értékelése ügyében is. Eszerint a már említett MÉK- en kívül 7 földműves- és három takarékszövetkezet teljesítette a „Kiváló Szövetkezet” cím feltételeit. Kitüntetésre a töidművesszövetkezetek közül a tamásit, a simontomyait, a dunaíöld- várit, és paksit, a takarék- szövetkezetek közül pedig a bátaszekit és sárszentlőrincit terjesztették fel a SZÖVOSZ igazgatóságához és a KPVDSZ Országos Elnökségéhez. Az egymi Ili árd-kétszázm ill ió forint forgalmat lebonyolító földművesszövetkezetek tiszta nyeresége hovafordításának részleteiről a napjainkban folyó közgyűléseken a földművesszövetkezeti tagság dönt. De az már biztos, vásárlási visszatérítés címén .a földművesszövetkezeti tagok több mint hárommillió forintot kapnak. Természetesen nem egyforma ösz- szegű a vásárlási visszatérítés valamennyi fmsz-nél. Miután a földművesszövetkezetek gazdálkodást folytató tömegszervezetek, a nyereségtől függően az alkalmazottak nyereségrészesedést is kapnak. Az idén a MÉK-nél és 17 földművesszövetkezetnél kapnak a dolgozók nyereséget; ennek összege megyei szinten mintegy másfél millió forint. Legtöbb nyereségrészesedést — 18 munkanapot — az iregszemcsei földművesszövetkezet dolgozói kapnak, «de hat munkanapnál kevesebbet sehol sem fizetnek. S az idén mindössze két fmsz van, a hőgyészi és a decsi, ahol nem kapnak a dolgozók nyereség- részesedést. ft. & Foto; Túri
