Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-27 / 73. szám
8 TOLNA MEGVET NÉPÚJSÁG 1960. március Nagy örömhírt közlök. Párizsban összetalálkoztam az én régi jó katonacimborámmal, Lóki Bencével. Együtt szolgáltunk. Én azt hittem, hogy ö halt meg, ö meg azt hitte, hogy én. Szóval tévesen hittünk. Gondolhatja, hogy mekkora volt az öröm! El is határoztuk, hogy ezentúl nem tágítunk. Együtt járjuk a világot. Jó szeme van Lókinak. Párizsban mindjárt talált egy témát. Egy asszonyt odakötözött a férje az ágy lábához és addig ott volt, amig 6 távol dolgozott. Igaz, hogy ez nem nagy újság, de gondolom, otthon ilyen nincs, ezért beveszem a levelembe. Mert nekem ez nem újság. Annak idején, amikor még katona voltam, történtek még ennél cifrább esetek is. Akkor volt divatban az erényöv — mellesleg egynémely fehérnépnél ezt most is be lehetne vezetni —, és amikor az egyik hadnagyom éppen külföldre ment harcolni, odahivatta a legjobb barátját a lakására. Azt mondta neki: „Neked adom az erényöv kulcsát. Ha én nem térek vissza.. ". összeölelkeztek, a hadnagy már kint járt a kapuban, amikor a barátja utána szaladt. — Mi baj? kérdezte a hadnagy. — Rossz kulcsot adtál! Hát így bízza az ember a feleségét a barátjára! Jártunk ismét Indonéziában is. Azt kérdi tőlem a Lóki, ha Suharto itt teljhatalmat kapott, akkor mi maradt Sukarnónak? Kicsit nehéz a Lóki felfogása. Alig győztem megmagyarázni neki, hogy igaz, hogy Suhartóé a teljhatalom, de a többi az a Sukomót illeti meg. Ez csak világos. Finnországban sorban álló emberekkel találkoztunk. És nem is akárhol. A börtönök előtt. Megkérdezte a Lóki, hogy miért? Azt mondták azért, mert kevés a férőhely, meg a börtönőr is kevés. Én meg már azt hittem, hogy itt olyan sok a bűnöző. Persze ez egészen más. Várjon csak szépen mindenki a sorára. Ez a plusz büntetés. Nálunk persze nincs ilyen plusz büntetés, mert nálunk hála a múltnak, elég sok börtönt építettek. Persze nálunk nincsenek is olyan bűnözők, mint például Amerikában. Amerikában láttam egy gengszter végrendeletét. Ez a gengszter érezte a halál szelét. Magához hivatta a legjobb barátját és végrendelkezett. — A százezer dollár értékű brilliáns nyakéket reád hagyom, drága barátom — suttogta. — Hol a nyakék? — kérdezte izgatottan a barátja. — Rockefeller floridai villájában, a hálószobái kis széfben. Ha az erkély felöl mászol be, az ajtótól balra... Amikor felolvastam a végrendeletet a Lóki megkérdezte — örökké kérdezősködik —, hogy ilyen végrendelet íródhatna-e nálunk? Megmagyaráztam neki. Nem íródhat. Méghozzá két okból. Az egyik ok: olyan gazdag ember nincs nálunk, akinek ilyen nyakéke lehetne. Másodszor: olyan marha sincs, aki, ha maga el tud lopná valamit, akkor ezt a valamit másnak engedje át. Hallottuk, hogy Szicíliában megtalálták Archimédesz koporsóját. Gyorsan odarepültünk, A koporsó a harmadik századból való gyönyörű alkotás. Egy márvánnyal kirakott mély kriptában ran és a koporsót drágakövekkel díszítették. Hagytam, hadd nézegesse az én cimborám. Amikor már alaposan szemügyre vette, megkérdeztem tőle, hogy mit látott. — Azt, hogy annak idején sokkal jobban fizették a matematikusokat, mint most! — válaszolta. Ebből is látszik, hogy milyen fejlődőképes az én cimborám. Jól tud következtetni. Az olvasókat lehet, hogy untatja, de önt biztosan érdekelni fogja a következő sajtóügy. Amerikában beszélgettem az egyik városi lap szerkesztőjével, aki elmondta: nemrég közöltek egy leleplező anyagot: „A városatyák fele tolvaj’’ címmel. Nagy felháborodást váltott ki a cikk. Be is hívták a cikk íróját egy kis elbeszélgetésre. Másnap helyre is igazították a cikket a következő címmel: „A városatyák fele nem tolvaj". — Milyen következtetést vontál le ebből, Bence? — kérdeztem Lókitól. — Jól csinálták. így kéül ezt csinálni. Fele-fele. Az egyik fele mindig igaz. De nem szaporítom a szót, mert nagyon nehéz lesz már ez a levél. Még utóbb ez a levél is a japán tudósok mérlegére kerül. Ok ugyanis egy olyan mérleget gyártottak, amely a pennáról lefolyó tinta alapján minden betű súlyát külön-külöm is le tudja mérni. Hát ami azt illeti: ha egyszer elhoznák ezt a mérleget hozzánk, annyi felesleges betűt mérhetnének, amennyit csak akarnak. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: TÉRKÉP A LEVEGŐBŐL A légi felvételek elárulják a talaj nedvességtartalmát is Térkép nélkül el sem lehet kép- zeLni alapos gazdasági tervezést. De éppen a fejlesztésre legjobban rászoruló és leginkább alkalmas területekről nincsenek térképek. Vagy ha vannak is, nagyon nagy léptékűek, nem elég pontosak. Az UNESCO megállapítása szerint Afrika területének 82 százalékáról nincs részletes térkép. Dél-Amerika összterületének csupán 9 százalékáról van kis léptékű térkép; a magas hegységek, a hatalmas síkságok és őserdők a régi módszerekkel nem is mérhetők fel. Ugyanez a helyzet az Arab-félsziget, Ausztrália, Kína belső területeit illetően. Grönland, Észak- Kan ada és a Déli-sarkvidék nagy területeit sem térképezték fel eddig a felmérés nehézségei miatt. A hagyományos módszerekkel dolgozó „földi” topográfusok munkája nem könnyű. Sokszor útbalan utakon kell megközelíteniük a különböző mérési, háromszögelési pontokat, s bejárniuk a felmérendő terepet. A légi térképészet fölényét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a nagyvárosokban is kezdi elhódítani a munkát a földi geodéták elől. hozzájárult a térképezés örökös hátralékának csökkentéséhez. Mert nemcsak az a gond, hogy a világ jelentős részéről nincs megbízható térkép, hanem az is, hogy a kultúrtermetek térképei hamar elavulnak a gyors fejlődés következtében. A léggömböt csak bonyolult módon lehetett helyről helvre, a lefényképezendő terület fölé vontatni, a gyorsan haladó repülőgép viszont rövid Idő alatt hatalmas területekről készíthet felvételeket. Térképezés repülőgépről Ezt a térképezési módszert, illetve a légi fényképek alapján való felderítést már az első világháborúban alkalmazták, a második világháborúban Dedig úgyszólván kizárólagos módja lett a frontok mögötti területek felderítésének. Légi felvételek készítéséhez tiszta, nyugodt időre van szükség. A gép repülési magasságát a kívánt méretarány, valamint a használt fényképezőgép, és foto-objektív figyelembevételével szabják meg. A repülőgépre szerelt, lefelé irányított óbjektívű fényképezőgéppel úgy készítik a felvételek sorozatát, hogy azok a széleken fedjék egymást. így egyrészt folyamatosság érhető el, másrészt levágható a képek pereme, amelyeken a Föld görbülete miatt „lehajlás”, torzulás mutatkozik. Az előhívott léai felvételt ferdére állítható asztalon átvetítve, addig „kínozzák”, amíg a választott vetületű térkép és a légi felvétel azonos ala upon t iái egvbeesnek. Üj abban már műanyagból készült filmekkel dolgoznak, amelvak — a celluloid filmektől eltérően — munka közben nem változtatják méreteiket, nem nyúlnak, nem vetemednek. Régebben, ha nagyon pontos légi felvételt akartak készíteni, üveglapot használtak, vállalva a kezelés számtalan hátrányát. A modern értékelő gépekkel a légi felvételeket nemcsak a válasz- munkamódszerré vált, s jelentősentott vetületbe „kényszerítik”, haA légi térképészet 100 éves Talán nem érdektelen, hogy a légi térképészet is már százéves múltra tekinthet vissza. Alig néhány évvel a fotografálás feltalálása után, 1858-ban a francia Caspar Felix Toumachon (1820—1910) — aki a Nadar művésznevet vette fel — készítette az első légi felvételt, Kötött léggömbről fényképezte le Petit-Bicete falucskát. Felismerte, hogy egy ballon, egy jó fényképezőgép és egy bátor fotog. rafus egyetlen pillanat alatt elvégezheti azt a munkát, amivel a földi térképész hetekig elbibelődik. S ami ugyancsak nagy előny: a légi felvétel alapján készült térkép minősége, pontossága meghaladja a földi felmérésen alapuló térképét. Nadar felfedezése az utóbbi évtizedekben mindennapos nem mindjárt a kívánt méret arányra is felnagyítják. Sőt, a bo nyal ült gépek át is rajzolják a térképre, amit a felvételen „látnak”. A digitális számítógépek fjedig a sztereo-komparátorokhoz kapcsolva másodpercenként 300 térképadat számítását végzik el. Nem olcsók ugyan ezek az eszközök, berendezések, de hihetetlen mértékben meggyorsítják a munkát, amely így végső soron sokszorta olcsóbbá válik. Egyébként a repülőgép kitűnő eszköze a békés tudományos felderítésnek is. Amíg a múlt században a Nílus forrásainak feltárásához évtizedek, s az expedíciók sora kellett, a Ho- ang-Ho forrósvidókét 1961-ben két hét alatt derítették fel, a levegőből. Az erdészek színes és infravörös felvételek segítségével ellenőrizhetik a különféle fafajták arányát, terjedését, növekedését. Nagy pontosságú adatokat szolgáltatnak a légi felvételek a vizek áramlásáról is. Nemrég a Volga torkolati vidékén a Káspi- tengerről készített felvételeken ellenőrizték, hogy a Volga—Don csatorna megépülte óta miként változott a folyó hordalékszállítá- sa. Mezőgazdasági szakemberek légi felvételekről jól megítélhetik a talaj nedvességtartalmát, a régi folyómedrek helyét, stb. A légi felvételező kamera a régmúlt korok kutatóinak is nagy segítséget nyújt. Számtalan ókori építmény nyomára akadtak a régészek úgy, hogy levegőből pillantották meg, vagy légi felvételeken fedezték fel (alaprajzukat). Ilyen betemetett romok felett ugyanis rendszerint nem nő. vagy másképp nő a növényzet, s más színű a talaj. Olaszországban például a Foggia—II. repülőtérről készült felvételen egy római kori pa_ lota romjainak alaprajzát fedezték feL Optikai „csodák" a papok szolgálatában AZ ISTENHlVÖK félrevezetőinek „kelléktárában” évezredeken át fontos helyet foglaltait el a fényhatásokkal történő „csodakeltés" módszerei. Mai szemmel nézve nem egyebek ezek egyszerű trükköknél, a fénytan jelenségeinek ügyes felhasználásánál. Mind a vallási kultuszok papjai, mind a világi szélhámosok visszaéltek a tömegek hiszékenységével: istenek, szentek, ördögök bemutatására használták fel ismereteiket, vagy „halottidézésre” vállalkoztak segítségével. Már az ó-egyiptomi templomokban az „isten megjelenítéséhez” a napsugarakat hívták segítségül. A félhomályos szentély mennyezetébe kis nyílást készítettek; a templom tetején álló, istennek öltözött papra tűző napsugarak a kis nyíláson átjutva vetített képet hoztak létre a szentély falán. Az isten” ugyan fejjel lefelé jelent meg' a hívők előtt, de ez senkit sem zavart. A felhasznált optikai elv egyébként pontosan ugyanaz, amelynek alapján fényképezőgépeink, vetítőgépeink működnek (az úgynevezett camera-obscura elv). A megjelenítés rendezői gondosan vigyáztak arra, hogy az istenalakot csak néhány pillanatig láthassák a templomban tartózkodók, nehogy a fénysugár útját felfedezve leleplezzék a csalást. Mi sem természetesebb, mint hogy borús időben az, istenek távol tartották magukat a hívőktől. Az egyiptomi papok közül csak kevesen ismerték a fényvetítés titkát. Ezekhez a papokhoz tartozott valószínűleg a bibliai Mózes is. Sátra is az egyiptomi templomok mintájára épült. Mózes ebben az elsötétített szentélyben végezte az isten bemutatását. Ott azonban kevésbé voltak kedvezőek a látomás feltételed, mivel a hívők nem a templom félhomályából, hanem nyílt térről nézték az istent. Ennek következtében a kép, úgynevezett fél tónusai elvesztek és ezért Mózes kénytelen volt az arc bemutatásáról lemondani. AZ ISTEN-IDÉZÉS technikáját Mózes nem árulta el tanítványainak. A szentély félhomályát a templomokban továbbra is megtartották és onnan vette át a keresztény vallás is. A katolikus egyház csak a XIII. században jutott a vetítés titkának birtokába. Roger Bacon angol szerzetes (1214—1294). bemutatta a vetítést szerzetestársainak, azt bizonygatva, hogy abban nincs semmi természetfölötti. Mondanunk sem kell, hoev Bacont börtönbe vetették, a fényvetitést pedig ettől kezdve hétpecsétes titokként kezelték. A műit század közepe táián a mutatványosok csodálatkeltő eszköze volt az úgynevezett fantosz- kóp. Elsötétített sátorban a színpadot sűrű fátyol választotta el a nézőtértől. A fátyolra hátulról vetítőgéppel „varázsoltak” szellem- alakokat. A fátyol hullámzott, lengett, a szellemalak mozogni látszott. Nos, a fátyolra való vetítés technikáiéinak egy fizikus- léghajós, Etienne Gaspard Robertson (1763—1837) volt a szülőapja. Szellemalakjait festett üveglemezről vetítette. Miután Robertson 1799-ben szabadalmaztatta vetítőkészülékét, a „csodák” már egyre kevésbé voltak hatással a tömegekre. Könyvek jelentek meg, amelyek leírták az egyszerű szerkezetet, azonban a szerzőknek nem volt bátorságuk ahhoz, hogy a biblia ellen is szót emeljenek. A TRÜKKÖK még századunkban is fellelhetők. A XX. század egyik „csodá”-ja 1914-ben az avgusztovi erdőkben játszódott, amikor az ottani katonák harci szellemének erősítésére fényszóró segítségével a felhőkre vetítették a Kazáni Szűz képét. A másik „csoda” 1920-ból származik. Ratti bíboros, a későbbi XI. Pius pápa, aki meghirdette a szovjetellenes „keresztes hadjáratot” meglátogatta a fehér csapatokat. Hogy, hogy nem, éppen akkor jelent meg a „Visztulái csoda”, a czestochowai Madonna képe a felhőkön. Jellemző, hogy a „csodát” a Vat>kán megerősítette és elismerte! B. I. \
