Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-24 / 70. szám
Sr TfHíft. nrJrpíns 24. totw\ megye? Niepfjg.io Kórház, vagy szociális otthon ? Fehér ajtó előttf'fejkendős néni törölgeti a szemét: — Szörnyű! Jaj, de borzasztó! — motyogja. Az ajtón belül hosszú, keskeny folyosó. Faasztalok mellett emberek ülnek, kék ruhába öltözötten, lenyírt hajjal. Ülnek, vagy sétálnak, összefüggéstelen szavakat ha. damak. Van, aki áll a fal közelében, és kezét szája előtt tartva berregést utánoz. Van, aki a kályha közelében kuporog, anyaszült meztelen. Nem tűri magán a ruhát. Az ápolók most miár csak arra ügyelnek, hogy meg ne fázzon. Ezen a folyosón belül nem csodálkoznak semmin, és nagyon sok szenvedést enyhítenek. A megyei kórház elmeosztályán vagyunk, látogatási idő után. Az osztály ágyait azonban nemcsak elmebetegek foglalják eh » I „Mit ér egy szülő, ha nyolcvannégy éves“ — idézem az egyik beteg kijelentését. Magatehetetlenül fekszik egy rácsos ágyban, szobatársa évek óta súlyos elmebeteg. Rácsos ágyából néha megpróbál felemelkedni, menni akar, hogy ne kelljen egész nap a társa szenvedését figyelni. Az ápolók csak a zuhanásra figyelnek, és sietnek be, mert a beteg öregember mozgásképtelen; Lábfejei eltorzultak, bénák. Az „ön- és közveszélyes elmebeteg'’ nem is tud lábraállni. Az idős ember legközelebbi hozzátartozója itt ól Szekszárdon, szoba-konyhás lakásban. Apjuk ( várdomb! házát eladták, az apai örökséget felvették utána. Magukhoz fogadták az akkor még munkaképes öregembert. Akkor is tudták, hogy szoba-konyhás lakásuk van csak, és 18 éves lányuknak külön helyiség kellene a nyugodt tanuláshoz, — De ki gondolt arra, hogy így megzavarodik szegény? — Hajtogatják. amikor érdeklődöm, hogy miért nem hozzák haza Miska bácsit a kórházból, — Hová helyezzük el? Mi lesz velünk, ha megint félmeztelenül kimegy az udvarra? Nekünk dolgoznunk kell, ki ápolja? Mihály bécsi, amikor idehozták, valóban nyugtalanul aludt éjszakánként. Memóriája is gyenge, mint a magas korú emberek többségének. Ezek a tünetek gyógyszeres kezeléssel már régen elmúltak, „elmebetegsége" miatt nyugodtan hazavihetnék a hozzátartozók. A magatehetetlen szülő mellé valóban gondozót kellene fogadni, ezt a gyermeki kötelesség diktálná. Miska bácsi lánya még eltartási szerződésben is kötelezte magát erre, amikor édesapja háza Után az apai örökséget elfogadta. De ő legalább látogatja édesapját a kórházban, míg Mihály bácsi többi gyermeke, akik az anyai örökségen osztozkodtak, feléje sem néznek. * | Tizenhárom éve / | a kórházban — János bácsi, mióta van a ftfStházban? — Tizenhárom éve. — Jó itt? — Már megszoktam. Hova mehetnék? Nincs hely Érden, a fia- méknál. A fehér hajú fej lehorgad, a ráncos kéz szégyell ős mozdulattal dörgöli a könnyet. János bácsinak is a kórház elmeosztályán viselik gondját, már 13 éve. Válaszai értelmesek, még arra is ügyel beszéd közben, hogy a fiára semmi rosszat ne mondjon; Nagyon szégyellj, hogy csak eny- nyit kap vissza a szeretetből, amit gyermekének adott; Mentségeket keres fia viselkedésére, mert a szülő még akkor is szereti gyermekét , amikor az nem szolgái rá; — Kórházban vagyok — mondogatja. Arról nem akar tudomást venni, hogy az elmeosztályon. Tizenhárom év alatt megszokta ezt a szörnyű gondolatot. Pedig a körülötte zajló szomorú élet láttán szinte hihetetlen, hogy nem vált valóságos elmebeteggé. Hogyan került ide? Ez áll a kórlapon: „Üldözési mániában szenved.” — Felesége elmondása alapján: „Ön- és közveszélyes, zárt intézeti elhelyezése indokolt.” — olvashatjuk a fakult tintás írást. És a legutóbbi bejegyzések? „Rendezett, nyugodt. Sokat iköhög. Éjszakánként dagad a lába.” Veszedelmes tünetek, ugye? Jog. gal indokolják az elmeosztályi kezelést!? Hiszen a lába is dagad. A kórházból már régen távozhatna, amikor még munkaképes volt, dolgozott a kórház cipészműhelyében is, mert János bácsi szakmája cipész. Onnan sem érkezett semmi panasz a viselkedésére. De utcára nem rakhatják ki, fia évek óta feléje sem néz. — Mit csinál Jtfr János bácsi? Barátja van? — Igen, a Béla; Béla legalább harminc évvel fiatalabb János bácsinál. Epilepsziás. — Maga a barát ja János bácsinak? —- Nem kérem. Csak törődök vele, este betakargatom. Sajnálom, mert a fia nem látogatja, csak mulatni jár Szekszárdira , • De sorolhatnánk tovább a kóreseteket. Beszélhetnénk a 88 esztendős István bácsiról, aki csoszogva jár, sovány testéről j minduntalan lecsúszik a nadrág. Élete már csak evésből, alvásból, emlékezésből áll Gondol a szőlőkre, ahol átdolgozta élete javát, a házra, amelyet saját erejéből épített, de mindezekre már nagyon elmosódottan, egy 88 éves ember tördelt emlékfoszlányaival. „Elmebeteg.” Fáradt, magatehetetlen idős szülők fekszenek a kórház elmeosztályán, és nem is érzik a szó súlyát, már nem is mernek arra gondolni, hogy más elhelyezés illeti őket. Mentségeket keresnek gyermekeik számára, akik a gondoskodást, a gyermeki kötelességet elmulasztják. A kórházat összetévesztik a szociális otthonnal; a gyermeki szeretetet a kórházi gondozással. Moldován Ibolya „A papíz türelmes" . — az emberek türelmetlenek Napjaink első számú „közellensége” a bürokrácia. Lép- ten-nyomon találkozunk vele. Sok bosszúságot okoz az ügyfélnek és az ügyintézőnek egyaránt. A hétköznap embere leggyakrabban és a legszembetűnőbben a tanácsok munkájában veszi észre a felesleges adminisztráció káros hatását. De vajon így látják-e a tanácsok dolgozói is? Erről beszélgettünk Szántó Józseffel, a simontornyai tanács vb-titkárával. — Az ötvenes években, illetve a hatvanas évek elején valóban sok felesleges adminisztráció jellemezte munkánkat. S ezért nem egyszer még a vicclapok hasábjain is téma volt a tanácsok munkája. Mintegy három-négy éve megkezdődött az az egészséges folyamat, amelynek következtében ma már meggyorsult az ügyintézés. — Mindenekelőtt a különféle ülések számát lehetne csökkenteni. Szerintem elég lenne havi egy vb-ülés és két-három havonként egy tanácsülés, az eddigi kéthetenkénti vb- és havonta megtartott tanácsülések helyett. Vagy helyesnek tartanám a tanácsok összevonását olyképpen, hogy két-három kö%| ség tartozna egy-egy tanácshoz, úgy. ahogy azt már egyes területeken megvalósították. — 'Hány órát tölt naponta az íróasztala mellett? — Talán azzal kell kezdenem, hogy nálunk a kialakult munkamódszer értelmében én végzem az adminisztrációs ügyintézés mintegy 80 százalékát, míg a tanács vb-elnöke, Bre- govits Mihály, a községet járja. Eszerint dolgozunk immár hatodik éve. Ami az íróasztalt illeti, naponta mintegy öt-hat órát ülök mellette. Egyrészt a szükséges adminisztrációt végzem, másrészt az ügyfelekkel foglalkozom. Nálunk ugyanis egésznapos félfogás van, s ez azt jelenti, hogy kettőnk közül valakinek állandóan itt kell tartózkodnia. — Jut-e elég idő a tanács vb-elnökének, illetve vb-titká- rának az adminisztrációs ügyintézés mellett a mindennapi élet adta problémákat a helyszínen megvizsgá Ini ? — Csak részben. Mégpedig azért, mert igen sok időt rabol el tőlünk az anyagbeszerzés. Van egy háromtagú építőbrigádunk, mely például az elmúlt évben, a karbantartási munkák mellett, négy új lakást is építettek. Ebben az évben a tervek szerint hatot fognak építeni. S az ehhez, valamint a karbantartáshoz szükséges anyagokat nekünk kell előteremtenünk. Ez igen sok időveszteséget jelent mindkettőnknek. Éppen ezért szeretnénk ha a következő évtől szerződtethetnénk egy építésztechnikust. Ha ez sikerül, akkor az eddigieknél több idő jut a lakosság ügyesbajos dolgainak intézésére, vagy éppen az esetleges helyszíni ellenőrzésekre. Erre annál is in- kább szükség van, hiszen ebben az évben 1,4 millió forintos költségvetéssel dolgozunk, s ebből mintegy félmillió forint a községfejlesztési alap, — mondta befejezésül Szántó József, a simontornya tanács vb- titkára. A bürokrácia gyomlálása, a szükségtelen papírbozótok irtása valamennyiünk kötelessége. Ehhez nyújt segítséget számos országos érvényű intézkedés, amely sok felesleges adatszolgáltatást szüntetett meg. Ez azonban még önmagában kevés. „A papír türelmes” — tartja a mondás, de mi legyünk türelmetlenek és sürgessük a további intézkedéseket a bürokrácia csökkentése érdekében. (szigetvári) Lépés 4 HOLD FELSZÍNÉN A „huna—9” szovjet automatikus űrállomás leszállása a Hóid felszínén lehetővé tette, hogy a legközelebbi jövőben automatikus m-űszerek 'segítségével tanulmányozzák a holdfelszín világát, s a későbbiekben űrhajós csoportot küldjenek a Holdral Andriján Nyikolajev szovjet űrhajós, közvetlenül a kozmikus kísérlet sikeres befejezése után kijelentette a sajtó képviselőinek: „A szovjet automatikus űrállomás rádiójeleket ad a Viharok Óceánjának vidékéről. Ez már nem csupán néma zászlócska, hanem „okos” készülék, amely jó néhány értesülést küld Földünk természetes, bolygójáról. Elmondhatjuk, hogy megtettük az eiső lépést a Hold felszínén”. Andrej Szokolov szovjet festőművész, akinek rajzaií olvasóink figyelmébe ajánljuk, a közeljövő képeit vetíti elénk. Egyik rajzán űrhajót láthatunk a Főid egyik mesterséges holdjának közelében. A műhold lakosai búcsúi intenek a Hold felé induló rakéta legénységének. A Mars holdját, a Demost. a művész közbeeső állomássá alakította,. rövidesen útjára indul a Marsra vejlülő űrhajó, A Demos a Mars holdja. IK, mint: közbeeső átionróst 18«ia*5ute~ »ír- bolygó vizsgálatához. Felszínéről éppen űrhajó indul a Marsra. Űrhajó a Föld mesterséges holdjának közelében. A műhold lakosai bocsát intenek a távoli expedícióra induló rakéta legénységén»!..
