Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-08 / 32. szám

4 \ TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 19G6. feSriiSr T. ÁLLATORVOS—IRO A termelőszövetkezetek egészségügyi felelősei a duna­újvárosi tanfolyamon nagy figyelemmel, érdeklődéssel hall­gatták dr. Kováts Jenő megyei főállatorvos előadását a kü­lönböző állatbetegségekről, arról, hogy azok hogyan terjed­hetnek át az emberre is. A főorvosból rutinos előadó be­szélt; váratlan, érdekes fordulatokkal, közbeszőtt történe­tekkel újra és újra felélénkítette a hallgatókat. Látszott róla hogy nemcsak egyszerű tájékoztatót akar adni, hanem annál többet; tanítani. Tanítani, mert a fő­állatorvosi állást nem csupán az állategészségügyi hálózat irányítójának tekinti. Azt a nézetet vallja, hogy az orvos­nak, állatorvosnak együttesen kell szolgálni a falu egészség­ügyét. Szolgálni, gyakorlattal, szóval, tollal. Igen, tollal, mert sok leendője között arr/x is szentelt időt, hogy könyvet, kisregényt írjon. — Az ötletet tulajdonképpen a Medicina Kiadó pályá­zata adta. És úgy sikerült, hogy a beérkezett ötvenkét mű közül a harmadik díjat nyerte könyvem, amelynek címe: A falu orvosai. És az is serkentett, hogy annak idején, a kö­zépiskolában először magyarszakos tanárnak készültem — mondja. A kisregény tulajdonképpen saját munkáját illusztrálja, az alaphangot az a küzdelem adja meg, amelyet idestova húsz év óta folytat a falu egészségügyi kultúrájának eme­léséért. — Göcsejben kezdtem a munkát, lM6-ban. Nagyon szép vidék, sajátos arculatával, jellegzetes népével. Néhány hó­nappal előttem került az orvos is a faluba. Mi voltunk az úttörők. Kicsit hangzatos talán, hogy azt mondom, úttörők voltunk. De előttünk nem volt orvos azon a környéken. A gyógyító a javasasszony volt, és nekünk lépten-nyomon bi­zonyítani kellett, hogy az orvos tanácsa, a gyógyszer töb­bet használ, mint a ráolvasás, vcigy a szenes víz. Külön harcot kellett vívnunk azért, hogy a beteg emberhez, állat­hoz minket hívjanak. — Tíz község tartozott akkor a körzetünkbe, és csupán háromba vezetett kövesút. Más jármű hiányában paraszt­szekéren jártuk ezeket a községeket az orvossal. Együtt lá­togattuk a betegeket is, ismertük egymás gondját-baját. Lé­nyegében tehát ebből a gyakorlatból született meg ez a kis­regény, amelynek mondanivalója tulajdonképpen az állatról emberre terjedő betegségek elleni küzdelem. — És ahogyan az élet ezt a témát adta, úgy produkál újabbakat és újabbakat. A kiadó is újabb könyveket vár, mert az egészségügyi felvilágosításban is újabb témák adód­nak. Szinte világprobléma az állatról emberre átterjedő be­tegségek leküzdése. Állandóan nő az országok közötti tu­ristaforgalom. A magyar turista gyönyörködve szemléli a velencei Szent Márk tér galambseregletét, eteti őket, köz­ben rá sem gondol, hogy esetleg fertőzést hoz magával. Az előző évszázadokban, évek alatt terjedt egy-egy járványos betegség egyik földrészről a másikra. Most, a technika, a közlekedési eszközök fejlődésével órák alatt el lehet vinni a ragályt. Az orvos, az állatorvos most már nem elégedhet meg csupán a gyógyítómunkával, a megelőzést, a védeke­zést kell előtérbe helyezni. Együttesen kell tanítanunk, ne­velnünk az embereket. — Tehát van téma, amely újabb könyvek írására ösz­tönöz? — Igen. Természetesen idő is kell hozzá. Mert nem ke­vés az elsődleges tennivalónk, hiszen nekünk kell meg­teremteni a körülményeket az állattenyésztés fejlesztéséhez, amelyhez sokszor nem a nyolc-, de a tizennyolc órás napi munkaidő is kevés. De ehhez azért kell a könyv is... BI. Kétéves a megyei Idegenforgalmi Hivatal Jövőre megrendezik a „Szekszárdi szüreti hetet(t vonzóerőt jelentenek az idegen- forgalom számára. A múlt évben több "javaslat ké­szült az idegenforgalom fejleszté­sére, amelyeket megtárgyaltak az Országos Idegenforgalmi Hivatal­lal is. Javasolták, hogy a Fadd- dombori területet fejlesszék fel és ott egy camping-, illetve turista- szállót építsenek. Ennek részletes megtárgyalását erre a félévre tűz­ték ki. A dombori telepítés ki­alakulásával egyre nagyobb igény jelentkezik a horgászásra. Helyes volna megvizsgálni, hogy a faddi holt Duna-ág milyen formában alakítható ki horgászterületnek ? A MÉSZÖV már intézkedett a kis­kereskedelmi és vendéglátóipari egységek megtervezésére. A terü­let gyors betelepítés^ megkívánja, hogy a lehetőség szerint az építési munkálatok még ebben az évben megkezdődjenek. Ebben az eset­ben a vendéglátóipari egység már jövőre üzemelhet; A megyei Idegenforgalmi Hiva­tal az említetteken kívül a jövő­ben hozzáfog a borjádi „Petőfi-méhes* környezetének kialakításához, mi­vel a kivitelezés formailag és tar­talmilag egyaránt megnyerte a látogatók tetszését. Minél előbb szeretnék bekapcsolni a „kisme- gyeházával” együtt a megye ide­genforgalmába. A hivatal javasla­tot tett a simontornyai az ozorai és a dunaföld , ári várak restaurá­lására is, valamint a sárközi, a Kapos menti és a völgységi napok négyévenkénti megrendezésére. A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a hivatal javaslatára jövőre megrendezi a Szekszárdi szüreti hetet, melyre az előkészüle­teket ebben az évben megkezdik; A szekszárdi vendégek a szállás­helyek hiánya mellett gyakran te­szik szóvá a kiskereskedelem hiá­nyosságait és kisebb mértékben ugyan, de a vendéglátóipari egysé­geknél is felvetik. A belső kultu­ráltság, az üzletekben sok helyen nem megfelelő, többet kellene ten­ni érdekében. Sokat kellene javí­tani a kiskereskedelemben levő higiéniai állapotokon is. A fiatal intézmény rövid mun­kálkodása alatt sokat tett a megye idegenforgalmának szélesítése te­rén. A kezdeti lépések sikeresek voltak, az itt járt vendégek meg­elégedve távoztak. Most már csak arra van szükség, hogy az illetékes szervek az eddiginél nagyobb tá­mogatásban részesítsék a megye idegenforgalmi Hivatalát, hogy néhány év múlva minden igényt kielégítve távozhassanak bel- és külföldi turistáink. <FM) A megyei Idegenforgalmi Hiva­talt 1964 februárjában hozta létre a Tolna megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága. Munkájában csupán kétéves múltra tekinthet vissza, az ország egyik legfiata­labb intézménye. A hivatal meg­alakulásával lehetővé vált, hogy a megyébe irányuló idegenforga­lom szervezett körülmények kö­zött történjen, mert a tapasztalat azt mutatja, nemcsak a tradíció­val rendelkező területekre érkez­nek belföldi és külföldi turisták, hanem szívesen keresik fel az or­szág más tájait is. A hivatal első és legfontosabb feladatai közé tartozott, hogy megszervezze a turisták fogadását és egy-egy alkalmas területet a célnak megfelelően alkalmassá te­gyen. Fel kellett mérni, tovább ápolni és a munkában hasznosí­tani a megye történelmi, irodalmi, művészeti, politikai és gazdasági hagyományait, nevezetességeit. Ezek a feladatok nagy munkát jelentettek a hivatal dolgozói számára, de dicséretükre válik, többé kevésbé megoldották. Megteremtették a feltételeket a bel- és külföldi vendégek számára, hogy a megye ne­vezetességeivel megismerkedje­nek. Programot dolgoztak ki az egyénileg és csoportokban érkezők számára, elősegítették elszálláso­lásukat, étkeztetésüket, gondos­kodtak szakképzett idegenvezetők­ről. Kétségtelen, hogy a megyei Ide­genforgalmi Hivatal megalakulása óta eltelt időben minden feladat­nak nem tudott a szükséges mér­tékben eleget tenni, mivel az ide­genforgalom szervezése elsősorban az eddig elhanyagolt előfeltételek biztosításával kezdődött. A hiva­tal munkáját megnehezítette a kezdeti időszakban, hogy 1964 szeptemberéig helyiséghiányban szenvedtek és ez lehetetlenné tet­te a szervezőmunkát, elsősorban pedig a vendégekkel való foglal­kozást. Érmek ellenére a hivatal beosztottai nem pihentek megszervezték megalakulásuk jtán azonnal a fizetővendég-szol­gálatot. 30—35 szobát tartottak fenn és így részben biztosították a Szekszárdra érkező vendégek el­helyezését. Különösen jelentős volt ez, mert a városban más el­szállásolási lehetőség nem állt rendelkezésre. Az első évben már 5451 vendégnapot szolgáltattak, ízzel pedig bevételi tervüket túl­teljesítették. A bevételi oldalról iiiiiiiiMiimiimiimiiiiiimmimiiiiimmiiiiiiiiimiiiimimiiimiiiiiiiiiiiii Sárközi Gyula: a Ette iái rejtéli — 28 — „Rendes kis asszonyka — gondolta jóleső ér­zéssel. — Lám, lassan húszéves házas leszek, de Vica még mindig olyan, mintha csak tegnap vettem volna el. Csak az a nagy kár, hogy nem tudott gyerekekkel megajándékozni. Persze, nem tehet róla. Előfordulnak ilyen esetek. Pedig, ha másként van, akkor most talán már kisunokát hintáztathatnék a térdemen... Hja...” — só­hajtott egyet és megszaporázta lépteit. És már újra a gyilkosságon járt az esze. Kilenc óra sem volt, amikor már ott állt a boncolóteremben, a kőasztal előtt. — Nos, — nézett rá Kránitz doktorra, fel­húzott szemöldökkel, ahogy akkor szokta, ha fontos választ vár. Az orvos befejezte a boncolást és átadta he­lyét az intézet boncolóorvosának. — Ügy, ahogy mondtam: meggyilkolták! — felelte Kránitz doktor és lehúzta gumikesztyű­jét. — Vízbefojtották. A halál fél 6 körül állott be. — Kéjgyilkosság? — Kizárt dolog. A hüvely érintetlen. — Hát akkor féltékenység, vagy bosszú műve? — Holtbiztos! Kóródi, bár hosszú nyomozói pályafutása alatt sok hullát látott, szépet és csúnyát egyaránt, boncoláson nem szívesen statisztált. Olyankor mindig úgy érezte, tótágast áll a gyomra. Most is, ahogy nézte a még holtában is szép Zára iné tetemét, hirtelen azt érezte, hogy gyomra ki akar szaladni a száján. Gyorsan elfordult. . — No, mi az? Tán megbabonázott? — kér­dezte tréfásan dr. Kránitz. — 29 — — Nem, öregem. Nem és nem bírom meg­szokni — nyögte ki nagy nehezen a szavakat Kóródi, miután mély sóhajtásokkal visszafoj­totta hányingerét. — Pedig már öreg róka vá­gyók a szakmában. — Én meg már azt hittem, hogy téged is le­vett a lábadról. Lám, ezt a nagystílű kurtizánt még a halál is tiszteli. Nem tudta elcsúfítani. Igazi szerető volt... — Köszönöm az effajta szépséget. Nem kérek belőle — mondta Kóródi sápadtan. — Igyál egy kis vizet. — Itt? Soha!... No, de hagyjuk az én gyom­romat. Térjünk a tárgyra. Tehát mikor történt a gyilkosság? — Fél hat körül. Vízbefojtották, mint már em­lítettem, de úgy látszik, túlságosan lefoglalt a gyomrod és nem hallottad... Most már csak az a kérdés, hogy ki a tettes? — A tettes? — kérdezte Kóródi elgondol­kozva. — Ha minden jól megy, már meg is van. A gyanúsítottak talán már türelmetlenül vár­nak rám a kapitányságon! — Mi az, máris többen vannak? — lepődött meg az orvos, és egy pillanatra abbahagyta a kézmosást. — Négyen, öregem! — felelte Kóródi némi diadallal a hangjában. — Az első számú' termé­szetesen a Ficsur, vagyis Ács Ferenc mérnök, aki már csak Ficsurként kerül be a bűnügyi krónikába. Simkó néni jól eltalálta ezt az igazi alvilági nevet,.. Ficsurt látták bemenni Zárai- néhoz. — 30 — — És ki a másik három? — kérdezte dr. Kránitz. — A második egy Jutka nevű hölgy, Ács úr menyasszonya, aki levelében életveszélyesen megfenyegette Zárainét, ha nem hagy fel Ács­csal. Féltékenység! Bosszú, öregem! Egy szerel­mes nő bosszúja! És egy szerelmes nő mindenre képes... A harmadik egy bizonyos Skurek úr, aki KÖZÉRT-vezető. Valószínűleg sikkasztott, vagy lopott Zárainé miatt. A nő kisegítette, de Skurek úr nem tudta visszafizetni a kölcsönt. Zárainé feljelentéssel fenyegette meg. Skurek beijedt és megfenyegette Zárainét. A negyedik egy Zsiga nevű gyárigazgató. Szintén szerető, akit a szépasszony dobott, miután, jól lefejte! Aztán azzal zsarolta, hogy illetékes helyen fel­mutat bizonyos fényképeket. Nos, ehhez szólj hozzá! Szép kis galeri, mi? — Egy csokorra való! — jegyezte meg Kránitz doktor és befejezte a mosakodást. — Itt légy okos, Domokos! — mondta Kóródi és néhány bejegyzést csinált a noteszébe arról, amit az imént az orvostól hallott, majd így folytatta: — A temetési engedélyt kiadhatod! Én viszont elballagok, doktorkám. Muszáj egy kis szíverősítőt nyelnem erre a megszokhatatlan statisztálásra! — s indult a nehéz vasajtó felé. Ám félúton megállt, mint akinek eszébe jutott valami. — Nem tartasz velem egy fél deci cse­resznyére? Jó kecskeméti! és a szolgáltatott vendégnapok számából vizsgálva a hivatal mun­káját, megállapítható, hogy már az alakulás évében jelentős forgalmat bonyolítottak le. Az igényeket azonban még így sem tudták meg­felelően kielégíteni. A tapasztalat szerint a kielégítettség mintegy 65—70 százalékos volt, A szobák számát átmenetileg si­került növelni és ehhez 1965-ben hozzájárult a Garay-szálló is. A problémákat még így sem sikerült teljes mértékben megoldani, bár ebben az évben a szolgáltatott vendégnapok száma már 9266 nap volt. Jelenleg épül a turistaszálló, amely enyhít majd a nehézsége­ken. Befejezési határideje: 1966. április 30. A rendelkezésre álló férőhelyek telítettsége mutatja, hogy Szek- szárd város szállásférőhelyeinek további növelése a turistaszálló elkészülése után is indokolt. Az elmúlt évben egyetlen csoportos igényt sem tudtak kielégíteni, pe­dig volt bőven jelentkező. Ezeket a nehézségeket csak új szálloda építésével lehet megoldani. Az elmúlt év elején háromhó­napos tanfolyam keretében 32 ide­genvezető tett szakvizsgát, őket az Országos Idegenforgalmi Hiva­tal idegenvezetői igazolvánnyal látta el; Az elmúlt esztendőben számos külföldi érkezett megyénkbe ro­koni, baráti látogatásra. A fejlesz­téseknél figyelembe kell venni, hogy a Budapest—Mohács—Eszék fő közlekedési út a megyén keresz­tül vezet, kapcsolódik a Szekszárd —siófoki útvonalhoz. A nemzetközi kapcsolatok bővítésénél reálisan számolhatunk azzal, hogy a Bara­nya megyei határátkelő-helyekről az említett utakon számottevő for­galom bonyolódik le. A tervbe vett Sió-árvízkapu megépítésével, illetve a Sió szabá­lyozásával könnyű lesz a Balatont vízijárművel megközelíteni, a Dunán át. Ez ugyancsak jelentős szempont, mivel a 123 km hosszú Sió-csatornából 98 km vezet át a megye területén. Ebinek érdekében feltétlen indokolt a vizes terüle­teink kihasználása, hiszen a me­gyét a kelet felől lehatároló Duna és a nagy kiterjedésű holt ágai ha­tárolják. Nem lehet arról szó, hogy a megye adottságait a régi tradí­cióval rendelkező területekkel, vagy azok forgalmával összehason­lítsuk, de a felsoroltak feltétlenül

Next

/
Oldalképek
Tartalom