Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-06 / 31. szám
1966. február 6. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Zárszámadó közgyűlés a szakcsi Ú| Élet Tsz-ben Felszólalt Virág István, a megyei pártbizottság titkára Szombaton délelőtt tartotta zárszámadó közgyűlését a szakcsi közös gazdaság. Az ünnepi összejövetelen részt vett Virág István, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára, Horváth József, a megyei pártbizottság mező- gazdasági osztályvezetője, Halmai János, a Dombóvári járási Pártbizottság első titkára. Varga Imre elnök rendkívül jó eredményekről számolhatott be a tagságnak és a vendégeknek, s ezt a nagy fejlődést egy esztendő alatt érték el. Az 1964-es évet egymillió forint mérleghiánnyal zárta a szövetkezet, most viszont kitűnő a zárszámadás. Az egy dolgozó tagra jutó átlagos részesedés 14 600 forint. A tervezeti bevétel 15 millió 315 ezer forint, a tény 10 millióval több. Szinte a mélypontról indult a szövetkezet az 1965-ös évnek, az új elnök vezetésével. Varga Imre a munkatársaival együtt azzal kezdte a rendteremtést, a szorgalmas munka megindítását, hogy tövéröl-hegyére megbeszélte az emberekkel, mi a baj és mit kell tenni a változás érdekében. A bizalom, meg a következetesség'Végigkísérte az esztendőt. „Az embereket soha nem hagyták magukra, mindig köztük jártak” a vezetők. Megtörtént, hogy éjjel két órakor kezdték gyűjteni a lucernát, s Varga Imréék is kimentek a határba a tagokkal. Amikor megérett a 400 hold borsó, s éppen beérett a búza is, éjfélkor kimentek borsót kaszálni 150-en. A korábbinál sokkal nagyobb szorgalmat jól kifejezi, hogy egy dolgozó tag munkaegységteljesítménye átlagosan 1964-ben 168 volt, tavaly pedig 299. Igen jó terméseredményeket értek el Kukoricából ezer holdon 19 mázsa 40 kilós átlagot takarítottak be, májusi morzsoltban számítva, holdanként hat mázsával többet az előző évinél. Cukorrépából 140 mázsáról 169-re ugrott a terméseredmény, burgonyából 60 mázsáról 91,3-ra, búzából a 8,8 mázsás átlaggal szemben 11 és fél mázsát takarítottak be. Az állatállomány 30 százalékkal nagyobb, de takarmányhiány nincs. A munkakedv helyreállításához hozzájárult a rendszeres előlegfizetés, meg a háztáji jószág megfelelő ellátása is. Szakcs az összefogást példázza. Nemcsak a tagok és d szövetkezet vezetői fogtak össze a közös gazdaság felemelése érdekében, hanem a megyei, a járási szervektől és a vállalatoktól is megkapott a falu minden támogatást. A közgyűlésen az elnöki beszámoló után felszólalt Virág István elvtárs, a megyei párt- bizottság titkára, akinek beszédét az alábbiakban közöljük: r Megerősödött a szövetkezeti tulajdon Megyénk termelőszövetkezeti gazdaságai az elmúlt tíz évben kialakult hagyományok szerint ebben az időben készítenek mérleget, abból a célból, hogyan gazdálkodtak egy esztendőn keresztül, milyen fejlődés következett be a gazdaságban, a termelőszövetkezeti tagok jövedelmében, s hogyan tettek eleget a népgazdasággal fennálló kötelezettségeiknek, s terveik teljesítésének. Az idei zárszámadások nemcsak azt bizonyítják, hogy az elmúlt év a korábbinál eredményesebb volt, hogy megyénk mező- gazdasága egészében véve teljesítette termelési és felvásárlási tervét, sőt egyes termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban sikerült elképzeléseiknél is többet termelni, s eredményesebben gazdálkodni, hanem azt is bizonyítja, hogy a második ötéves terv során, miként az egész magyar mezőgazdaság, úgy megyénk mezőgazdasága is sokat fejlődött. Dolgozó parasztságunk jelentős lépést tett előre a szocialista nagyüzemi gazdálkodás megalapozásában és fejlesztésében. A mezőgazdaság átszervezését követően termelőszövetkezeteinknek, a termelőszövetkezeti gazdáknak, a szövetkezetben dolgozó szakembereknek, vezetőknek és pártszervezeteinknek bonyolult feladatot kellett megoldaniuk. E bonyolult feladat megoldása eredményesnek bizonyult, mart pártunk politikája, gazdaságpolitikája is helyes, célszerű volt, amely alapját képezte tevékenységünknek. Ma már megállapíthatjuk, hogy sikerült megteremteni parasztságunk új életformájának alapjait, összefogással a falu egységét, olyan differenciált anyagi érdekeltséget, amely lehetővé tette a termelés növelését. Termelő- szövetkezeteink gazdasági fejlődésükkel együtt szervezetileg, politikailag is megerősödtek. Az elmúlt években sokat formálódott a termelőszövetkezeti tagság munkafegyelme, a közös tulajdon védelme, és kiformálódott a szövetkezeti gazdaságok szocialista jellege. Szélesedett az új termelési eljárások bevezetése, s mindinkább felismerik valamennyi szövetkezeti gazdaságban az új termelési eljárások jelentőségét. Végül, s nem utolsó sorban, kiépült a termelőszövetkezeti gazdaságok anyagi és technikai bá- zisainakalapja. Egyik legfontosabb eredménynek tartjuk, hogy megerősödött a szövetkezeti tulajdon. Kialakultak a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges alapvető feltételek. Az átszervezés befejezése óta megyénk mezőgazdasága több mint 1,2 milliárd forint beruházást kapott, melynek' több mint 57 százalékát közvetlenül a termelőszövetkezeti gazdaságok, 14 százalékát a gépállomások és gépjavító bázisokon keresztül kapták és a fennmaradó részt állami gazdaságaink. Ezzel a nagyfokú segítséggel majdnem mindegyik termelőszövetkezetben kialakultak a nagyüzemi férőhelyek, a közös állatállomány, a közős géppark és egyéb szükséges épületek és eszközök, mintegy 22 000 holdon öntözéses termesztés folyik, számos korszerű kertészet létesült és jellemző, hogy míg 1962-ben egy hold szántóterületre 128 kiló vegyes műtrágyát használtak fel, addig az elmúlt évben már több mint 200—210 kilogrammra növekedett a műtrágyafelhasználás holdanként. A mezőgazdasági termelés struktúrájában is lényeges változás jött létre az ipari és kertészeti kultúrák termesztésének javára, s jelentős fejlődés következett be az állattenyésztésben, melynek eredményeként több tej, több hús került a népgazdaság asztalára. A második öt év folyamán a mezőgazdasági termelés 15—20 százalékkal, a felvásárlás 35—36 százalékkal nőtt, s a felvásárolt áru 80 százalékát a közös gazdaságok termelik meg. Különösen az utóbbi két esztendőben történt jelentősebb előrelépés, melynek következtében 1964-ben a halmozott termelési érték mintegy 16 százalékkal növekedett, s előzetes számítások szerint az elmúlt évben is hasonló a fejlődés. Ma már nemcsak néhány sok milliós vagyonnal rendelkező, elismert szövetkezeti gazdaságunk van. A bátaszéki, a faddi, a tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezet mellé sok olyan szövetkezeti gazdaság is felzárkózott, amely később alakult és gyors fejlődésen ment keresztül. A gyenge termelőszövetkezetek egy része is kezd megerősödni, mint például a szakcsi. E zárszámadás éppen azt bizonyítja, hogy a lehetőségek, a viszonylag kedvezőbb időjárás kihasználása a szövetkezeti tagság, valamint a vezetés összefogásának eredményeként olyan eredmények születhetnek, mint ebben a szövetkezetben, ahol az elmúlt esztendőben — .miközben tovább erősítették a gazdaság alapjait —, több mint 23 százalékkal növekedett a halmozott termelési érték, megduplázódott a gazdálkodási eredmény (1852 forint) és az egy dolgozó tagra jutó jövedelem. Ez az eredmény nagyon szép és dicséretes, példája lehetne valamennyi olyan gyengén gazdálkodó termelőszövetkezetnek — az illető szövetkezet tagjainak és vezetőinek —, ahol- jobb összefogással, okosabb gazdálkodással, a helyi lehetőségek ésszerűbb kihasználásával hasonló eredményeket érhetnének el. Meggyőződésünk, hogy a fejlődés tényei nem átmeneti jellegűek, hanem szilárd alapjai még nagyobb sikerek elérésének. A termelés fejlesztésével együtt nőtt dolgozó parasztságunk jövedelme is. Különösen az elmúlt 2—3 év eredményei bizonyítják, hogy a szövetkezeti gazdaságban a parasztság megtalálta számítását. összességében elmondhatjuk, hogy a szövetkezeti mozgalmat egészséges fejlődés jellemzi. Nemcsak a termelésben tapasztalt pozitív eredmények, nemcsak az bizonyítja, hogy a korábbi időhöz képest 4,5 mázsával több búzát, 6,5 mázsával több kukoricát, 48 mázsával több cukorrépát és 10 mázsával több kendert termeltek átlagban katasztrális holdanként, hanem a faluban végbement társadalmi, politikai változások ösz- szessége is bizonyítja. Pozitív vonása a szövetkezeti mozgalomnak, hogy megnőtt a szövetkezeti tagok érdeklődése belpolitikai és nemzetközi kérdések tekintetében, ma már lényegesen több időt fordíthatnak művelődésre, politizálásra, tv, rádió hallgatására, újság- és irodalom- olvasásra. Egyre jobban uralma alá veszi, felhasználja a rendelkezésére álló anyagi és technikai eszközöket élet- és munka- körülményeinek jobbátétele érdekében. Az egészséges fejlődés mellett azonban jelentkeznek olyan problémák, amelyekre, ha nem figyelünk fel, nem teszünk ellenük, akkor lassítják a további egészséges fejlődést, mind a termelésben, mind a falu belső viszonyaiban. Pártunk Központi Bizottsága a múlt év novemberi, majd a decemberi ülésén behatóan foglalkozott ezekkel a gátló körülményekkel, és egy sor olyan intézkedés látott, s lát napvilágot, amely elősegítheti a szövetkezeti gazdaságok továbbfejlődését. Lehetővé válik, hogy minden szövetkezeti gazdaságban megteremtődjenek a bővített újratermelés alapjai és feltételei, nagy még a mostoha viszonyok között gazdálkodó termelőszövetkezetek is — nyilván ésszerűbb állami támogatás útján — rentábilis gazdálkodást alakíthassanak ki. Fokozatosan kialakítjuk annak lehetőségét, hogy a szövetkezeti tagok társadalmi megbecsülése, társadalombiztosítása közeledjék a bérből és fizetésből élők társadalombiztosításához, mind az egészségügyi szolgáltatások, mind a nyugdíj és családi pótlék tekintetében. Nyilván, hogy ennek kritériuma a közösben végzett jó és eredményes munka. Mindinkább lehetővé válik, hogy a parasztfiatalok jól felszerelt szakmunkásképző iskolákban, intézetekben kapjanak mező- gazdasági szakmunkás-képesítést, hogy a korszerű nagyüzemi gazdálkodás keretei között eredményes és hatékonyabb legyen a szövetkezeti gazdaságokon belül is a munkaerő-utánpótlás. •Megvalósul a szövetkezetek és vállalatok, illetve a termelők és termeltetők közötti egyenjogúság, mind a termelési, mind az értékesítési szerződéses rendszer keretei között. Mindinkább afelé haladunk, hogy minden szövetkezeti gazdaság önállósága növekedjék, mind a termelés fejlesztése, mind a termelőszövetkezeti beruházások megvalósításában úgy, hogy a beruházási kérdésekben az üzemfejlesztési tervek figyelembevételével maguk a szövetkezeti gazdaságok döntsenek. Továbbfejlesztésre szorul a termelőszövetkezet önigazgatása, a kollektív és egyszemélyi vezetés és felelősség fokozottabb összhangja érdekében, majd a kialakítás alatt lévő újabb szövetkezeti törvény ad irányvonalat. Ajánljuk és javasoljuk, hogy a szövetkezeti tagok anyagi érdekeltségi rendszerét a továbbiakban differenciáltabban, a helyi viszonyoknak megfelelőbben fejlesszék ki, s ahol ennek a gazdasági és egyéb feltételei megvannak, térjenek át a valamennyi üzemágra kiterjedő garantált, havonkénti pénzbeni díjazásra és a nyereségtől függő részesedés rendszerére. A közös gazdaságok erőteljes fejlesztése mellett a jövőben is fokozott gondot kell fordítani a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségek maximális hasznosítására. Mindenképpen gátat kell vetni azoknak a törekvéseknek, amelyek még ma is lebecsülik a háztáji gazdálkodás jelentőségét, annak felszámolására irányulnak és nem veszik figyelembe az élet reális követelményeit... Teljes az elhatározásunk a tekintetben, hogy fokozatosan, a feltételek megteremtésével, a parasztság szociális és társadalombiztosításbeli elmaradása, illetve különbsége mindinkább megszűnjön, a bérből és fizetésből élők színvonalához közelebb kerüljön. Ennek azonban legfontosabb feltétele az, hogy növekedjék a termelés, eredményesebb legyen a gazdálkodás, minél több szövetkezet kerüljön a jól gazdálkodók színvonalára, mert az említett különbség felszámolását ezen az úton lehet elsősorban biztosítani. Egyik alapvető probléma, amely nemcsak megyei, vagy szakcsi jelenség, hanem általános, hogy erőteljesen csökken a mezőgazda- sági népesség, illetve a termelőszövetkezeti parasztság életkora magas, a tsz-tagok több mint 60 százaléka 50 évnél idősebb. Viszont a parasztszülők gyermekei az esetek jelentős többségében, különböző okoknál fogva, más pályát választanak. Ez a jelenség bármennyire is törvényszerű, mégis fékeznünk kell, s ennek érdekében legtöbbet a termelő- szövetkezetek, maguk a szövetkezeti gazdák, a családok tehetnek. Forradalmi korát éli a mező- gazdasági termelés. A faluba is behatolt a fény, a villamos energia, a korszerű termelési eljárás, a fizikai munkát mindinkább felváltja a korszerű technikán alapuló gépi munka, van perspektíva a parasztfiatalok számára. Amikor a szociális és társadalombiztosítási színvonal is a bérből és fizetésből élő dolgozók színvonalára fog kerülni, amikor minden vonatkozásban megtalálhatják számításukat, ilyen megváltozott helyzetben, amikor ilyen perspektíva bontakozik ki, megvan annak a lehetősége, hogy a parasztcsaládok gyermekeinek többsége a mezőgazdasági pályát válassza élethivatásul. Ez azonban már nemcsak egyedül a szövetkezetek és szülők feladata, hanem az iskoláé, az iskolai nevelésé is. összességében' az elmúlt év, illetve elmúlt évek eredményesnek mondhatók, nincs szégyenkezni valója Tolna megye mezőgazdaságának. A szövetkezeti gazdák ennek jegyében újabb erővel készülhetnek a következő ötéves terv célki tűzéseinek megváló vitására, ezen belül az 1966-os gazdasági év terveinek teljesítésére. Elképzeléseink szerint az elkövetkező években tovább szeretnénk folytatni megyénk mezőgazdaságának belterjes irányú fejlesztését. szem előtt tartva területének éghajlati, természeti adottságait, mezőgazdasági kultúrájának hagyományait, a megye iparfejlesztésének hatásait. A kenyérgabona- és a kukoricatermesztés fejlesztését általában a hozamok növelése útján szeretnénk erőteljesebben kibontakoztatni. Ugyanígy az állat- tenyésztés, benne főként a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését, a bonyhádi tájfajta „nagyüzemi rekonstrukcióját” és ehhez a szükséges, korszerű takarmánybázis megteremtését. Megyénk kiválóan alkalmas élelmiszeripari' növények, zöldség-, szőlő- és gyümölcstermesztésre: a lehetőségek maximális kihasználásával e tekintetben is tovább kell lépni. Mindenütt legfontosabb célkitűzés stabilizálni azokat a magasabb termésátlagokat, amelyeket az elmúlt 1—2 évben elit tünk, és az állattenyésztést hatékonyabbá tenni. Ennek érdekében, változatlanul fejlesztjük a mező- gazdaság anyagi és technikai bázisát és az ezzel összefüggő egyéb feltételeket. 1966-ban is egy lépést szeretnénk tenni mind a termelés, mind a felvásárlás növelésében, ennek alapján az elmúlt évhez viszonyítva a tanácsi szektorban körülbelül 4—4,5 százalékos növekedést az árutermelésben, a felvásárlásban pedig 2—2,7 százalékos emelkedést. Az 1966-os gazdasági év — mint az elmúlt öt év egyike sem —, nem lesz könnyű, minden erőt latba kell vetni a terv teljesítése, a termelés növelése érdekében. E célkitűzések megvalósításához kívánunk a szakcsi termelő- szövetkezetnek, de megyénk valamennyi szövetkezeti gazdaságának, mezőgazdasági üzemének redményes munkát — fejezte be felszólalását Virág István elvtárs.
