Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-05 / 30. szám

4 TOLNA MEGYÉI NÉPÚJSÁG lOfiG. fetnuSr 5. Bébiarc mosolyog a konzervdobozról! (Tudósítónktól). Fűszer- és csemegeboltjaink dúsan meg vannak rakva különböző élelmi­szerekkel; a következő napok­ban azonban egy új, eddig még nem ismert, jellegzetes étellel bővül a választék: a csecsemők és kisgyermekek részére készült bébiételekkel. Az apró kis kon­zervdobozokról, amelyek éppen egy kisgyermek adagját tartal­mazzák — egy csecsemő mo­solygós képe tekint le a vá­sárlóra. Vajon nem bátor pró­bálkozás-e ez? Hiszen legdrá­gább kincsünket, a gyermeket a legjobb, a leghigiénikusabban elkészült ételekkel akarjuk táp­lálni. Nos, az a 10 féle bébiétel, amely a napokban már meg­jelenik a nagyobb üzletekben, mindezeknek a követelmények­nek megfelel. Tudósítónk meg­látogatta a Gyümölcs- és Fő­zelékkonzervgyárat, ahol egy teljesen újonnan épült és be­rendezett üzemrészben állítják ezeket elő. Inkább laborató­riumhoz, vagy patikához ha­sonlítanak a munkatermek, mint ahhoz, amit konzervgyár fogalma alatt el szoktuk kép­zelni. A legapróbb részletekig kidolgozott „haditerv” alapján védik meg a nyersanyagot az ellenséges baktériumok és ba- cilusok beszivárgásától. Csak egyetlen érdekes jellemzési: a munkatermekben még a levegő is szűrve, légcsírátlanító beren­dezéséken keresztül kerül be. Azt már talán mondani is fe­lesleges, hogy a nyersanyagot, amelyet teljesen elkülönített helyiségekben tisztítanak, elő­zetesen gondos minőségi vizs­gálatnak, válogatásnak vetik alá. Persze, a legjobb nyersanyag is csak akkor éri el célját, ha ízletesen van elkészítve. E gyer- mekétel-üzem receptjei a leg­híresebb szakácsaink, a legjobb gyermekorvosaink és ápolóink tapasztalatai alapján készültek. És hogy készült fel megyénk kereskedelme a fiatal mamák és gyermekeik igényeinek ki­elégítésére? Mintegy 8—10 féle főzelék- és ételpürét rendeltek, közte például sárgarépát és zöldborsót vajjal, parajt burgo­nyával és vajjal, az ételek kö­zül zöldborsót májjal és hússal, stb. Egyelőre kb. 20 000 doboz áll rendelkezésre, de a keres­kedelem szakemberei számol­nak a magyar közmondással: „Evés közben jön meg az ét­vágy”. A kismamák étvágya mindenesetre nagy lesz e cik­kek iránt, hiszen a napi be­vásárlás nyomasztó gondjaitól kíméli meg őket: csak melegí­teni kell és azután felbontott dobozból tálalni a kicsinek. Megszűnik a mindennapi roha­nás a bolt, a konyha és a gye­rekszoba között és a kicsi mégis pontos időben kap enni, megkapja mindazt az ásványi sót, vitamint, amire szüksége van, a szénhidrát, fehérje és a zsír egymáshoz való arányát — a gyermek szükségletétől füg­gően —, a receptek készítői teljes mértékben figyelembe vették. Ha a kismama vigyáz arra, hogy a dobozokat száraz helyen tárolja és azok ne rozsdásodja­nak, akkor akár hónaitokig sem kell bevásárolnia ezeket. Ter­mészetesen megvan a lehető­sége, hogy más ételekkel fel­váltva adja a kicsinek, hogy ezek ne váljanak unalmassá, sőt tetszése, ízlése — és nem utolsó sorban az orvos tanácsa sze­rint — az egyes főzelékféléket még dúsíthatja is. Egy biztos: az anyáknak régi vágya teljesült és az ipar — nem utolsó sorban a társadalmi szervek sürgetésére —, végre hathatós segítséget adott a gyermeknevelés nehéz és fele­lősségteljes munkájához. — A postáról jöttél? — Onnan. — Most hozták a Pista leve­lét. Azt írja, adjunk fel neki egy zsákot. Vissza kellene men­ned, hogy a holnapi postával to­vább jusson. — Tudod, hogy nincs időm. Hol a pingpongütő? Jenő, — Schrott Jenő hetedik osztályos kocsolai tanuló — el­tűnik a konyhából, egy ajtócsapó- dás jelzi, hogy a szobában keresi a pingpongütőt. Az édesanyja meg a konyhában néz körül. Ru­hadarabokat emelget fel, s a szé­ken matat sok holmi között, hát­ha megleli. Szalad a konyha — az asztalon meg a tűzhelyen is sok csetres, de jut a székekre, ládákra is mindenféle. A foga­son kabátok, ingek sokasága, az asztal alatt meg cipők halmaza. — Délelőtt volt egy kis dol­gom, bementem a faluba, így az­tán elmaradtam itthon. Ha az. egyiket végzem, marad. a másik szabadkozik az asszony. — Persze nem csinálja meg helyet­tem senki, megvár az engem. Előbb a disznóknak tette oda a krumplit, most meg tétován matat a pingpongütő után. A gyerek találja meg a szobában. — A Pista, az a legnagyobb fiam. Szegeden van a Vasútgép- ipari Technikumba írattuk be. Most elsős. Kérte, hát el kell küldeni neki azt a zsákot — a gondolata ott maradt a frissen érkezett levél olvasása óta a kol­légiumban a fia körül. Talán egy kicsit most ő a legkedvesebb, hiszen a többi négy otthon van. Nagy a család! Gyorsan követ­ték egymást, miután Schrott Ádámné odahagyva az özvegysé­get, újból férjhez ment. — A Margit már érettségi előtt áll, a pedagógiai főiskolára sze­retne menni. Jó tanuló. Ha fel­veszik, hát tanuljon. Az Éva is vele megy minden reggel. Tamá­siba jár ő is a gimnáziumba. Harmadikos. A két kisfiú még itthon van. Jenő közben készülődik, indul pingpongozni, az iskolaváloga­tott tart edzést. A János meg még csak ötödikes. Iskolában van. — Akkor legalább szólj a Jan- llllimilllllllllllllllllllllllllímgilllllllllllllllllflllllllllllllllllllllllllllliliiiiii ácsinak, hogy siessen haza, s Eugorjon le ő a postára — szól a Egyerek után az ajtóból Schrottné. = — A férje? £ — Dolgozni van Szakcson. £Odajár a malomba már nyolc ■•éve mindennap. Elég fárasztó Sneki. De hát kell az az 1200 fo­HIRDESSEN a TOLIVÁ MEGYEI Népújságb an! Utcahossszat • • • ADY ENDRE UTCA 4 rint. Nagy a család, s ez a jö­vedelmünk. Megragad ő mindent, amivel csak segíthet. Minden külön munkát. Az Ady Endre utca a dombon van Kocsolán. Az új iskola ol­dalában fut Ök voltak az elsők, akik 1959-ben házat építettek ide. Szép nagy épület, akadna még munka rajta, amelyre köl­teni lehetne. De hát egyelőre nem telik. Az a fő, hogy áll a ház, s mind a három szobája lakható. » — Örököltem, úgy tudtuk meg­építeni. Meg akkor még a gye­rekek is kisebbek voltak. Keve­sebb volt a kiadás. Aztán meg, fizetjük az OTP-t még most is. — Miért nem mentek a gye­rekek valami szakmát tanulni az iskola után? Akkor már esetleg keresnének. Vagy miért nem he­lyezkedtek el valahová dolgozni? — Nincs itt a környéken ilyen lehetőség. Meg aztán jó tanuló volt mindegyik. Kedvük is volt a könyvekhez, nem tudtam vol­na itt fogni őket a ház körül. Csendesen ül. Látszik, már a rendcsinálás körül forgolódik gondolatban. Hirtelen határoz. Munkához lát. — Mindenesetre az jó volna; ha legalább a férjem itt helyben kapna munkát, hogy neki ne kel­lene eljárnia. Fárasztja. Hogy őt mi fárasztja, arról nem szól egy szót. Hozzálát a min­dennapos feladathoz: rendet ten­ni, vacsorát főzni hat ember ré­szére. S miközben nagymosást csinál, meg ingeket vasal, állan­dóan a hetedikre gondol. Nem; nem azért, mintha azt hinné; hogy annak ott a kollégiumban rossz a dolga. Tudja, hogy jó he­lyen van. De hát ilyen az anya. MÉRY ÉVA Sárközi Gyula: i Csípte iái pen Készül a csupaszéin Sztár" //' A székesfehérvári Villamossági-, Televízió- és Rádiókészü­lékek Gyárában sorozatban készül a „Sztár” elnevezésű nagyképemyős televízió, amelynél a hangszint, a képmére­tet és a fekete-fehér színt automata szabályozza. Az új „csupaszéin” televízió rövidesen az üzletekbe kerül. — Kapi­tány Erzsi a hangszínt ellenőrzi. (MTI-foto — Szilágyi Pál felvétele.) iiuiiiiiiiiiiiiiiiii ........un.........un...........iiiiíjmiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimmiliiiimimmimimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimim — 22 — — Felismrené azt a fiatalembert, vagy Ficsurt, ahogy Simkó néni találóan elnevezte, ha most kimennénk a munkahelyére, egy gyárba? — kérdezte Pandur, és belépett. — Azt hiszem, igen... — hebegte az özvegy. — De... — Akkor gyorsan öltözzön fel! Amilyen gyor­san csak tud. Nincs időnk. Minden perc drága. Hétkor kezd a gyár. — Igen, kérem... Tessék addig itt várni, a konyhában — és beszaladt a szobába. Pandur egyedül maradt. Körülnézett. Apró kis konyha, rögtön a folyosóról nyílik. Előszobája nincs... A hadnagy rágyújtott. Fújta a füstöt és gondolatai a Ficsur, meg a meggyilkolt Zárainé körül kalandoztak. Látta a vízbe konyuló, szap­panhabos, élettelen női fejet és sehogy sem tud­ta elképzelni, hogy a Ficsur műve lett volna. Pláne a három levél után. Vajon ki lehet a gyil­kos? A férj kiesik, az külföldre utazott. A Fi­csur? Nézzük csak ezt a ficsurt! Zárainé még fürdött, tehát a Ficsurnak korábban kellett jön­ni a megbeszélt időpontnál. De miért jött volna korábban? Meg akarta lepni? És csak akkor ju­tott eszébe, hogy meggyilkolja? Nem, nem. Az asszony nyilván a fürdést belekalkulálta az időbe és csak azután fogadja a szeretőjét. S az­tán ilyen csúnyán vízbefojtani. Nem. Erre csak egy kéjgyilkos képes. Kéjgyilkos volna? Nem árt közelebbről megnézni ezt a Ficsurt! Jutka? Jóllehet megfenyegette és a szerelmes nő bosszúja nem ismer irgalmat, sem határt, akkor sem képzelhető el! Nem, nem. Skurek? — 23 — Az már inkább. KÖZÉRT-vezető. Bizonyára sikkasztott a nő miatt. Zárainé pénzt ad köl­csön neki, aztán visszaköveteli és feljelentéssel fenyegeti. Skurek, a levélből ítélve faragatlan, műveletlen ember. A feljelentéstől berezel, fel­rémlik előtte a börtöncella és képes felbérelni huligán cimboráit, hogy tegyék el láb aló) a szépasszonyt. De ugyanilyen mértékben gyanús a Zsiga igazgató úr is. Nyilván kompromittáló fény­képek voltak Zárainé birtokában. Vajon hová tűn­hettek? Nem ártana még egyszer alaposan át­kutatni a lakást. Zsiga valószínűleg „jó káder”, félti az állását, fél a leleplezéstől, a botránytól. Bár a kompromittáló fénykép nem egy világ­rengető nagy ügy, hogy amiatt Zsiga a leleple­zéstől való félelmében vízbefojtaná zsaroló sze­retőjét. Nem, nem. A Skurek sokkal gyanúsabb. A Skureknek több oka volt. Az ilyen, félművelt, durva lelkű embertől minden kitelik. Ügy lát­szik, Góth főhadnagynak is akad itt majd bő­ven munka. Nemcsak a bűnügyi csoportnak! Ha Góth rászabadul Skurekre, sok disznóságra de­rülhet még fény! Idáig ért gondolataiban a hadnagy, amikor nyílt a szoba ajtaja és Szapudiné teljesen fel­öltözve, útra készen lépett ki a konyhába. — Mehetünk — mondta. Pandur előre ment. A kocsiban sokáig nem szólt az asszonyhoz. Már kiértek a Mártírok útjára, amikor feléje fordult: — Hol látta Zárainét a fiatalemberrel? — 24 — — A Körúton — felelte az asszony. — Bent jártam a ktsz-ben anyagért. Éppen fel akartam szállni a hatosra, amikor megpillantottam őket a Majakovszkij utca sarkán. Kéz a kézben an- dalogtak, mint valami szerelmesek. Milyen szép pár, gondoltam magamban... — Mikor volt ezt? — Talán egy hónapja __ — Szóval régi ismeretség... El tudná képzelni azt a fiatalembert, hogy meggyilkolja a szerető­jét, Zárainét? — Nem én, kérem. Tudja, olyan becsületes képe volt. Jóképű, magas, fekete legény. Haja modernül kurtára nyírva. Fogsora hófehér. Va­lahányszor Záraméra mosolygott, vakítóan kivil­lant. Gondoltam is magamban, hogy de csinos fiút csípett fel ez a Zárainé, akár filmszínész­nek is elmehetne. Hisz manapság magyar filmen úgysem lát az ember csinos férfit. Hát ez a fiú oda illene, kérem, a filmvászonra. Higgye el ne­kem, uram. Megérkeztek a gyárhoz. Kiszálltak. Három­negyed hét volt. Máf szállingóztak a munkások, alkalmazottak. Pandur gyorsan bevitte Szapudi- nét a portásfülkébe, s megkérte a kapust, adjon rá köpenyt, mintha portásújonc lenne, és most tanítaná be. Ő pedig bement a gyárudvarra és beszélgetni kezdett egy fiatalemberrel, aki nem volt más, mint Kocsis, a fotós. Öt ugyanis Kó- ródi küldte ide, még tegnap este, s miután itt lakott Angyalföldön, hát otthonról egyenesen kisétált ide a gyárhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom