Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-04 / 29. szám
1966. február 4. TOLNA MEGYEI NEPfJSÄG r* JEGYZET A GYULAJI ASSZONYPARLAMENT A gyulaji termelőszövetkezetben még tart a zárszámadás előkészítése. Ennek jegyében rendezték meg a párt- szervezet székházában néhány nappal ezelőtt az asszonygyűlést. A tanácskozóterem > padjaiban kivétel nélkül a tsz nődolgozói ültek. Mindenki eljött erre a — ha nem is rendkívüli, de igen fontos — megbeszélésre. Szentgyörgyi Ferenc, a közös gazdaság elnöke kötetlen, baráti beszélgetés formájában ismertette a tavalyi eredményeket és az idei esztendőre vonatkozó elképzeléseket. Nagy figyelemmel, a hozzáértő, szorgalmas gazdák érdeklődésével hallgatták az asszonyok a műtrágya felhasználásával, a kemizálással, az állattenyésztés fejlesztésével, a hozamok növelésével foglalkozó, részletes ismertetést. Öröm volt ezeket az asszonyokat látni, figyelni. Az már közismert, hogy évek óta ők a gazdaság legerősebb és legbiztosabb támaszai. Az azonban mégis a meglepetés erejével hatott, hogy nemcsak a munkában állnak helyt, hanem a közösség életét döntően meghatározó kérdésekben is cselekvőkként lépnek fel. Ez a magyarázata jórészt annak, hogy a gyulaji termelőszövetkezetet hovatovább az erős, jól működő tsz-ek között kell számon tartani. A termelőszövetkezet elnöke ezen az asszonyparlamenten nem mulasztotta el a vezetőség nevében, névszerint is megdicsérni a jók között a legjobbakat. Az asztalnál mellette foglaltak helyet a brigádvezetők, akik a gyűlés végén a tsz mindegyik dolgozójának átnyújtották a vezetőség szerény, de igen kedves ajándékát. A brigádvezetők férfiemberek. Kivétel nélkül az úgynevezett „erősebb nemhez” tartoznak. Miért érdemel ez különösebb figyelmet? Azért, mert jó és követendő módszer az, amit a gyulaji tsz-ben csinálnak, az, hogy a zárszámadás előtt összehívják az asszonyokat, megbeszélni velük a közösséget érintő kérdések mindegyikét. Az egésznek csupán annyi a szépséghibája, hogy a brigádvezetők között nem láthattunk egyetlen nőt sem. Nem akartunk ünneprontók lenni és ezért elmulasztottuk megkérdezni: milyen arányban képviselik magukat a nagy számban dolgozó gyulaji női t*z- tagok a vezetőségben? — ir — A vonaton is lehet használni a villanyborotvát Amíg ivóvíz kerül az asztalra Az Egyesült Villamosgépgyár a napokban magyar, NDK-beli, csehszlovák és jugoszláv szakembereknek bemutatta nagy feltűnést keltő új vasúti áramátalakító berendezéseit. Az egyik a váltakozó áramú generátor, amely az eddigi egyenáramú dinamót váltja fel a vasúti kocsik világításá- nj$. A csehszlovák szakemberek máris kijelentették, hogy a Magyarországtól vásárolt vasúti kocsikat ezekkel a világító generátorokkal felszerelve szeretnék ezentúl kapni. Nem ilyen jelentőségű, de az utasok számára mégis igen fontos a gyár másik újdonsága, az áram- átalakító inverter, amely lehetővé teszi, hogy az utas a vasúti kocsiban is használhassa szabványos villanyborotváját. Az inverter a vonat akkumulátorának 24 voltos egyenáramát 220 voltos ötven periódusos váltakozó árammá alakítja át. MINDENKI TUDJA az általános iskolából, hogy Földünknek mintegy kétharmadát víz borítja, s csak egyharmada szárazföld. De a szárazföldet is behálózzák pókhálóként a folyamok, folyók, patakok és megannyi tó és tavacska található világszerte. És mégis világprobléma a vízellátás! Az ipari üzemek ellátása éppúgy, mint az ivóvíz biztosítása. A nemzetközi tanácskozások, kutatások, felmérések, s ennek nyomián az intézkedések jelzik, hogy milyen nagy horderejű ez a probléma. A mi megyénk nem bővelkedik ipari üzemekben, alig lehet egy-két kilométert menni anélkül, hogy az ember ne érintsen forrást, patakot, mesterséges csatornát, rengeteg a kút is. A paraszti településeken majd minden udvarban található kút, de a határban is megannyi szolgáltat vizet. Sőt, az öreg Duna is itt kanyarog vagy 100 kilométer hosszúságban a megye határánál. Mégis a vízellátással kapcsolatos jelenség Tolna megyében is probléma. Sőt, ha történetileg nézzük a dolgot, ugyancsak azt tapasztaljuk, hogy a víznek mindig megvolt a maga jelentősége. Az ember letelepedésénél például mindig meghatározó volt, hogy van-e a közelben víz. Töménytelen mennyiségű vízzel rendelkezik ugyan ' Tolna megye, de hogy mégis gond a vízellátás, azt mindenekelőtt az okozza, hogy a víz a maga természetes állapotában nem mindenre használható. A Duna, Sió, Sárvíz, Kapos vize például nem alkalmas ivásra, de speciális követelmények vannak ipari üzemekben is. Sőt, még a kertészeti öntözésnél sem használható minden víz. Az ásott kutak ezrével találhatók ugyan a megyében, de nagy részük vize kevésbé, vagy egyáltalán nem alkalmas ivásra, pedig ez lenne a fő rendeltetésük. Az orvosi vizsgálatok ugyanis megállapították, hogy fertőzöttek a talajszennyeződés következtében. Minél zártabb egy település, rendszerint annál szeny- nyezettebb a talaj, s következésképpen a kutak. Arról nem is beszélve, hogy ilyen helyeken már mennyiségileg sem tudnák a hagyományos kutak biztosítani a szükségletet. Tehát, ha csak az ívóvízellátási körülményeket nézzük, máris sok érv kerül felszínre, amellett, hogy valamit tenni kell. De nem a régi gyakorlat alapján kell a megoldást keresni, tehát semmiképpen sem vezetne kellő eredményre újabb házikutak ásása, vagy mondjuk a régiek tisztítása. Ezek legfeljebb átmeneti megoldásként jöhetnek már számításba. Az egyedül lehetséges módszer a városokban régebb óta alkalmazott vízvezetékrendszer elterjesztése a falusi településeken is. Tolna megyében a lakosság zöme nem városias településen él, így ez az útkeresés nagyon figyelemre méltó mindenütt.' MAGA AZ ELGONDOLÁS nem éppen mai keletű. Évek óta már folyamatban is van számos helyen ennek alapján az ivóvízprobléma megoldása. Sőt, talán célszerűbb nem is csak ivóvíz, hanem általában vízellátásról beszélni, mert a vízvezeték-építés egyben többoldalú igényt elégít ki. Az ivóvíz mellett például jelentős szerepe van a köztisztasági viszonyok megjavításában, de kihat például a mezőgazdasági és egyéb üzemekre is. Egy ideig sokan elképzelhetetlennek tartották a falvak korszerű vízvezetékkel; illetve vízművel való ellátását annak pénzügyi kihatásai miatt. Valóban, állami pénzből nagyon sokáig nem kerülhetett volna sor általánosságban ilyen fejlesztésre, viszont közösségi összefogással a mi viszonyaink közt megoldható ez a feladat is. S az ilyen irányú közösségi összefogás éppen itt, Tolna megyében bontakozott ki elsőnek, olyan mértékben, hogy ma már ide járnak tapasztalatcserére az ország más területeiről is. Az illetékes szakemberek már négy megyéből jöttek el Tolnába tanulmányozni ezt a módszert. Mi is tulajdonképpen a lényeg? A falvakban társulások alakulnak törpevízmű építésére. Az érdekeltek évente bizonyos összeget fizetnek, de többnyire a községfejlesztési alapból is fordítanak ilyen célra, így máris előteremthető a szükséges összeg, még akkor is, ha az milliós. A bank megadja a szükséges hitelfedezetet, így még azt a négy-öt évet sem kell megvárni az építéssel, amíg a pénz összegyűlik. Persze, a társulás megszervezése, az anyag és kapacitás biztosítása nem ép- p>en kis feladat, de ahol bátran vállalták a szervezéssel járó sok munkát, már működik is a vízmű. Az úttörő községek — Dombóvár, Szakály, Bátaszék, Bonyhád — után nagyon sok helyen megépült a vízmű, vagy éjiítése most van folyamatban. Jelenleg már a harmincat is meghaladta azoknak a községeknek a száma, ahol törpe- vízmű - társulás sa] oldják meg a vízellátási gondokat. Igen örvendetes, hogy míg kezdetben csak a nagyobb községekben foglalkoztak e témával, ma már a kisebbekben is belátták a helyi vezetők, hogy ez az egyetlen lehető megoldás. A kisebb községek vezetői kezdetben úgy vélték, hogy a falu teherbírása még a nagyfokú társadalmi összefogás megteremtésével sem elegendő a vízműhöz. A gyakorlat azonban beigazolta, hogy elsősorban itt is akarat kérdése az egész, így ma már olyan kisközség, mint Györköny is, meg tudta teremteni a törpevízmű-építés feltételeit. TOLNA MEGYÉBEN az ilyen jellegű fejlesztésnél mintegy 230 ezer lakossal számolnak jelenleg. Ennél természetesen többen lakják a megyét, de a külteleki lakosságot nyilván nem lehet figyelembe venni ilyen szempontból, mert ott az aránytalanul magas költségek miatt ez elképzelhetetlen. A fejlődést mutatja, hogy a 230 000 lakosból 122 000 már vízvezetéken keresztül kapja a vizet. Nagyon nagy eredmény ez, ha figyelembe vesszük, hogy mindez néhány év eredménye, mert a felszabadulás előtt a megyében csak Szekszárd városban és Dombóvá- rott volt vízvezeték. Persze, a még visszalevő feladat sem kicsi, egyrészt azért, mert a községek nagyobbik részében még ezután kell törpevízművet építeni, másrészt P*edig azért, mert a már közművesített helyeken is további fejlesztési igény mutatkozik. A 372 kilométer hosszú vízvezetéket például tovább kell növelni a peremterületeken, ahol a költségek ugyancsak aránytalanul magasabbak, mint a zártabb területeken. Alacsony még a házi bekötések száma, mindössze 4 ezer körül van. A többség még közkifolyóról kap- ja a vizet. E részfeladatok megoldása természetesen újabb problémák sorozatát veti fel. Mindenesetre jelenleg már elmondhatjuk, hogy Tolna megyében a legjobb úton haladunk egy minden embert közvetlenül érintő feladat megoldása terén. Boda Ferenc Teller János, a dunaföldvári Alkotmány Tsz fiatal párttitkára először vesz részt politikai tanfolyamon. — Kezdetben bátortalan voltam, igaz nem kenyerem a sok beszéd — mondja. — Nemrég vagyok titkár, s nekem személy szerint azért is sokat ad a tanfolyam, mert az idősebb párttitkároktól tanulok. A szemináriumi viták sok tapasztalatot adnak, felérnek egy tapasztalatcserével. Mi tsz-ben dolgozó fiatalok kicsit hajlamosak vagyunk arra, hogy számokban beszéljünk. Az igaz, hogy nagyon fontos tudni, hogy az ember mennyit keres, mit visz haza. Van egy dolog, amit az előadásokat és a vitát hallgatva tanulságképpen nagyon is megszívleltem. A számok sokat mondanak, megmutatják milyen terméseredményeket értünk el, mennyi volt a munkaegység-felhasználás, mennyire gyarapodott a közös vagyon és mennyit fordítottunk beruházásokra, építkezésekre, gépek vásárlására. Ezek nagyon fontos mutatók, s ezeken mindig rajta kell tartani a szemünket. Amikor a tsz eredményeiről beszélünk egy kicsit talán el is merülünk a számok tömkelegében, S most az előadások után arra a meggyőződésre jutottam, vigyáznunk kell, hogy a számok stimmeljenek. Kell ez, de a pártszervezetnek, a gazdasági munka segítése mellett elsőrendű feladata, hogy a számok mögé nézve többet foglalkozzék az emberrel. A brigád és a munkacsapat tagjaival nem árt időközönként megbeszélni, hogyan dolgoztak és kik azok, akik munkájukkal a legtöbb hasznot hajtották a közösnek. Teller elvtárs ezekről beszélt. A tanfolyamról egyébként sok jó tapasztalatot visz haza, amit otthon átad és hasznosít párttitkári munkája végzése közben. Az éves terv ismeretében Sebesi Sütő Albert a háromnapos szabadság alatt (a tanfolyam két hete után a hallgatók hazalátogattak) nem tudta megállni, hogy a rövid idő alatt is be ne látogasson az üzembe. A Bonyhádi Zománcgyár párttitkára szintén a fiatal korosztályt képviseli a tanfolyamon. Amikor eljött az iskolára még nem volt ismert az idei évre szóló terv. — Mindenképpen bementem volna az üzembe, de elsősorban az idei tervszámok miatt mentem be. Jóleső érzés tudni, hogy üzemünk kollektívája nem maradt adós a tervekkel. A második ötéves tervet üzemünk 1965. novemberében befejezte. Most már ismertek az 1965. évi eredmények is. Zománcedényből tavaly 12,5 tonnával többet exportáltunk a tervezettnél. Az idei tervek szerint 109,5 millió forint értékű árut kell termelnünk. Üzemünkben a párt- és a gazdaságvezetés már foglalkozott az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatos feladatokkal. A tanfolyamon ebből a témából is hallunk előadást, amit valamennyien, s jómagam is nagy érdeklődéssel várok. A párttitkárokkal történt, beszélgetés képet adott a tanfolyam hasznosságáról. A megkérdezettek mindegyike elismeréssel beszélt a tanfolyamról. Színvonalas és változatos témájú előadásokat hallanak és a szemináriumi vita során hasznos tapasztalatokat szereznek, amit otthon aprópénzre válthatnak. Dicsérték az ellátást, a szervezettséget, csupán annyit jegyeztek meg; „jól érezzük magunkat itt, a Balaton mellett, de ha nyáron szervezik meg a titkári tanfolyamot, talán még jobb lett volna”, P. M. Orrszarvú-, maramut- és cápamaradványok a földalatti gyorsvasút útvonalán A Budap>est felszíne alatti rétegekben, ott, ahol a földalatti gyorsvasút kocsijai gördülnek majd, 50—60 méteres rétegekben az utóbbi 20 millió év írta meg a maga történetét, betűk gyanánt az itt eltemetődött hajdani élőlények maradványait használva fel — állapították meg a szakemberek. A leletanyagból ennek a hosszú korszaknak gazdag állatvilága bontakozik ki. A megszámlálhatatlan mennyiségű csigán és kagylón — amelyek különösen a Hungária úttól keletre kerültek elő — és a Vérmező táján talált hal- rharadványokon kívül számos gerinces csontjai is felszínre kerültek. A Hungária körút és a Dózsa György út sarkánál Barabás Antal megtalálta a ma élő rágcsálók egyik ősét is, ami mint őslénytani lelet, európai vonatkozásban is ritkaságszámba megy. Ugyanitt kerültek elő egy orrszarvúféle ősi emlősnek a maradványai. Az egész megvizsgált anyagból tömegesen jutottak napvilágra rákollók, hajdani antilopok, rinocéroszok és delfinek csontjai és fogmaradványai, sőt cápafogak és a Népstadion táján egy 15 centiméter hosz- szú, 10 centiméter átmérőjű mam- mutfog is. Vállalatok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek ! figyelem! Gépállomásunk 5 tonnás teherbírású daruskocsival ren- l delkezik, mellyel építkezés- | nél és egyéb rakodásnál | munkát vállalunk. A munka megrendelhető a Nagy- | dorogi Gépállomásnál. Telefon: Nagydorog 18. lí __________ (36)
