Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-22 / 44. szám
mö. február 22. TOLVA MEGYEI NÉFŰJBÁG Festik a fűtőtestet. A befejező munkákat végzik a mentőállomás belsejében a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat szakmunkásai Foto: Bakó. A szovjet hadsereg megalakulásának 48. évfordulója tiszteletére Klubest az MHS-ben Klubestet tartott a Tolna megyei Honvédelmi Sportszövetség megyei elnöksége, február 19-én, a szovjet hadsereg megalakulásának évfordulója tiszteletére. A klubtagokon kívül részt vettek az ünnepségen a hazánkban ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok képviselői is. Ünnepi beszédet Lantos Ottó, az MHS megyei elnöke tartott. Méltatta a 48 éve megalakult szovjet hadsereg világra szóló jelentőségét, mely kemény harcban legyőzte a hazájára támadó imperialista intervenciót, legfőbb szerepe volt a német fasizmus megsemmisítésében, a legtöbb áldozatot hozta. Jelenleg a világ legerősebb hadserege, a béke legr főbb biztosítéka. Az emlékbeszéd után baráti beszélgetést folytattak a szovjet vendégekkel is. A politikai munka és a termelés S zámtalanszor előfordul, hogy egy-egy elvtárssal a politikai munka és a termelés kapcsolatáról beszélgetünk, s az eszmecsere végén hiányérzetünk támad, mert vagy kevés a megfogható konkrétum, vagy pedig túlon-túl sok a pártmunkában a sajátos szakmai vonás. Más szóval úgy jelentkezik ez a gyakorlatban, hogy a termelő- szövetkezetekben munkálkodó párttitkárt helyenként például alig lehet, vagy egyáltalán nem lehet megkülönböztetni az agro- nómustól, vagy az elnöktől. Ezekben a közös gazdaságokban a pártmunka szinte teljesen egyet jelent a termelő murikéval. Igaz, számtalanszor elmondjuk, hogy a pártvonalnak nem a helyettesítés a dolga, még kevésbé feladata a szakvonal szerepét és felelősségét átvállalni, szóval elmondjuk ezt nagyon sokszor, mégis talán egyik legvitatottabb kérdés a termelésben érvényesülő politikai munka helyes értelmezése, méginkább alkalmazása. Érdemes talán e kérdést a termelőszövetkezetek szempontjából kissé közelebbről is megvizsgálni. Anélkül persze, hogy e rövid írás keretei között a teljességre, vagy pláne a csalhatat- lanságra vállalkoznánk. Inkább gondolatébresztő szándékkal próbáljuk megközelíteni ezt a mindig időszerű kérdést, s napjainkban főként időszerű problémát. A minap dr. Braun Mihály, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának csoportvezetője megmutatott egy hallatlanul primitív zárszámadási beszámolót. Csa- csiságok, semmitmondó ostobaságok tömkelegé jellemezte, s ezt a sok zöldséget a termelőszövetkezet elnöke a zárszámadó közgyűlésen, a tagok színe előtt el is mondta. Vajon ez a körülmény minek tekinthető? Annak is, hogy a pártmunka a szóban forgó termelőszövetkezetben nem elég hatékony, nem elég átfogó, nincs kellő elemzés és helyzetfelismerés. A járási pártbizottság- munkáján is szeplőket hagy az a körülmény, hogy egy ilyen rossz beszámolót olvashattak fel a zárszámadó közgyűlésen. De éppen itt kezdődik a fogas kérdés, nevezetesen az, hogy ilyen esetben hogyan, miként kellett volna érvényesülnie a politikai munkának, még pontosabban: a párt- ellenőrzésnek. Úgy talán, hogy a tsz vezetői helyett a párttitkár, vagy a járási pártbizottság valamelyik munkatársa készítette volna el a beszámolót? Ez a lehető legrosszabb megoldás lett volna. A már kész beszámolót viszont értékelni, elemezni kellett volna. Fogyatékosságára, gyengeségére rámutatni, a hibák kijavításához tanácsot adni, szóval ez jelentette volna ebben az esetben, megfelelő időszerűséggel, a termelés pártellenőrzését. Né ben peregni kezdett a film is a sárpilisi moziban, amely hetenként háromszor több-kevesebb közönségsikerrel játssza előadásait, A művelődési ház kapui minden este nyitva állnak és várják a falu fiataljait, öregjeit. Itt csupán az a baj, hogy csak néhányan kíváncsiak a ház egyébként gazdag programjára. A TELEVÍZIÓ IS nagy népszerűségnek örvend, és akinek a házába ilyen készülék kerül, nem igen lehet kimozdítani munka után. Az otthanülők létszáma a legnagyobb a faluban. Őket nem érdekli a mozi, az ismeretterjesztő előadás, a gyűlés, sem pedig művelődési ház. Élik megszokott napjaikat, a világ folyásáról nem akarnak tudomást szerezni. Napi események, a község ügyes-bajos dolgai nem jelentenek problémát számukra. Elvégzik napi munkájukat, este pedig senki se háborgassa őket! A kocsmába járók is ugyanezt a nézetet vallják, csak annyiban különböznek zárkózott társaiktól, hogy szeretik a társaságot, hiszen éppen ezért járnak az italboltba. Az a baj, hogy ezeket az embereket még nem világosította fel senki kellőképpen. Nem tudják, hogy közösen nemcsak inni, kátyázni. hanem szórakozni és művelődni, valamint tanulni is lehet. Nem szándékosan vettem a sárpilisi példát. Csak kiragadtam egyet a sok közül. Ha a megyében számos hasonló községet elemeznénk, hasonló módon, a végső konklúzió ugyanez. Valameny- nyi falu rendelkezik mozival, kis kivételtől eltekintve, művelődési házzal. Azonban, ha a hét munkanapjainak bármelyik estéjén ellátogatunk a községekbe, a sárpilisiekéhez hasonló körülményeket találunk. A falu kulturális életének irányítói, vezetői évek óta nagy erőfeszítéseket tesznek hogy meggyőzzék a községbelieket a közös szórakozásról, a különböző hasznos előadásokon való részvételről, de sajnos nehezen megy. Igaz, az elmúlt esztendőkben sok helyen nem a falu lakosainak igényeihez szabták a művelődési terveket, az egyes programokat, Ez visszavetette a kultúrmunkát és újabb kemény erőfeszítésbe telt, míg az eredeti „állapotokat” visszaállították. Ezek az esetek azonban nem általánosak. A legtöbb községben, ebben az évben is gondos előkészítő munka előzte meg a művelődési tervek elkészítését. Ezzel nem is volt különösebb baj, csak a szervezéssel álltak hadilábon sok helyen. A programot elkészítették, ezzel együtt a költség- vetést is. A munkát azonban korántsem lehet befejezni. Ezután következik az oroszlánrész, a szervezés, melynek állandónak kell lenni. A szakköri foglalkozások, művészeti csoportok próbái általában mindenhol rendben haladnak. Az ismeretterjesztő előadásoknál, meg a klubfoglalkozásoknál adódik rengeteg probléma. Nem tudják összefogni a falu fiatalságát, mert nincs megfelelő helyiség, hetekig hónapokig rossz a tv vagy a klubdélutánok programjának összeállítását kifogásolják a résztvevők. Az előadásokra nem mozgósítanak kellőképpen. Az utóbbi időszakban jól bevált módszer, hogy egyes községekben minden ismeretterjesztő előadást azokra a napokra tesznek, amikor nincs televízióközvetítés. A tapasztalat azt mutatja, hogy így sokkal nagyobb az érdeklődők száma. A falusi téli esték műsorainak sikeréhez sok ötletre, és főleg rengeteg ambícióra van szükség a vezetők körében. Egy-egy jó ötlet, érdekes előadás, megkedvelteti a hallgatókkal az ilyen estéket, következőkben is szívesen látogatják majd a hasznos előadásokat. A MŰVELŐDÉSI HÁZAKAT az eddigieknél jobban ki kell használni a falusi dolgozók szórakozása és művelődése érdekében. Az otthon ülés. a kártya és a kocsma ma már nem lehet szórakozás, csak időtöltés. A falusi emberek nagy része megértette, hogy a kultúrotthonok nem kis költséggel, részükre épültek. Ezért töltsük meg tartalommal e művelődési intézményeket. Ezt azonban csak úgy lehet, ha a kártyát és a kocsmába járást minden falusi dolgozó mérsékli. Fertői Miklós émileg leegyszerűsítve a dolgot, a gyenge tsz-ekben egy-egy termelési kudarc legtöbbször abból származik, hogy késve, szakszerűtlenül végzik el a vetést, a növényápolást, a növényvédelmet stb. Ilyen helyzetben a politikai munka semmiképpen nem helyettesítheti a szakmai munkát, illetőleg sajátosan más a követelmény az egyiktől, és megint más a másiktól. A politikai munka az okokat, a hibák, a mulasztások előidéző okait kell hogy vizsgálja. S ezeknek az elemzése során mintegy megteremti a hibák kijavításának az előfeltételeit. Napjainkban például a megye közös gazdaságaiban több tízezer hold föld felszántásra vár. Ez a munka tavalyról maradt el, s lebonyolítása hatalmas gazdasági feladat, méghozzá politikai alátámasztást igénylő gazdasági feladat. Ebben az esetben is mást jelent azonban a pártmunka és megint mást a gazdasági munka. Hogyan? Próbáljuk ezt a kérdést a gyula- ji termelőszövetkezetre vonatkoztatva vizsgálni. Ebben a tsz-ben az időjárás nehézségei miatt tavaly ősszel több száz hold föld szintén szántatlan maradt. A járási pártbizottság első titkára a tsz zárszámadó közgyűlésén a tagok előtt erről az elmaradásról úgy beszélt, hogy a számításba veendő nehézségeket hangsúlyozta. Szóval politizált. Ha szabad ezt a kifejezést használni, hangulatot teremtett az elmaradt mélyszántás gyors befejezése mellett. Nyilvánvaló, hogy ugyanerről a fontos feladatról egy mezőgazdasági mérnöknek egészen más megközelítésben kell beszélnie. A pártmunkásnak viszont az a dolga, hogy érzékeltesse a feladat nagyságát és jelentőségét, összefüggésben az egyéb korábban jelentkező és halasztást megint csak nem tűrő tavaszi feladatokkal. De ennél a példánál maradva, mi lehet vajon a dolga Gyulaion a helyi pártszervezetnek? A párt- titkár elvtárs akkor áll a helyzet magaslatán, ha konkrétan beleavatkozik a szervezésbe, ha ugyanazt végzi pártmunka-meg- jelölés alatt, amit a gépcsoportvezető, vagy a főagronómus csinál a maga vonalán? A párttitkárnak egészen más a dolga, az a feladata, hogy elemezzen, értékeljen, majd pedig az ismeretek birtokában javaslatokat tegyen, akár a személyi akár a tárgyi feltételek megteremtésére. Azt lássa meg, ami több a szakmai feladatnál. Azt, amit a szakirányítás sajátos helyzeténél fogva esetleg nem vehet figyelembe, vagy nem vehet számításba. Előfordulhat például, hogy a munkára károsan hat, ha nem veszik kellően figyelembe a trak- torosbrigád összeállításakor, hogy kik nem férnek egymással össze. Megtörténhet, hogy hiányoznak a tárgyi feltételei a gépek legjobb kihasználásának. Ilyen esetekben az okok keresése, az adott helyzet elemzése és a kellő beavatkozás jelenti a tartalmas politikai munkát. E’ hhez azonban nélkülözhetetlen, hogy a párttitlcár legalább úgy ismerje az embereket, mint ahogyan a jó agronómusnak kötelező ismernie a határt Élő, a termelésre serkentően ható politikai munkáról ott még csak beszélni sem lehet, ahol a helyt pártvezetők az üzem valamennyi számadatát ismerik, de az emberekről jóformán semmit nem tudnak. A községekben gyakran tapasztaljuk, hogy a politikai, tömegszervezeti, mozgalmi munkások méltóságon alulinak tartják tudni, hogy a tagok között ki miért érdekes ember, kinek mi a szokása, a családok, a szomszédok min civódnak ösz- sze leggyakrabban, hogyan alakulnak a barátságok, gyakori-e a válás, milyen az italfogyasztás és így tovább és így tovább. Ezen a területen tájékozottnak lenni roppant fontos, hiszen az emberi vonatkozású összefüggések és feszültségek, a jó és rossz kapcsolatok éppen erről a területről hatnak ki legerősebben a termelésre. A politikai munka pedig csak akkor képes egyensúlyt tartani és teremteni, ha kellően tájékozott az élet minden területén. Sokszor egy-egy pártmunkás kiváló mezőgazdasági szakember, s nem az a baj persze, hogy mérnöki tudással, diplomával rendelkezik, inkább ott a hiba, hogy ez a tudás nem mindig egészül ki ember- és helyzetismerettel. Talapjainkban arra ma már ritkán van szükség, hogy mondjuk politikai munka ürügyén szakleírást kapjanak mérnökök, vagy mezőgazdasági technikusok a fejtrágvázás, a ke- mizálás jelentőségéről, lebonyolításáról. Sokkal nagyobb szükség van annak az elemzésére és tanulmányozására, hogy hol milyen okok gátolják, vagy nehezítik a felsorolt munkák szakszerű és jó minőségben való lebonyolítását. E kérdések tanulmányozása, elemzése és a megfelelő ismeretanyag birtokában hozott döntések összessége jelenti a termelésben a jó ás hatékony politikai munkát. Sz. P. Tiltakozások az amerikai agresszió ellen Szélesedik, terjed megyénkben is a tiltakozás az amerikai agresszorok vietnami támadásai ellen. A hét végén is számos rendezvényen nyilvánították ki megyénk dolgozói szolidaritásukat a vietnami nép harca iránt. Bonyhádon a kisiparosok szervezetének helyi csoportja a népfronttal közösen rendezeti külpolitikai tájékoztatót. Brückner Ferenc, a népfront járási titkára tartott előadást az időszerű problémákról, majd n résztvevők két levelet írtak alá. Az egyikben együttérzésükről biztosították a harcoló vietnamiakat, a másikban felháborodásuknak adtak kifejezést az amerikai agress-.ió miatt. Hasonló szövegű leveleket küldtek a vietnami, illetve az amerikai nagykövetségre, az íz- menyi magyar—szovjet baráti est résztvevői is. Itt László Antal, a népfront megyei munkatársa beszélt a két nép barátságának jelentőségéről, a békeharc legfontosabb eredményeiről, feladatairól. Az izményiek erre az alkalomra zsúfolásig megtöltötték a művelődési ház nagytermét. Tiltakozó és együttérző levelet küldtek a szekszárdi Garay Termelőszövetkezetből is. A tagság a népfront rendezésében előadássorozaton vesz részt. A legutóbbi előadáson, amelyet Horváth István, a palánki technikum tanára gazdaságpolitikai kérdésekről tartott, íródott a két levél.
