Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-19 / 42. szám

5. 4 TOENff STEGTTS *PM?JS.ÍG \ I9ŰŰ. febrtSr l3; Rendelet a nyárfatelepítésről A közelmúltban jeleni meg a földművelésügyi és a pénz­ügyminiszter együttes rendelete a nyárfatelepítésre alkalmas te­rületek kijelöléséről, valamint a mezőgazdasági cellulóznyár- fa-telepítésről.. Két tény indo­kolja az intézkedés meghozata­lát. Az egyik, hogy hazánkban számottevő olyan terület van, részben termelőszövetkezetek, részben állami gazdaságok, vagy községi tanácsok tulajdonában amely egyéb mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, de raj­ta bizonyos nyárfafélék jól megteremnek. A másik: hazánk különösen szegény papírgyár­tásra alkalmas fában, A nyárfa pedig jó alapanyaga a papír­iparnak. Végeredményben te­hát a nyárfatelepítés minden szempontból fontos népgazda­sági érdek. Mindenütt az illetékes szak­emberek dolga, hogy számba vegyék a nyárfaültetésre alkal­mas földeket és javaslatokat ké­szítsenek a telepítési tervek megvalósítására. Kimondja a rendelet, hogy termelőszövet­kezet területét csakis a szövet­kezeti közgyűlés hozzájárulásá­val lehet nyárfatelepítésre, il­letve termesztésére kijelölni. Ezután telepítési alapokmányt és tervet kell készíteni. A termelőszövetkezetek a nyárfatermesztésre kijelölt te­rületek után a telepítés terve­zésével, kivitelezésével és fel­ügyeletével, valamint az ápo­lással kapcsolatban felmerülő költségek fedezésére, üzemvi­teli célokra is felhasználható. vissza nem térítendő állami hozzájárulást kapnak. Ezt a hozzájárulást a járási tanács mezőgazdasági és pénzügyi osz­' Felhívjuk az ez évben OTP-hitellel építeni szándé­kozók figyelmét, hogy telekvásárlási, és építési hiteligénylési kérelmeikkel sürgősen ke­ressék fel az illetékes OTP- fiókot. (150) tálya együttesen engedélyezi. A hozzájárulás alapján a járási bankfiókok erre a célra szám­lát nyitnak a termelőszövetke­zetek részére. Az állami hozzá­járuláson felül a termelőszö­vetkezetek — a betelepített te­rületet figyelembe véve — éven­ként és holdanként, az ötödik évtől kezdődően kilenc éven át meghatározott mértékű állóesz­köz-hitelt is igénybe vehetnek. A hitel mértéke a telepített te­rület termőhelyi osztályba soro­lásától függ. A hitel visszafize­tése a kitermelt terület arányá­ban legkésőbb a telepítést kö­vető 16. évben válik esedékes­sé. A rendeletben foglalt intéz­kedések értelmében tehát a nyárfatelepítés teljes költségeit és a művelés öt esztendőre szó­ló kiadásait az állam fedezi. A további munka (mint a kiter­melés, előkészítés, szállítás) a gazdaság feladata és övé a tel­jes bevétel is. Módot nyújt a rendelet arra is, hogy a ter­melőszövetkezetek már a ki­termelés előtt jövedelemhez jussanak a nyárfával beültetett területek után. A telepítést kö­vető ötödik esztendőben bizott­ság értékeli az ültetvény fej­lettségét és megállapítja, hogy a kitermelés idején mekkora fahozam várható. Ennek alap­ján osztályba sorolják a nyár­fást és a szövetkezetek a ki­vágásra kerülő fa netto értéké­nek egy részét minden eszten­dőben előre megkapják. Az új rendelet tehát kedve­ző feltételeket teremt a nyárfa- telepítéshez. Minden termelő- szövetkezetnek saját érdeke, hogy éljen az alkalommal. H. L. Szekszárdi Építőipari Ktsz rövid határidőre képkereteiéit és üvegezést vállal Megrendeléseket Szekszárd, Rákóczi u. 15. sz. alatt lehet leadni. (97) A NAGYDOROGI HARMADIKOSOK TÜKRE íme, itt a tükör, nézz bele, s lásd, ilyen vagy! Ha ember akarsz lenni, okulj belőle! Hajlamosak vagyunk magunkról minden jót feltételezni, de ha egyszer belenézünk egy különös tükörbe, egész másképpen látjuk önmagunkat. Igen ám, csakhogy hol ez a különös tü­kör? Mert a boltban vásárolt, foncsorrál bevont üveglemezecske legfeljebb azt mutatja meg. hogy jól áil-e a nyakkendőnk, meg a frizuránk. detén társaitokat? Sebestyén József: — Több a negatív, mint a po­zitív. Az órákon nem mindenki figyel. Közösségi munkát csak pá­ran végzünk. Szabó Zoltán: — Néha az órákon egész „ktszf® működik: az egyik köt, a másik horgol, a harmadik olvas, a ne* gyedik beszélget. Sok a komolyta­lanság. Bendes Mária: — A Zoliéval ellentétben, az ési csoportom elég rendes. De a kö­zösségi munkával sok baj vaiw Akad még olyan is, hogy a legjobb tanuló semmi közösségi munkát; nem vállal: Rozmárul Juha: — Az én csoportom nagyon ve­gyes. Hozzám jutott a barátnőm is. Nagyon jól ismerem: Van egy gyengéje, tudja, elismeri a hibáit, csak éppen nem változtat rajtuk. Csak néhány a kialakult véle­ményekből, De máris megannyi érdekes problematikát vet fék Akad bennük egy csomó realitás, s a véleményezők azt is nagyon jól tudják, hogy nem lesz élég ezeket egyszerűen elmondani, ha­nem közös összefogással kell segí­teni egymás gyengéinek megszű­nését Akad a véleményekben olyan általánosítás is, ami egy ki­csit túlzás. Például a közösségi összefogásra vonatkozó. Igaz, nincs minden rendben, de — és erre éppen a nevelők hívják fel figyel­müket — ha összehasonlítják a jelenlegi állapotot a kezdetivel, rendkívül nagy a fejlődés, és az egésznek a lényege mégiscsak ez« D VÉLEMÉNYEZŐI maguk sem kiforrott, nagy tapasz­talattal rendelkező felnőttek még, ők is most edződnek, formálódnak az osztály egészével együtt, most alakul az ő jellemük is. És ebben fontos szerep jut ennek a tükör­készítésnek is, hiszen ez egyet je­lent egyebek közt a nyílt, őszinte légkör megteremtésével. Mert ha valaki diákkorban beleéli magát, az felnőttkorban is nehezebben vá­lik köpönyegforgatóvá. Boda Ferenc ItilllllllllHtttlIIMI Hllllllllllllllllllllltü) negyedik is, így jött létre ez a négytagú bizottság. Már magában ez a választás is nagy esemény volt az osztály éle­tében. A nevelők egyaránt úgy emlékeznek vissza rá, hogy régen tapasztaltak ilyen aktivitást Az osztály jónak, ötletesnek találta a kezdeményezést, belátta azt is, hogy csak kellő felelősségtudattal szabad belekezdeni. Különben könnyen epés csipkelődéssé, éret­len pletykává intimeskedéssé fa­julhatna az egész. Kell, hogy vé­leményt alkossanak egymásról, megbeszéljék egymás jellembeli tulajdonságait az osztályközösség nyilvánossága előtt, de az egész csak akkor éri el a kívánt hatást, ha kellő komolysággal is párosul; Következett a másik kérdés, most már a szűkebb kör, a meg­választott négy harmadikos részé­re: „Melyikőjük kiről készítsen vé­leményt, hogyan osszák fel maguk közt az osztályt?” Nem csoda, hogy nagy súllyal vetődik fel ez a kérdés, hiszen ők is benne élnek az osztályközösségben, ők is ba­ráti, meg más alkalmi csoportosu­lásokhoz tartoznak, tehát különb, sen kell ügyelniök, nehogy rész­rehajlással vádolhassák őket. Ha ennek a legkisebb gyanúja is fel­merül, máris személyeskedő vitá­vá fajulhat a legjobb célzatú vé­leménynyilvánítás is. Dehát nem azért diákok, hogy még egy kis talpraesettség, bölcsesség se teljék ki belőlük. Elhatározták, hogy ka­lapból kisorsolják, melyikőjük ki­ről alkosson véleményt. Külön pontokba foglalták azt is, minek alapján mondanak véle­ményt. Ebben ilyen jellemvonások szerepelnek: általános magatartás, munkához való viszony, erkölcsi elvek, viselkedés, közösségi fele­lősségérzet, ideológiai beállítottság, emberi értékek és így tovább. MIND I NÉGYEN hozzá is láttak már a munkához. Készülnek az osztályfoglalkozásra, amikor egyes egyedül az lesz a té- Jl ma, hogy előterjesztik a jellem- 1< rajzokat, s az egész osztály közös- v ség megvitatja azt: a — Az első tapasztalatok? Ho- ü gyan látjátok most a kezdet kéz­Sárközi Gyula: H cshhe ülni refléli NÉGY HNRMNDINOS gimnazista a nagydorogi gimnázi­umból. Nevük: Sebestyén József, Szabó Zoltán, Bendes Mária és Rozmann Júlia. Jelen van az igazgató, igazgatóhelyettes is és beszélgetünk. Már feloldódott az első pillanatok feszélyezettsége, közvetlen a hangulat, javában benne vagyunk a témában, amikor hirtelen a következő kérdéssel le­pem meg őket: — Nem lenne jobb, ha időkö­zönként, amikor a többiek nem látják, bekopogtatnátok az igazga­tói irodába, s ott négyszemközt mondanátok el mindenkiről a vé­leményeteket, ami aztán titok ma­radna, egyik osztálytársatok sem tudná meg, hogy mit mondtatok róla? Mert így még annak is ki vagytok téve, hogy egyik-másik társatok megneheztel rátok? Néhány másodperc csend, aztán elhangzik a négy vélemény: — Nem. Az ilyen nem vezet jóras — Nem. Miért titkolnánk el? — Nem. Semmiképpen sem. A gimnáziumban elhatározták, hogy megpróbálnak ilyen különös tükröket készíteni. Persze, nem a tantestületre, hanem a diákok ön- tevékenységére alapozva. A cél, hogy önmaguk faragják le önma­guk hibáit, gyengéit, másrészt pe­dig, amikor a továbbtanuláshoz véleményezést kell készíteni, az osztálydemokratizmus alapján ki­alakult vélemény segítheti, reáli­sabbá teheti a pedagógusok mun­káját. HOGYAN NEZDIÜN? — ez volt az első nagy kérdés. Va­lami szervezeti formát nyilván kell neki adni, különben a legjobb alapgondolat is anarchiához vezet A nevelők is, tanulók is úgy lát­ták jónak, hogy az osztály válasz, szón néhány tagot, akik jellemzést készítenek külön-külön mindenki­ről, amit majd az osztály színe előtt megvitatnak. Három név ke­rült szóba a javaslásnál. A három közül azonban egyet mindjárt „ki­lőttek”, mondván, hogy az illető nem elég bátor, nem meri nyíltan kimondani a véleményét. Helyette újabb név került szóba, sőt egy — 58 — — Jegyezze jól meg magának, hogy itt csak én adhatok fel kérdéseket, magának pedig csak válaszolnia szabad! Ne dugja orrát olyas­mibe, amihez nem ért! A barátja neve? — Baranyai... Baranyai Oszkár — nyögte ki Varságh rövid hallgatás után. — Hol dolgozik? — A... a .. Festékgyárban főmérnök... — Hadnagy elvtárs — fordult Kóródi Ko­vácshoz, aki további utasításra várva még mindig a szobában ült. — Itt a két fénykép, adja le Skurek rádió- és sajtókörözését. Aztán közölje a sajtóval, hogy Zárai Jánosnét isme­retlen tettesek meggyilkolták. Kérjük a lakos­ságot, aki valamit tud az ügyről, jelentse a rendőrségnek. Azután hívja fel a Festékgyárat és tisztázza a dolgot Baranyai Oszkár fő­mérnökkel. Hol van az a Festékgyár, Varságh? — Soroksáron... — Tehát a soroksári Festékgyárat hívja fel. Aztán folytassa a nyomozást Skurek után! — Értettem — felelte a hadnagy és távozott * Ács, amint magára maradt a cellában, leült a vaságyra és kétségbeesetten kezébe temette arcát. Miért is kellett neki kikezdeni ezzel a Záramé­val? Most miatta ilyen csávába került! Talán még az eljegyzése is fuccsba megy! Egy ilyen szemétláda miatt!... Útón-útfélen megcsalta! És ő még elhitette magával, hogy szereti! Idegesen beletúrt a hajába... Eltelt egy negyed óra. Süket csend vette körül. Kintről semmi sem hallatszott be a fővárosi zaj­— 59 — bői. Néha egy ajtó csapódott valahol, majd csiz­mák döngtek az üres folyosón. Aztán megint csend... Éppen rá akart gyújtani: benyúlt a zse­bébe cigarettáért, amikor halk kopogást hallott cellája baloldali falán. Fülelt. A kopogás meg­ismétlődött, most már erősebben. — Van ott valaki? — kérdezte és nem ismerte meg a saját hangját, oly idegenül csengett. — Van egy staubod, apafej? — kérdezte egy lágy női hang. — Van — felelte Ács. — De kicsoda maga? — Egy bájos hölgy, akinek szerető szíve vám... De szólíts csak nyugodtan Macának... Add ide a staubot. — Hogy adjam oda? — Nyújtsd ki a rácson, itt a falnál! — A kö- Vétkező pillanatban egy jól ápolt pámás női kéz ’ jelent meg a rácsnál. Ács kidugott három cigarettát. — Puszi a hasadra! — hallatszott a szomszé­dos cellából. — Téged miért gyűjtöttek be? — Mi közöd hozzá? — tegezte vissza Ács dur­ván a lányt, mert rögtön rájött, hogy csak egy „éjjeli pillangóval” van dolga. Dühös volt rá, amiért nem hagyja békén, hogy rendezhesse gondolatait. Mert neki most nagy szüksége van a nyugodt összpontosításra. — Mire vágsz fel, te markecoló! — vágott vissza az utcalány. — Adod te még azt lejjebb is. Majd ha annyit ücsörögsz a sitten, mint én. Hány kilót bugáztál? — Fogd be a pofádat! — 60 — — Ahá! Biztosan belezúgtál valami kassa csaj­ba és féltékenységből lecsaptad mint a taxiórát. Ugye? Tudom már, te vagy az az őrült hapsi, aki megfojtotta Zárainét! Ácsot úgy érte az utolsó mondat, mint a vil­lámütés. — Honnan tudod, hogy Zárainét megfojtották? — kérdezte Ács valamivel enyhébb hangon, mi­után magához tért a meglepetésből. — Szeretnéd tudni, mi? Te strici! Pfuj! Egy nőt megölni! Azért gorombáskodsz velem is! — Szipogás hallatszott most odaátról. — Könyörgöm, aranyos Macácska, mondd meg, honnan tudsz a gyilkosságról? — fogta rimán- kodóra Ács. — Szóval telibetaláltam? Te vagy a gyilkos? __— Nem vagyok gyilkos! — Akkor meg biztosan Zárainé valamelyik fiúkája, mi? — Arra felélj, amit kérdeztem! — Mit adsz, ha megmondom?... Adsz egy ki­lót? Azt hiszem, annyit csak megér neked? Nos, áll a kiló? — Nesze — mondta Ács, miután kivette a pénztárcájából egy százast s kinyújtotta a rácson. A női kéz ismét megjelent és eltüntette a pénzt. — No, mondd már! — sürgette Ács a lányt. — Fúrja az oldaladat a kíváncsiság? — hallot­ta megint az ingerkedő női hangot. — Megfizettem, amit kértél, mit akarsz még? — Ács már alig bírta türtőztetni magát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom