Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-13 / 37. szám

1966. ífebruár 13. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG VEGSZ1G0RLAT Február 7-én-kora reggel kezdődött a Szekszár­di Állami Gazdaság kajmádi ke­rületében a felsőfokú technikum gyakorlati . tanszékén. Azok a vizsgázók, akik legkorábban ér­keztek, megálltak a tanszéképület udvarán, s komor ábrázattal pró­bálták megfejteni, a talányt. Azt, hogy vajon mi vár majd rájuk ezen a napon. Sár és latyak az .egész terep. A piszkos színű hó levet eresztett, s a műhelyt pél­dául csak tócsákon keresztül le­het megközelíteni. A magtárt meg legfeljebb helikopterrel. Átkozott idő. Ilyenkor traktort vezetni, te­rületet felmérni, munkagépeket beállítani a lehető legvacakabb szórakozás. Ez a nap tehát nem sok jóval kecsegtette az érkező­ket Ha csak közbe nem jön va­lami. Lehetséges, hogy megérke­zik majd az egyik tanár és be­jelenti: tekintettel a mostoha kö­rülményekre, a végszigorlatot fel­sőbb utasításra elnapolták jobb időkre. — Eh, lássunk inkább hozzá az átöltözködéshez — legyintett le­mondóan a járási pártbizottság első titkára, s már bújt is bele a szerelőnadrágba. Szomszédja kö­veti példáját. Olajszagú kabátot vett elő az aktatáskából és magá­ra húzta. Feszült rajta a ruhada­rab, de ez mit sem számít. A hall­gatók már rég tudják, hogy gya­korlati vizsgára, pláne végszigor­latra semmi szín alatt nem sza­bad ünneplőbe öltözni. Két okból: először is az ember összekend ma­gát, másodszor a tanszékvezető határtalanul felbőszül, ha azt lát­ja, hogy a szaktechnikus-jelölt nyakkendőben, fehér ingben pu­colja a lovat, s kétsoros zakóban, mamdzsettás ingben zsírozza le a traktor mozgó és forgó részeit, vagy vasalt nadrágban kezdi fel­szerelni az RS—09-esre a lengyel fűkaszát. Kezdetben volt még ilyen. A hallgatók évek során be­látták, nincs értelme felpaprikáz­ni a tanszékvezetőt, ezenkívül pe­dig tényleg esztétikusabb a lo­vat nyakkendő nélkül vakarni. — Hát most már majd csak vé­ge lesz! — mondja az ötezer hol­das tsz elnöke, s homlokáról le­törölte az izzadságot. Ideges. Ott­hon, a termelőszövetkezetben mindennap azt csinálja, amiből most itt vizsgáznia kell, csakhogy ez is más, meg az is más. Mondo­gatja: ezen legyek egyszer túl, többet soha nem veszek könyvet a kezembe. Mondogatja, de ma­ga sem gondolja komolyan, hiszen már rég tudja, hogy ahol ő van, ott a tanulásból so^e elég. Neki persze ilyenkor a legnehezebb. Másnap tartják a zárszámadást, s legalább még egyszer át kellene nézni a beszámolót. Drukkol, hogy vajon lesz-e erre ideje. Vigasztal­ják, ne törődj sehova, délre itt már elintéznek minket holnap reggelig még akár egy új beszá­molót is megírhatsz. — Na, éppen ez hiányzik ne­kem és egy púp a hátam közepére. Süketek — hábörog az elnök. Gyülekezik a nép. A tanszéki épület udvarából végig belátni a bekötőutat. Könnyű észrevenni azt az öt embert is, aki elszántan tapossa a sarat. Elől a szemüve­ges, akihez a megye keltetőállo­másai tartoznak. Amikor megérkeznek, cipőjük­ről leverik a sarat és azt kérde­zik, hogy mi van. Nem kezdődött meg? Nem. — Gyerekek, állítom, még so­ha nem izgultam annyira, mint most. — mondogatja a szemüve­ges. Hallgatnak. ! Egyikőjük azt kezdi számolgatni, hogy az elmúlt húsz évben hány esztendő múlott el valamilyen vizsga nélkül. Kevés. Erre egyi­kőjük ismét megesküszik az egy élő istenre, hogy vizsgák után a könyveket belevágja a tűzbe. — Bolond vagy. dobd inkább piacra — okosítják fel többen is. Elbizonytalanodik és a máglya­halálra ítélt könyveknek megke­gyelmez. A gépesítési előadó meg­gondolatlanul a továbbtanulás eshetőségeit és lehetőségeit kezdi feszegetni. Azt hangoztatja, hogy innét lehet majd jelentkezni üzemmérnökire. Gyorsan és hatá­rozottan lepisszegik. — Mi lesz, megyünk, vagy ma­radunk? — teszi fel a kérdést az ősz hajú pártmunkás. Egyébként a várakozás valóban rettenetes. Még mielőtt bárki is válaszolna neki, kilép a folyosóra két tanár és a szigorlatozok velük együtt bemennek a tanterembe. Kezdődik. — Mindenki itt van, aki mára iratkozott fel? — kérdezi a tanár, aztán névsorolvasást tart Meg­állapítja, hogy ketten még hiá­nyoznak. Valaki hátul, a cserép­kályha környékéről megszólal: — Tanár úr kérem, én szerdára iratkoztam, de szeretnék enge­délyt kérni, hogy ma szigorlatoz­zam. A felszólaló termelőszövetkeze­ti főagronómus. Nagydarab, vi­dám ember. Amikor feliratkozott akkor még nem tudta, hogy pont arra a napra esik a zárszámadó közgyűlés, amikor neki szigorla­tozni kellene. A tanárok összesúgnak, majd az egyik válaszol: — Hát nézze, menjen be a di­rektorhoz. Ha ők engedélyezik akkor jöhet — Köszönöm — kiáltja fegyel­mezetten és harsányan a főagro­nómus, s máris indul* A többiek figyelnek. A bajuszos tanár hall­gat, a kerek arcú beszél. Ismerte­ti a szigorlat rendjét. Nyugodtnak látszik, de hangján azért érződik, hogy ő is izgatott Sorolja: — Ez az osztályzat már bele­számít az államvizsga- eredménybe. Jegyzőkönyvben rögzítjük min­denkinek a tételét és a feleletéi. Gondolom, él is kezdhetjük. Nincs semmi moccanás. Valaki felsóhajt. Az ablak mellett a padra könyöklő férfi járási tanácselnök. A szobor arcú, aki előtte ül, az Állami Biztosító dolgozója, ö előtte szin­te egymáshoz préselve ülnék a mindig összetartó Baranya me­gyeiek. Különben tanácsi dolgo­zók és tsz-vezetők. De ez igazán nem számít semmit. Itt az egyen­lőség a lehető legteljesebb. Van­nak, akik mindennap fontos dön­téseket hoznak, ám az most egé­szen más lapra tartozik, a kinti világ eltávolodott, összezsugoro­dott. Ebben a teremben csupán annak van jelentősége, hogy mi­ként sikerül a végszigorlat. Ér­vényesül a diáklogika. Ezek a fel­nőtt diákok is babonás megszál­lottsággal hiszik: ahhoz, hogy va­laki átmenjen, 50 százalék szeren­cse, 40 százalék jóindulat és 10 százalék tudás már elegendő. Hiszik és vallják, hogy a vizsgáz­tató, ha olyan a kedve, bárkit el­húzhat. Nincs diák, akit ennek az ellenkezőjéről meg lehetne győz­ni. Egyébként amikor felnőttek szurkolnak az iskolapadban, min­dig hajlamos arra az ember, hogy feltegye magának a sztereotip kér­dést: miért csinálják? Ha én itt most ezt a kérdést feltenném, a legtöbb ember így válaszolna: azért csinálom, mert kötözni való bolond vagyok. Figyelem a tanárokat, gondter­heltek és megértőek. Jó lenne egyszer pontosan tudni, hogy ne­kik milyen érzés, vagy élmény fel­nőtteket, közöttük vezetőket vizs­gáztatni. Némelyik fiatal tanár még innen van a harmincon. M ég- is, itt sokkal nagyobb úr, mint az ötvenéves főosztályvezető, vagy az a tanácsi funkcionárius, aki éppen akkor végezte a Szov­jetunióban hadifogolyként az egy­éves antifasiszta iskolát, amikor a tanai- úr az ábc-t kezdte tanulni. Ez azonban nem jelent persze semmit. A diák, ha ötvenéves, akkor is diák, a tanár, ha har­mincéves, akkor is tanár. Vilá­gos. Időközben mindenki megkapta a tételt, s a feszültség, a szoron­gás mintha feloldódott volna. — Akinek a tétele 1 perrel kez­dődik, K. tanár úrral induljon a gépiekhez. Előre felhívom a fi­gyelmeit, a feladatot nem elmon­dani kell, hanem megcsinálni. Akinek például az áll a tételé­ben, hogy a Rapidtox 2-t szerelje fel gyümölcsfa-permetezéshez, an­nak ezt nem elmondania kell, ha­nem az átszerelést önállóan elvé­geznie. A három per 1, 2 stb. té­telek tulajdonosai maradjanak itt és kezdjék meg a tétel kidolgo­zását. Hangsúlyozom, segédletet, munkaegységkönyvet, normálhold- táblázatot, szóval bármiféle pus­kát használni szigorúan tilos. A számokat, az adatokat fejből kell tudni. Nem szeretném, ha bárkit ki kellene küldeni. — mondja a tanár kissé személytelen hanghor­dozással és rutinos pedantériával Talán éppen ezzel akarja leplezni saját izgatottságát. Igien, saját 'z- gatottságát, mert nemcsak vizs­gáztat, vizsgázik is. A 3/1, 2, stb. tétel tulajdonosai az asztal falé hajolnak és megkez­dik a birkózást az anyaggal. „Ál­lítsa össze 550 kh kukorica gépi normálhold-szükségletét góréba rakásig”, „Készítse el a művelet­tervet 85 kh takarmányrépára”, „Szervezze meg ezer holdon a szervestrágyázást gépiekkel”. A végszigorlatnak egyébként ez csak az egyik, kisebbik része. A vizsgáztatás körforgásszerűen megy, a hét-nyolc fős csoportok mindig helyet cserélnek. A gépieknél nagy a nyüzsgés, A hivatásos traktorosok és szere­lők szintén ott vannak, és kajá­nul figyelik a tétova mozdula­tokat. Ám amikor a tanár elfor­dul, gyorsan odasúgják a szak­technikus-jelöltnek: ott azt a csa­vart jobban húzza meg nem itt, ott kell a mélységet állítani. A szigorlatozó hálásan bólogat és buzgólkodik. A járási tanácselnök a traktor alatt hasal, az osztály- vezető környékig olajos, neki a kultivátort kell beállítania. Az állattenyésztési bri vád vezető a traktorvoffvtatású ekéről szereli lo az eketastet. A járási első titkár fülig sáros, traktort vezetett és feladata: ráállni egy munka­gépre. A statisztikus a kuko- ricagórékhocz indul, s követeli a csónakot, vagy a terepjárót. Tisz­tes távolból „vezérkarával” a me­gyei igazgató figyeli, hogy miből is áll a végszigorlat. Precíz ember, tiszta jeles. Előtanulmányokat vé­gez; 6 és „vezérkara" holnap fog szigorlatozni. Az idő azért, ha nehezein is, de csak múlik. Dél­után egy órakor a diáksereg már az eredményhirdetést várja. He­lyette azonban magismeret követ­kezik. Püff neki. A hallgatok egyenként és megadóan vonulnak az első pádhoz, s tálkából kezdik kiválogatni a magokat. Legalább tizet kötelező felismer­ni. S ez nem is olyan könnyű. Valakinek a zsebéből előkerül egy nagyító. Szabad használni? Szabad. A percek most újból kí­nos lassúsággal telnek. Végre a magismeret is megvan. A tanárok elvonulnak, a biztosító embere odaáll a cserépkályhá mellé, in­gét száritgatja magán. A többiek értékelnék és a várható ered­ményt latolgatják. — Elszúrtam. Dehogy, jól csi­nálta. Egy a fontos: túl vagyunk rajta. Nekem a proletárötös is jó. Nem kell megijedni. Csak már jönnének. Jönnek. A diákok helyet foglal­nak. Van, aki elsápiad, van, aki elpirul. Megkezdődött az ered­ményhirdetés Szekulity Péter Kedves Olvasóink! A „Négyszemközt az orvossal” rovatunk minden beérkezett levélre és kérdésre válaszol. Ha válaszunk késik, annak a nagy levéltorlódás az oka, amiért szives türelmüket kérjük. A vála­szokat a beérkezés sorrendjében adjuk meg. (Szerkesztőség) „C“ vitamin Kaptuk az alábbi levelet: „Szí­veskedjék választ adni arra, hogy a savanyított káposztában milyen vitaminból van a legtöbb? Felme­rült közöttünk az a probléma, hogy az „A”, vagy a ,,C” vitaminból tartalmaz-e többet? Tisztelettel Cs. P. és olvasótársai.’’­Kérdésükre örömmel adjuk meg a választ, úgyszólván soron kívül, mert népünk téli „C” vitamin ellátása igen fontos, s meglehetősen nehéz köz­egészségügyi probléma, mert dolgo­zóink nagyrésze a vitaminokat nem ismeri, vagy nem úgy ismeri, ahogy kellene. A savanyított káposzta „A” vitamint nem tartalmaz, B1 vitamint 0,03 mg., B2 vitamint 0,20 mg-t, „C vitamint 18 mg-t tartalmaz, száz grammnyi mennyiségbe#!. Egészséges felnőtt ember napi C vitamin szük­séglete 50 mg. c vitamint tartalmaz­nak: zöldpaprika (savanyítva is), bimbóskel, karfiol, karalábé, vörös- káposzta, paraj, sóska, íejeskáposzta. paradicsom, savanyú káposzta, cék­la, sült tök, spárga, burgo­nya (télen is!) retek, zöldborsó, zöldbab, hagyma, zeller, főzőtök, uborka, fehérrépa, sárgarépa, gom­ba. Nagy ellensége a C vitaminnak a főzés. Magas hőmérsékleten rövid Idő alatt elbomlik. Hideg vízben mos­suk, gyorsán! (Elvagdalva nem sza­bad mosni!) mert a sérült sejtekből a víz a C vitamint kioldja. A főzés a lehető legrövidebb ideig tartson. Célszerű a főzeléket úgy készíteni, hogy ■ előre melegített forró ■ vízbe tesszük a feldarabolt anyagot. A főző­vizet ne öntsük el, mert az értékes ásványi sók .mellett a vlzoldékony C vitamin nagy része is benne van. Ha másként nem tudjuk elhasználni, úgy levest készítsünk belőle, egyéb Ízesítő felhasználásával. A friss főzelékeket frissen készít­sük és fogyasszuk, mert a 'többszöri felmelegítés, a C vitamin teljes meny- nyiségét elpusztíthatja. Legfontosabb C vitaminforrás a nyersen fogyasz­tott gyümölcs és saláta. Csökkenő adagban az alábbiak tartalmazzák: friss csipkebogyó (sok), fekete ribiz- ke (kevesebb), narancs (még keve­sebb), földi eper, eper, citrom, ri­biszke. málna, sárgadinnye, gesztenye, meggy, birsalma, kajszibarack, cse­resznye, őszibarack, görögdinnye, al­ma, körte, szőlő, mogyoró. Legideáli­sabb forrás a gyümölcs, mert min­den kezelés nélkül fogyasztható. Fel­vágott gyümölcsöt ne tároljunk! A salátákat, az ecettel és tejfellel való leöntés után azonnal fogyasszuk el, mert savanyú oldatban a C vitamin kioldódik és elpusztul. Fentiek fi­gyelembevételével napi 50 milligramm C vitamin szükségletüket könnyen tud­ják biztosítani. A'z egészséges gyermek lelki fejlődése A Négyszemközt-rovatban több­ször is olvastam a fiatal gyermekek és csecsemők gyengeelméjűségéről. Egyszer, „Oligefrénia” cím alatt, érdekes cikket publikáltak. Tár­saságban ezt többször is megtár­gyaltuk. Arra kérjük a rovat veze­tőit, hogy az egészséges gyermek lelki fejlődéséről egy közleményt fmt szíveskedjen. Hálás köszönet­tel: Kíváncsi szülök". E témával rovatunk már többször Is foglalkozott. A kérdés nagy fon­tosságára való tekintettel a lényeget megismételjük. Háromhőnapos kor­ban jelentkezik az első lelki tünet, a nevetés. Féléves korában, tárgyak után nyúlkál, személyeket kezd meg­ismerni. Egyéves kor általában a be­széd kezdete. Ha a gyermek egyéves korában nem beszél, akkor sokszor a hallásával van baj. Ezért a szülők­nek különös figyelemmel kell kísérni a gyermek fülének állapotát. Nines-e gennyes folyás, fájdalom stb. A be­széd kezdete normálisan is kettő és fél, három évig is eltolódhat. Az ér­zékszervek hiánytalan működése, a tapasztalás és érzékelés által a lelki fejlődésre 1s kihat. „Ép testben ép lélek”! Fontos a szabályos Időközökben való étkezés. Könnyű, fűszermentes ételek fogyasztása. Szesz és dohány abszolút tilalma stb. Nem szabad megengedni, hogy sokat üljön a szo­bában, túl sokat tanuljon, mert ez nemcsak a szükséges mozgás- és anyagcserehiányokat okozza, hanem az éjszakai nyugodt alvás kárára is van. Ez azonban nem azt jelenti, hogy semmi szellemi munkát ne vé­gezzen a gyermek, mert ez viszont a lelki fejlődését veszélyeztéti. Tanulás tekintetében fontos, hogy ránézve ér­telmetlen dolgokat ne taníttassunk, mert ez a fogalmak fejlődését gá­tolja. A fogalmak Iránt érzéketlenné teszi, szajkőzáshoz szoktat és a za­varos gondolkodást alapozza meg. Ne halljon általában sok olyan beszé­det, amit nem ért meg. A gyermek lelki nevelése tekinte­tében legfontosabb a példaadás. A példa az, ami legjobban hat a gyer­mekre. A beszédet, olvasmányokat Is ilyen alapon kell megválasztani, a későbbi gyermekkorban. Ha a szü­lőknél jót lát, akkor jót is tanul. A szülők ne tegyenek mást, mint amit -mondanak a gyermeknek. Ne vesze­kedjenek, ne vitatkozzanak egymás között, különösen a gyermek előtt. Rendkívül rossz hatású a gyermekre a szülők rossz családi élete. A rossz házasságok, a válások, elsősorban a gyermeken bosszulják meg magukat. E tekintetben a szülőket roppant' fe­lelősség terheli. Nem szabad a gyermeket társaság­ban, sokak előtt figyelmeztetni, meg­verni, megszégyeníteni. A gyermek­nek igen erős az önérzete. A testi fenyíték Is többnyire bántja a gyer­mek önérzetét. Ha valaki igen hely­telen, jellembe vágó d-olgot cseleke­dett, akkor szeretetteljes rábeszéléssel, példákkal kell ennek helyességére rávezetni. Bizonyos büntetés, de nem testi fenyíték természetesen Igénybe vehető, de mindig igazsággal és nem haraggal. A gyermek nevelése lehe­tőleg ne paranccsal történjék, hanem inkább rábeszéléssel. A paranesolás makrancossá teszi a gyermeket. Érezze a gyermek mindig, nem any- nyira a tekintélyt, mint a szeretetét. Hiba az is, ha a gyermeket túl so­kat figyelmeztetik, fedik, sokat meg­tiltanak neki, félelmet öntenek bele, hogy elriasszák valamitől. Legyen a gyermek állandó szemmeltartás alatt, de ez ne jelentsen nyugtalanító el­lenőrzést, vagy folytonos rendreuta­sítást, mert ez izgat, alattomossá tesz, elbujásra és veszedelmes szo­kások kifejlődésére vezet. Igazán bol­doggá csak jó neveléssel és példa­adással tehetjük gyermekeinket. Poleganosis ? Cs, I. felsőnyéki olvasónk azt kér­dezi tőlünk, hogy a poleganosis mi­lyen betegség. Tudjuk, hogy régen, várja feltett kérdésére a választ, mi­vel azt már meg is sürgette. ■ Sajnos válaszunk nem fogja kielégíteni, mert ilyen nevű betegség nincsen, sőt ezen szó a szak-lexikonokban sem lelhető meg. Sok orvost is meg­kérdeztünk, öreget és fiatalt, de e szóval egy sem találkozott. Lehet, hogy Olvasónk rosszul hallotta, vagy jegyezte meg. A ,,p o 1 y” szó igen használatos az orvosi nomenklatúrá­ban. Görög szó. Annyit jelent, hogy sok. (Polygárnia, polyandria. poly­arthritis, polyserositis, polyvitaplex stb.) írja le a szót pontosan, szíve­sen megválaszoljuk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom