Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-19 / 15. szám

7 TOLNA MEGYEI NfiPflJSÁG IS6G. január 19 Katonai purest ól tartanak Dél- Vietnamban Szombaton és vasárnap számos hírügynökségi jelentés számolt be arról, hogy Saigonban puccstól tartanak. Ky dél-vietnami minisz­terelnök — mint megbízható for­rások közölték — nyilatkozatával most alátámasztotta a híreket Kijelentette, hogy 5—50 főnyi, tá­bornokokból és főtisztekből álló csoport arra törekszik, hogy ál­lamcsínnyel megdöntse a kor­mányt. A hivatalos vietnami sajtó ked­den határozottan cáfolta az ál­lamcsíny-kísérletről elterjedt híre­ket és katonai okokkal magya­rázta a szombaton és vasámaD Tan Son Nhut-ban elrendelt .riadókészültséget. A Ky miniszter- elnökhöz közelálló körökben nem titkolták, hogy az említett két nap .alatt megnőtt a politikai feszült­ség, s hogy elégedetlenség mutat­kozik a magas katonai körökben Ky-vel szemben. A felszabadító erők támadásai A dél-vietnami felszabadító erők kedden néhány említésre méltó támadást hajtottak végre. Saigon­tól körülbelül 50 mérfölddel nyu­gatra Binh Hiep térségében egy­idejűleg három aknavető-támadást intéztek kitűzött célpontjaik él­jen; a fővárostól mintegy 60 mér­földdel délre a kormányerők két szakasznyi katonájának állítottak csapdát. A kormányerők rádión keresztül erősítést kértek, közel egyórás tűzharc . átépít .ki. A. dél-vietnami katonai szóvivő sze­rint a támadókat visszaverték ugyan, de a kormányerők veszte- részt. A B—52-es stratégiai bom- Ségeket szenvedtek. bázók Tay Minh tartományban a Az amerikai légierő az elmúlt kambodzsai határ közelében intéz- 24 órában 404 bevetésben vett bek támadást kedd reggel. F Újabb amerikai katonák szálltak partra Vietnamban Kedden reggel a Saigontól kö­rülbelül 70 kilométerre délre fek­vő Vung Tannál partra szállt a 25. amerikai gyalogoshadosztály má­sodik dandárjának körülbelül 4000 főnyi embere. A partraszál- lókat Westmoreland tábornok, a Vietnamban lévő amerikai csa­patok főparancsnoka fogadta. Az újonnan érkezőket légi úton szál» lítják a Bien Hoa térségében kije­lölt támaszpontjukra. A Chu Lai légi támaszpontra több mint 4000 tengerészgyalogos érkezett hétfőn. Az újonnan ér­kezett csapaterősítésekkel 190 000 főre emelkedett a Dél-Vietnamban bevetett amerikai katonai erők létszáma. Kedd óta fokozódott az ameri­kaiak röplap-kampánya, amely a saigoni amerikai nagykövetség szó­vivője szerint csütörtökön éri el majd tetőfokát. A röpiratqk fel­hívják a partizánerőket, álljanak át a kormányerők oldalára. Az amerikai repülőgépek egyidejűleg özönével zúdítják a menleveleket a sűrűn lakott települések fölé; biztonságot ígérve mindazoknak, akik a felhívásnak eleget tesznek A dél-vietnami szabadságharco-, sok első ízben kapcsolódtak be a röplap-kampányba: Saigonban angol nyelvű röpiratok terjedtek el, amelyek az amerikai katonák­nak szólnák ezzel a kérdéssel. „Miért vagytok itt?” Más, vietna­mi nyelvű röpiratok felhívják a dél-vietnami katonákat, tisztvise­lőket, rendőröket, minden erővel támogassák a szabadságharcoso­kat az amerikaiak ellen vívott harcukban. Az Egyesült Államok ázsiai szövetségesei segítségét kéri Washington, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Az Egyesült Államok újabb csa­patokat kér ázsiai szövetségesei­től a vietnami háború céljaira. Humphrey alelnök legutóbbi tá­vol-keleti útja során titkos tár­gyalásokat folytatott erről a kér­désről. Az Evans—Novak riporterkettős jelentése szerint Humphrey John­son ehlök megbízásából felkérte Marcos Fülöp-szigeti elnököt, hogy mielőbb bocsásson rendelkezésre katonai egységeket A Fülöp- szigeti kormány tervbe vette, hogy 10 ezer főből álló hadtestet küld Dél-Vietnamba, az amerikai csa­patok kisegítésére. Dél-Korea, amely eddig már mintegy 21 ezer katonát vetettbe az amerikai csapatok oldalán, újabb egységek küldését tervezi. Washington ajánlatokat kapott Csang Kaj-sektől is, azonban egye­lőre nem tervezi a tajvani csa­patok felhasználását, mivel attól tart, hogy ez automatikusan ma­gával vonná a népi Kína had­erőinek bevetését is. Üjabb fordulat a Ben Barka-ügyben Párizs (MTI) A párizsi rendőr­ség bejelentette, hogy fürdőszobá­jában holtan találták Georges Fi- gon gengsztert, aki a Ben Barka­üggyel kapcsolatban egy francia lapnak adott nyilatkozatában azt állította, hogy látta a meggyilkolt marokkói politikust A 39 éves Fi- gon a jelentés szerint valószínűleg főbelőtte magát, amikor a rendőr­ség le akarta tartóztatni. Figon egyike volt azoknak a személyek­nek, akik Ben Barkára vártak ok­tóber 29-én, hogy együtt ebédelje­nek és megvitassanak vele egy ter­vezett filmet, amikor Ben Barkát elrabolták. Figon álnév alatt tar­tózkodott rejtekhelyén, amikor a rendőrség hétfőn a nyomára ju­tott. A francia nemzetgyűlés kommu­nista képviselői csoportja követel­te, hívjanak össze rendkívüli ülést azzal a céllal, hogy a kormány hi­vatalosan tájékoztassa a nemzet képviselőit és az ország közvéle­ményét a Ben Barka-ügy vizsgála­tának folyamatáról. A neves közéleti személyiségek­ből álló Ben Barka-bizottság nyi­latkozatot tett közzé, amelyben hangsúlyozza: az ország azt várja a kormánytól, tegyen meg min­den tőle telhetőt, hogy fényt de­rítsenek Ben Barka sorsára, lelep­lezzék és megbüntessék a bűnösö­ket, bárkik is legyenek azok. A nyilatkozat aláírói között olvasha­tó többek között Aragon, Mauriac és a Nobel-díjas Monod profesz- szor neve. Léderer Frigyes, az MTI tudósí­tója írja: Figon halálával eltűnt az a sze­mély, aki legtöbbet tudott a Ben Barka-ügyben. A 39 éves jómódú köztisztviselő családból származó gengszternek viharos múltja volt Egy rablógyilkosságban való rész­vétel miatt 20 évre ítélték, de hat év után kiszabadult a börtönből, Figon később „film vállalkozó”- ként és „könyvkiadó’Vként lépett fel, de fenntartotta kapcsolatait a párizsi alvilággal. Ben Barkát már a múlt év tavaszán Kairóban, majd Genfben a marokkói titkos­rendőrök kezére akarta juttatni. Október 29-én is ő csalta kelepcé­be a marokkói ellenzéki politikust egy „antiimperialista film” ürü­gyével. Az ügyészség tíz héttel ezelőtt adta ki az elfogatóparancsot Figon ellen, letartóztatására azonban nem került sor. Figon ezalatt több francia lapban nyilatkozott. Az Expressben megjelent nyilatkoza­tában részletesen leírta, hogyan kínozták halálra Ben Barkát Boucheseiche gengszter villájában Ufkir marokkói belügyminiszter és a szolgálatában álló francia ban­diták. A Minute című hetilapnak elmondotta, hogy Bouvier rendőr­biztos, aki a Ben Barka-ügy nyo­mozását vezette, december 14-én letartóztatta őt, de néhány óra múlva — miután 5000 frank hall­gatási díjat kapott — szabadlábra helyezte; Feltehető, hogy Figon pontosan ismerte, milyen szerepe volt a francia rendőrségnek és a kém­elhárító szolgálatnak a Ben Barka­ügyben. A gengszter halála rend­kívül megnehezíti az igazság ki­derítéséti A Honvédelmi Minisztérium közleménye Nem ellenzi a vietnami háborút! Az alábbi cikket a New Yor!c- ban megjelenő Amerikai Ma­gyar Szó című lap 1965. decem­ber 30-i számából vettük át, teljes terjedelemben. New York, N. Y. — Tudom, hogy az olvasók többsége fel lesz háborodva ellenem, amint elkezdi olvasni levelem, hogy én NEM ellenzem a vietnami háborút. Hát igen, kijelentem, hogy nem el­lenzem (de a bombázásokat el­lenzem). A háborút a vietnami dzsungelekben igenis pártolom. Csupán a személyzetben csinál­nék némi változást. Miféle változást csinálnék? Hát olyant, amilyenre James Reston úr tett célzást egyik rovatában. James Reston úr azt írta becses rovatában (ami felkeltette figyel­memet, és eltökéltette velem a háború pártolását), hogy a mi kormányunk „a szegényeket be­sorozza, a gazdagokat megjutal­mazza” <„We draft the poor and reward the rich”). Hát ez nem igazságos! Miért sorozzuk be azokat, akik nem csi­nálnak egy veres centet sem a vietnami háborún? Sorozzuk be azokat', akik billiókat csinálnak rajta! Utóvégre a régi mag var mondás is azt tartja, hogy annak kell a cigányt fizetni, aki a mu­zsikát rendeli. Én tehát azt fogom ajánlani a mi tisztelt elnökünknek, hogy mostantól kezdve soroztassa be a gazdagokat és jutalmazza meg a szegényeket. A gazdagoknak nem is lehet kifogásuk az ellen, hogy egy-két hónapi „túrára” küldenék ki őket a vietnami őserdőkbe. Azért a sok millió dollárért csak tán nem smucigok egy-két havi kényelmetlenséget elviselni? Amellett meg tettekkel is bizo­nyíthatnák a „komunistaeilenes- ségüket”, nemcsak szájalnának és küldenék a szegény népet, hogy vérezzen értük. Ezért javaslom a becses szená­tusnak és képviselőháznak, hogy mindazok, akik „meg akarják ál­lítani a kommunizmust Ázsiá­ban”, járjanak elöl jó példával, üljenek be az első csapatszállító gőzösbe, Saigon irányába. Ez fel kell, hogy ölelje a kép­viselőház háborúspárti többségét. McNamara úr azonnal magára ölthetné a tábornoki uniformist, adjutánsnak pedig maga mellé vehetné Goldwatert, Goldberget, Nixont és Bundyt. Odatenném melléjük csizmapucolónak Meanyt és Dubinskyt. Ezek után pedig törvényt kell hozni, hogy minden részvénytár­sasági igazgató, minden részvé­nyes, aki évi ezer dollárnál na­gyobb profitot húzott a múlt év folyamán bármilyen háborús iparból, három havi szolgálatot teljesítsen Vietnamban és ker­gesse ott a Viétcongot! Ez felölelné tehát a Standard Oil Co., a Texacco, a Gulf Oil Co., a Kennescott Copper, a Ge­neral Dynamics és sok száz más amerikai részvénytársaság kb. 200 ezernyi részvényesét. Ezek aztán leváltanák a jelenleg Vietnamban lévő GI-okat. Hát ilyen értelemben volnék én a vietnami háború folytatása mel­lett. Attól tartok azonban, hogy ha ezt a lépést tenné kormá­nyunk, hirtelen nagyon lehűlne a háborús lelkesedés, úgy Wa­shingtonban, mint — a Wall Streeten. fikui veterán Washington közben újabb ame­rikai csapategységeket is szállít Vietnamba. McNamara hadügyminiszter be­jelentette, hogy a szerdán beter­jesztésre kerülő 12,7 milliárd dol­láros katonai pótköltségvetésből mintegy 200 ezer fővel növelik a fegyveres erők, illetve a hadügy­minisztérium polgári alkalmazot­tainak számát. Bár a hadügymi­niszter ismét azt mondotta, hogy egyelőre nem kerül sor tartalé­kosok behívására, a hadügymi­nisztérium különböző szakszolgá­latai elkészítették a terveket nagy • létszámú tartalékos hadrafogásá- ra, illetve a nemzeti gárda egysé­geinek aktivizálására. A kalocsai hajóállomásnál ja­nuár 15-ón egy kiképzési felada­tot teljesítő katonai tehergépkocsi átszakította a Dunába vezető csa­torna hídjának korlátját és a mélybe zuhant. A Honvédelmi Minisztérium mély megrendüléssel közli, hogy a tehergépkocsin tartózkodó 22 sze­mély közül kilencen életüket vesz­tették. Az elhunytaknak és a sé­rülteknek a hozzátartozóit .az ala­kulat parancsnoksága értesítette. A kiképzési feladat teljesítése közben elhunyt Fazekas Imre, Gál József, Gere Sándor, Jobbágy * József, Molnár János, Pásztor György, Peru István, Sánta Zol­tán és Szekeres Béla honvédeket a Honvédelmi Minisztérium saját halottainak tekinti és temetésük­ről gondoskodik. Az elhunyt katonákat január 18-án Kalocsán mély részvéttel, katonai gyászszertartáson búcsúz­tatták, és — a szülők kívánságá­nak megfelelően — temetésük volt lakóhelyükön történik. A baleset körülményednek ki­vizsgálását katonai, ügyészi és rendőrségi szervek közösein vég­zik. Miért kezdenek ki embereket? 1. Forrponton Szedres Szedresen „vasvillával szórunk ki az irodából mindenkit”-hangu- lat alakult ki a tsz-tagok között 1965. végén. A decemberi közgyű­lés este hatkor kezdődött és éjfél előtt háromnegyed tizenkettőkor az elnök leváltását követelték né- hányan. Személyeskedéssé fajult a legfőbb szövetkezeti fórum. Egy gazda, aki egyébként a községi tanács vb-tagja, s nem afféle hő- börgő elem, odakiáltotta Szűcs Já­nos elnöknek a falu színe előtt: „Míg te leszel a gazdánk, mezte­len lesz a...” ­Leváltásra azonban — szeren­csére — nem került sor. Hogy miért szerencsére, arról majd ké­sőbb. Viszont küldöttség járt Szek- szárdon a járási tanácsnál az el­mérgesedett helyzet rendezése cél­jából. A rendezést persze nagyjá­ból úgy értik, ahogyan a közgyű­lésen tárgyaltak róla. Szűcs János tsz-elnök a szer­kesztőséget kereste fel néhány nappal ezelőtt és fáradtan csak annyit mondott, menjünk ki Szedresbe, nézzük meg má törté­nik. Nem sokkal később névtelen le­velet kaptunk a faluból. Aki ír­ta, azzal indokolja az aláírás el­hagyását, hogy „nem akarja kompromittálni magát”. Részlete­ket nem sorol, csak arra hívja fel a figyelmünket: a szedresi Petőfi Termelőszövetkezetben évek óta nem jutnak előre, mert rossz a vezetés. Különben a legutóbbi közgyűlésen elhangzott dolgokról is pontosan meggyőződhetünk, fel­vettek magnetofonra az egész köz­gyűlést. Szinte megdöbbentőek voltak ezek a hírek, hiszen csak végig kell menni Szedresen és a jólét, a rohamos fejlődés sok jelét, bi­zonyítékát látja az ember. Uj mo­zi és presszó, új hatalmas, modern művelődési ház, szép játszótér, aztán nagy és ugyancsak modern orvosi lakás, rendelő. Az utóbbit teljes egészében a falu építette a saját pénzéből. Van egy utcája Szedresnek, ami kétoldali villasor. A legszebb új házak épültek itt. hosszan, amilyeneket csak lehet építeni manapság egy faluban. A termelőszövetkezet elnöke képzett szakember, állami gazdaságban szerzett gyakorlattal került ide. Mozgékony ember. Ha találkoz­tunk vele Szekszárdon, vagy bár­hol, kedves ismerősként üdvözöl­tük, mondhatnám: mint a szocia­lista mezőgazdaság egyik rokon­szenves ifjú úttörőjét, harcosát, aki fiatal kora ellenére merte vállalni egy falu sorsának irá­nyítását. Két évvel ezelőtt arról írhattunk, hogy nagyarányú talaj- javítás, rétlecsapoiás folyik a szed­resi szövetkezetben, aminek ered­ményeként több száz hold mély­fekvésű térfalét válik művelhető- vé, illetve a már művelhetőből is| egy jó darab sokkal értékesebbé Alföldi kubikosok dolgozták a szedresi határban, ásták a csator­nát. A nagyobb jövedelem, a biz­tos jövő megalapozását mutatta ez Is. A terméseredmények 1965- ben igen jók a szedresi Petőfi; Tsz-ben, nyilván nem várhat, rossz zárszámadást a tagság. Miért akarnak hát vasvillázni. miért írnak a sajtóhoz név téten

Next

/
Oldalképek
Tartalom