Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-13 / 10. szám

4 TOT,WA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. január 1.1. Mit fedeztek fel a tudósok 1965-ben? — Paleontológia (ősrégészet). — Afrikában újabb ősember, kövületeket fedeztek fel. A Leakey által 1964-ben megtalált „hobo habilis” (1 700 000 éves) csontjai után Yves Coppens felfedezte a „csádi embert”, amelynek korát egymillió évre becsüli. Dél-Afrikában hárommillió éves kövületeket, az em­beri élet legrégibb nyomait a világon, találták. — Biológia. — Sikerült szintetizálni az élet alapanyagát: a nukleotidokat, foszfátokat, vízgőzzel, metánnal és ammóniával keverve. Úgy vélik, hogy ezek az összetevők alkották a Föld eredeti légkörét. — Az átöröklés folyamatát illetőleg megállapították a nuk- leinsav teljes képletét. Végül a biológia a legjobb úton van ahhoz, hogy felderítse az emberi szervezet egyik legfőbb tit­kát, az emlékezet működését. A tudósok szerint az emlék­képek új molekulák formájában szintetizálódnak az agyban, a környezetből kapott újabb ösztönzés, értesülés alapján. — Orvostudomány. — Az Egyesült Államokban sikerült mesterséges szivet beültetni egy borjú szívüregébe; közben a „természetes” szív átültetése, — amelynek technikáját több országban is tanulmányozzák, — még mindig az „elutasítás” jelenségébe ütközik. — Egy japán orvosnak első ízben sikerült egy kutya agy­velejét átültetni egy másik kutya fejébe. — Eredményes kísérleteket folytattak nyulakon és serté­seken a szintetikus bőr beültetésével, súlyos égési sebeknél. — A terhes asszonyoknak nem tanácsos streptomicint adni, mert az rontja a megszületendő gyermek hallását. — A skizofrén emberek vizeletében talált „rózsaszínű fol­tokból” arra következtetnek, hogy ez az idegbetegség az anyagcsere rendellenességeivel áll kapcsolatban. — Geológia. — Hála a műholdaknak, ma már tudjuk, hogy a Föld nem gömbölyű, hanem körte formájú, négy kidudoro- dással, több ezer négyzetkilométert kitevő négy „sarokkal”. — Az amerikaiak gigantikus fúrótornyot építenek a „mo­hóié” terv végrehajtásához. Ez az első kísérlet, hogy átfúrják a Föld kérgét, középpontjának irányában. — Csillagászat. — Az idén megfigyelt 3. C. 9. rádiócsillag (Quasar) a világegyetem legtávolabb eső és legrégibb ismert csillaga. * — A Mariner—4 fényképedből kiderül, hogy a Mars fel­színe tele van kráterekkel, s „csatornái” valószínűleg optikai csalódás következményei. — Fizika. — Az S. U; 6-nak elnevezett új elmélet megpró­bál valamelyes egységet teremteni az elemi részecskék csa­ládjai között és eddig még fel nem fedezett új részecskék létéről tanúskodik. A legnagyobb ismert „negatív” részecske, az antidauteron felfedezése megerősíti hitünket az anti-anyag létezésében. — Űrkutatás. — Megvalósult az űrtalálkozó. Közeledik a zökkenőmentes holdraszállás időpontja. Az A. 1. és F. R. 1; rakétákkal Franciaország is belépett az űrkutató hatalmak sorába. A népszerű ismeretterjesztő filmgyártás első igazán impozáns bemutatkozásának is tanúi lehe­tünk. Egy természetrajzi film elő­ször veszi azt a bátorságot, hogy egész estét betöltő szórakozta­tásra, tanításra vállalkozzon. Kollányi Ágoston Kossuth-díjas, Érdemes művész rendező azon­ban bizonyított, hogy az ilyen kí­sérlet nincs kudarcra ítélve. Vé­gig lebilincselő az örök megújho­dás című vakítóan színes film, amely egyetlen témát — igaz ön­magában óriásit — ölel fel, a születés és elhalás körforgását a természetben. Méltó segítőtársa a rendezőnek Vancsa Lajos ope­ratőr, az ő kamerája segítségével nyerhetünk élményszerű bepillan­tást a parányi élőlények világába éppúgy, mint az erdők rejtett életébe. A film készítői köszöne­tét mondanak a bevezetőben so­kaknak, akik lehetővé tették, hogy a film egyaránt szóljon a föld akármelyik pontján élő em­berhez: a sokak: szovjet opera­tőrök, az Antarktisz expedíciók francia filmesei, a különböző or­szágok tudósai, a Tanganyikában élő hazánk fia, felvételeiért. A filmnek nemcsak kiváló zenéje, hanem maga az alkotás is egy szigorú kompozíciójú szimfónia, olyan ami ehhez a hatalmas té­mához igazán méltó és amely ta­lán törekvésében elődök nélkül való. A bemutatásra kerülő külföldi alkotások között két kiemelkedő akad. Keneth More nagy jellem játékával a Színész című angol, amely az ál­lásnélküli színészek életéről vall kifejező erővel és Az államügyé­szé a szó című lengyel film, amely egy kétszeres gyilkosság hátterét fedi fel pontos lélektani megfigyelésekkel, művészi meg­jelenítésekkel. Látványos a Jég­balett csillaga című szovjet film, míg kedvességével kerül közel hozzák az Alain és a néger című francia film. Három tragikus epizódot örökít meg a jugoszlávok művészi alkotása az örvényben, és négy vidám történetet az ola­szok szatirikus filmje Az én kis feleségem című, főszerepben a remek Alberto Sordi-val és Sil- vano Mangano-val. VEGH MIKLÓS ns. axciiniient xeisoraKoziatoti három új magyar film nem vé­letlen válogatás következménye Sorrendjük jól jellemez műfajor belüli különbségeket, egyúttal azt is bizonyítva, hogy minden­fajta érdeklődésű mozilátogatc megtalálhatja a magáét az idei filmtermésben. A bemutatásra kerülő hazai fil­mek ezúttal nem szégyenkezhet­nek, sőt valamelyest felülről te­kinthetnek a külföldről vásárol! alkotásokra, mert akár igényes­ség, akár téma szerinti változa­tosság, akár művészi színvonal tekintetében jól vizsgázott a ma­gyar filmgyártás az előzetes be­mutatókon. Tehát mire számíthat a Tolna megyei néző az elkövet­kező hetek filmműsorában? A közönség előtti bemutatko­zás előtt az év első magyar fi I cn bem utató já ró! csak óvatosan fogalmazhatunk. A tömegsikerről a film készítői sem álmodnak, félő, hogy ez a film még nem talál egyértelmű­en kedvező fogadtatásra. A Sze­génylegények című magyar film­ről van szó. Pedig jelentős alko­tása filmgyártásunknak, és je­lentős állomása a rendezőnek is, Jancsó Miklósnak, aki az Oldás és kötés valamint az így jöttem című igényes filmek után és még magasabb fokú összegzésre vállalkozott. Érdekes módon egy történelmi tárgyú filmmel, igaz nem olyannal, mint a megszo­kott. A betyárvilág témájáról kö­vetkezetesen lefosztja az ál- romantikus mítoszt, a nemzeti­szín kokárdát és a valósággal való szembenézésre, gondolkozás­ra készteti nézőit. Az igazán mű­vészi filmek kedvelői, akik a történésen kívül kíváncsiak a jó rendezés, a mesteri fényképezés kvalitásaira is, minden bizony­nyal örömmel fogadják. Mamcserov Frigyes rendezésé­ben készült az Orvos halála cí­mű másik új magyar film. Ke­veset mondunk róla, ha csak azt állítjuk az igazi hivatásérzet el­beszélő költeménye ez az alko­tás. Tájékoztatásban kevés helye van a kritikai megjegyzéseknek, inkább csak egyik legnagyobb erényére figyelmeztetnénk, egy nagy alakításra, amelyet ugyan megszoktunk a művésztől, de nem mondhatjuk el elégszer, hogy Rab Ferenc: lúdádpénz — 124 — Nem sokkal Sós után, ő is elment az étterem­ből és lassan hazaindult. Az előbbi jókedve ezzel, mintha elpárolgott volna. Még ahhoz sem volt kedve, hogy elsétáljon a Rákóczi útig és meg­nézze a kirakatokat, a legfrissebb könyvújdonsá­gokat, a textilüzletekben a szép férfiszöveteket, hogy megálljon és tisztes távolságból figyelje a KÖZÉRT-ből ki- és beáramló embersokaságot, hogy alig észrevehető szemhunyorítással tudtára adja a mellette ellibegő csinos lányoknak, hogy ő is létezik a világon, — egyszóval, szokásos esti szórakozásához sem volt kedve. Kifárasztotta ez a napok óta tartó hajsza. Az egész apparátus megmozdult, a futár fel­kutatására, aki immár közel hat hónapja, hogy itt van a fővárosban és tevékenykedik ... S ez esetben minden perc drága. Ma szétszóródtak a városban, a legfontosabb objektumokban körül­néztek, beszélgettek vezetőkkel, munkásokkal, tisztviselőkkel, csak úgy mindenféléről... de a beszélgetés fonalát azért úgy gombolyították, hogy abból leszűrjék azt, ami érdekelte őket. De sza­botázsnak — amit gyanítottak — nyoma sincs. Otthon csak éppen megkóstolta a vacsorát, a fürt szőlőt, amit a mama frissen mosva eléje tett, elfogyasztotta. — Rosszul nézel ki, fiam.;-, — mondotta ag­gódva az öregasszony. Szegedi ásított egyet. _ Igen ;.; mama ... rosszul. El is hiszem. N em nézhetek ki úgy. mint a pankráció nagy­mestere, a Radu Lukács, nem igaz? Elköszönt a mamától és bevonult a szobájába. — 125 — Mindennap a megszokott mozdulatok. Először a fürdőszoba csapját megengedi, a víznek csobogása éppen úgy hangzik, mint egy évvel vagy két évvel előtte. A fogkrém íze is, hol jobb, hol rosszabb. Öt percig vizsgálgatja állát a tükörben, borotvál­kozzék-e, vagy nem. Igyekszik magát rábeszélni, de nem sikerül. Felveszi a pizsamáját, a szoba közepén megáll és meg vakar ja a mellét, után;, a hátát jobb kézzel, majd a ballal. Ennyi az egész. Legföljebb némi változatosságot, hangulata, kedélyállapota aznapi állása hoz. Van úgy, hogy hanyatt fekszik és merően nézi a mennyezetet, ilyenkor töpreng, gondolkozik.' De van úgy. hogy szabadulni akar a gondola­toktól s akkor könyvet vesz a kezébe. Ma is a könyvhöz menekül. De nem képes olvasni három oldalt, mert zavarja a 'szomszédék bömbölő rádió­ja. Felugrik s ököllel ráver a falra. — Lesz csönd.,.???!!! Dehogy lesz, kedves főhadnagy elvtárs, dehogy lesz... ! Ugyan miért? A bömbölő rádió éppen úgy hozzátartozik az unalmas agglegényi esték­hez, mint ahogy hozzátartozik az is, hogy a rádiót sohasem halkították le. Ebben Szegedi is megegyezik önmagával, mert lám, leteszi a könyvet, lekapcsolja a villanyt és bebújik a paplan alá. Rideg, kegyetlen sorsa van az agglegénynek. Hajnali fél hatkor a mama zörög az ajtóin: — Pista fiam, keresnek! Szegedi álmosan lép ki a szobájából. — Gyerünk komám, indulunk a Pozsonyi útra. — 126 — Áll a balhé ... ! — mondja Pinczési hadnagy. Szegedi lelocsolja az arcát egy kis hideg vízzel, belenéz a tükörbe, míg törülközik, mégiscsak jobb lett volna megborotválkozni. No, mindegy. Per­ceken belül elkészül, s már rohannak le a lép­csőn. Lent a Pobjeda megugrik, végigszáguld az éb­redő — de még gyér forgalmú — körúton és a híd­főnél ráfordulnak a Pozsonyi útra, — Főnök? — kérdezi Szegedi. — Ö is ott van... A bűnügyiek vonultak ki először, de... politikai ügy, így aztán beszóltak az ügyeletre. A házban égnek a villanyok, majdnem minden ablak világos, pedig már kinn is dereng az ég alja. Felérnek az emeletre, a lakásban Szegedi je­lentkezik a főnöknél és körülnéz. A szobában négy-öt nyomozó van még rajta kívül. A szoba közepén egy gyönyörű nő fekszik kisestélyi ruhában. Arca megkínzott, szája szeg­letében fehér hab. Halott — Itt vannak a papírjai — nyújtja feléje egyik nyomozó a női táskát. — „Solymossy Judit, mérnök-geológus. Munka­helye: Geológiai Intézet...” * Judit elérzékenyült, mikor a virágot átadtam. Átölelte a csokrot, beletemette az arcát s ra­gyogó szemei átparázslottak a virág szirmain, levelein. Újévi film újdonságok Az orvos halála — Butaságom története — Fény a redőny mögött t'ager Antal öreg orvos megfor­málása adja a film igazi rangját. A hivatás elszánt küzdelméről, sokszor sziszifuszinak látszó har­cáról szól egy másik magyar film is, a Szentjános fejevétele. Béres Ilona pusztai tanítónője, sokszor készteti ökölbe szorításra a nézőt, akit úgy vezet a cselekmény bo­nyolult szövevényében Novák Márk, elsőfilmes rendező, hogy teljes mértékben tud azonosulni a szerző, Galambos Lajos figurái­val. Ennek nyitja egyszerű, való­ságból vett alakok, mindennapos konfliktusok, megpróbáltatások közepette, akiket igaz szándékok vezettetnek és valós emberi gyön- geségek állják útjukat. Kalandos kém-nyomozó törté­net a Fény a redőny mögött című magyar film. Ha példát akarnánk, talán a Fotó Háber címűhöz hasonlítanánk, de talán még ennél is izgalmasabb, for­dulatosabb. A kémfilmek minden jó tulajdonsága megtalálható eb­ben a produkcióban, amely ke­vésbé apellál a néző logikájára, mint inkább a figyelő képességét veszi igénybe, mert a meglepő változások, helyzetcserék ugyan­csak sűrűn követik egymást. Né- hányan a szereplőgárdából: La- tinovits Zoltán, Nagy Attila, Sza- káts Miklós, Pécsi Ildikó, Vár- konyi Zöltán és még sokan eb­ben a hálás témájú filmben, amelyben bőven van szökés, ül­dözés, határátlépési kísérlet, kés, revolver és laser-fegyver. Kedves perceket szerzett az előzetes bemutatón Keleti Már­ton—Gyárfás Miklós filmje a Butaságom története. A cselek­mény talán sokak előtt ismert, a Film Színház Muzsika című lap hasábjairól, amely folytatá­sokban közölte Gyárfás Miklós hasonló című kisregényét. Ez a történet kerekedik ki most film­vászonra olyan művészek segít­ségével mint Rutkai Éva, Básti Lajos, Mensáros László, Kiss Ma­nyi. Vígjáték a javából, amely­ből talán hiányzik a bemondásos harsány nevetés, de a szellemes öngúny, amellyel a művészek részben saját világukra is vissza­emlékeznek, az elmúlt 15—20 évre. az egyáltalán nem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom