Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-11 / 8. szám

1066. január 11. TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Az eset egy dunántúli falucs­kában történt, almaérés idején. A gyümölcsöst a határban két csősz őrizte: az idősebbnek csak bal­tája, a űatalabbnak vadászfegy­vere is volt. Már esteledett, ami­kor az idősebb csősz egy alma­fán két férfit vett észre. A másik csősz is odasietett, el akarták venni a két férfitől a zsákot. Szóváltás, majd dulakodás tá­madt, az egyik almatolvaj elra­gadta a baltát, ebben a pillanat­lyának vezetője. A perdöntő tény ebben az esetben a lövés távol­ságának meghatározása volt. Ha a lövés nem közelről dördült el, ak­kor nem igaz a gyanúsított állí­tása, hogy baltától fenyegettetve, közvetlen életveszélyben, önvéde­lemből használta fegyverét. A lö­vés távolságának megállapítása­kor három eset lehetséges: rá­szorított, közeli és távoli lövés. Az első esetben a fegyver csöve hozzáér a testfelülethez, ezt azon­Egy fontos műszer: a lövedék-körfényképező gép, amely a készülékbe helyezett lövedék teljes, kiterített felületét mu­tatja be, illetve: lefényképezi ban eldördült a puska, a férfi hanyattvágódott: azonnal meg­halt. Önvédelem vagy gyilkosság? A vizsgálatkor a fiatalabb csősz, akinek puskájából eldör­dült a végzetes lövés, azt vallot­ta; önvédelemből használta a fegyvert, mert az áldozat baltá­val támadt rá. A rendőrségnek azt kellett kiderítenie: a vallo­más megfelel-e a valóságnak? Ä nyomozásba bekapcsolódott Krebs Sándor őrnagy, a Belügyminisz­térium bűnügyi-technikai osztá­nal bizonyítja az úgynevezett „márkanyom”. Ha közeli a lövés: a bemeneti nyílás körül füst és lőporszemcsóket lehet kimutatni, s a szakértő azonnal tudja: a lö­vést 30—80 centiméter távolság­ból adták le. A harmadik feltéte­lezésnél ezek a nyomok egyálta­lán nem szerepelnek, bizonyítván, hogy a lövés távoli volt. Ez eset­ben pedig önvédelemről természe­tesen szó sem lehet. Krebs őr­nagy vizsgálatai a csősz vallomá­sát igazolták: bebizonyította, hogy közvetlen közelből, tehát a baltás támadástól védekezve, jo­gosan használta fegyverét. Meg­állapításait a bíróság is elfogad­ta: a vádlottat felmentették. Egy fantasztikus eset Egy vidéki kisvárosban lakásán holtan találtak egy férfit. A hát­ra hagyott búcsúlevél szerint ön­gyilkos lett: fej belőtte magát. Az eset egyszerűnek látszott, egészen a boncolás pillanatáig, amikor is a fejben az orvosok nemcsak a lövedéket, hanem egy — tölitény- hüvelyt is találtak! Példa nélkül álló eset! Most már a fegyver­szakértő látott munkához és bo­nyolult vizsgálatokkal pontosan rekonstruálni és bizonyítani tud­ta, mi történt. Az illetőnek két pisztolya volt: parabeiluma: 9 és TT-je: 7,62 milliméteres lőszer­rel. Az egyébként is erősen rövid­látó ember az öngyilkosság előtti, felzaklatott idegállapotban, pa- ratoellum tárába töltéskor elsőnek egy TT-lőszert is belenyomott, s ez a fegyver elsütésekor először csak a csőbe került: a következő — már sokkal erősebb — 9 mil­liméteres lövedék azután ezt is magával ragadta. A másik eset szintén különle­ges volt: a fejbelőtt, minden jel szerint szintén öngyilkos férfi mellett nem találtak fegyvert. A pisztoly — amelyről a fegyver­szakértő később megállapította: ezzel végzett magával — a lezárt íróasztal fiókjában hevert. Most az orvos bizonyított: a sérülés ugyan halálos volt, de szaknyel­ven szólva: „még biztosított né­hány perces cselekvőképességet”, ez idő alatt tette vissza az öngyil­kos — ki tudja miért? — az író­asztal fiókjába a fegyvert. A beszélő lövedék Krébs őrnagy — a közönség mint sokszoros magyar bajnokot, válogatott, olimpiai helyezett, sportpuska-céllövőrekordert isme­ri — és társai hallatlanul bonyo­lult, alapos és elmélyült szakis­meretet igénylő murikáját talán leginkább egy számadattal érzé­keltethetjük: Magyarországon mintegy 3—400 fajta lőfegyver — puska és pisztoly — ismeretes. A tettessel együtt gyakran a fegy­vert is homály fedi, az áldozatban csak a lövedék, a helyszínen sze­rencsésebb esetben csak a hüvely marad. A szakembernek azonban nem is kell több: neki a holt anyag is beszél. Mit mond él pél­dául egy deformálódott lövedék? Elsősorban azt, milyen fegyver­ből lőtték ki, s milyen akadályo­kon hatolt át. A lövedéken ta­lált, szemmel nem is látható, úgynevezett „huzagolási baráz­dák”, elárulják: „jobbos”, vagy „balos” huzagolású fegyverből származik. A fegyverszakértő ez­után vallatóra fogja a lövedéket: milyen egyedi sajátosságok van­nak rajta? Ha véletlenül rozsdás volt a fegyver csöve, ha a lőszer Ezt a felvételt a fegyverszakértő talán legnélkülözhetetle­nebb „munkatársa”: az összehasonlító mikroszkópra szerelt fényképezőgép készítette. A mikroszkóp alatt két 7,62 mil­liméteres TT-pisztolyhüvely talpa látható, a felvétel jobb oldalán néhány rovátkával. Ezek a szabad szemmel alig. vagy egyáltalán nem látható vonalkák — a hüvelykivető nyomai — elárulják a fegyverszakértőnek, hogy a két hü­velyt ugyanabból a fegyverből lőtték ki. gyengébb minőségű volt, ezt a lövedék azonnal „bevallja” — sőt: meg is mutatja a szakember­nek. Nem kell hozzá más, csak egy ügyes műszer: a lövedék- körfényképezőgép, amely a löve­dék teljes, kiterített felületét le­fotózza. A felnagyított felvételen szinte egymást érik az árulkodó vonalkák, barázdák. Vagy a hü­vely: a laikusnak csak egy réz- darab, ám a szákértőnek — mag­netofon, amely órákig beszél pél­dául az ütőszegről, a hüvely vonó­ról és kivetőről, amelyek — szem­mel nem is láthatóan — nyomot hagytak rajta. Ezek a vonalkák, barázdák esetleg mindössze fél négyzet- milliméternyi területen találha­tók. Az összehasonlító mikrosz­kóp segítségével mégis jó néhány gyilkost lepleztek le. A perdöntő röppálya Ha szükséges, az orvosszakér­tőn kívül a vegyész, sőt a fizi­kus is segíti munkájában a fegy­verszakértőt. A vegyész például a lövedéken talált olaj- vagy zsírmaradványok vizsgálata alap­ján a lövés sorrendiségére ad­hat választ: hányadikként dör­dült el a gyilkos lövés, a fizikus leméri a lövedék kezdősebessé­gét, s ha már ez megvan: a lö­vés irányára következtethet. A bűnüldözés mindig kollektív munka, s az egymással összedol­gozó, egymást segítő szakembe­rek előtt semmi sem maradhat titok. S. erdész egy téli éjszakán két orvvadászra bukkant. Az egyik rálőtt az erdészre. A sú­lyosan sebesült ember már csak­nem elvérzett, amikor megtalál­ták és megmentették. A vizsgá­lat során a környékről beszer­zett vadászpuskák közül a fegy­verszakértő — az erdészből ki­operált lövedék alapján — azon­nal kiemelte azt, amellyel S-t le­lőtték. A tettes először tagadott, majd amikor látta, hogy a té­nyek cáfolhatatlanok, „beismerő” vallomást tett. Mindent elismert, csak azt nem, hogy szándékosan lőtt az erdészre. Azt állította: menekülés közben elbotlott, a ke­zében tartott puskát nekicsapta egy fának, s a fegyver elsült, ő pedig továbbfutott. A fegyverszakértő a lövedék röppályájának kiszámításával megdöntötte az ügyesen elgon­dolt védekezést. A helyszínen bi­zonyította, hogy a gyanúsított nem futás közben, hanem állva, és nem véletlenül, hanem céloz­va — mégpedig jól célozva — lőtt. A történethez tartozik, hogy a vádlott — miután kénytelen volt beismerő vallomást tenni — szinte babonás tisztelettel kér­dezte a fegyverszakértőt: — Hogyan tudta ezt megálla­pítani? Azt hittem, soha nem jönnek rá ... Hiszen senki se lát­ta BALOGH LÁSZLÓ Krebs 5rn ri>\ .mókában: vizsgálat az összehasonlító mikroszkóppal. Felvétel a fegyverteremből, ahol mintegy háromszáz pisz­toly, száz puska és géppisztoly: a Magyarországon ismert valamennyi lőfegyverfajta megtalálható. A képen: Hegyi István fegyverszakértő (Bozsán Endre felvételei.) Nyomok fél négyzetmilliméteren

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom