Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-11 / 8. szám

1966. január 11. TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG í* Munkaértekezlet a megyei tanácsnál Vasárnap délután a városi ta­nács nagytermében apparátusi munkaértekezletet tartott a me­gyei tanács. Az értekezleten részt vett Somi Benjamin, a párt me­gyei bizottságának titkára és Hoffmann János, a megyei párt- bizottság munkatársa. Az érte­kezlet első napirendi pontjában Bálint Elemér, a szakszervezeti bizottság titkára ismertette a szakszervezeti munka feladatait. A második napirendi pontban dr. Vígh Dezső, a megyei tanács el­nökhelyettese értékelte az 1965. évi munkát és az új év felada­tait. A feladatokért teljesítették — A népgazdaság intenzív fej­lesztésének követelményei, a gaz­dasági szervezés és irányítás tekin­tetében az eddigieknél nagyobb erőfeszítést követel meg a taná­csi dolgozóktól az elkövetkező évben — mondotta dr. Vígh De­zső. — A dolgozók többsége he­lyesen látja a problémákat és megoldásuk útját. Az elmúlt év­ben az intézkedési tervben fog­laltak szerint dolgoztunk, amely feladatként szabta meg a vezetés színvonalának emelését, a testü­leti szervek munkájának javítá­sát, a hozzánk tartozó vállalatok tevékenységének fokozottabb se­gítését, a gazdasági mutatók min­den szinten való betartását, a gazdaságosság növelését, az ön­költség csökkentését, a helyes létszám- és bérgazdálkodás mel­lett a termelékenység növelését, termelőszövetkezeti vonatkozás­ban pedig a gazdaságok további megszilárdítását, a gyenge tsz-ek közepes szintre való emelését. A kitűzött feladatokat kisebb eltérésekkel teljesítették a me­gyei tanács dolgozói. Ez azonban akkor értékes, ha figyelembe vesszük, hogy feladataikat igen nehéz körülmények között, egy­mást követő elemi csapások kö­zepette kellett megvalósítani. A dolgozók felelőssége A vezetés, irányítás közvetett és közvetlen formája több prob­lémát is felvetett. Az osztályok dolgozói, akik vállalatok irányí­tásáért felelősek, nem léptek fel minden esetben megfelelő hatá­rozottsággal a hiányosságok, la­zaságok ellen. Pedig a munka magasfokú eszmeisége, a hozzá­tartozó területek mindegyikén, elsőrendű jelentőségű, és ezért mindenki számára alapkövetél­mény. — Az államapparátus dolgo­zóinak felelősségét fokozza, hogy tevékenységük nagy hatással van minden más terület munkájának érvényességére — folytatta az el­nökhelyettes. — Az államappará­tus számos láncszeme közvetlen kapcsolatban áll a lakossággal, munkájuk a tömegek figyelmé­nek előterében áll. Ezért annak színvonala erősen befolyásolja a lakosságnak egész társadalmi rendszerünkről és államunkról al­kotott véleményét. Megyénkben az utóbbi évek eredményeinek elérésében komoly szerepet töltöttek be a tanács­tagok és a tanácsapparátus dol­gozói. A testületek munkája ha­tékonyabb lett és ez összefügg a vezetés színvonalának emelkedé­sével is. Hiba azonban, hogy a tanács­ülések látogatottsága, mind me­gyei, mind pedig járási és köz­ségi szinten, a dombóvári, vala­mint a paksi járás kivételével, 1965-ben csökkent. Ez azt mutat­ja, hogy a jövőben fokozni kell a munka tevékenységét, többször kell a tanácstagokkal elbeszél­getni, hogy a döntésekben a me­gye dolgozói által választott ta­nácstagok részt vegyenek. Csak így lehet őket a végrehajtásra is mozgósítani. A decemberi párthatározat fontos szerepet jelölt meg az ex­port tekintetében. A határozat ér­telmében a terv túlteljesítése a népgazdaság minden ágában az exportot szolgálja. Ezen a téren helyi ipari vállalataink az elmúlt évben 50 százalékkal emelték exporttervüket Sajnos, egyes ve­zetők vállalataik lemaradását sok­szor objektív okokkal igyekeznek magyarázni, és a lemaradást ki­zárólag az árvízre húzzák. Még olyan üzemek is, amelyeknek semmi közük nem volt az árvíz­hez. — Termelőszövetkezeteink to­vább erősödtek az elmúlt évben — mondotta dr. Vígh elvtárs. — Javult a gazdálkodás színvonala, ezzel párhuzamosan a vezetés színvonala is. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy tavaly az év ha­sonló időszakában 28 gyenge fez­ünk volt jelenleg azonban már csak húsz a gyenge tsz-ek száma. Jó eredményt értek el a mező- gazdasággal foglalkozó tanácsi dolgozók, munkájukat jól szer­vezték. Az ipari termelés ebben az év­ben négy-hat százalékkal maga­sabb a terv szerint mint tavaly volt A mezőgazdaság termelésé­nek értéke pedig mintegy 5—5,5 százalékkal haladja meg az el­múlt évit. A lakosság szükségle­teinek kielégítésére a belkeres­kedelem három százalékkal több árut biztosít A külkereskedelmi forgalom 6—8 százalékkal maga­sabb a tavalyinál. Az ipari ter­melés emelkedésének 80 százalé­kát a termelékenység növelésével kell elérni. A munkásoknál és al­kalmazottaknál az egy keresőre ju­tó reálbér 1,5 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem pedig 3,5 százalékkal emelkedik majd. — Az állami munka fejlesztése csak akkor lehet eredményes, ha minden dolgozó fokozott követel­ményt támaszt saját maga iránt, ha keresi a módját, miként tudná munkáját állandóan javítani, eredményesebbé tenni. A jövőben nekünk, tanácsi dolgozóknak eszerint kell munkákat végezni fejezte be beszédét dr. Vígh De­zső elvtárs. A munka értékelése és a fel­adatok ismertetése után hozzá­szólásokkal ért véget a munka- értekezlet. nál nagyobb mértékben elmaradt az ipartól. A mezőgazdasági ter­melés viszonylagos elmaradásá­nak a tsz-ek fejlődését akadályo­zó tényezőknek — ez világos — nem a szocialista mezőgazdaság, a szövetkezeti forma az oka, ha­nem azok gazdaságirányítási rendszerünk hiányosságaiból adódnak. A gazdaságirányítás átfogó re­formjának alapvető részét képezi az árrendszer helyes kialakítása. A kormány mostani intézkedései is első lépéseit jelentik annak a folyamatnak, amely magában foglalja az általános termelői ár­rendezést és a fogyasztói árak he­lyes arányának a kialakítását. Miért van szükség a jelenlegi árrendszer átalakítására? Általá­ban azért, mert a jelenlegi ár­rendszerben az árak indokolat­lanul eltérnek a társadalmilag szükséges ráfordításoktól. Az ipa­ri árak általában magasabbak, a mezőgazdasági termékek árai pe­dig alacsonyabbak, mint azt a társadalmilag szükséges ráfordí­tások indokolnák. A mezőgazdasági termékek fel- vásárlási árainak a felemelése tehát azt célozza, hogy az új árak közelítsenek a társadalmi­lag szükséges ráfordítások által megkövetelt árszínvonalhoz és ezzel egyben ösztönözzenek a me­zőgazdasági termelés növelésére. Az alacsony felvásárlási árak ugyanis nem biztosítják, hogy a gazdaságok a bevételeikből fedez­ni tudják a kiadásaikat, megfele­lő jövedelmet biztosítsanak dol­gozóiknak, s lehetővé tegj'ék a termelés bővítését. Ezek tehát nemhogy ösztönöznék a többter­melést, hanem gátolják. A jelenlegi mezőgazdasági ár­rendszer alapvetően 9 évvel ez­előtt alakult ki és a kötelező be­szolgáltatás eltörlése után elő­segítette a mezőgazdasági terme­lés növelését, a szocialista átszer­vezést. A mezőgazdasági termé­kek felvásárlási árszínvonala 1957—58-ban alakult ki, amikor a mezőgazdaságban még az egyé­ni gazdaságok voltak túlsúlyban. Azokban pedig sem hajlam, sem pedig lehetőség nem volt a be­ruházások növelésére, a fejlet­tebb technika alkalmazására. Ezért a mezőgazdaság fejleszté­sére szükséges beruházásokat ak­kor — tekintet nélkül a terme­lési eredményekre — központi elosztás útján kapta meg a me­zőgazdaság. A tsz-ek önállóságának növelése A tsz-ek létrejöttével azonban elhárultak a korábbi akadályok a mezőgazdaság termelőerőinek gyors ütemű fejlődése elől. Lehet­ségessé, sőt szükségessé vált, hogy a termelés pótlásához, bőví­téséhez szükséges eszközökhöz a tsz-ek most már ne köz­ponti elosztás útján jussanak, hanem azokat — termelési ered­ményeik alapján — maguk a tsz- ek biztosítsák saját részükre, Erre azonban a mezőgazdasági árszínvonal nem adott lehetősé­get, mert lényegesen — mintegy 26 százalékkal — alacsonyabb volt, mint azt a ráfordítások in­dokolták volna. A nehézségeket fokozta még az is, hogy amíg 1953 és 63 között a mezőgazdasági felvásárlási ár­színvonal 11 százalékkal, a me­zőgazdasági termelésben felhasz­nált ipari eredetű anyagok és felszerelések ára mintegy 23 szá­zalékkal emelkedett. Közben a mezőgazdaság eszközfelhasználá­sa lényegesen gyorsabb ütemben növekedett, mint a termelése. Ez pedig tovább növelte azt a már egyébként is meglévő különbsé­get, amely a mezőgazdasági fel- vásárlási árszínvonal és a társa­dalmilag indokolt ráfordítások által meghatározott, szükséges árszínvonal között fennállt. A Minisztertanács határozata az egyes mezőgazdasági felvásár­lási árak felemeléséről jelentős lépést jelent tehát a szövetkeze­tek önálló gazdálkodásának a fejlesztése útján. Lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági árszínvo­nal tükrözze a társadalmilag szükséges ráfordításokat, s ezen- belül fedezetet nyújtson a ter­meléshez felhasznált álló- és forgóeszközök — kezdetben leg­alábbis egy részének — pótlásá­hoz, a mezőgazdaságban dolgozók anyagi érdekeltségének megfele­lő érvényesítéséhez szükséges sze­mélyi jövedelemhez és tartal­mazza az átlagos társadalmi tisz­ta jövedelmet. A mostani árintézkedések még nem biztosítják a tsz-ek önálló gazdálkodásához szükséges teljes pénzügyi fedezetet, ezért egyideig továbbra is érvényben marad a mezőgazdaság támogatási rend­szere. Ebből következik, hogy az intézkedések csupán az első, — kétségtelenül igen jelentős — lé­péseket jelentik a tsz-ek önálló gazdálkodásának a megvalósítá­sához. Dr. DANKOVICS LÁSZLÓ Bizonyitványosztás az iskolákban Elkésett hóesés — Az ajándék és a bizonyítvány — Friss Korcsolyapályát szeretnének... A Garay téri I. számú általános iskolában hétfő délben még nem osztották ki a félévi bizonyítványt, az utolsó órára szánták ezt az ese­ményt. — Különben felzavartuk volna az amúgy is zaklatott kedélyeket — mondja mosolyogva az iskola igazgatóhelyettese, Tancz József- né. — Milyen lett az iskolaátlag? — Három egész ötvenhárom szá­zad. — A nyolcadikosok, akiknek ez a félév különösen fontos, hogyan végeztek? — Négy egész öt század az „A” osztály eredménye. — Kitűnő tanulójuk? — Negyvenegy az ötszázötven diákból. Bukásra harmincegyen állnak. A leggyengébb eredményű osztálynak azonban 3,5 az átlaga, és ez nem is rossz eredmény. — A kicsinyek szorgalmasabbak voltak? — A második osztály 4,1-es ered­ményt ért el, de a mostani nyolca­dikosainkra sem lehet panasz, ré­gen volt ilyen vállalkozó szellemű, segítőkész osztályunk. Most kor­csolyapályát szeretnének csinálni az iskolaudvaron. — Hogy telt el az első tanítási nap a szünet után? — Még nehéz visszailleszkedni a rendes tanítási ütembe. Sajnál­lak nagyon, hogy most esett le a hó, nem a szünidőben. A szülők pedig örülnek, hogy á bizonyít­ványt most osztjuk ki. — Csak a szülők? — No, meg azok a gyerekek, akik tudják, hogy a- félévi bizo­nyítvány erősen befolyásolta volna a karácsonyi ajándékokat... Olyan, mintha nem is lett volna szünet... — Félévi iskolaátlagunk? Most nem kellett statisztikát készíte­nünk, de ha egy kicsit vár, kiszá­moljuk. Igen, 3,66 az egész isko­lának. Körülbelül azonos az el­múlt évivel — mondja a II. szá­mú iskola igazgatója. — A bukási százalék változott? — Előnyösen. Az elmúlt évben 5 százalék volt, most 4 százalékra csökkent. Tekintve, hogy 672 diá­kunk van, ezt kedvező aránynak mondhatjuk. — A nyolcadik osztályok ered­ménye? — Az „A” osztályé 3,6, és a „B” osztályé 3,4 százalék. — A szünet erős kiesést okozott? — Nálunk zökkenőmentes az el­ső nap. Tele vannak új tervekkel, ambíciókkal a gyerekek, pihentek. Dolgoznak a kulturális szemle má­kedvvel sodik részének feladatain, és sokan teljes lendülettek vetették magu­kat a tanulásba. Mintha nem is lett volna vakáció. — Az elmúlt félév tapasztala­tairól? — Kicsit kísérleti év az idei. Jó, hogy eltörölték a rendűséget, és átlagot számolunk. Nekünk külö­nösebb problémát nem okozott a félév előrehozása, mert év eleje óta folyamatosan oktattunk. Talán a falusi iskoláknál volt kiesés, ahol a gyerekek segítettek a me­zőgazdaságban. A szünet utáni bi- zonyltványosztás mindenképpen hasznos. És még egy eredményről szeretnék beszámolni. — örömhír? — Nekünk igen. Évek óta a leg­jobb százalékot értük el az orosz nyelvoktatásban, az idén csak 8 tanulónk bukott meg, az elmúlt évi tizenöt helyett. Ebben a meg­változott érdeklődésben sokat szá­mít, hogy rendszeresen megren­dezzük a város felszabadulásának évfordulóján a közös ünnepséget a szovjet vendégekkel, diákokkal egyetértésben. Vigyázz, mert elesel... A csatári iskola vezető tanára, Gacsályi László már hazaengedte az elsősöket, akiknek az idén nincs még bizonyítványuk. A nagyob­baknak ő is az utolsó órán osztja ki a bizonyítványokat. — Átlageredményünk három egész két tized. Körülbelül ennyi volt minden évben, egyszer sike­rült. a három egész öt tized, de akkor remek képességű gyerekeink voltak, bár a mostaniak is szor­galmasak, nem panaszkodhatom rájuk. Itt a hegyen, a szülők nem tudnak annyi gondot fordítani a tanulás ellenőrzésére, mint a vá­rosban dolgozók, de a kisebbek szülei azért rendszeresen érdek­lődnek. — Hány kitűnő tanulójuk van? — Három. Nálunk négy alsó osztály van, összesen huszonhét fővel, és elég nehéz ilyen körül­mények között dolgozni, de azért figyelnek az órákon, és magam is alig vártam már, hogy megkezdőd, jék a tanítás, úgy hiányzott a zsi­vajuk. — örültek a hónak a gyerekek? — Nem győzöm őket figyelmez­tetni a szünetben: Vigyázz, elesel! Mert csúszkálnak, úgy élvezik a friss havat. Aztán van dolgom az igazságtevéssel is. Jön panaszra az egyik kislány: Megdobott az a fiú! Azt persze már nem árulja AI, hogy először ő találta el hógom­bóccal. — moldován — Hatmillió forintos beruházással művelődési ház épül Tamásiban Tamási az egyetlen olyan já­rási székhelye a megyének, ahol nincs művelődési ház, jóllehet ma már csaknem minden község­ben van. A község azonban most már nem sokáig marad művelődési ház nélkül. A tavasszal megkez­dődik az építkezés a község köz­pontjában, a jelenlegi 1-es szá­mú kisvendéglő helyén, a Szek- szárd—siófoki út nyugat' olda­lán. Hatmillió forintot fordítanak a négyszáz személyes befogadó- képességű művelődési ház építé­sére, a beruházási összeg kéthar­madát községfejlesztési alapból fedezik. A kivitelezési tervdokumentá­ció már elkészült. — A Középü­lettervező Vállalat által készített típustervet adaptálta a Tolna me­gyei Tanácsi Tervező Iroda — az É. M. Tolna megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál most tanul­mányozzák a terveket és készí­tik elő a szerződést. A bontási munkákat már elkezdték, mintegy háromszázezer forint értékű mun­kát végzett a bontásnál és terep- rendezésnél a község lakossága. A hatmilliós összegből mintegy két- és fél millió forint értékű építkezést végeznek el az idén, a munkákat 1967-ben fejezik be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom