Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-05 / 3. szám

2

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1 ÍHiC. január 5.

A kambodzsai határ felé terelődnek a vietnami harcok

A nyugati hírügynökségi jelentések szerint Észak-Vietnam amerikai légi bombázása immár 12. napja szünetel, de közben a Fehér Ház figyelme — mint Hightower. az AP szemleírója jelenti — egyre inkább a „súlyos valóságok”: a katonai műveletek kiterjesztése és a „kommunistákra” gyakorolt nyomás fokozása felé fordul.

Közben a harcok színtere egyre inkább a kambodzsai határ felé

terelődik. Saigontól nyugatra, a kambodzsai határ közelében ötödik napja folyik a rizsföld-ütközet. A Mekong-folyó alföldjén dél-vietnami, amerikai, ausztráliai és új- zélandi csapatok könnygáz-bombák felhasználásával próbálják visszaszorítani a szabadságharcosokat. Az intervenciósok támogatására küldött repülőgépek közül az ütközet kezdete óta a partizánok hétfőn este lőtték le a másodikat. Saigon közelében hétfőn este gránátot dobtak egy dél-vietnami katonai-rendőri őrjáratra. Hárman meghaltak.

Kambodzsa ENSZ-küldöttsége hétfőn arról tájékoztatta U Thant főtitkárt, hogy kambodzsai katonaság bevonul Dél-Vietnamba és ellencsapásokkal válaszol, ha akár dél-vietnami, akár amerikai csapatok behatolnak területére. Az angol kormány hétfőn bejelentette, hogy megkapta Kambodzsa december 26—i jegyzékét: ebben Kambodzsa Angliánál, mint az 1954-es genfi egyezmény egyik társelnökénél az Egyesült Államok Kambodzsát fenyegető nyilatkozatai és akciói miatt tiltakozott. Az Uj Kína hírügynökség kedden ismertette a kínai külügyminisztérium nyilatkozatát, amely élesen elítéli a Kambodzsát ért thaiföldi határprovokációkat, s ismételten kinyilvánítja, hogy Kína Segítséget nyújt Kambodzsának az amerikai imperializmus és lakájai ellen vívott harcában. Ugyancsak kedden a Renmin Ribao a kínai kormány és a nép azon meggyőződésének adott hangot, hogy ha az amerikai imperializmus ki meri terjeszteni a háborút kambodzsai területre, a kambodzsaiak, a vietnami és a laoszi néppel együtt ki tudják űzni az amerikai agresszorokat Indokí- nából.

Az amerikai kormány emlékirata

Az amerikai kormány azonos tartalmú emlékiratot juttatott el számos kormányhoz azoknak a magasrangú követeknek az útján, akik jelenleg külföldön tolmácsolják Washington vietnami politikáját.

Humphrey és a többi amerikai diplomata is ezt az emlékiratot, valamint a washingtoni kormány múlt héten közzétett 14 pontos nyilatkozatát vitte magával.

A 14 ponthoz csatolt memorandumból kitűnik, hogy az amerikai kormány hajlandó „mindent megtenni a békéért, kivéve azt, hogy abbahagyja a háborút”. Washington leszögezi, hogy nem hajlandó feladni Dél-Vietnamot, nem ismeri be vereségét, és nem vesz tudomást a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front ötpontos békefeltételeiről.

Ugyanakkor az amerikai kormány azt állítja a memorandumban, hogy az 1954-es és 1962-es genfi egyezmények megfelelő alapot szolgáltatnak a délkelet-ázsiai béke helyreállítására, s hogy az Egyesült Államok üdvözölne egy Délkelet-Ázsiával, vagy annak bármely részével foglalkozó konferenciát. Ez az értekezlet — hangoztatja az emlékirat — első pontként az ellenségeskedések megszűnésével foglalkozhatna, vagy legalábbis előzetes megbeszéléseket lehetne folytatni erről.

Az amerikai emlékirat szerint a

Vietnami Demokratikus Köztársaság által előterjesztett négypontos feltételekről tárgyalni lehetne, a többi, más oldalról felvetődő előterjesztéssel együtt.

A Dél-vietnami Nemzeti Felsza- badítási Frontnak a konferencián való részvételéről az emlékirat — az AP szerint — ezúttal úgy idézi Johnson régebben elhangzott kijelentéseit, hogy „a Viet Cong képviselete, nézeteinek tolmácsolása nem okozna nehézséget, nem jelentene leküzdhetetlen problémát, ha Hanoi úgy döntene, hogy beszüntetné az agressziót”.

A washingtoni memorandum azt állítja, hogy Amerika hagyná, hogy a délkelet-ázsiai országok el nem kötelezett vagy semleges politikát alakítsanak ki, ha nekik úgy tetszik, s hogy Amerika egy- milliárd dollárt adna Délkelet- Ázsia gazdasági fejlesztésére.

Amerikai vélemények az Egyesült Államok diplomáciai akcióiról

Az Egyesült Államok azért indította meg jelenlegi diplomáciai akcióit, hogy szövetségeseit meggyőzze: békés rendezést akar Vietnamban, s nem pedig azért, hogy magát a rendezést elérje. Ilyen következtetéseket vonnak le politikai megfigyelők a Johnson elnök által kezdeményezett d p- lomáciai kampány fejleményeiből. Még a vietnami háborút általában támogató Scripps-Howard lapok kommentátora, R. Schack- ford is kénytelen megállapítani: világszerte csökkent a támogatás az USA vietnami polit'kája iránt, mert az Egyesült Államok partnerei attól tartanak, ez a politika általános háborúhoz vezethet.

Walter Lippmann, a neves amerikai újságíró ezzel kapcsolatban keddi cikkében megállapítja: az USA partnereit csak akkor lehet a békeoffenzíva komolyságáról meggyőzn5, ha az Egyesült Államok végül is tisztázza, milyeri rendezést akar. „Ha az elnök nem a délkelet-ázs:ai realitásoknak megfelelően aka, ja megjelölni békefeltételeit, köny- nyen rájöhet, hogy barátaink és ellenségeink egyaránt nem állam- férfiúi lépésnek, hanem inkább színészi mesterkedésnek tekintik az egész ügyet” — írja Lippmann figyelmeztetve, hogy a kezdeményezés kudarca megnyithatja az utat a háború általános kiterjesztése előtt.

Lippmann ismét az amerikai politika céljainak sürgős felülvizsgálását, a politikai realitások figyelembevételét sürgeti cikkében.

A TASZSZ jelenti, hogy Stockholmban 41 000 svéd békeharcos aláírásával nyilatkozatot adtak át az Egyesült Államok nagykövetségének. A nyilatkozat követeli, hogy vonják ki az amerikai csapatokat Dél-Vietnamból.

Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke és Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke Burma nemzeti ünnepe alkalmából üdvözlő táviratot küldött Ne Win tábornoknak, a burmai forradalom tanácsa és kormánya elnökének.

*

Kedden megnyílt a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma, amely megvitatja a franciaországi elnök választások tanulságait és a párt feladatait, René Piquet, a Központi Bizottság tagja, a Politikai Bizottság póttagja tartotta a beszámolót.

*

Subandrio indonéz külügyminiszter kedden kijelentette, Indonézia nem szándékozik újból elfoglalni helyét az ENSZ-ben. A miniszter ezzel azokat a sajtókommentárokat cáfolta, amelyek szerint Indonézia esetleg újból visszatér az ENSZ-be, miután Malaysia már nem tagja a Biztonsági Tanácsnak.

*

Az izlandi szigetvilág déli részén egy új sziget születését jelentette egy vulkáni kitörés. Egy pilóta, aki átrepült a sziget felett, elmondotta, hogy az új sziFelső-Voltában nem szűntek meg a tüntetések

Sangouole Lamizana alezredes, aki hétfőn este a tüntetők vezetőivel folytatott közel háromnegyed órás megbeszélés után bejelentette, hogy a tömeg követelésére a hadsereg veszi át a hatalmat, kedden rádióbeszédet tartott, s ebben közölte, hogy ezentúl ő tölti be az államfő tisztségét. Mint mondotta, a rendkívüli állapot érvényben marad, a lakosságot a sztrájk befejezésére és a munka felvételére szólította fel. Közölte, hogy Felső-Volta betartja összes korábban vállalt nemzetközi köte. lezettségét. Minthogy Felső-Volta és a külvilág között az összeköttetés hétfőn megszakadt, az országban történő eseményekről pillanatnyilag csak a fővárosi rádiónak a szomszédos országokban vett adásaiból értesül a világ.

Yameogo volt elnöknek és kormányának további sorsáról nem érkeztek hírek.

A londoni Times keddi vezércikkében utal arra, hogy hat hét leforgása alatt négy afrikai országban — a léopoldvillei Kongóban, Dahomeyben, a Közép-afrikai Köztársaságban és Felső-Voltában — vette a hadsereg saját kezébe az ügyek intézését,

Ouagadougouban, Felső-Volta fővárosában Yaméogo elnök félre- állítása után és az új főhatalom által meghosszabbított rendkívüli állapot ellenére sem szűntek meg a tüntetések, nem vették fel a munkát.

Az új hatóságok a rendkívüli állapotot kijárási tilalommal egészítették ki.

get 100 méter hosszú, 50 méter széles és két kráter található rajta.

*

Január 27-re írták ki a pótválasztásokat North-Hull választókerületben a tavaly októberben elhunyt Henry Solomons munkáspárti képviselő helyének betöltésére. Ez a pótválasztás kulcsfontosságú a jelenleg mindössze két mandátumos alsóházi többséggel rendelkező Wilson-kormány számára, A mandátum megtartásától függ, hogy a kormánytöbbség háromra emelkedik-e, avagy egyetlen főre csökken.

Kedden a Nehézipari Minisztériumban megállapodást írtak alá a magyar és a francia gázipar együttműködéséről.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung kedden közli, hogy meghiúsult az a terv, mely szerint Anglia és Nyugat-Németország együtt gyártanak katonai szállító repülőgépeket a Bundeswehr és az angol hadsereg számára.

A lap hangsúlyozza, hogy az angol kormány megtagadta a részvételt a terv megvalósításában. A bonni hadügyminisztérium ugyanakkor elhatározta, hogy „szükség esetén” megvalósítja az új függőleges felszállású repülőgép megalkotásának tervét

Az osztrák sajtó jelentése szerint „jugoszláv kérésre elhalasztották Tito köztársasági elnök február 8-ra tervezett ausztriai látogatását”. Mértéktartó bécsi jugoszláv körök a jelentéssel kapcsolatban rámutatnak: jugoszláv részről az osztrák sajtónak a Tito- látogatás időpontjával kapcsolatos közléseit sohasem erősítették meg. Az utazás dátumát diplomáciai úton állapítják meg.

•

A leopoldvillei Kongó és Burundi úgy határozott, hogy haladéktalanul újból felveszi a diplomáciai kapcsolatot. A döntést közös közlemény jelenti be.

*

Akhtar Husain, Pakisztáni Iszlám Köztársaság első magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete Budapestre érkezett. A nagykövetet megérkezése alkalmából Gergely Miklós, a Külügyminisztérium protokollosztá- lyának vezetője üdvözölte.

Sx. Kondrasov t

PP

Nem félünk, s ez az erőnk I“

A Kommunyiszt a nemzetközi kommunista mozgalom problémáiról

Moszkva (MTI) A moszkvai Kommunyiszt most megjelent

száma hangsúlyozza, hogy az

SZKP és annak Központi Bizottsága mindent elkövet, hogy biztosítsa a viszony normalizálódását a Szovjetunió és a Kínai Nép- köztársaság, az SZKP és a KKP között.

Az SZKP Központi Bizottságának folyóirata rámutat, hogy az akcióegységre irányuló törekvések nemcsak hogy nem találtak támogatásra a KKP vezetőinél, hanem azok még fokozták nyílt támadásaikat az SZKP, a szovjet rendszer, a Szovjetunió kül- és belpolitikája ellen, mégpedig éppen olyan időszakban, amikor a szovjet párt több mint egy éve nem folytat nyílt polémiát.

Ami a vietnami nép harcának összehangolt támogatását illeti, a szerkesztőségi cikk leszögezi:

„A szavakról a tettekre a Vietnam védelmét hangoztató általános jelszavakról ezek végrehajtására való áttérés ma próbaköve a munkásmozgalom minden osztaga politikai vonalának. A vietnami népnek nyújtott segítség hatékonysága a testvéri kommunista pártok és a szocialista országok erőfeszítéseinek összehangolásától függ. Az imperialista agresszor elleni közös fellépés az agresszor mielőbbi meg- zabolázásának fontos feltétele”.

A Kommunyiszt szerkesztőségi cikke azzal a figyelmeztetéssel zárul, hogy „aki frakciós, szaka- dár tevékenységet folytat, aki élezi a nyílt vitát és elutasítja az akcíóegységet, az az imperializmus malmára hajtja a vizet és óriási kórt okoz a népek nemzeti és társadalmi felszabadítása ügyének”.

Köztudomású, hogy most már az Északamerikai Egyesült Államokban is egyre-másra heves tüntetések, tiltakozások robbannak ki az amerikai kormány szennyes vietnami háborúja ellen. Eddig néhány kép és tudósítás számolt be ezekről a megmozdulásokról. A szovjet Nyegyelja legújabb száma Sz. Kondrasovnak, a lap tudósítójának tollából most riportot közölt arról, hogy — többek között — iák e tiltakozások szervezői, s mi a hatóságok „véleménye”.

James Forrest Tom Comellre mutatva így szólt:

— Tom a letartóztatást várja. Meglehet, hogy holnap mór viszik is.

— Nálunk most naponta elvisznek valakit — jegyzi meg Tom. Mosolyogva, nyugodtan beszél. Bár mosolya elárulja őt: gondterhelt mosoly ez egy sovány arcon. Felesége van és pó- lyás gyermeke, őt pedig öt év börtön fenyegeti. Különben azért Tom

nyugodt. S bár mosolya elárulja belső nyugtalanságát, ezt azonban nem a félelem szülte, hanem az új körülményekre való felkészülés.

Forrest és Cornell elmondják, miként fogták el reggel Myrphy Dowest. Előző este felhívta őt az FBI egyik ügynöke és figyelmeztette, hogy másnap „begyűjtik”. Ezt akkor hajtották végre, amikor lakásáról távozva, az utcára lépett. Már ott tolongtak a min- denttudó fotóriporterek, de az FBI csak mindennapos szenzációval tudott nekik szolgálni. Ketten Myrphyhoz léptek, megmutatták i gazol vány u kát és...

Elbeszélésük után kényelmetle- rül érzem magam ebben a pici, keskeny szobában. Körbejártatom tekintetem a falon, melyet plakátokkal és képeslapokkal ragasztottak tele, látom a két írógépet és, ami a fontos, a telefont. Mert ez a fekete, matt besúgó bizonyára az FBI szolgálatában áll. Hogy ne okozzak kellemetlenséget ezeknek az embereknek, megkérdezem, nem nehezíti, bonyolítja-e

helyzetüket, hogy egy szovjet újságíróval beszélgetnek?

James Forrest határozottan megnyugtat:

— Nem akarunk mi eltitkolni semmit sem — mondja a fiatalember. — Nem félünk és ebben van az erőnk. Készek vagyunk bármikor börtönbe is menni. Megszoktuk már a gumibotot és a letartóztatásokat.

Tom Cornell hamar elbúcsúzik barátaitól. Kezében kis bőrönd — talán a váratlan utcai találkozásokra készül? Nem, hanem Balti- moréba indul, a vietnami háború ellen küzdők ottani gyűlésére.

— Béke és barátság! — mondja mosolyogva, búcsúzóul, és — oroszul!

Kik ezek az emberek, akik ily energiával munkálkodnak, bár tudják, hogy holnap őket is letartóztathatják.'És mi ez a helyiség, ez a kis szoba a Birkman- Street 5. tizedik emeletén?

Ez a „Katolikusok béketársasága” elnevezésű szervezet főhadiszállása. Ajtaja egy folyosóra néz, ahonnan tágas, bár válaszfalakkal