Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-28 / 23. szám
f TOLNA M^GVWi NÉPÚJSÁG 1966. január 28,. Épülő egészségügyi létesítmények A községi tanácsok vezetői a szekszái'di járás területén az éves és a távlati tervezések során is, az eddigieknél nagyobb részesedést biztosítanak egészségügyi célokra. Hat község például anyagi eszközökkel járult hozzá a tolnai rendelőintézet kialakításához. A tanácsok az elmúlt év folyamán a községfejlesztési költség- vetésben felhasznált kiadások 3,9 százalékát fordították egészségügyi célokra, ezenkívül mintegy 14 525 forint társadalmi munkaértéket is. Ebben az évben a tervezések alapján a kiadások t,7 százaléka kerül felhasználásra, egészségügyi ágazaton. A múlt évben kapacitás hiányában Bátaszéken csak a IV. negyedév utolsó hónapjaiban fogtak hozzá az első lépcsőben tervezett felújítási munkákhoz. Az anya- és gyermekvédelmi tanácsadó, valamint váróhelyiségek már elkészültek. Decsen a tervek készek, de a kivitelezés, a tanács téves értelmezése miatt, a kellő lendülettel nem indulhatott meg. A rendelkezésre bocsátott 200 ezer forint egy részét, anyag- beszerzésre használták fel. A külterületi és kapcsolt községek orvosi rendelőinek, várószobáinak berendezése, korszerűsítése folyamatos. Ezeknél előálló kisebb felújítási és tatarozási munkálatokat részben a községi tanácsok saját erejükből oiztosí- tották, de a kórház, a lehetőség határain belül, a kapcsolt köz ségi rendelők részére is juttatott berendezési, valamint felszerelési tárgyakat. Bár a járási szakigazgatás szervei eléggé szorgalmazták, nem sikerült minden termelőszövetkezetben függetlenített egészség- ügyi felelőst beállítani. Jelenleg függetlenített egészségügyi felelős csak a bátaszéki Búzakalász Tsz- ben működik. Az egészségügyi felelősök továbbképzése céljából a Vörös- kereszt Dunaújvárosban továbbképzést szervezett az elmúlt évben, melyen a járás egészségügyi felelőseinek mintegy 60 százaléka vett rész. A járási tanács a Vöröskereszttel együtt az egészség- ügyi felelősök problémáját állandóan napirenden tartja. Munkájukban megfelelő segítséget nyújt a mezőgazdasági osztály is. Kiilagtál-bematati Pakson Hidegtál-bemutatót rendezett a paksi Nőtanács 26-án délután a községi pártszervezet helyiségében. Az érdeklődők előtt — lehettek vagy százhatvanan — dr. Kolumbus Lászlóné, a KÖJÁL orvosa tartott előadást, a helyes és korszerű táplálkozásról. Az előadás után témához kapcsolódó filmet vetítettek. Utána következett a hidegtálkészítmények kóstolóval egybekötött bemutatása. A hidegtálkészítményeket Máthé Istvánné tolnai, a megyében már jól ismert és többszörösen kitüntetett szakácsnő állította össze. Az ízlésesen tálalt és jó ízű készítmények pillanatok alatt elfogytak. A jó falatok egyfogyasztása után a meghívott vendégek — a férfiak is, de főleg az asszonyok — a legkapósabb hideg készítmények receptjéért vették ostrom alá Máthé Istvánnét. A megyei Nőtanács, az igényeknek megfelelően, Máthéné hidegtálreceptjeit sokszorosított formában eljuttatja az érdekeltekhez. fTTTV*wr»1 ’’'YYYYYYYYYVYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYVYYYVYYYYYYYYWVTTVYWY A Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat mérlegképes könyvelőt belső ellenőri munkakörbe azonnali belépéssel felvesz. Jelentkezés a vállalat telephelyén: Szekszárd, Keselyűsi út. (153) Sárközi Gyula fáiyavaiasztási gondok a családban A fiú az idén érettségizik, gimnáziumban. Azon az osztályfőnöki órán, ahoi a pályaválasztásról beszélgettek, csak a vállát vonogatta: — Nem tudom még, nincs elképzelésem. .. Otthon a szülei faggatták: — Agrármérnök... bökte ki találomra. — Még mit nem! — replikázott az apja. — Kereskedő... — Elég anyád felelőssége a boltban. Elszámolod magad, aztán fizethetsz, amíg élsz... — így a mama. Győzködték, hogy tanuljon, szerezze meg a diplomát.. mindegy, hogy milyet, csak diploma legyen! Az osztályfőnök: — Nem tudom, hogyan javasoljam, hiszen elégséges rendű... Az eset — sajnos — tipikus. A gyerek találomra jelöl meg valamilyen pályát. Nem ismeri a lehetőségeket, s nem tudja, amit választ, lényegében mit is jelent, milyen követelményeket támaszt. Ugyanekkor eléggé tipikus a szülői magatartás is, legtöbbjük nem akarja, hogy gyermeke ugyanazt a munkát végezze, arait ő. Legyen több, mint én. Tanuljon, szerezzen diplomát minden anyagi nehézséget, áldozatot vállalok ezért! — mondják. Tipikus még az is, s ez már nem a fenti egy esetből levont következtetés, hanem általános érvényű, hogy a pályaválasztás előtt álló gyermekek — legyenek azok csak általánost végzők, vagy középiskolában, érettségi előtt állók —, a lehetőségek egyfizedét sem ismerik. Egyik általános iskola VIII. osztályának harminc tanulója összesen tíz szakmát sorolt fel. Ismereteik mindössze ennyire terjedtek. Az állami és társadalmi szervezetek már felismerték e helyzet fonákságát. Segítséget adnak a pályaválasztásban az osztály- főnökök, akik ismerik nemcsak a helyi, de az országos lehetőségeket is. Elősegítik a jobb tájékozódást a szülői munkaközösségek, amikor a pedagógusokkal közösen meghívnak olyan szülőket, akik népgazdaságilag fontos — például bányász, esztergályos, mezőgazda- sági gépész, vegyész, stb. — munkakörben dolgoznak, s munkájukról elbeszélgetnek az osztályokban. Emellett a helyi tanácsok ipari előadói, de a tömeg- szervezetek — például a Hazafias Népfront, az Országos Nőtanács — is segítenek tanácsadói minőségben a pályaválasztás előtt állóknak. Mindez azonban nem zárja ki a szülők felelősségét. Elsősorban a szülő ismeri gyermekét, annak tehetségét és képességeit. Elsődleges feladat, hogy a szülő reálisan értékelje ezt, ne akarja zenei pályára irányítani botfülű gyermekét és ne kényszerítse továbbtanulásra közepes rendű csemetéjét, akinek kézügyessége viszont kitűnő műszerészt, vagy bőrdíszművest jelenthet a társadalomnak. A szülő, aki azt szeretné, hogy gyermeke a társadalom elégedett, s megbecsült tagja legyen, a pályaválasztás meghatározásában — ugyanúgy, mint a gyermek jellemének kialakításában —, korán kezdje az ismeretek gyűjtését. Megfelelő tájékoztató könyvek, az üzemlátogatásokról folytatott beszélgetések, a szülők foglalkozásának értékéről alkotott nézet, mind olyan mozzanat, amely a jövendő foglalkozás, hivatás kialakításában szerepet játszik. Tiltani a gyereket, leszólni egyes foglalkozásokat, letorkolni az elképzelést — helytelen. Ennek következménye az, hogy a gyermek elképzelései nem bontakozhatnak ki, s nincs alapvető ismerete sem egy-egy képzeletét megragadó foglalkozásról, munkáról. Az ilyen magatartás következménye a cikk elején említett epizód is. Ezekben a napokban, amikor a pályaválasztás kérdése sok ezer gyermeknél dönt a jövendőről, a szülők felelősségérzete, nagyfokú körültekintése elengedhetetlen. KOVÁCS MARGIT Sziklakért a lakásban A természet utáni vágy minden emberben él: van, ki a ház körül varázsol barátságos kertet, s van, kinek be kell érnie az erkélyen, az ablakban elhelyezett növényekkel. A zöld üde színfolt: kellemesebbé, szebbé, otthonosabbá teszi a lakást, s munka után jó pihenés a néhány cserép szobanövény ápolása. Mint általában minden, a szobanövények divatja is változik. Volt idő, amikor a pálma jelentette a legdivatosabb növényt, manapság már a fikusznak, a filodendronnak is nehéz lenne helyet találni a lakásban, s nem is igen illeszkednek harmonikusan a modern bútorok közé. Mind jobban hódit azonban a sziklatál. Padlón, polcon, asztalkán egyaránt a helyén van, s összeállítása nem igényel különösebb befektetést. A lapos tálkákba — lehet ez cserépalj, kerámiatányér, stb. —, apró kődarabkák közé rövid gyökerű növényeket — esheveria, begónia, pheperónia, kra- szula — ültetünk, jól mutat a borostyán apróbb levelű változata is. Még érdekesebb hatást kelt ha magába kődarabba vájt lyukba teszünk földet, s ebbe kerül a növény. YYYTYYYYTYTYTYYVYTTYYYWTTVTYYTTTTY 'TYYYYTTYYYVTTTVTYYVTYfYYYTTTYYTCYYYTTTTYYTYYYYVYYTTYYYYYYVWTWWW Özvegy Simkó Bálintné, a ház mindentudó Vilma nénije nagyokat szuszogva lépkedett felfelé a lépcsőn, közben sűrűn meg-megállt, hogy kifújja magát. Hiába, öreg már a szíve, kösz- vényes a lába, s nem bírja még ezt az alacsony emeletet sem. No, még pár lépcsőfok és otthon van. De fene nehéz ez a szatyor! Nem kellett volna egyszerre ennyit vásárolnia! Felemelte lábát, s ekkor susogó neszt hallott a háta mögött, majd egy magas, köpenyes alak suhant el mellette. Felért az emeletre, s a lépcsőházból nyíló Zárai-lakás előtt állt meg. Kulcs zörrent, zár kattant és az idegen belépett a lakásba. Vilma néni csak meresztgette a szemét utána. János volna? Zárai János, az országos hírű karmester? Nem, nem ez az alak olyan fiatalosnak tűnt. Nyurga, cingár férfi. János meg már jóval túl van az ötvenen, és középtermetű. így töprengett magában még akkor is, amikor megállt a Záraiékkal szemben lévő lakásának ajtaja előtt. Megfordult a kulcs a zárban és szinte a kattanással egyidőben jutott eszébe, hogy a házban jó ideje arról sutyorognak, hogy a fiatal Zárainé, a ragyogó szépségű Márta, aki még be sem töltötte a huszonötöt, valami tejfelesszájú tacskóval jár. Le sem vetette kabátját, csak a szatyrot állította a konyhaasztalra és máris kint volt a lakásból. Egyenesen a folyosóbeli szomszédjához, Kaplonyiékhoz nyitott be. Kaplonyiné régi barátnője, s feltétlenül el akarja újságolni neki a dolgot. — 2 — Szerencséjére Kaplonyi, a mindig morcos, zsörtölődő nyugdíjas tanár nem volt otthon. Jóllehet októbert mutatott a naptár, s az idő hűvös, nyirkos volt, az öreg Kaplonyi szorgalmasan rótta odakint az utcát, mindennapi sétáját végezve. \ — Képzeld, Macám — állt meg a konyha közepén, — mert Kaplonyiné éppen a gáztűzhelynél vacsorát főzött —, egy ficsurt láttam besurranni Mártához! — Záraméhoz?! — csodálkozott rá Kaplonyiné és kezében megállt a főzőkanál. — Hisz az ura csak ma délután utazott külföldre! — Biztosan ez az a tacskó, akiről Szapudiné mesélt. A múltkor látta andalogni őket a körúton. — Szegény János — motyogta Kaplonyiné. — Mondtam neki annak idején, amikor nősülni készült, ne vegye el a Mártát, túl fiatal hozzá, meg fogja csalni. Dehát olyan szerelmes volt, mint az ágyú, nem hallgatott a jó szóra. Most ihatja a levét!... Hiába, az ő korában veszélyes már a tűzzel játszani! — Nem bír a vérével az ilyen... Én nem tudom megérteni ezeket a mai embereket. Csak a szórakozás, a könnyű élet kell nekik. Bezzeg az én időmben, a mi időnkben, igaz-e, Macám? — Bizony, a mi időnkben az asszonyok csak a háztartásnak, a gyerekeiknek éltek, nem törődtek a flanccal, a kalandokkal... — Nem jutott nekünk időnk arra... No, de megyek, csak ezt akartam elújságolni. Még •»! — 3 — kell mosogatnom... Aztán főzök egy kis paprikás krumplit. Már úgy ráéheztem... Becsukta maga mögött az ajtót, és elindult a lakása felé. Alig ért azonban a lépcsőházba, amikor tárult Záraiék ajtaja és a magas, nyurga alak lépett ki onnan. Vilma nénit szinte megbénította a felismerés: az iménti ficsur! „Ilyen hamar vége lett a pásztorórának?”. Valóban a köpenyes férfi volt. Valamit szorongatott a hóna alatt, amiről Vilma néni sehogy sem tudta megállapítani, hogy mi az. No, meg aztán igencsak sietett a fiatalúr, mert még be sem csapta maga után az ajtót. Ekkor, mint a villám vágott Vilma nénibe a döbbenet: „Tolvaj! Mégsem szerető!”. S hirtelen olyan szívszúrást érzett, mint akkor, amikor szegény jó ura, Simkó Bálint, nyugalmazott irattáros ebédelés közben holtan lefordult a székről. A férfi elhaladt mellette, de úgy, hogy arcát gyanúsan elfordította, nehogy Simkóné emlékezetébe véshesse a vonásait. „Jesszusom!” — sopánkodott az öregasszony, és szíve most oly szaporán vert, mint a megriasztott nyúlé. „Akár meg is ölhetett volna! Talán szólni kéne a házmestenek! Az birkózó, és még elfoghatná a földszinten, ha most lekiáltanék neki!... Nem, nem! Isten ments! Hátha nincs idehaza Bozóki úr, a tolvaj meg visszaoson és leszúr! Lehet, hogy kést szorongatott a hóna alatt!”.
