Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-25 / 20. szám

1966, január 25. ' TOLNA IrtEGYEI WEPÜ.ISÄG 5 Ahol már 1967-et írnak L PVC-üzemrészben készülnek a zebbnél szebb könyvborítók, ezekből láthatunk pár darabot könyvkötészet dolgozói a leg- iilönbözőbb minőségű és színű naptárborítókat készítik ▲ A Szekszárdi Nyomda dolgozói hozzákezdtek a jövő évi zsebnap­tárak gyártásához. A kéziszedők egymás után készítik a legkülön­félébb nyomóformákat ◄ Simon János gépmester a már ki­nyomott íveket ellenőrzi Foto; Bakó Jenő Lesz-e általános iskolai diákotthon Zombán? A kérdésre egy mondatban h lehet válaszolni, de csak ilyen ál­talános meghatározással: „Szükség lesz rá, de hogy lesz-e, az egyelőre még nincs eldöntve.” Mindenesetre nem érdemtelen egy kicsit elemez­getni, hogy voltaképpen hogyar is merül fel ez a szükséglet, s mi­ért kétes a diákotthon megvalósí­tása. Néhány évvel ezelőtt jöttek a: első hírek arról, hogy valahol as ország másik sarkában általános iskolai diákotthont létesítettek e tanyai fiatalok részére. Ezzel e szétszórt településen, az iskoláié nagy távolságra lakó diákok hely. zetén igyekeztek segíteni. Csakha­mar Tolna megyében is napirendre került e téma, s ez idő szerint Gyönkön és De­esen már működik is ilyen diák­otthon. Ezek célja is a kültelki fiatalok oktatási körülményeinek megjavítása. Sokéves tapasztalai ugyan még nem áll rendelkezésre — nem is állhat — ám az egész kezdeményezés nagyon népszerű s pedagógusok és a tanácsi vezetők körében egyaránt. Tolna megyére ugyan nem a tanyasi település a jellemző, de a kültelki, iskolától távol lakó tanulók száma megle­hetősen nagy, így érthető is, hogy mindenütt igyekeznek valami hat­hatósai tenni a körülmények ja­vítása érdekében. Zombán is az a helyzet, hogy a pedagógusok és a tanács egyaránt ezt a formát látják megoldható­nak, s elképzelésükkel egyetérte­nek a felsőbb szervek is. A falu .általános iskolai oktatásának tech. nikai feltételei kétségtelenül so­kat javultak, még akkor is, ha nem itt kezdődnék az ideális körülmé­nyek.-Uj iskolaépületet - kaptak, helyiséget kaptak a politechnikai oktatáshoz, napközi működik stb Persze, joggal panaszkodnak a pe­dagógusok, hogy a politechnikai felszerelés nagyon hiányos, a he­lyiségek is csak átmeneti megol­dásnak fogadhatók el, de azért mindez nagyjából arányban van egy fejlődő és perspektívával ren­delkező iskola átlagkörülményei­vel. Talán éppen a fejlődés követ­keztében merült fel nagyobb súly. lyal, hogy tenni kellett valami lé­nyegeset a külteleki tanulók érdekében is. Jelenleg Paradicsom-pusztáról, Szentgál-pusztáról, Nagytormás­ról körülbelül 30 gyerek jár be Zombára mindennap —‘ki busszal, tó gyalog. A gyerekek becsületére legyen mondva, hogy tanulmányi eredményeik, ennek ellenére meg­ütik az átlagot. Az igazgató, aho­gyan végignézi a névsort, kiderül, semmiképpen sem lehetne tanul­mányi átlagaik alapján a lema­radók csoportját azonosítani a kül­telkiekkel. De például az iskola­rend terén már annál nagyobb problémát jelentenek: az egyik gyereknek ekkor megy, vagy ér­kezik a busza, a másiknak akkor, s emiatt az első és utolsó órákkal legtöbb osztályban zavar van. Ar­ról nem beszélve, hogy akik — például a patlaniak — nem tud­nak busszal utazni, gyalog kény­telenek bejárni esőben, sárban, melegben, zimankós télben. Az ál­lami gazdaság ugyan korábban adott fogatot részükre, ezt azon­ban bizonyos gazdaságossági meg­fontolásból beszüntették. A bejárók nem tudnak részt venni a szakköri foglalkozásokon, kiesnek a közösségi munkából, ami viszont ugyancsak szerves része a nevelési, oktatási tevékenységnek. Mindehhez jönnek bizonyos egész­ségügyi szempontok is, mindenek előtt az, hogy étkezésük nein rendszeres, nem tudják igénybe venni a napközit. Ezek csak a főbb szempontok, amelyek igazolják a diákotthon szükségességét. Valamikor ilyen tényezőkkel nem törődött senki, nem jelentett kü­lönösebb problémát, még az sem, hogy a kültelki, pusztai gyermekek egyáltalában megtanulnak-e írni- olvasni, a magasabb műveltségről nem is beszélve. Aki emlékszik a régi viszonyokra, megmondhatja, hogy a kültelki gyermekek hol tartottak az elemi tudományok­ban. Az ími-olvasni nem, vagy alig tudók nagy része innen került ki. Ma már azt sem lehet figyel­men kívül hagyni, hogy bizonyos hátrányaik vannak, s éppen ezért külön becsülendő, hogy a zombai vezetők erről sem feledkeztek meg a sok egyéb fejlesztés mellett. Az egész diákotthon-ügy egyéb­ként már jelenleg is több a pusz­ta kívánságnál. Az iskola .mellet­ti parkban van egy kastélyépület, amelyet jelenleg az állami gaz­daság használ, s amely megfelelő átalakítással megfelelne erre a célra. Már tárgyalások is foly­tak az épület átadása ügyében. Az épületben laknak, s nyilván gondoskodni kell a lakók elhelye­zéséről, mert addig nem lehet átalakítani, más célra használni az épületet. A tanács a szerve­zéssel kapcsolatos dolgok mel­lett bizonyos anyagiakat is tud­na áldozni ilyen célra községfej­lesztésből, A felsőbb művelődési szerveknek is van lehetősége ar­ra, hogy anyagiakat fordítsanak az ilyen kezdeményezések támo­gatására. Persze, az is igaz, hogy egyik percről a másikra nem le­het elővenni a százezreket, hogy az egyébként jó elgondolás meg­valósuljon. Inkább az látszik reá­lisnak, hogy néhány éven belül megvalósítható az elképzelés, ha az érdekeltek minden lehető módon szorgalmaz­zák továbbra is az ügyet, s fo­kozatosan elhárítják a megvaló­sítás akadályait. B. F. Tizenhét szarvast lőttek két hét alatt Az új év első cserkészésein két hét alatt 21 nagyvadat ejtett el három nyugatnémet vadószven- dég a havas hőgyészi erdészet­ben. A zsákmányból 17 gím­szarvas, közte két bika, a többi őz és vaddisznó. Az új vadászati évben 120 gím­szarvast, közte 27 selejt- és há­rom kapitális agancsú bikát, 90 őzet és 30 vaddisznót lőhetnek ki a 22 000 holdas vadászterüle­tet látogató bel- és külföldi ven­dégek. A dombos-völgyes Tolna megyei erdőséget az ország tá­volabbi vidékeinek vadászai is felkeresik, köztük a MALÉV és a Borsod-Abauj-Zemplén me­gyei bérkilövő vadásztársaság tag­jai öt-öt gímszarvasbikát kap­hatnak puskavégre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom