Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

*

TOI,NA MEGYEI NÉPÚJSÁG

10S6. január 23.

Szirmai István felszólalása az MSZBT kongresszusán

Az Országos Termelőszövetkezeti Tanács felhívása a termelőszövetkezetek tagságához

Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a kongresszus első napján szólalt fel. Felszólalását az alábbiakban közöljük.

Szirmai elvtárs bevezetőben tolmácsolta a kongresszusnak és minden résztvevőjének a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meleg üdvözletét, majd miután visszatekintett a proletáriátus harcára megállapította:

Elvitathatatlan, hogy

a társadalmi haladást meghatározó történelmi viharok fő hőse. motorja a században a Szovjetunió népe, annak szervezője és vezetője a Szovjetunió Kommunista Pártja.

Ma is a Szovjetunió Kommunista Pártja a szocialista forradalmi elmélet tisztaságának leghűségesebb őrzője, lenini értelemben alkalmazója és továbbfejlesztője.

Ebben az évszázadban az emberiség óriási lépéseket tett a társadalmi haladás útján. Szőkébb területre szorította az imperializmus hatalmát, a népek egész sora vívta ki szabadságát. Most már csaknem 50 esztendeje, hogy a Szovjetunió munkásosztálya megvívta győztes harcát, elszakította az imperializmus világot átfogó, népeket, nemzeteket rabságban tartó láncát. Hiába volt a nemzetközi reakció minden rabló, véres kísérlete, a szovjet hatalom győzött és megkezdődött egy új rend, a szocializmus építése — mondotta, majd emlékeztetett a nagy lenini villamosítási program megvalósítására, a Szovjetunió gazdasági erejére. Megálllapította, hogy maga a szovjet hatalom léte fékezi a reakciót és bátorítja a jobb életért, függetlenségért, szabadságért, békéért hai-colókat az egész földkerekségen.

A magyar—szovjet barátságot nem egy testület, nem a Magyar —Szovjet Baráti Társaság indította útnak. Nemzeti büszkeségünk, hogy 1919-ben elsőként sorakozott fel a magyar nép Oroszország munkás- és paraszthatalma mögé és — követve a szovjet dolgozók példáját — nálunk is megteremtette a proletárdiktatúrát — folytatta beszédét.

— Büszkén és kegyelettel emlékezünk meg arról is, hogy százezernyi magyar testvérünk harcolt szovjet földön a szocialista társadalom győzelméért A magyar—szovjet barátság így kezdődött, harcban, szenvedésben pecsételődött meg. És ezt a barátságot a magyar munkások, parasztok és a szellemi dolgozók legjobbjai a fasiszta terror negyedszázadában is ápolták.

A szónok miután emlékeztetett arra, hogy 1945-ban a magyar- szovjet barátságnak új szakasza kezdődött, ezeket mondotta:

— Ilyenkor nem lehet nem emlékezni azokra a katonákra, harcosokra, barátokra, akik hazájuktól, családjuktól, szeretteiktől messze áldozták életüket a magyar nép szabadságáért, felemelkedéséért.

Újabb lépés előre: kialakult a szocialista világrendszer, amely megváltoztatta a világ képét. Olyan erő született, amely a világháború kikerülhetetlenségé- netk a régi viszonyok között érvényes, objektív törvényét megváltoztatta. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresz- sZusa, minden békeszerető ember örömére, meghirdette, hogy ez a törvény a múlté.

A szocializmus, a béke erői ma már annyira megnövekedtek, hogy a világháború nem elkerülhetetlen.

«- mondotta.

Az elmúlt fél évszázad törté pelmi viharainak tanulsága:

a társadalmi fejlődésben nincs megállás.

A szocializmus térhódítását nem tudta megállítani Hitler és nem tudják megállítani a mai imperialisták sem. A harc a két erő és a két rendszer között, különböző módszerekkel, ma is folyik. A legkiélezettebb formában most Vietnamban.

Az amerikai imperialisták hitleri módszerekkel pusztítanak egy országot, mérhetetlen szenvedéseket zúdítanak egy tőlük 10 ezer kilométerre élő népre — mondotta, majd hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a nemzetközi harcok mai frontjain is mindenütt első helyen áll.

Az elmúlt csaknem 50 esztendő minden tapasztalata azt bizonyítja, hogy

nem lehet a társadalmi haladás híve olyan ember, aki szemben áll a Szovjetunióval, nem nevezheti magát internacionalistának az, aki szemben áll, vagy szembe fordul a Szovjetunióval,

nem lehet internacionalista, aki az imperializmus elleni, nemzetközi méretű harc közben megbontja a béke nagvhatalma köré csoportosuló szocialista, békét védő, haladásért küzdő eirők egységét.

Nem lehet internacionalista aki ilyen viszonyok között az imperialistákkal való összejátszással, megalkuvással rágalmazza a Szovjetuniót, a Szovjetunió Kommunista Pártját. Az ilyen felelőtlenséghez nem kell bátorság, hiszen a rágalmazó is tudja, hogy ez a magatartás semmiben sem változtatja meg a Szovjetunió elvi alapon álló, következetes békepditikáját és a rágalmazóit, de a „félreálló mérlegelők” hazájának békéjét 19 mindezek ellenére elsősorban a Szovjetunió biztosítja.

A magyar nép szovjet barátsága az emberek lelkében élő eleven érzelem. A 21 esztendeje tartó közvetlen politikai, gazdasági; tudományos és kulturális kapcsolatokból származó kölcsönös előnyök, a Szovjetunió részéről nyújtott sokoldalú testvéri segítség mindenkit meggyőzhetett róla, hogy a Szovjetunió igaz barát.

A polgári világban sikerült ellenségeinknek sok emberrel elhitetnie, hogy egy olyan kis országnak, mint Magyarországnak a viszonya egy olyan nagy hatalomhoz, mint a Szovjetunió nem épülhet a teljes egyenlőség, a kölcsönös testvéri segítség, a be nem avatkozás, a nemzeti függetlenség tiszteletben tartása alapelveire Ellenségeink azt állítják, hogy a hatalmas Szovjetunió a mi kis országunkat kihasználja. Akik azonban ezt a viszonyt közelebbről ismerik, értik, hogy

a szocialista országok közötti viszony egészen más, mint a tőkés országok közötti,

— mondotta, és példákat sorolt fel egyenlő és kölcsönös kapcsolatainkról, majd ezeket mondotta:

— Az ilyen jellegű kapcsolatok tették lehetővé, hogy Magyarország ipari országgá váljék, hogy rövid idő alatt megháromszorozódjék a munkásosztály, s hogy ma már a magyar ioar termékeinek széles skála iával versenyezhet a tőkés világ sok-sok piacán.

Lassan elkopnak az ellenséges szólamok és megértik a félrevezetettek is, hogy a SzovWunió. a szovjet hatalom jellegéből eredően nem igényli a más országok belüeveibe való beavatkozást, és a teljes egyenlőség, önállóság és szuverenitás elismerése alapián építi az országok közötti kapcsolatokat.

A magyar—szovjet barátságot helyesen értékelik ellenségeink. Pontosan tudják, hogy

ez a barátság a szocialista Magyarország felemelkedésének, függetlenségének, biztonságának legbiztosabb záloga.

Ezért támadják. Raffinált eszközökkel, az ún. fellazítási politikával próbálják Magyarországot elszakítani a Szovjetuniótól, vagy legalább lazítani a két nép közötti kapcsolatot. Felesleges próbálkozás. A magyar embereknek minden okuk megvan arra, hogv szeressék, becsüljék, testvérüknek érezzék a szovjet embereket, tiszteljék a Szovjetunió Kommunist'5 Pártját, a Szovjetunió kormányát. A magyar nép számára megnyugtató, hogy pártjaink, kormányaink között a külpolitika elveiben, a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb kérdéseiben is telies az egyetértés, együttműködésünk harmonikus — mondotta, majd így fejezte bé beszédét:

— A Magyar—Szovjet Baráti Társaság fontos, szép feladatot teljesít, amikor ennek a barátságnak az ápolását, fejlesztését vállalja magára:

(Folytatás az 1. oldalról)

kenyérgabona-szükségletét, növeljük a mezőgazdasági termények és termékek hozamait, hogy továbbra is zavartalan és még jobb legyen az ország ellátása;

— Takarékoskodjunk eszközeinkkel és fokozzuk a közös gazdaságok rendelkezésére álló technikai kihasználást, hatékonyságát.

— Segítsük a háztáji gazdaságokat, hogy az önellátáson túl, a lehetőségeknek megfelelően minél több árut adjanak a helyi és a központi ellátáshoz;

— Növeljük a közös gazdaságokban végzett munka mennyiségét és minőségét, hogy ezzel is elősegítsük a termelés gazdaságosságát és megfelelő jövedelmet biztosítsunk a szövetkezeti tagságnak;

— Fokozzuk és szélesítsük a termelőszövetkezetek tevékenységének körét, teremtsünk a szövetkezetek tagjainak mind több munkaalkalmat. Ily módon használjuk ki jobban a lehetőségeket a helyi, valamint a népgazdasági

szükségletek kielégítése érdekében.

A mezőgazdaság, a termelőszövetkezetek előtt álló termelési feladatok sikeres megvalósításához szükséges, hogy a termelő- szövetkezetek országos versenyével együtt a kisebb közigazgatási egységekben a termelőszövetkezetek között, a szövetkezeteken belül pedig a brigádok, munkacsapatok, egyének között is kibontakozzék a szocialista munkaverseny, valamint a „szocialista brigád” címért küzdő mozgalom.

Az Országos Termelőszövetkezeti Tanács bízik abban, hogy a parasztság, amely nehéz gazdálkodási viszonyok között is sokszor tanúj elét adta politikai érettségének, szorgalmának, most a közös gazdálkodás feltételeinek javulásával, önállóságuk erősödésével még inkább ezt teszi, s a haza és a dolgozó nép iránti szeretettől áthatva, felelősségének tudatában dolgozik az 1966. évi feladatok sikeres teljesítése érdekében. (MTI).

Országos Termelőszövetkezeti Tanács

Január 27-én újra kezdődnek a genfi leszerelési tárgyalások

Washington (MTI) William Foster, a genfi leszerelési tárgyalásokon részt vevő amerikai, küldöttség vezetője pénteken a szenátus külügyi bizottsága leszerelési albizottságának zárt ülésén kifejtette a január 21-éif újra kezdődő genfi leszerelési tárgyalásokkal kapcsolatos amerikai elképzeléseket.

Nyikolaj Tnrkatyenko, a TASZSZ szeimleírója a genfi tanácskozások felújítását kommentálva megállapítja:

Csakúgy, mint a bizottság munkájának elnapolása előtt, a fő probléma továbbra is az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása. Jelenleg öt atomhatalom van. A nyugati sajtó adatai szerint azonban legalább tíz ország rendelkezik kellő potenciállal ahhoz, hogy elkezdje az atomfegyverek előállítását. Köztük is az első helyen áll az NSZK és a

vele szorosan együttműködő Dél- Afrikai Köztársaság.

Megfigyelők hangot adnak annak a reményüknek, hogy a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság most következő ülésszakán bizonyos fokig sikerül megoldani az atomfegyverek elterjedésének: megakadályozását A Szovjetunió készen áll arra, hogy megkösse az ezt kimondó szerződést De hajlandó-e ezt megtenni az Egyesült Államok és Anglia? Egyelőre semmi jelét nem látni ennek a készségnek. i

Felmerül a kérdés, komolyan gondolnak-e a leszerelésre Washingtonban és Londonban. Aligha. Washingtont és valamennyi közelebbi szövetségesét túlságosan lefoglalj-ák a háború és a fegyverkezési hajsza problémái, továbbá az, hogy kielégítsék a bonni re- vansisták atométvágyát

Miért kezdenek ki embereket?

5. Meseautó

és púderos kukorica

Bonyolult a szedresi ügy. A tanácselnök például azt mondja, már akkor megkezdődött a kedélyek elszabadulása (évekkel ezelőtt), amikor az előző tsz-elnök egyszer kijelentette a közgyűlésen, hogy egyedül elvégezné az összes irodai dolgozó munkáját. Az ilyen vélemény válóban sokat árt a közhangulatnak. És bizony azóta sem mindig válogatták meg a kifejezéseket Szedresen, amióta Szűcs János az elnök. Aztán a legnagyobb baj, hogy bizonyos dolgokat félfüllel hallanak, illetve nem győződnek meg róla, csak mondják. Közgyűlésen, brigádértekezleten sem tisztázódik minden. Egyszerűen azért, mert 1964-ben nem hívtak össze közgyűléseket a zárszámadón és a tervtárgyalón kívül, 65-ben pedig hiába hívták a tagokat, sokan nem mentek el. A brigádgyűlés meg szinte ismeretlen fogalom volt évekig.

Ez az egyik oldal; A másik oldalon az áll, hogy maradiság, — néha megdöbbentő maradiság — és félreértés gátolta a vezetés munkáját, s ez érthető türelmetlenséget váltott ki a vezetőkből!

elsősorban az elnökből. Tulajdonképpen minden felelősség az ő vállát nyomja. A szedresi szövetkezetben mindenre az elnöknek kell kimondania az igent. Sem az agronómus, sem a brigádvezetők nem intézkedtek, nem vállaltak felelősséget sok olyan kérdésben, ami pedig rájuk tartozna.

Nézzük először az utóbbi kérdést, tehát a félreértéseket és a maradiságot. Szűcs János tsz-el- nök 1964-ben egyszer azt mondta tagok előtt: „Ide a rozsdás bökőt”, ha nem lesz meg a terv. Nos, a 64-es év zárszámadásán a tervezettnél sokkal kisebb volt a munkaegységérték. Mintha leforrázták volna a tagokat. Valaki elővett egy bicskát, s higgadtan felmutatta, hogy nem is rozsdás. Kínos helyzet Pedig nem volt igazuk a tagoknak. Tudniillik ők nem számítják a közösből származó jövedelemhez azt, amit a részes művelés után kapnak. Szinte hihetetlen. Megkapják például 300 hold közös kukorica termésének egyharmadát, de ezt úgy veszik, mintha az égből jönne, vagy háztáji termés lenne, vagy ki tudja milyen részesedés. A szedresi tsz- tagok csupán azt tartják szövetkezeti jövedelemnek, amit munkaegységre fizet a tsz. Ez annál is inkább helytelen, mert a munkaegységérték egyáltalán nem fejezi ki a jövedelem nagyságát. A bicskát felmutató ember talán még ma sem tudja, hogy az 1964-es zárszámadáskor az egy dolgozó tagra jutó átlagos részesedés több volt, mint az előző évben, annak ellenére, hogy a munkaegységérték „lecsúszott”. Tudniillik hígítás történt, lazán kezelték a beírásokat, s így körülbelül 12 000-rel több munkaegység gyűlt össze az év végére, mint amennyit terveztek. Márpedig ha az összes jövedelmet nagyobb számmal (12 000- rel nagyobb) osztják, nyilván sokkal kisebb eredmény jön ki. Persze más kérdés, hogy az egy dolgozó tagra jutó átlagos részesedés hogyan oszlik meg tagonként.

Ezt nem szabad elfelejteni, mielőtt kimondaná Szedresen bárki is, hogy „a vezetők viszik el a pénzt”: A 64 000 forint sem jogtalan, s nem is prémium, amit a vezetőgárda (mintegy 20 ember) kapott 1965-ben a 64-es év munkájáért. Egyszerűen bérkiegészítés; amit a közgyűlés korábban megszavazott. A vezetőket annak alapján díjazzák ugyanis, hogy menynyi az egy szántóegységre jutó gazdálkodási eredmény. Legfeljebb azt helyteleníthetik, miért ilyen 6oká került sor a 64-es bérkiegészítés kifizetésére. Egyébként az összeg pontosan meghatározott! táblázat szerint.

A félreértések és a maradiság hordozója még Zsiga István is, az ellenőrző bizottság elnöke, minden jó szándéka mellett. Már Szekszárdon azt hallottuk róla, hogy fanatikus. Valóban szinte megszállottként nyomoz a szövetkezetben. Idős, ősz hajú ember, a haja rövidre van vágva. Szenvedélyes hangon beszél a hibákról, meg a vélt hibákról, de nem kiabálva. A feleségéből viszont néha kitör, kikívánkozik egy-egy sikoltásszerű méltatlankodás, félmondat. Ő hozza ki az első szobából azt a körülbelül 10 kilós nagyság-